Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-29 / 281. szám

a SZERDA, 1972. NOVEMBER 29. Község vagy város? Győri gondok és gondolatok a város bővüléséről Fények gyöngyfüzérei a Lenin út fölött. A hétszáz éves múemlékvárosban is korán esteledik most. Öntörvényei szerint tömeg hullámzik föl, s alá. ahogy a sietők áradata sodorja a sétálókat, s ahogy a sétálók gátja ellenáll a sletőknek. Mordulnak a buszok, s ugyanolyan tömötten, mint máshol, belefúrják magukat a szürkületbe. Mennek Szentivánba, Ménfőcsanakra, Gyirmótra — egyszóval, Győr peremközségeibe, melyek a nevezetes jubileumra a város részévé lettek. így évtized kell A Kisalföld központja tavaly ünnepelte várossá nyilvánításának hétszázadik évfordulóját: V. István 1271ben emelte városi rangra az ősi települést. A múlt század hetvenes éveitől egyre jobban terjeszkedik, s ahogy a jubileumi kiadványok írják: „az új város karjait kinyújtja távolra is, magához ölelvén a környék kisebb településeit". Azok gondjaival együtt. Gond? Öröm? Eziránt érdeklődik a szegedi — saját házatájáról is gondolkodván. — A legtöbb félreértést az okozza — válaszol a városi tanács elnökhelyettese. Farkas Tibor —. hogy a községek lakói hajlamosak a hirtelen változásban reménykedni. Abban, hogy a községi függetlenségért cserébe, hónapok alatt városi színvonalat kapnak. Pedig ahhoz, hogy vágyaik valóra váljanak, legalább egy évtized szükséges. Hasznát máris látják azok. akik reálisan mérlegelik helyzetüket, hiszen egyharmadával csökkent a községfejlesztési hozzájárulás összege, megváltozott a vlHanydfj ls, nem szólva arról, hogv a közvilágítás városias lett. Eleddig éjfélig égtek csak az utcai lámpák, most már reggelig. — Milyen örökséggel vette át a város a községeket? — Ki kellett fizetni egy csomó adósságot, be kellett fejezni jó néhány megkezdett építkezést: egészségházat, postát. Ménfőcsanakon bővíteni fogjuk az óvodát, rendezzük az úthálózat egy nak. A ménfőcsanakiak mái részét, OTP-öröklnkások sora épül. Győrszentivánban jába. A kirendeltségek a városi tanács vb kerületi hivatalához tartoznak (Győr jellegzetessége, hogy csak egy kerületi hivatal van). A hivatal elnökhelyettese, Jezsó György rendelkezik tehát már néhány tapasztalattal a városba olvadó községek helyzetéről. — A tanács^ szempontjából jól alakult á helyzet, hiszen kisebb létszámmal is meg tudja oldani a települések igazgatását. A községi tanácsokon valaha dolgozó 8—10 ember helyett 2—3 látja el most a munkát. Nehézségeket az okoz. hogy a lakosság megszokta azt a kiszolgálást, amelyben a régi községi tanácsokon volt része. Annak idején például nagyon sok társadalmi munkát végeztek — hiszen a tanács is szervezte, irányította ezt a tevékenységet —, mint városi emberek már nem lelkesednek olyannyira, mint két-három éve. A társadalmi szerveknek ezt a szerepet kellene átvenni, de ehhez időre is szükség van. — Mit őriznek meg múltjukból a községek? — Győrben vannak már taDasztalatok arról, hogy miként alakul át egy-egy, a városhoz csatlakozó község élete. Jeleezetességük az, hogv ragaszkodnak hagyományaikhoz. Ma is híresek a szabadhegyi és kismegyeri búcsúk, pedig az előbbi település negyven, az utóbbi harminc éve lett a város részévé. Nagybácsa — 1966ban került Ide — példázza viszont azt, hogy vannak helységek, melyek teljesen beolvadnak a városba. Ez a háromezer lakosú település is csak néhány évig ragaszkodott a tanács jogutódjának létéhez, aztán természetesnek vették az emberek, hogy ők is ott Intézzék ügyeiket, ahol a többi győri. „Málnafalván" Ménfőcsanak, Gyirmót és Szentiván kapcsolódásával tizenkétezer űj lakosa lett Győrnek. Ez a tizenkétezer ember már csak azért is igényes, mert nem akármilyen lakóhelyet mondhat magáéjárdákat építettünk, új óvodát. s három kutat is fúrattunk, mert a vízellátással bajok voltak. Ez egyébként a legnagyobb gondunk: n két község végleges Idetartozásának biztosítéka, hogy bekapcsolódjon a korszerű vízhálózatba. — További feladataik? — A lakosság remélte, hogv a busztarifa is megváltozik. Ez azonbun még nem sikerülhetett, csak három év múlva tudjuk elintézni, hogy a helyi autóbuszforgalomba bekaDcsolódjanak a községek is. Az az igazság, hogy a községek hajdani járdaés útépítéseinél kevésbé látványos. ám a városiasodáshoz feltétlenül szükséges munkák ránk vártak, s ezeket az emberek nehezebben veszik észre. Ha vizet vezetünk. feltúrjuk az utat. mindenki csak bosszankodik. A szemlélet ugyanis — annak ellenérc. hogy ezekben a községekben a lakosság nyolcvan százaléka Győr valamelyik üzemének dolgozója — még lassabban változik. mint n település arculata. Nagybácsa példája? i Ménfőcsanak és Gyirmót közös tanácsú községként csatlakozott a nagyvároshoz, majd náluk is. Győrszentivánban is megszűnt a községi tanács. Helyüket átvették a közigazgatási kirendeltségek, hogy ne kelljen mlpden csip-csup dolgokért bebuszozni a város központnamilliomosok. egyre-másra építik új, villának is beillő emeletes házaikat, 23—24 éves fiataloknak több százezer forintnyi takarékbetétük van. ösi helységnév a magyarban; már a XI. században a térképen büszkélkedik Ménfő, mely nevezetes csatahely vala. Gyirmót — a társközség — pedig arra büszke, hogy kétmillió forintos költséggel épült kultúrközpontja van, hogy tizenegy utcáját még önálló korában kiaszfaltoztatta. A ménfőcsanaki kirendeltséget Grábics Istvánné vezeti — panaszt vesz fel, gépel, ellenőriz — egyben városi tanácstagként foglalkozva a lakosság ügyes-bajos dolgaival. Ö maga gyirmóti, s hetenként kétszer ott is tart fogadást, hogy ne kelljen mindenért Csanakra buszozni. 22 évet töltvén az államigazgatásban, a változásokra ls van szeme. — A többség meg van elégedve. Kaptunk tejjegyet is, valamelyest sűrítették a buszjáratokat, rendezte a város a tanács tartozásait. Egyedül a buszjegyek ára magas még: Csanakra 3,60, Gyirmótra 4.70 — de lehet vonattal is járni. — Mit intéznek a kirendeltségen? — Szinte mindent. Csak néhánv anyakönyvi ügyben kell Győrbe fáradni a lakosságnak. Ezért aztán van munkánk: 50—60 ember fordul meg naponta a két kis szobában. — Hiányzik-e a községi tanács? — Átmeneti Időszakot élünk. Nem lehet azonnal városi embereket nevelni. Mindenesetre, az, hogy ebből a körzetből tizenként tanácstag képviseli közös érdekeinket, megnyugtatta az embereket. Ez a tucatnyi tanácstag minden tanácsülés előtt megtárgyalja, hogy mit vigyünk a győri testület elé. A kirendeltség külső szobájában már megteltek a székek várakozókkal. Jönnek aprócska, s nagyobb gondjaikat panaszolni, intézni gyámügyet és engedélyeket. Jönnek a ménfőcsanaki győriek, emeletes társasházak, s magánházak lakói. Kik Csanakon győriek, és Győrben csanakiak. Igényük, s gondolkodásuk szerint, Egy évtized múlva: egészen városiak. Veress Miklós Iskola étetkősóéban Hála és tisztelet látlanság s a közöny a béHébe-hóba az italt se vetette ha a pedagógusok többsége meg, tehát lett volna bőven csupán annyit tenne, mint mód, és ok arra, hogy kite- amennyi a Rendtartásban elő gyék az iskolából a szűrét S van írva? Ha nem adná bemégsem ezt történt. Sajnál- le munkájába szívét-lelkét, Valaki egyszer azt mondta kisebb-nagyobb szélhámosnekem: „A legszebb pálya ság húzódott az évei mögött, re? Vajon mi lenne akkor, a pedagógusé, mert senkinek sem adóznak annyi hálával és tisztelettel a szülők és a fiatalok, mint tanáraiknak, tanítóiknak, Való igaz, az iskolai élet ta mindenki a kétségbeesett vajon lennének-e ilyen jóisok-sok nehéz, felelősségtel- édesapát, aki sajnos nem felkészültségű fiatalok, tajes, és oly nagy türelmet kí- tudta rendre tanítani a gyer- nulmányi verseny győztesek, vánó munkája után azt hin- mekét. Sajnálta, és mindent szárnyrabocsátott tehetségek né az ember, hogy a „jótét- elkövetett annak érdekében stb. Én úgy hiszem: nem! Az tért jót várj" közmondás, ha a tantestület, hogy az apa he- emberek a gyárban a műmásokra nem is, a pedagó- lyett is vállalva a felelőssé- szaknak a végén leteszik a giai pálya dolgozóira bizto- get, embert neveljen a gyer- szerszámot, a hivatalnok pesan vonatkozik. S ez így is mekből. Szinte hetenként dig bezárja az íróasztalát. De van. Sok, nagyon sok ember jött be az édesapa az isko- a pedagógus otthon „műszak gondol vissza hálával és lába. Kért, szinte könyörgött, után" még dolgozatot javít, szeretettel a régi iskolájára, S a pedagógusok ekkor meg- olvas, hogy lépést tartson a megszámlálhatatlan azoknak bocsátották a gyermek ren- világgal. Készül, hogy kora száma, akik az alma ma- detlenségét, elfelejtették, szerű órát tarthasson, probterban látják az összekap- hogy komiszságával nap lémázik gyermeki gondokon, csoló erőt, akik nem restel- mint nap őrölte az Idegeiket, é6 így tovább. Pedig ő is lik elmondani, hogy az is- vállalták a további küzdel- vehetné könnyedébben adolkola révén váltak öntudatos, met. Örák, hosszú órák tel- got De ez egy pedagógusnál akarattal teli emberré, s éle- tek el a beszélgetésekkel, lelkiismereti kérdés. S biztük sikerét, eredményes hogy mit lehetne tenni, mi tos, hogy az említett szülőmunkájuk alapját iskolájuk volna a célravezető. Végül is nek a gyermeke sem fejezte kővetelményt-támasztó szel- szerencse kísérte a próbálko- volna be az iskolát, ha lemében, s tanáraik lelkes, zást: érettségit tett a gyerfelelősségteljes munkájában mek. S lám, mi lett a követlátják. De sajnos, akadnak kezménye? Ügy látszik, a hanéha fura dolgok is. S né- la érzése kellemetlen ha éppen azok részéről, akik- Fájt... tői, többet várna a pedagó- Igen, mondhatja valaki: — esetek — sajnos —, nem vigus. Kitűnő, jeles rendű ta- Egy esetből, de még néhány szik előre a nevelés ügyét nulók mennek el érettségi eset alapján sem szabad ál- mert ha egy-egy pedagógusután úgy a tanáraik mellett, talánosítani. ban egyszer meginog a szümintha soha sem látták vol- Ez igaz! Valóban nagyon lökbe vetett hit annak az na őket Pedig nem üres szó- sok kedves és rendes szülő oktató-nevelőmunka is kárát lam: a tehetséges tanuló is van, akik megbecsülik gyer- vallja. Különben is, aki megcsak akkor viszi többre, ha mekük nevelőit. S én ennek őrzi a nevelők iránti tisztea pedagógus törődik vele. Jó ellenére azt mondom: itt a letét, s helyesen értékelve a néhány jeles bizonyítvány- kevés is sok. Sok, mert hi- múltat hálával gondol vis6za ban is benne van a pedagó- vatásaikból eredően a peda a pedagógus nem vállalja a „nehéz esetet". Egy történetet meséltem volt el a sok közül. Érdemes elgondolkozni rajta. Az ilyen gus előlegezett bizalma. Talán épp az a bizalom, melynek segítségével felvételt nyert az egyetemre. G. Jutka esete is meglepett miaz elfutott iskolaévekre, az gógusok az ilyen dolgokra az egyben a saját emberségét is átlagnál jobban reagálnak, s táplálja, mert általa is töba fel-felötlő inzultusok nyo- bé, teljesebb emberré válik. Nem tömjénfüstöt és nagy és Bánfalvi József mot hagynak mindig a lelkükőn. S ha egyre többször szavakat vár a pedagógus a dőn tücsköt-békát "kiáltozott találkozik a szülői hálátlan- munkájáért. Nem! Csupán a a tanárára, mert elégségest sággal, akkor végül is felte- legelemibbet kéri: munkája kapott az érettségin mate- szí a kérdést: érdemes-e jutalmaként kapja meg ő is matikából. Meglepett, mert annyit dolgozni, fáradni, lel- az emberi megbecsülést fél óráig vitatkozott felké- kiismeretesen törődni a dol- tiszteletet szültségének mértékén a gokkal, amikor úgyis a hákonferencia, miután kegye- —^ lemből átengedte. Ö meg a kellő önkritika helyett: megsértődött. Bizony ilyen helyzetbe „torkollik" néha a „jótettért jót várj" igazsága... A napokban azonban még érdekesebb esettel találkoztam. Az egyik diák édesapjáról esett szó. Az egyik tanár mondta; — Leérettségizett a gyermeke, mostmár meg sem ismeri az embert. Miért volt ez az eset meglepő? Azért, mert a fiút az iskola minden tanára ismerte. Furcsa gyerek volt Olyan, akire azt mondják: nehéz eset. Mert Tihamér valóban az volt Nyegle és modortalan, fennhéjázó és cinikus. Jó néhány elcsavargott óra, Vízlépcső épül a Kaukázusban Évente két és fél millió A 350 kilométer hosszúi kilowattóra energiát ad majd Szalak majdnem 1800 folyó a Dagesztáni Autonóm Köz- és patak vizét gyűjti össze, társaságban most épülő Csir- A Csirkeji Vízi Erőmű szákeji Vízi Erőmű, amely a mára 236 méter magas boSzalak folyón létesítendő, nyolult, árkádos felépítésű tíz erőműből álló vízlépcső gátat emelnek. Ez a gáttípua központi objektuma lesz. Az 25—30 százalékkal gazdasáúj erőművek árama az észak- gosabb a közönsiégesnél. kaukázusi energetikai háló- Ugyanitt egy vízlevezető zaton keresztül csatlakozik alagutat ls építenek, amelv majd a Szovjetunió európai másodpercenként 2500 köbrészének egyesítet energ'a- méternyi fölös vizet képes rendszeréhez. elvezetni a víztárolóból. BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír Az ifjú szeme erre a kérdésre fölcsillant, mintha csak erre várt volna a sok túlbuzgó és kényelmetlenül készséges ajánlkozas után. — Több jogásszal járok össze Pesten, a Pilvaxban szoktunk találkozni. ________ — Jó hely, nevezetes hely — helyeselt Bakay. (5YS/Y^í®!'®!^^ _ Egy szegedi fiatalember is tartozik a tórsasághoz... Talán tetszik ismerni. Bite Gábornak hívják. 130 — Hogyne ismerném — robbant kl a képvi— Nem vagyok vízügyi szakértő, a kérdéshez s-16 boldogan, hogy végre hasznára ls lehet ennek a szerény fiatalembernek. — Kiváló kénem szólhatok hozzá megszívlelhetően, inkább majd el-elbeszélgetek néhány szegedi polgárral, akit a sors utamba terel — szabadkozott egyre elszántabban. — Mindig akkor sikerül legjobban valamelyik riportom, ha nem készülök föl rá. Az én múzsám a véletlen, ahogy a képviselő úrral Is véletlenül hozott itt össze a sors. — Üdén, felszabadultan nevetett. — De azt csak meg meri írni — harsogta valamivel keményebben Bakay —, hogy a kormányt nagy-nagy felelősség terheli az alföldi városok, s különösen Szeged örök végveszélyéért? — Erről persze hallottam, de őszintén szólva, én kis pont vagyok, s nem érzem magam elég rrősnek ahhoz, hogy ilyen nagy. horderejű ügybe beleüssem az orrom, pláne, hogy kifogásoljam a kormány magatartását. A képviselő űr erre sokkal alkalmasabb, s szava is gyújtóbb hatású. Én csak egy kis kezdő firkász vagyok sütötte le a szemét, mint egy szűzleány. — Igaza lehet — vont vállat engedékenyen a képviselő —, bár jobb ha az ember bátor, mintha mindent megfontol. Én azért jutottam idáig, mert sosem féltem semmitől és senkitől, — Hol vagyok én a képviselő úr tudásától és rátermettségétől? — bókolt megint az ifjú, s most már Bakay is kezdett zavarba jönni e túlzott elismeréstől. — No, ne becsüljön túl — intette le —, az ember igyekszik tanulni, látni, olvasni, s hozzá szereti a hazáját is. Ez minden. Ismer valakit Szegeden? pességú ifjú, nagy jövőt jósolok neki. — Igen, Pesten is így vélekednek róla, s már várják is, de úgy látszik, nem mehet valami miatt. — Súlyos beteg az édesapja, tüdővészes — komorult el Bakay. — Pedig micsoda szálfaember volt. Hajóács, super, ahogy nálunk mondják, Aj anyja is derék asszony, valamikor ő volt a város szépe. — S ez a Gábor kikkel jár össze? — puhatolózott észrevétlenül az ifjú, mintha csak kíváncsiságát kívánná kielégíteni. — ön nyilván ismer mindenkit. — Hát ezt nyugodtan állíthatom magamról — húzta ki megint magát Bakay kissé büszkén, hogy nem ismeretlen személyeket kéovisel, mint a legtöbb politikus az Országházban. — Hát, van neki egy menyasszonya, úgy tudom, hamarosan el is veszi. Egy kiváló optikus lánya, szép és okos. s én vagyok a keresztapja — kacagott töl jóízűen, örvendve, hogy valóban mindenütt bennfentes. — Vele van együtt, nyilván gyakran, ahogy ez ilyenkor természetes is, de várjon csak. van neki még egy tesHban, Bite Gábor meg éppen ellenkezőleg a Felsővároson, a Kacsa utcában. Láthatja, hogy pontosan tudom tájékoztatni. — Ne tessék haragudni, képviselő úr, de feljegyzem ezeket a címeket, hátha lesz időm fölkeresni őket. — Ezzel kihúzott egy noteszt a zsebéből, s beleirta a fenti adatokat. — A menyasszony, Etelka a Klauzál téren lakik, az új Zsótér-házban — készségeskedett vég nélkül Bakay. de az ifjú kedvesen jegyezte meg. hogy az ifjú hölgyhöz ismeretlenül nem látogathat el, de erre nem is lesz ideje. — Rám mindenütt nyugodtan hivatkozhatik, még a városházán is. Csak mondja; hogy én küldtem. De tulajdonképpen meddig akar Szegeden maradni, Tomanóczy úr? — Két napig, legföljebb. Hol szállhatnék meg szerényen, és nem feltűnően? A Feketesast nyugodtan ajánlhatom, ott van a városháza mögött. Persze, ha nagyobb kényelemre vágyik, akkor a Hungária a legmegfelelőbb. — ö. nem. köszönöm. Ez a Feketesas bizonyára jó lesz, hiszen én Pesten Is csak egy kis hónapos szobában lakom. — Hanem, szívesen látom önt vendégül Rigó utcai házamban, mely viszont a Rókuson van. Ha másra nem. hát ebédre. S megnézheti a gyáramat is. Az elsőt az országban — kérkedett kissé gyerekesen. — Igazán nagyon kedves a képviselő úr, ez utóbbira talán sor kerülhet, nagyon érdekel a híres kendergyár, de az ebédet semmiképpen lelki jóbarát.ja is. tanár a főreálban. Pintér Rem fogadhatom el. Én összevissza fogok járIstvánnak hívják Kiváló eyerek. a város tanít- kálni a városban, nem szeretném lekötni matatta ki. ök ketten szinte elválaszthatatlanok, gam. S ha ön meghív, akkor csak pontos lehe— Pintér István — mondta utána az ifjú, de tek, amit — tekintettel foglalkozásomra és cél^T^n^zérk tr^ 3egyeZni 3 neVet ^ tudok garantálni. De így is na- ó, nem - rázta fejét Bakay. - Pintér az 83,0,1 lekótelez megUszte10 fl^eImével Alsóvároson lakik, úgy tudom, a Borbás utcá- f Folytatjukj