Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. NOVEMBER 9, 3 Sorozatban Somogyi Károlyné felvétele A Szegedi Fémipari Vállalatnál az idén kezdték gyártani a rekeszes szerszámosládákat. Még az idén 50 ezer darabot készítenek belőlük, a Ferlunion külkereskedelmi vállalat részére. A munkához a vállalatnál korszerűsítették a festőműhelyt, ahonnan, mint képünk is bemutatja, folyamatos, szállitópályán kerülnek a fémből gyártott szerszámosládák a raktárba. Újítási hónap a KSZV gyáraiban A jobbat, célszerűbbet keresik Az új keresése, a jobb, célszerűbb, hasznosabb megoldások kutatása jellemző a munkáját szerető, dolgának értelmét látó emberre. Az újitómozgalomnak ez az aktivitás, ez a buzgalom ad lendítőerőt. Nem mindegy azonban, hogy egy-egy üzemben mennyire segítik a „nehézembereket", mennyire ösztönzik az ötletek, javaslatok megszületését. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál, úgy tűnik, érzik, mennyire szükséges az újítók leleményessége. Szervezetten foglalkoznak velük. Részint orientálják a kezdeményező kedvű műszakiakat, dolgozókat, pályázati és újítási feladatterveket írnak ki, a vállalat „leckéinek" megoldásába igyekeznek bevonni őket. Részint pedig az újítási hónapokat igyekeznek az ötletek „toborzására", javaslatok verbuválására fölhasználni. Idén áprilisban már volt egy ilyen újítási „seregszemle" — ilyenkor egy-egy beadott és elfogadott újításra külön 100 forint jutalmat is fizet a vállalat, ha pedig a feladattervben megjelölt „leckét" sikerült jól megoldania valakinek, 200 forint a ráadás. Most novemberben ismét újítási hónap van a KSZVnél, fokozottabban propagálják az újításokat, ésszerűsítéseket a vállalat négy gyárában. Érdemes ebből az alkalomból egy pillantást vetni az újítómozgalom vállalati helyzetére, eredményeire. Tavaly összesen 279 javaslatot nyújtottak be a KSZV dolgozói, ebből 178-at fogadtak el, s 172 újítást be is vezettek. 870 ezer forint volt az utólag kalkulált gazdasági eredmény. Idén az első kilenc hónapban 221 javaslatot tettek le az asztalra az újítók, ebből 154-et el is fogadtak, s 139-et be is vezettek a különféle munkahelyeken, műveleteknél. Mint a vállalati újítási előadó, Lednitzky András elmondotta, idén elérik az egymilliós gazdasági eredményt, kentették a javaslatok átfutási idejét, módot adtak a gazdasági vezetők, műszaki dolgozók — vagyis az úgynevezett „hivatásszerű újítók" anyagi-erkölcsi elismerésére, jutalmak, prémiuami igazán szép ellenértéke mok, külföldi utak biztosíaz újítókedvnek. Míg tavaly tásával. egész évben 130 ezer forintot, idén már 128 ezer 700 forintot fizettek ki újítási díjként a harmadik negyedév végéig. Kik újítanak, kezdeményeznek, milyen a mozgalom összetétele a KSZV-nél? 1972-ben 95 műszaki és 132 fizikai dolgozó adott be hasznos javaslatot. Igen alacsony ezen belül a nők aránya: 18-an nyújtottak be javaslatot, többségükben újítótársként. Manapság persze az újítómunka is egyre nehezebb lesz: arányban a technika rohamos fejlődésével mind több ismeretet kíván. Tény, hogy gazdaságilag legeredményesebb a műszakiak, még inkább a műszaki kollektívák, a közös töprengésben újat hozó „agytrösztök" újítói tevékenysége. De kisebb horderejű munkahelyi javaslatok, ésszerűsítések is nagyon kellenek a maguk helyén. S ennyiben örvendetes, hogy 132 fizikai dolgozó is hozzá akart és tudott járulni a jobb eredmények eléréséhez a KSZV-nél. Az évenként kiírt pályázatok megoldása magas műszaki felkészültséget igényel; 1971-ben és idén is alig 20 százalékát pályázták meg. Az újítási feladattervből többet „pipálhattak" ki, évenként 40 százalékra találtak megoldást. A KSZV öt évre szóló újítási szabályzata jó eszköze az újítómozgalom fejlesztésének. Mind az anyagi, mind az erkölcsi elismerést gondosan szabályozták. Ez a szabályozás lehetőséget ad az újítómozgalom fellendülésére. Növelték a gyáregységi elbírálók hatáskörét, csökJutalmazzák azokat a dolgozókat, akik rendszeres újítói tevékenységet folytatnak. A kiváló újító kitüntetés mellet így egy másik, a rendszeres újítói cím elnyerésére is van lehetőség. Tavaly 22 dolgozó érdemelte ki a KSZV gyáraiban ezt a kitüntetést, s kapott tárgyjutalmat, illetve vehetett részt jutalomutazáson; a lipcsei, vagy a brnói vásáron. Az adatok tükrében úgy látszik, a szegedi kenderfonógyár kollektívája újít, észszerűsít, kezdeményez a legtöbbet. Tavaly 122. idén az első háromnegyedévben 115 újítást adtak be a kenderfonógyáriak, s tavaly is, idén is ők vezették az elfogadott, illetve bevezetett újítások listáját is. Idén agyári újítómozgalom 25. évfordulóját féléves újítási verseny indításával ünnepelik. S. M. Ki mint él K

edvelt alakja az irodalomnak csakúgy, mint az újságoknak a nyugdíjas nénik, aki — hogy megélhessen, vagy jobban élhessen — minden szobáját kiadja az albérlőknek; maga pedig a konyhába húzódik. Időről időre fölbukkan kissé görnyedt háttal, kíváncsian, faggatózva még a színpadokon is. Nyári időszakban aztán a balatoni háziúr birtokolja ideig-óráig a helyét: ő még a tyúkólat is kiadja a nyaralni vágyó idegeneknek. Beszélgetéseinkben pedig — nem is elmarasztalóan, de inkább sajnálkozóan kerülnek szóba — azok a fiatalok, akik kénytelenek új lakásuk bebútorozása végett kiadni a két szoba közül az egyiket. Hiszen kezdő fizetésből még az is szép, hogy az önálló lakás megteremtéséig eljutottak, s érthető, hogy a minimálishoz — bútorhoz, tévéhez — most már gyorsan kívánnak hozzájutni. Vannak azonban első pillantásra érthetetlenebb esetek is. Nem azokra gondolok, akik új házukba már nemcsak a garázst, hanem esetleg az autó fenntartásához szükséges albérlőket is betervezik — a szobaszámba —, mert ők általában laknak még vagy két szobát. Inkább azokra, akik már mindent megszereztek, ám továbbra is „tiszta szobát" tisztelnek az egyik helyiségben, a másikban a tévét trónoltatják, s legszívesebben a konyhában vannak, lévén, hogy a hadmadikat, azt kiadták egy fiatal házaspárnak. Valljuk be, nem egy ilyen esetről tudunk, s legfeljebb annyit tehetünk, hogy csóváljuk a fejünket: minek annak a lakás, aki nem tudja lakni. Kanyarodjunk most el attól a mindennapi szapulástól, ami ilyenkor szökött következni, s amelyben fölemlítődnek a nagyobb lakásra joggal áhítozók. s az egyáltalán lakható lakásra várakozók tömegei. Mert könnyen meglehet, hogy az idézett család leghűbb követői éppen az utóbbiak közül kerülnek ki, már ami az életvitelt illeti. Azon viszont mindenképpen érdemes elmeditálni, hogy: megtanultunk vagy tanulunk-e már élni, lakni? Úgy, ahogy a huszadik század második felének emberéhez illene. Szoktak ilyenkor az anyagiak szűkösségére is hivatkozni, arra, hogy mennyi mindenre kellene még a pénz. Az említett, s hasonló esetek viszont éppen azt igazolják, hogy a pénz nem minden, kellene még valami, ami az élni tudásra okít. Mert nemcsak a forintokat kell ügyesen forgatni ahhoz, hogy gazdagodjunk, de a perceinket is. A szerzésnek — amelynek gondolata, sőt gyakorlata igen divatos ma — csak akkor van értelme, ha javainkkal élni is tudunk. Harpagonok — lehetetlen immár tagadni — mindig is lesznek, fösvények, akiket a gyűjtés szenvedélye hajt halálukig, de példájukat intelemként kell emlegetni. Érdekes, hogy azok, akik az autóvásárlásig eljutnak, sosem gondolnak arra, hogy esetleg a jármű csak afféle dísznek való jószág, amely használat közben tönkremegy. Annál gyakoribb, hogy ugyanők, hazatérve, egy-egy széket is alig mernek elmozdítani, nehogy idő előtt elkopjon, s a vilupálozott padlóról kiparancsolják a gyereket a konyhai kőre, mert, uramisten, még tönkreteszi a ragyogó parkettát. Nem csoda, hogy később ugyanez a gyerek ott tölti ki bosszúját, ahol nem éri utol a szülői harag: a folyosói, lépcsőházi falon, a parkon, a játszótéren. Van némi ellentmondás ebben a viselkedésben. Egy nagyközségi tanácsülésen mondták el, hogy a régi és mostani háztulajdonosi szemlélet Között alapvető a különbség: míg valaha arról lehetett megítélni egy gazdát, hogy kívülről milyen a porta, most a többség számára láthatatlan, a belső berendezés mutatja a jólét fokát. S tovább: ha a külsőre is futja a pénzből, a környezetre — árokpartra, gyepre — már nemigen gondolnak manapság. És — mindnyájan megmondhatói vagyunk — a városi tendencia is ez: az én lakásom, az én váram. (De a lépcsőház, a lift, a kukatároló az ezen kívül van, mi gondom rá — vagyon írva a jelszó a homlokokra.) Az optimisták azt állítják, hogy múlékony betegség ez is. A tünetei közül — melyek mindig változnak — emlegetik azt a táskarádió-őrületet, amely akkor lépett fel, amikor még nem volt tömegcikk ez a közkedvelt dobozocska. Afféle úrhatnámsági eszközül szolgált, még a magyar gyártmányú is, nemhogy a külföldi. Aztán más vette át szerepét. Azaz: a táskarádió használati tárggyá szelídült, úgy, ahogy » magnetofon, a jégszekrény, a mosógép. A lakás haszálatához — kihasználásához — természetesen idő is szükséges. A szabad szombatok hatása azonban még egyelőre nem jelentkezik, mert azt továbbra is másra használják az emberek, mint pihenésre, kikapcsolódásra -r leginkább arra, hogy a szerzés igen fontos műveletét végezzék. Sőt, egyes szociológusok olyan eredményre jutottak — a szabad idő tanulmányozása során —, hogy a magyar családok jóval kevesebbet vajtnak együtt, otthon, mint például az NDKbeliek. Arra az időre pedig a konyha, majd az egy szoba is megfelel: evéshez, tévézéshez. A modern kor kutatásainak lényege az, hogy mérhetővé teszi az ellentmondásokat. Azt például, hogy míg a lakások felszereltsége egyre magasabb szintű — az újakban kell, hogy legyen fürdőszoba —, azoknak az áruknak a forgalma, melyeknek népszerűségét éppen ez a — higiéniai — fejlődés előlegezné — nem női arányosan. Magyarán: vannak, akik a fürdőszobát is afféle „tiszta szobának" tekintik csak, s még mosogatáshoz is inkább a tűzhelyen melegítenek vizet, semhogy a szent bojlert használják.' A

ttól az embertől, aki méterre veszi a könyvet, mert elegáns könyvespolcot vásárolt, addig az emberig, aki nem is vesz könyvespolcot (nem pénze — igénye nincs rá) — évszázadnyi a távolság. Látszólag. Valójában mindkettő ugyanannak a téveszmének foglya, legföljebb az előbbi a tárgyak használat nélküli felhalmozására költi rá perceit, óráit, éveit. Mégis: az előbbit sajnálom jobban, azt, aki eljutott a birtoklás vágyáig, de a tanuláséig nem. Annak megtanulásáig, hogy miként kell bánni a lehetőségekkel, mire használhatja mindazt, amit verejtékével megkeresett. Tulajdonképpen sajnálnivalóbb, mint a mai szemmel nincstelen ősember, aki egyre vilúglóbb elmével fedezte föl, hogy mire valók a világ tárgyai, melyek körülveszik. Aki meglátta a kőben a fegyvert és szerszámot, az állatbőrben a ruhát és két fadarabban a tüzet. Magában pedig azt a teremtményt, aki csak akkor változtathatja meg környezetét, a világot, ha megtanul élni. Veress Miklós Késedelmes kártérítés Egyik májusi cikkünkre hivatkozva küldött levelet szerkesztőségünkbe Boldizsár Ferenc Algyőről. A Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint írtuk akkor, hogy rövidesen lezárulnak az árvíz idején kényszerűségből lebontott Tisza-sarok kártérítési ügyei. Arról van hogy a további biztonságos bavételi ügyek, árvízi védekezés érdekében évvel ezelőtt is nélkülözhetetlen területeket indult meg a Algyőn két lassabban kibontakozás, is szabályos kártérítési ösz- az új házaik építésénél is szegért veszi használatba tu- több volt a gond, úgy látlajdonosaitól az állam. Dr. Solti Jenő akkori tájékoztatóját már így kezdte: azért késtünk ilyen so- azokban Megkezdődött a pártoktatás a Járásban Tegnap, szerdán egész adatai Csongrád megyében napos tanácskozáson vettek címmel, amit dr. Tamasi részt a szegedi járás párt- Mihály, a megyei pártbizottpropagandistái Szegeden, a ság munkatársa tartott. A járási hivatal nagytermében, pártoktatás tartalmi, szerveMinden évben a pártoktatás zési feladatai az 1972—73-as megkezdése előtt megbeszé- oktatási évben címmel Relik a tennivalókat, előadások ményik István, a járási párthangzanak el. Az őszá inun- bizottság osztályvezetője békák torlódása következtében szélt. Ezt követően oktatási elhúzódott a járásban a párt- formákként csoportos foglalszó, káig, mert a szakemberek ___ nem tudták egyértelműen oktatás megkezdése. A szegedi járási pártbizottság szervezte propagandislakonferencián 150-en vettek részi. Előadás hang. zott el A szocialista közgan- . dolkodás fejlesztésének fet- da tanfolyamok járássaerte. 'ban elintéződtek a birtokkozásokat tartottak, amit a vezető propagandisták irányítottak. Jövő héten, 13-án kezdődszik, az innen örökölt késés kísért most is. Sorban érdeklődtünk a hivatalokban, amelyeknek szerep jutott a kártérítés előkészítésében. A eldönteni, mekkora területre tölük kapott tájékoztatókból is van szükségük ahhoz, az derü]t kl vaiahal a leg. hogy a lehető legkisebb da- elején aludtak el az algyői rabot kelljen igénybe venni- vízpart papírjai. őszintén ok de azon a legbiztonságo- sajnáljuk, hogy elaludtak. A V^ _Tet íUiJáí_garan" mentségeket azért nem írjuk le, mert ha hatalmas összefogással, talpraugrással tálni. ígéretet tett, hogy az ügyet, minden érdekelttel külön egeyezséget kötve, elő- meg tudtuk Védeni az Alfölreláthatóan 2—3 hónap múlva véglegesen lezárják. Boldizsár Ferenc det az árvíztől, az asztal melletti munkák két évnél arra is hosszabb késedelmeire hívta föl figyelmünket, hogy úgysem találnánk elfogadhaaz említett 2—3 hónapból tó magyarázatot, azóta öt lett, és előrelépés, illedelmesen mondjuk de sajnos, meg mindig nem tör- nagyon szigorúan gondoljuk: * akiket a nagy víz megnyotént. Első dolgunk volt. hogy Tápén is érdeklődjünk. A tápai és az algyői egykori Tisza-sarok sorsa egy éjszaka fordult, a" későbbi gondok is azonosak voltak. Azt tudnék meg a tomegpropagan-i tuk me& hogy Tápén való morgatott két évvel ezelőtt, azokat egyetlen hivatal se szorongassa tovább. Kínos dolog, hogy az algyőiek nevében Boldizsár Ferencnek még panaszos levelet kellett írnia. H. D.