Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

f yf/éo VILÁG PROLETÁRÍAI, EGYESÜLJETEK1. 62. évfolyam 240. szám 1972. október 11., szerda Ára: 80 fillér Epizód Megkezdődött az országa történelemben gyűlés ŐSZÍ ülésszaka M

indössze epizód volt... A háború egy napja a sok közül. Valahonnan Keletről, a Volga mellől elindult egy hadsereg hazája visszafoglalására, a hódítók kiűzésére. Elindult, maga előtt hajtva nehéz harcok, tengernyi vér árán a hódítókat Elindult, hogy megsemmisítse fészküket, s az ideológiát, melynek nevében háborút hoztak a földre. Mindössze epizód volt, hogy a hódító fészke felé haladva, útjukba esett egy város a magyar Alföldön: Szeged. Órákban is alig mérhető, hogy 1944-ben, október 11-ének hajnalán átvonultak rajta a seregek. S mégis, ezekről az órákról, a huszonnyolc esztendővel ezelőtti napról mondjuk: fölszabadultunk. Ilyenkor, az évfordulóra emlékezve, a harcokról szokás beszélni. A vérről, emberek pusztulásáról, a romokról. Hiszen szinte véletlen, hogy Szeged aránylag kicsiny áldozattal megúszta. Máshol ezrek pusztultak el, városok váltak romhalmazzá. Mégis, alighanem mindenki számára ismerősek a képek: romba dőlt klinikák, megrongált gyárak, felrobbantott hidak. Szegeden is megszülte a maga tragédiáit a háború. A rombolás, a veszély után minden túlélő gondolata a békét, a régen várt nyugalmat köszöntötte elsőként. Fölszabadultunk. Legalábbis akitor, 1944 őszén sokaknak pusztán ez volt a fölszabadulás. A megkönnyebbülés érzése, a veszély elmúltának tudata. Az azóta eltelt idő bizonyította: mindez csupán epizód volt, esetleges pillanata a történelemnek. Ez a pillanat önmagában még nem döntött el semmit. De ezek az órák részei voltak egy folyamatnak, egy új rend születésének hajnalán. Egy folyamatnak, amely — ha olyko» gyötrelmesen is — új rendet szült: a mai Magyarországot. Éppen ezért talán nem is az epizód, hanem maga a folyamat a fontos. Szeged kisváros volt akkoriban, bár területe vagy nyolcszorosa a mainak. Mégis: ipara alig volt, nyugodt alföldi városkaként éldegélt, kirívó szegénységgel a környező falvakban, tanyákon. Aztán kisebb lett a város. Régi területének nyolcadrészén élt, kezdett fejlődni, alakulni, növekedni és gyarapodni. S az új társadalomban beérett új feltételek minőséget produkáltak. Területét tekintve sosem volt ilyen kicsiny Szeged, mint most, s a város sosem volt akkora, mint most. Mindezt az új társadalom teremtette meg: az iparosodás, az építkezések, az emberek megváltozott gondolkozásmódja, a merőben új társadalmi célok révén. A város, melyet harminc esztendeje még űrként vett körül a tanyavilág, a város, amely nyolcadrészére csökkent területét sem tudta betölteni, most kinőtte önmagát. Nem fér cí többé szűkre szabott kereteiben. Vonzásköre b'ővül, területe hamarosan öt községgel gyarapodik. Az új világ már megkezdődött. Valamikor, évtizedekkel ezelőtt hajtottak ki a csírák, melyek szétfeszítik a régi kereteket, melyek egyre-másra követelik az újat. Az újat, melyet nem most kezdünk megalkotni, s melynek végcélját felfogni is alig lehet. Hiszen ez a folyamat — egy dinamikus társadalom fejlődő városának útja — aligha ismer végállomást. E

pizódok a történelemben. Epizód, hogy egy hadsereg átvonult a városon. De e néhány óra elindított egy történelmi folyamatot, melynek új és új epizódjait éljük át sorsunkat, jövőnket és jelenünket formáló döntések. cselekvések időszakát. S e pillanatok, epizódok generációkat kísérnek végig itt, a városban, Szegeden is. Egymásra épülve, szerves összetartozásukban határozzák meg a jelent és a jövőt, formálják a történelmet. Talán éppen ezért oly fontos az első — ha epizód is volt csupán. Hiszen belőle fakad minden következő lépés. A város sorsa is, a városé, mely kicsinységében is képes volt olyan nagygyá válni, mint azelőtt, volt nagyságában soha. Szávay István Üdvözlő távirat Odesszából Szeged ünnepe alkalmából köszöntő taviratot küldött a szovjet testvérvárosból, Odesszából Leonyid Butenko, az Ukrán Kommunista Párt odesszai városi bizottságának titkára és Vlagyimir Sulko, Odessza város tanácsának elnöke. A Sípos Gézának, az MSZMP városi bizottsága első titkárának és dr. Biczó Györgynek, a városi tanács elnökének címzett táviratban a következőket üzeni Odessza lakossága: „Az Ukrán Kommunista Párt Odessza városi bizottsága, a városi tanács végrehajtó bizottsága, Odeszsza Hős Város lakosai legmelegebb, szívből jövő jókívánságaikat küldik Önöknek és Szeged minden polgárának Szeged felszabadulásónak 28. évfordulója alkalmából. Boldogságot kívánunk Önöknek, és új, nagy sikereket a szocializmus építésében. Örökké éljen és virágozzék a szovjet és a magyar nép testvéri barátsága.'1. Napirenden: 4 Dr. Dimcny Imre mczőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolója a mezőgazdaság, az élelmiszeripar1 és a fagazdaság helyzetéről, valamint az e területeket érintő törvények és kormányhatározatok végrehajtásáról. O Az országgyűlés ügyrendjének módosításáról és egységes szövegéről szóló javaslat. 3 Interpellációk. Kedden délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losortczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Focfc Jenő, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly, Nyers Rezső, a2 MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője foglalt helyet. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Tájékoztatta a képviselőket, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság benyújtotta az országgyűlés ügyrendjének módosításáról és egységes szövegéről szóló javaslatát, ezt is kézhez kapták a képviselők. Az ülésszakra több képviselő nyújtott be interpellációt. Ezután napirend szerint megkezdődött az első téma tárgyalása. Dr. Dimény Imre emelkedett szólásra. Beszámolója után szünet következett. Szünet után a miniszteri beszámoló vitájában felszólalt dr. Bélák Sándor Veszprém megyei, Szabó Imre Heves megyei, Palkó Sándor Baranya megyei képviselő. Ebédszünet után dr. Beresztóczy Miklós vette át az elnöklést. Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke volt a következő felszólaló. A további vitában véleményt mondott Mateovics József budapesti, Nemeslaki Tivadar Borsod megyei, Angyal János Bács-Kiskun megyei, Lakatos András Somogy megyei, Varga Gyula Zala megyei, dr. Técsi János Komárom megyei, Sárvári István Vas megyei, Marjanek József Fejér megyei, Gócza József Szolnok megyei, dr. Révay Zoltán Győr megyei, dr. Hargitai Katalin Vas megyei képviselő. Ma. szerdán délelőtt 10 órakor a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolója feletti vitával folytatja munkáját a parlament. (Szabó Istvánnak, a TOT elnökének felszólalását lapunk 2. oldalán ismertetjük.) A szünetben Kádár János Csongrád megyei képviselőkkel — képünkön balról jobbra: dr. Antalffy Györggyel, Győri Imrével és Nicszner Ferenccel — beszélget Dr. Dimény Imre beszámolója Dr. Dimény Imre bevezetőben a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, és az erdészet helyzetéről, fejlődéséről szólt, majd rámutatott arra, hogy ágazataink mind magasabb szinten képesek a társadalmi igények kielégítésére. Pedig az igények gyorsan növekednek. Ezt bizonyítja például, hogy az egy főre jutó fogyasztás hús- és húskészítményekből, valamint tojásból az elmúlt évtizedben kereken annyival növekedett, mint az 1960. évet megelőző 22 esztendő alatt összesen. Ami a számszerűséget illeti: hús- és húskészítményből 12,2 kilogrammal, tojásból 5,6 kilogrammal, cukorból 6,9 kilogrammal, zsiradékból 4 kilogrammal növekedett az egy főre jutó fogyasztás a jelzett időszakban. A mennyiségi ellátás növekedésével egyidejűleg javult az élelmiszerek minősége, feldolgozottsága. csomagolása, áltálában az egész ellátás színvonala. Egyes élelmiszerekből vannak még ellátási gondjaink, mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt. A zöldség- és gyümölcsellátás terén mutatkozó nehézségekről szólva a miniszter aláhúzta : ezeknek a termékeknek — tömeges felhasználásuknál és a korszerű táplálkozásban betöltött szerepüknél fogva — mindig is nagy jelentőségük volt a fogyasztásban. Jelenleg hazánkban az egy főre jutó évi zöldségfogyasztás 85 kilogramm, a gyümölcsfogyasztás pedig 65 kilogramm körül mozog. Ez az arány az összélelmiszer-fogyasztás magas színvonalán belül — figyelemmel az egészségesebb táplálkozásra és természeti adottságainkra — nemzetközileg közepes szintnek felel meg. A termelés ingadozása és bizonyos értékesítési problémák miatt, a zöldség- és gyümölcspiacon a kereslet meghaladta a kínálatot. Ezért a fogyasztói árak emelkedtek, ami különösen a kis fizetésűeket, a nagycsaládosokat, a nyugdíjasokat és általában a nagyvárosi munkásságot érintette hátrányosan. A zöldség- és gyümölcsellátás kialakult helyzetét sok összefüggésben lehet indokolni. Mindenekelőtt figyelmet érdemel, hogy a gyümölcsfélék árnövekedése a zöldségek áremelkedését is meghaladta. A gyümölcsfélék áremelkedése 1971-ben elérte a 21 százalékot, 1972 első félévében ez 30 százalékot tett ki. A második fél évben ez mérséklődik, elsősorban az almafelhozatal hatására. A gyümölcsárak egész év átlagában várhatóan magasabbak lesznek az elmúlt évinél. Ebben nagy szerepe volt az elmúlt két esztendő gyümölcstermesztési szempontból igen kedvezőtlen időjárásának. Közrejátszottak azok a termelési nehézségek is, amelyek általában a munkaigényes kultúrákat jellemzik. Mégis azt láthatjuk, hogy különösen az év második felében az 1971-es helyzethez képest, bizonyos javulás van. Tartóssá kell tenni a javulást Lakosságunkat nyilván elsősorban az érdekli, hogy ez a javulás tartós lesz-e. így arra kell válaszolnunk, hogy az ellátási gondok felszámolása mikorra várható úgy, hogy a kínálat növekedésével együtt meg tudjuk állítani a zöldség- és gyümölcsárak további emelkedését. Jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy ennek a kérdésnek a megoldását a következő időszak egyik legfontosabb társadalompolitikai és termelésfejlesztési feladatának tekintjük. Ennek érdekében sok nehézséget kell leküzdenünk a termelés, és a forgalmazás területén, amihez megfelelő lehetőségeket teremt a kormánynak a zöldségtermesztés fejlesztésére az elmúlt év végén hozott határozata. A jellegzetesen piaci cikknek számító zöldség- és gyümölcsfélék árának növekedéséből sokan hajlamosak levonni olyan következtetést, hogy nálunk az élelmiszerek általában drágulnak. A zöldség- és gyümölcsféléknek a burgonyával együtt számított érték részaránya az öszszes kiskereskedelmi és piaci forgalomban a 3 százalékot sem éri el, az összes élelmiszer-forgalmon belül pedig mintegy 10 százalékot képvisel. Az előbbiekben vázolt zöldség-gyümölcs árszínvonal-emelkedés tehát az összes élelmiszer-fogyasztás értékének az 1 százalékát sem éri el. Ugyanakkor az élelmiszerek 87 százaléka az állam által meghatározott fix, maximált, vagy behatárolt árkategóriákban kerül forgalomba. Ennek eredméIFolytatás a 2. oldalon.)