Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-21 / 274. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1972. NOVEMBER 25. — Az Akadémia kapcsolatai a felsőfokú oktatási intézményekkel A Magyar Tudományos Akadémia kutatási célokra rendelkezésére álló költségvetésének mintegy 17 százalékát a különböző egyetemeken folyó kutatások támogatására fordítja. 1972-ben kereken 75 millió forintot juttatott az egyetemeken, szám szerint 144 tanszéken folyó tudományos kutatás támogatására. Erről, illetőleg az Akadémia és kutatóintézetei, meg az egyetemek egyre sokasodó kapcsolatairól, együttműködési formáiról Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkára egyebek között megállapította: — A tudománypolitikai irányelveknek megfelelően az Akadémia szélesíti kapcsolatait a felsőoktatási intézményekkel is. A szoros és rendszeres együttműködés egyik fontos területe az oktatás. A tanszéki akadémiai kutatócsoportok 418 munkatársa — a kutatáson túlmenően — oktat is. Ugyanakkor az Akadémiához tartozó kutatóintézetek mintegy 1700 főnyi . kutatógárdájából további háromszázan ugyancsak részt vesznek az egyetemi oktatásban. — A szegedi biológiai központ és az állategészségügyi kutató intézet kutatói — például — speciálkollégiumokat vezetnek, rövidebb tanfolyamokat tartanak, illetve részt vesznek a gyakorlati oktatásban, A Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet a fővárosi és a vidéki egyetemek és nagy kórházi intézmények orvosai és biológusai részére szakmai továbbképzés céljából 2—4 heti időtartam keretében lehetőséget nyújt az intézet! kutatómunkában való részvételre. Az utóbbi években az Akadémia egyes intézeteinek és az egyetemeknek kapcsolatát, együttműködési szerződések is szabályozzák. (MTI) Két évtized a vízért, a városért Jubilál a Hidrológiai Társaság szegedi csoportja Húsz évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportja, s ebből az alkalomból ünnepi ülésszakot rendeznek ma, kedden délelőtt 10 órai kezdettel az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tanácstermében. Két évtizedes fennállása a szegedi csoportnak elválaszthatatlan a város életétől, mert tevékenysége soros vízügyi problémákhoz kötődött, aktuális, megvalósításra sürgető feladatokhoz. Szeged szempontjából például döntő jelentősége volt annak, hogy a Tiszán a városnál, vagy közvetlenül alatta lehet-e építeni duzzasztóművet. A Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportja annak idején munkabizottságokban vitatta meg e fontos kérdést. összegezett véleményBemutatkozásra alkalmas darabokkal Presztízslátogatásra készülnek Belgrádban Az elmúlt napokban Belgrádban járt Horváth Mihály, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóhelyettese, a jugoszláv főváros Nemzeti Színházának meghívására. Még a nyáron szó volt arról, hogy az 1973-as évad egyik vendégegyüttesének a Belgrádi Operát' szerződtetik, sót Branko Bekics, a belgrádiak turnéit bonyolító szakember, aki maga rendszeres látogatója a szegedi nyári színháznak, tavaly amolyan félhivatalos tárgyalásokat is folytatott a szabadtéri igazgatóságán. Akkor a vendégjáték tervezett műsorát körvonalazták •— most, hogy a szegedi já- . tékok igazgatóhelyettese eleget tett meghívásuknak, már konkrét darabokról beszéltek. Mint ismeretes, a Belgrádi Nemzeti Színház operai tagozata Borodin Igor hercegét és Bellini Normáiét mutatja be Szegeden. — Miért éppen ezeket a műveket választották? — Természetesen magam !s erre voltam kíváncsi elsősorban — válaszolt Horváth Mihály. — Elmondták: véleményük szerint a két darab együtt alkalmas bemutatkozó látogatásra. A Belgrádi Opera ugyanis még nem szereoelt hazánkban, az első alkalmat, a szegedi szabadtérit, presztízsnek tekintik. Az Igor hercegben a férfi, a Normában a női szerepek dominálnak. ezekre kitűnő szólistákkal rendelkeznek, akiket én is láttamhallottam. — Elgondolkodtató, hogy szomszédok vagyunk, ráadásul innen, Szegedről, igen közeli szomszédok, mégis a belgrádi operakultúrának éppen hogy csak hírmondója járt nálunk. Evekkel ezelőtt \az emlékezetes Don Carlos-elöadás Ebolija, Gyurgyevka Csakarevics nagy sikert aratott. — Pedig Csakarevics mellett — aki nyáron megint itt lesz, a Norma Adalgisája — nemzetközileg is jegyzett, neves művészeket találunk a belgrádiak között. Elég említenem Csangalovics ot, aki az Igorban két szerepet is kapott, Galickijt és Koncsakot, s azon túl, hogy éneklése rendkívül szuggesztív hatást keltett, a jellemükben különböző figurákat remek színészi játékkal ellenpontozta. A szegedi közönségnek már kevesebbet jelent majd, hogy éppen a két szerep ellentétes töltésének érzékeltetésére Galickijt oroszul, Koncsakot szerb nyelven énekelte. Világjáró művész a Jaroszlavnát alakító Radmilla Sztojanovics. sőt a Norma címszereplője: Radmilla Bakocsevics is, akit azért nem hallhattam most Belgrádban, mert akkor éppen Normát énekelt — Párizsban. Dusán Miladinovics, az Opera igazgatója, aki a szegedi előadásokat is vezényli majd, azért tartja még szerencsés választásnak az Igort és a Normát, mert viszonylag ritkán játszott művek adnak alkalmat a társulat erényeinek reprezentálására. Csak annyit tennék még hozzá, mindkettő rendezése igen korszerű; látványos és egyszerű szcenikai megoldásokkal, találó jelzésekkel dolgoznak — kórusukat pedig úgy jellemezném, hogy a bolognaiakra emlékeztetett. Miután több részletben is megállapodtak, véglegesnek látszik, hogy a Belgrádi Opera a jövő nyáron három előadással zárja a szabadtéri játékok évadját. Augusztus 16 és 20-án az Igor herceget, 18-án a Normát mutatják be Szegeden. &J. ként született meg, hogy Szegednél duzzasztóművet építeni nem szabad. A város csatornázása, a talaj vízszintmagassága, sőt néhol a terep szintjének alacsony volta a folyónak nagyobb mérvű duzzasztását nem engedi meg. Az országos tervezéseknél ezt a megállapítást teljes mértékben figyelembe is vették. A folyó harmadik duzzasztógátja — Kisköre után — majd Csongrádnál fog megépülni. A Csongrád megyei vízügyi kérdésekre vonatkozó nagyszabású első monográfia összeállításában is komoly szerepet vállaltak a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportjának tagjai. A csoport tevékenységéhez fűződik a termálkutak hasznosításával kapcsolatos nagy témakör ís. Az e kérdéssel foglalkozó munkabizottság teljes részletességgel dolgozta ki a termálvizeknek fűtésre való felhasználását, annak rentabilitását, és a beruházott összegek visszatérülését. Lehet-e Szeged negyedmilliós nagyváros? Ennek a kérdésnek a realizálhatóságát is a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportja is széleskörűen vizsgálta, az Építőipari Tudományos Egyesület szegedi csoportjával karöltve. Előadások, tudományos dolgozatok szóltak e nagy fontosságú. Szeged fejlődésére kiható kérdés mellett, amelyek minden bizonnyal segítséget nyújtottak a város fejlődését átfogó tervek elkészítéséhez. Számos előadás hangzott el a csoport rendezésében belvízvédelmi feladatokról, a délalföldi szikes területek vízfeltöréseinek törvényszerűségeinek vizsgálatáról, szennyvízöntöző telepek tervezéséről, a belvizek előrejelzéséről. Az 1970-es tiszai árvíz levonulása után a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportja sokoldalúan foglalkozott tudományos üléseken az árvíz okaival, főként a védekezésben szerzett tapasztalatokkal, továbbá a legveszélyeztetettebb töltésszakaszok helyreállításáról. A két évtized folyamán 290 — hidrológiai, balneológiai. földrajzi, földtani, biológiai, erdészeti és egyéb tárgyú előadás hangzott el a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportjának rendezésében. Ezekhez kapcsolódtak ankétok, emlékülések, kiállítások, tanulmányi utak, a már feldolgozott vagy feldolgozásra váró témákhoz. KGST A KGST élelmiszeripari állandó bizottsága november 21—24. között Budapesten tartja XVIII. ülését. A KGST élelmiszeripari állandó bizottsága 1963 októberében alakult. Az esemény tulajdonképpen azt jelentette, hogy a tagországok élelmiszeripari együttműködése önállósult. II dolgok összefüggnek „Intézkedni kell az irányítás és a végrehajtás minden szintjén a munka termelékenységének további javítására, a korszerű termelői kapacitások fokozottabb kihasználására, az előállított termékek minőségének javítására, valamint a termelés önköltségének a rezsi- és általános költségeknek a csökkentésére." (Az MSZMP KB 1972. novemberi határozatából.) Egy bútorgyári munkással ülünk együtt. Molnár István haján és overálján finoman lerakódott a fűrészpor. Derűs, kiegyensúlyozott férfi benyomását kelti. A Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyárának régi dolgozója. A gazdaságosságról beszélgetünk; a morálról: hogyan ítélnek meg fontos dolgokat a munkapad mellett, abból a státuszból, amelyet két évtizede betöltenek. Molnár István meditálgat: — A könnyebb és kedvezőbb dolgokat nem vitatja soha senki, azokat természetesnek vesszük, mint a nehezebbeket. Ha jobbá válik az ember sorsa, azt természetesnek veszi, ha például valamely árunak felemelik az árát, azt viszont szinte sértésnek tartják sokan. Én azon a véleményen vagyok, ha a kettő kiegyenlíti egymást, akkor nem lehet különösebb baj. Vannak ugyanis természetes szükségletek a megélhetésben is, ahhoz szerintem manapság kétezer forint körüli összeg elengedhetetlen. De, ebben is nagyok az eltérések. Ha példának veszek egy nyugdíjas házaspárt, ott is vannak különbségek. Akinek saját kis házikója van, egy kis kerttel, az egészen másképp élhet, mint aki városi bérházban lakik. Molnár István harmincnyolc éves és 1949-óta dolgozik a szegedi bútorgyárban. „Rövidnadrágosként kezdte, mint tanuló." Két kisfia van, az egyik tíz, a másik ötéves. A felesége bolti eladó. Molnár havi keresete 2300 forint, a felesége 1300 forintot keres és kapnak 300 forint családipótlékot. Hat évig „futott" a lakásigénylésük, míg kaptak egy szövetkezeti lakást a tarjáni városnegyedben. A lakás rezsije villannyal, és gázzal együtt havonta átlagosan 700—900 forint. „Italra nem futja, de nem is igen kívánom." — Maradjunk a termelésnél — kérem Molnárt. — Ügy tudom, hogy nekünk nincs különösebb problémánk, mármint a gyárnak. Ha a saját beosztásomat nézem, akkor a minőség dominál. Milyen a furnér, amit adnak. Ha rossz, többet használok el a szabásnál és több kerül a kazánba. Gyakran panaszkodom a tölgyfa és a bükkfa árura is. Aprólékosan is elmagyarázza, hogy legutóbb Olaszországból kaptak furnér1 de arra még több volt i panasz, mint a hazaira. — Sok volt benne az elvékonyodott rész, átlátszó, mint a cigarettapapír, azzal nem sokra megyek. Képzeljék el, egy négyzetméter furnér ára 20—90 forint között ingadozik. Én naponta 800—900 négyzetméter anyagot szabdalok fel. Ha gyönge a minőség, ezer forintok „ugranak". Csak legyen lyukacsos, elég egy tízfilléres nagyságú hiba, dobhatom el a drága lemezt. — Miért van ez így? — Minden cég arra törekszik, hogy haszonra tegyen szert, bele keverik a hibás anyagot is. Konkrétan is tudok példát mondani: a rönköket gépekkel rakják, a gép karmai összeroncsolják a fát, de azt le kellene vágni, csak az a baj, hogy egyre kevesebbet vágnak le, ott marad a furnérlap oldalán a roncsolt szélezés. Azt mi nem használhatjuk fel. A bútornál, a kész árunál szembetűnik a hibás anyag. Ez alighanem igaz, csak az a kérdés, hogy Molnár István menynyiben érdekelt abban, hogy szépen szabja a furnérlapokat, minél kevesebb legyen a hulladék, amelynek következménye az önköltség csökkenés a bútorgyárban. — Kérem, az én fejemben több száz méret villódzik, amikor a lemez előttem van a gondolat tört része alatt döntök: ez a darab kiad egy lapocskát, vagy pedig szabhatom a fiók belső oldalára. Lehet, hogy később az utánam jövő szakmunkás, aki ragasztja a lemezt káromkodik, hogy két darab helyett nyolcat szabtam, hiszen őt a területre fizetik, nem pedig aszerint, hogy hány darab lemezkét ragaszt a bútorlapra. Így vagyunk ezzel, a dolgok összefüggnek, a falemezeket gyártó vállalat sem lépett ki a körből azzal, hogy elkészítette a furnért, a kész bútor a mérvadó. Mennyire igaza van Molnár Istvánnak. •— Különben többet keresek, ha jó anyagot kapok, hiszen abból egyszerűbb a szabás, sőt a társaim is könnyebben dolgozhatnak és a minőség sem közömbös. Különben a nyereségnél kézzelfoghatóan is érződik az érdekeltség: tavaly 22 nap részesedés volt. Aki húsz éve itt dolgozik, az majdnem dupla összeget kaphat. Nekem egyébként megvan az aranygyűrűm is, a törzsgárda tagjai kapnak ilyen ajándékot két évtized után. december elsejére teljesíteni tudom az idei tervemet. — S a termékek milyenségét, sorsát ismeri-e? — Most a Magyar Kereskedelmi Kamara új irodaházának a berendezéseit készítjük. Igen tetszetősek az irodabútorok. — Nincs bennük semmi luxus, „kivagyiság"? — Ahogy vesszük. Az én véleményem olyan, mint az emberek helyzete. Mondok egy példát: amikor kisgyerek voltam, mezítlábasán jártam az iskolába. Nem is panaszkodtam, sőt talán jól éreztem magam, nagyokat futkostunk az utcán. Bezzeg a fiacskám még foltos cipőben se indulna el az iskolába. Így vagyunk mi sok mindennel. Nekem, amikor megnősültem és családot alapítottam, a szüleim bútora nem kellett, mert elavultnak, öregesnek találtam, amelyik elmaradt a divattól, a mai ízléstől. Félreértés ne essék, áz is megfelelt volna a célnak, de mégsem kellett. Így vagyunk mi az irodabútorokkal is. Sokat hallani, hogy az irodákban luxus kivitelű bútorokat vásárolnak, úgy rendezik be a dolgozó szobákat. Azt azonban senki sem emlegeti, hogy a ruhák fazonja is más, mint ezelőtt húsz évvel volt. A kereskedelmi cégnél is biztosan megfordulnak sokan, üzletkötést, tárgyalásokat folytatnak, sok a külföldi ilyen helyen, hát megérné a röstellkedés az elavult bútorzat miatt? ÉrdeklődA BEREKRŐL TERV ÉS TERVEZÉS Látja-e egy beosztott munkás, hogy a gyárnak milyen feladatai vannak? Molnár Istvántól is megkérdeztem ezt. — Minden esztendő elején beszámolnak az éves tervről, lehet, hogy a számokat nehezen érzékeli a magamfajta munkás, de annyit tudok, hogy nekem mit kell tennem. Ugyanis lebontják a tervet negyedévre, hónapra, sőt napokra is. Azt is megmondhatom, hogy körülbelül tem Molnár Istvántól, hogy az utóbbi két év során hogyan alakult a keresete. Kiderült, hogy ez sem oly egyszerű valami. — Két évvel ezelőtt 10.50 forint volt az alapbérem óránként, most 11.30, de a kereset megint más. Tavaly sok túlórám akadt é6 valamivel többet kerestem, mint az idén, vagyis az utóbbi időben nem javult a keresetem. Mellékesre nem igen számíthatok, de ettől függetlenül nincs panaszom. Beosztás kérdése az életszínvonal is. — A bejelentett áremelkedések hogyan érintik? — A két gyerek miatt a tej, és a tejtermékek ára érint, de egy százassal javul a családi pótlék, remélem fedezi a többletet A cigaretta és az ital engem nem érint, tőlem akár tízszeresére is emelhetik a dohány árát. Különben sem értem, hogy miért ilyen olcsó, amikor azt mondják, hogy méreg mind a • kettő, betegséget, gondot okoz az emberek életében. A fizetések javítását nagyon üdvözlöm, remélem, hogy a 10—12 százalékos javítás könnyebbé teszi a család életét is. Lehet, hogy Molnár István bútorgyári szakmunkás nem az átlagos ember véleményét mondta el, de ő mégis az átlaghoz számít; egyszerű munkás, akinek két gyereke van, nyolc általános iskolát végzett és a keresete sem emelkedik az átlagok fölé, de azok alá sem. Gazdagh István