Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

SZERDA, 1972. OKTÓBER 1L Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) nyeként az alapvető élelmiszerek ára 1967 óta válto/.utlan. Közben azonban a termelési költségek emelkedtek. Ennélfogvu ezt az életszínvonal-politikánkkal öszszefüggő fogyasztói árstabilitást a legalapvetőbb élelmiszereknél csak úgy lehetett és lehet biztosítani, hogy az állami költségvetésből Jelentus mértékű árkiegészítést aciunk e termékek forgalmazásához. Az összes élelmiszerhez nyújtott árkiegészítés 1971-ben 7,8 milliárd torint volt. Legnagyobb a hús és a tej árkiegészítése, így például 1971-ben az állam a marhahús fogyasztói arát kilogrammonként 10 forinttal, a sertéshúsét 13 lorinttal egészítette ki a költségvetésből. Ugyanakkor a te) árkiegészítése közel 2 forint volt literenként. Mivel az élelmiszerek a lakosság fogyasztásóban jelentős értékarányt képviselnek — hiszen a lakossági fogyasztásnak mintegy a felét alkotják — nyilvánvaló, hogy az alapvető élelmiszerek áralakulása mindig is az életszínvonal-politika egyik legfontosabb kérdése volt és lesz. Ebből viszont az is következik, hogy az alapvető élelmiszerek árszínvonalának alakítása továbbra is teljes egészében a kormány ezében marad, amennyiben zek az árak csak központi intézkedések útján változtathatók. A közvéleményt foglalkoztató probléma az ellátás alakulasa kenyérből és más sütőipari termékekből is. Itt nem a mennyiségi, hanem alapvetően választéki és minőségi kifogásokról van szó. Az elmarasztaló észrevételek többségükben indokoltak és jogosak. A sütőipari termékek választékát és minőségét természetesen sok tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik, hogy a felhasznált liszt minősége időszakonként és területenként, „bizonyos fokig eltérő. A minőségi hibák fő oka végső soron — s ezt őszintén meg kell mondani —, hogy az elmúlt húsz évben, mialatt a sütőipar termelése 300 ezer tonnáról 1 millió tonnára nőtt, egyidejűleg nem tudtuk kellőképpen emelni a műszaki színvonalat, nem tudtuk pótolni a szakmunkás-létszámot, nincs még elegendő kis- és középkapacitású sütőüzem. Az utóbbi években a kormány, a minisztérium, valamint a sütőipar közvetlen felügyeletével megbízott megyei tanácsok számos intézkedést hoztak a helyzet javítására. fi mény lehetővé tette, hogy a IV. ötéves tervben a munkások és parasztok jövedelmének növekedését azonos ütemben irányozhassuk elő. Ezen belül azonban változatlanul nagy probléma a személyi jövedelmek nagy fokú differenciáltsága, amely elsősorban a gazdálkodás, a termelési színvonal különbözőségéből ered. Az aktiv termelőszövetkezeti tagok több mint 35 százalékának a közösből származó személyi jövedelme évi 15 000 forint alatt van. Feladatunk tehát, hogy gazdaságpolitikai, jövedelempolitikai intézkedéseink során továbbra is szem előtt tartsuk az indokoltnál nagyobb mértékű differenciáltság kiegyenlítését. A parasztság személyi jövedelmének t növekedésével egyidejűleg jelentős intézkedések történtek a termelőszövetkezeti tagság szociális, társadalmi ellátottságának javítására is. Ebben a tekintetben azonban még maradtak a jövőben rendezendő kérdések. Ezek közül is előtérbe kerül a termelőszövetkezeti öregek helyzete. A szocialista átalakulást követő időszakban az idős tagok részaránya nőtt és az ebből adódó problémák a mezőgazdaságban jóval nagyobb gondot okoznak, mint a többi területen. A párt és a kormány a nyugdíj- és járadékrendszer bevezetésével és továbbfejlesztésével jelentős segítséget nyújtott azoknak a termelőszövetkezeti öregeknek, akik nagy számban voltak a termelőszövetkezeti mozgalom úttörői, a szövetkezetek alapító tagjai. Anyagi erőforrásaink azonban végesek és ezért, sajnos, az öregeink közül számosan vannak nehéz anyagi helyzetben. Helyzetük javítására a fiatalabb nemzedék, maguk a termelőszövetkezetek is sokat tehetnek. Ennek szép példáival ma már mind több helyen találkozunk. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek továbbra is segítsék az idős, munkában megöregedett tagjaikat. Lehetőségeihez mérten a kormány is tesz további Intézkedéseket helyzetük javítására, elsősorban a járadékok összegének a Jövő év elején történő felemelésével. tásaként differenciálódik a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának eredménye és a mezőgazdasági dolgozók jövedelmi színvonala. Az élelmiszeriparban a problémák az egyes iparágak eltérő fejlettségében. továbbá az alapanyag-termelés és a -feldolgozás közötti ellentmondásban mutatkoznak meg. A rendelkezésünkre álló eszközök még nem biztosítják minden területen az alapanyag-termelés és az élelmiszer-feldolgozó iparágak egyidejű, összehangolt fejlesztését. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és az elsődleges faipar műszaki fejlesztése egyre dinamikusabban fejlődő, korszerű ipari hátteret igényel. A saját gépjavító és szolgáltató bázis megteremtésében jó úton haladunk. Sok régebbi hibát sikerült kiküszöbölnünk például az alkatrészellátásban rövid idő alatt elért előnyös változással. Fejlesztési elképzeléseink azonban csak úgy valósithatók meg, ha minél több új gépet, eszközt, minél több és hatékony kémiai anyagot kapunk a hazai ipartól, illetve a baráti országoktól. Megoldásra váró II fejlődés néhány problémája Az egyre növekvő élelmiszer-szükségletet ma kevesebb ember, kisebb földterületen termelj meg Két évtized alatt a mezőgazdasági dolgozók száma mintegy 700 ezerrel, a szántóföld félmillió hektárral csökkent. Ezt a csökkenést a termelékenység fokozásával kelleti ellensúlyoznunk. A miniszter ezután röviden érintette u fejlődés néhány alapvető elvi tényezőjét. A fejlődés egyik legnagyobb problémája a differenciáltság. Ez a mezőgazdaságban különösen a személyi jövedelmek, a termelés különböző ágai, a gazdaságok, elsősorban a termelőszövetkezetek és egyes területek között mutatkozik meg. A személyi Jövedelmek növelésében az elmúlt időszakban Jelentős eredmények születtek. Pártunk IX. kongresszusa tűzte ki célul, hogy parasztságunk életszínvonalát, ellátottságát gyorsabb ütemben növeljük, hogy az megközelítse a munkásosztályét. Pártunk politikájának nagy sikere, hogy ezt a célt a személyi jövedelmek vonatkozásában az elmúlt években sikerült elérni. A személyi jövedelmek kiegyenlítődésében elért eredA társadalmi ellátottság másik, kétségtelenül nagy különbsége a nyugdíjkorhatárban van. Ez is úgy ítélhető meg, hogy a nem túl távoli jövőben intézkedés születhet a nyugdíjkorhatár azonosítására. Közismert, hogy tcrmelőszövetkezteink egyharmada mostoha természeti és közgazdasági körülmények között gazdálkodik. A kedvezőtlel adottságokkal küszködő emberek helyzetének javítására csak a termelési Szerkezet további ésszerűsítésével. összehangolt területfejlesztési politikával, megkülönböztetett támogutással nyílik lehetőség. Az új és a régi termelési formák ma ls megtalálhatók a mezőgazdaságban. Bór a korszerűen gazdálkodó nagyüzemek egyre nagyobb szerepet töltenek be, egyelőre azonban vannak és a jövőben is — szükségszerűen — lesznek kisüzemek is. Ebből következik, hogy a társadalmi igények kielégítésében meghatározó ugyan a mezőgazdasági nagyüzemek termelése, de a nagyüzemen kívüli mezőgazdasági termelés — a háztáji és kisegítő gazdaságokéval együtt — 1971ben a mezőgazdaság termelési értékének 39 százalékát adta. Nagy fokú az eltérés még a nagyüzemek termelési színvonalában. anyagi-műszaki ellátottságában is. Ehhez szorosan kapcsolódik a szakemberellátásban, a vezetés színvonalában mutatkozó különbség. Mindezek összhaA technika és az eredmény Számos részeredmény ellenére még mindig nagy az ellentmondás — különösen a mezőgazdaságban — a tudományos-műszaki ismereteknek a termelésbe való beáramlása és befogadása között. Minél több technikát vonunk be a termelésbe, annál fontosabb a technikát alkalmazó embernek a szerepe. A ma feladatai közé tartozik a szakmunkásképzés bővítése, színvonalának emelése, a képzés feltételeinek további javítása. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az ipar fejlődése, és az ezzel járó városiasodás hatására meggyorsult a falusi lakosság társadalmi átrétegződése. A végbemenő változások eredményeként új tartalmat nyert a falu fogalma. Nőtt a falu lakosságának igénye a tanülás, a városi szintű kulturális élet iránt. Bővültek a művelődési lehetőségek. A villamosításban, a lakásépítésben, a közművesítésben elért eredmények pedig a falusi életkörülményeket teszik szebbé. A parasztság a szocialista nagyüzemi gazdálkodás keretei között nemcsak anyagilag erősödött meg, hanem műveltségben, poltikai, társadalmi szemléletében és a közéletben is sokat fejlődött, így minden vonatkozásban emberibb életet élhet, s nem utolsósorban: kedvezőbb körülmények között végezheti munkáját. Idei eredményeink máris biztatóak. A mezőgazdaság előreláthatóan néhány százalékkal túlteljesíti az éves terv előirányzatát. Átlagon felül fejlődött a húsipar, a tartósítóipar és a növényolajipar. A cukorrépa-termelés növelésére tett intézkedések kezdeti eredménye abban is megmutatkozik, hogy a cukorrépát termelő szövetkezetek, állami gazdaságok — és velük együtt a cukoripar — az elmúlt évi rendkívül alacsony szinthez képest az idén jelentősebben emelik termelési színvonalukat. A lakosság élelmiszer-ellátása az 1971. évi szinthez képest mintegy 8 százalékkal emelkedik. Amikor erről a helyről ls köszönetet mondok valamennyiüknek, azt kérem tőlük: segítsék a jövőben is hasonló lelkesedéssel és odaadással közős céljaink megvalósítását. Részlet az ülésteremből A TOT elnöke felszólalása elején elmondotta: A gazdaságpolitika részét jelentő agrárpolitikának az elmúlt 15 évben részben a termelőszövetkezeti út adta meg a fő vonását. A nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása azt jelentette, hogy ésszerű arányok jöttek létre az állami vállalati és a szövetkezeti tevékenység között, megerősödött a szocialista szövetkezeti tulajdonforma a mezőgazdaságban. Fontos része volt az agrárpolitikának az anyagi ösztönzés, amelynek változatos, a helyi viszonyokhoz igazodó formái alakultak ki. Megvalósult a közös nagyüzemi és a kisüzemi termelés szerves egysége, ennek alapján felkarolták a háztáji termelést, és a nagyüzemek önálló, vállalati gazdálkodásához a feltételek megteremtése szintén állandó törekvés.. Emlékeztetett Szabó István arra a párthatározatra, amely a tsz-tagság anyagi érdekeltsége kapcsán leszögezte: az egyéni anyagi érdekeltség alapvető tényező, s a parasztság jövedelme és társadalmi juttatásai együttesen — a szövetkezeti sajátosságoknak megfelelően —. fokozatosan válnak azonossá a munkások jövedelmével és társadalmi juttatásaival. E határozatnak az egyik fele már megvalósult: a parasztság személyes jövedelme elérte a fizikai munkásokét. A parasztság életszínvonala, társadalmi juttatásainak mértéke azonban még alacsonyabb. Beszélt arról, a ma már általános felfogásról is, hogy társadalmunkban elvileg sem lehet eltérő módon díjazni az azonos minőségű, mennyiségű étj azonos körülmények között végzett munkát, és fordítva: azt sem szabad megengedni, hogy a különbözö értékű munkákat azonosan diiazzák. Társadalmunkban mind több embernek lehetősége van, hogy a kedvének., érdeklődésének megfelelő munkát végezzen. Jövedelempolitikánk dinamikus szemléletű. A termelési és a társadalmi érdekek összhangjára törekedve, egyaránt kerüli a túlzott differenciáltságot és az egyenlősdit. Helyes törekvése, hogy a két osztály — a munkásság és a parasztság — jövedelmi színvonala ne különbözzék egymástól indokolatlan mértékben. I A gazdasági irányítás reformja kapcsán kiemelte: a mezőgazdasági nagyüzemek túlnyomó hányada alkalmassá vált az önálló vállalati gazdálkodásra. A mezőgazdasági tsz-ek öt év alatt 48 milliárd forintról 70 milliárd forintra növelték termelésüket. 1909-ben például a bruttó jövedelem elérte a 26 milliárd forintot, az elemi csapósokban bővelkedő 1970-es évben ez visszaesett ugyan 21 milliárd forintra, de 1971-ben ismét meghaladta a 24 milliárdot. Ugyanebben az időszakban a termelésnél lassabban nőtt a részesedési alap — az utolsó három évben lényegében változatlan maradt. Kisebb létszámmal — az egy főre jutó termelés és jövedelem növelése útján — si-' került megoldani a feladatokat. Javult a tervszerűség a szövetkezetekben nemcsak a termelés terén, hanem a jövedelmek elosztásában és a félhalmozásban is. A gazdaságirányítási reform tapasztalatai az élelmiszergazdaságban kedvezőek, mindamellett a szabályozást bizonyos kérdésekben még tovább kell finomítani. A továbbiakban Szabó István hangsúlyozta, hogy a nagyobb távlatokra szóló döntéseknél alaposabb szakismeretekre van szükség. Sokféle gondtól szabadítaná meg a szövetkezeteket, ha az új technológiával épített komplex állattenyésztő telepek mindenben megfelelnének a tervezett műszaki előírásoknak, kevesebb lenne• a késés a kivitelezésben, és a beruházásokat nem, kellene olykor „áttervezni". Az egységes szövetkezeti törvény alapján mind több tsz területi szövetség fontos feladatának tartja a termelőszövetkezetek belső mechanizmusának fejlesztését. Foglalkoznak a javadalmazás rendszerének jobbításával, az üzemi juttatásokkal, a belső ellenőrzés segítségével. Ugyanakkor a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa — gondos előkészítés után — országosan áttekinti a tsz-ek belső mechanizmusának kérdéseit, megvizsgálva az egységes szövetkezeti törvény végrehajtását. Ennek alapján a TOT a mezőgazdasági üzemek belső viszonyainak továbbfejlesztésére ajánlásokat dolgoz kiSzóvá tette Szabó István, hogy a termelőszövetkezetek jelentős részében a javuló termelési eredmények ellenére sem kielégítő a gazdálkodás biztonsága. Jó néhány gazdaság pénzügyi gondokkal küzd, annak ellenére, hogy a termelőszövetkezeti szektor egészében a tervezett szinten alakul a jövedelem. Előfordul, hogy az üzemek egy része inkább vállalja a termelési alapok csökkentését (néha még szabálytalanságoktól sem riad vissza), mintsem, hogy egyszer s mindenkorra felszámolja elhúzódó veszteségeit, vagy felszámoljon gazdaságtalan vállalkozásokat. Segíteni kell a szövetkezeteket abban — mutatott rá a szónok —, hogy növelhessék biztonsági alapjaikat. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa azt a feladatot vállalta — mondta a TOT elnöke —, hogy érvényesíti a gazdaságok és a tagság érdekeit a szövetkezetek gazdálkodási, működési feltételeinek kialakításában. Ugyanezt teszik lehetőségeik kiaknázásával a területi szövetségek is. Ez a munka — az eddigi tapasztalatok alapján — megfelelően alakult. A termelőszövetkezetek örülnek az érdekképviseleti szervek tevékenységének, s mivel látják, hogy van eredménye, igényeiket is fokozzák. Ugyanakkor lgénveik teljesítéséért anvagl áldozatokat is vállalnak. Befejezésül Szabó István azt kérte a társadalmi és állami szervektől, hogv a jövőben is bátran építsenek, számítsanak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsára, és a területi szövetségekre. mint nagy társadalmi erők letéteményeseire. V