Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-31 / 257. szám

KEDD, 1972. OKTÓBER 31. Elöregvő és megújuló városrész Felsőváros jövője és lehetőségei Hallatlanul nagy érdeklődés kíséri újabban városszerte azokat az előadásokat, tájékoztatókat, amelyeken a tanács vezetői egy-egy lakónegyed jövőjéről, lehetőségeiről ejtenek szót. Nemrégiben Felsővároson kellett a pártszervezet tanácskozó terméből átvonulni a Postás kultúrotthonba, hogy — még így se fért be mindenki — a város főépítésze válaszolhasson az érdeklődök kérdéseire. A kintrekedtek s a kevésbé tájékozottak kérésére Takács Máté legfontosabb válaszainak, érdekes meditációjának lapunkban is helyet adunk. « Közmiivek, talaj A legtöbbek által feszegetett kérdés — melyet majd minden alkalommal feltesznek az előadónak —, hogy miért nem üres területeken építkezik a város, miért éppen a családi házas városrészeken szanál? Hiszen minden szegedi tudja, hogy a nyugati vagy északi városrészekben szinte alig kellene valamit bontani. Amiről a kérdezősködők elfeledkeznek, az, hogy míg az olyan területeken, mint például Felsőváros, részben megvannak a közművek, a szántóföldek helyén viszont mindent elölről kell kezdeni. A nyugati városrész tervezésekor is csupán az könnyített a helyzeten, hogy a főgyűjtő csatornának ottani szakaszát felépültnek lehetett tekinteni. Így is kitűnt hamarosan, hogy az alapközművek építési költségei olyan magasak, hogy azok árán mintegy 1000 lakást lehetne fölépíteni. A nagyobb baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy a talajvíz szulfáttartalma példátlanul magas. Az pedig a betont és a vasat megtámadja, s kétségessé teszi még bizonyos védekezés esetén is, hogy 10—'15 év múlva nem mennek-e tönkre az alapok. Már olyan helyeken sem szokás építkezni, ahol a talajvíz literében 8 ezer milligramm szulfát van, a nyugati városrész helyén pedig 15 ezer milligrammot mértek helyenként. Természetesen, két újabb kérdést is föl lehet tenni. Az egyik: nem lehetne-e kihagyni az olyan területeket, ahol ilyen magas a talajvíz szulfáttartalma? A második: miért csak ilyen későn jöttek rá erre a tervezők? Az elsőre az a különös válasz kívánkozik, hogy az említett területen a szulfát vándorol, nincs biztosítéka tehát senkinek sem arra, hogy hol bukkan föl, hol eszi meg egy-egy védettnek vélt épület alapzatát Az ilyen magas szulfáttartalom elleni védekezés gyakorlatát még nem is dolgozták ki. ha pedig ez alkalommal megteszik, akkor is olyan magasra emelte volna fel az építési költségeket, hogy ismét ezer lakás árát vitte volna el. Az eredmény: öszszesen 2 ezer lakás a felépítendő három és fél, négyezer helyett. A második kérdésre a válasz: a tervezés különböző fázisaiban más és másfajta talajmechanikai vizsgálatokat ír elő a szabály. Igy természetes, hogy a szúrópróbaszerű fúrások nem mutatták ki a nagy szulfáttartalmat a tervezés első lépcsőjében, csak akkor sikerült erre rájönni, amikor az előírtnak megfelelően sűrűbbé váltak a mintavételek. Ebből okulva az északi városrész tervezését már igen sűrű talajvíz vizsgálatok előzik meg. S bár az utóbbi terület ilyen szempontból ideálisabb, a tervezők-építők semmiféle alapközműre nem támaszkodhatnak, még a főgyűjtő csatorna sem érte el az északi városrészt. Ilyen s hasonló objektív okai voltak annak, hogy Tarján további bővítésére, a felsővárosi rekonstrukcióra esett a választás. Utak, gázés vízvezetékek vannak arrafelé készen, s ráadásul így csak a József Attila sugárúton szükséges egyelőre két vágányúvá építeni a villamospályát. Az utóbbi időben azonban — jó hír a családi házak tulajdonosainak — az objektív okok mellett kezdik felmérni a szubjektívakat is. Az a vélemény alakult ki, hogy amíg csak 5—6 ázat kell szanálni, mint Tarjánban, akkor még nem szükséges, a sűrűn lakott területek rekonstrukciójakor azonban már elengedhetetlen szociológiai vizsgálatok végzése. 1000—1500 ember olyan közösség, amelynek véleményére oda kell figyelni. A mostani gyors áttervezéskor még nem volt lehetőség ilyen felmérésre, de az északi városrész és Rókus jövőjének megalapozásához a Városépítési Tudományos Tervező Intézet már végez szociológiai jellegű vizsgálatokat. S mint kitűnt: a lakók 90 százaléka — más városokban is — a megszokott városrészben szeretne maradni. Hol lehet építeni? Tapasztalatok bizotnyítják, hogy azok az idős emberek, akiknek családi házát a tarjáni építkezéskor sajátították ki, a kapott pénzért kertes házat vettek. Ez a tendencia két veszélyt rejteget magában. Egyrészt azt, hogy míg bizonyos városrészek aránytalanul megfiatalodnak, mások elöregednek — lakóik szempontjából. Másrészt azt, hogy azok a városrésznyi közösségek, amelyeknek kialakulása évtizedeket vesz igénybe, felbomlanak, szinte pótolhatatlanul. A felsővárosi rendezési terv éppen ezért úgy készült, hogy a tömbbelsőkben helyet hagy olyan egy-két esetleg három emeletes, esetleg panelből készülő, kerttel is ellátható házacskáknak, amelyek az idős emberek szerény igényeinek (egy szoba) felelnek meg. Igy az ötszáz szanálandó családi ház helyett 250 ilyen lakást lehetne létesíteni. S ráadásul: a régi otthon környékén. Ha a tervezők és kivitelezők, valamint a lakosság egyetértésével találkozna ez az ötlet, akkor egyedülálló példája lenne a megvalósulás arra: a rohanó kor objektív szükségleteit hogyan lehet összekapcsolni az emberi megszokással. Záporozó kérdések: mi lesz az új házakkal, hol lehet építeni Felsővároson, adnivenni lehet-e? S kezdjük — Takács Máté beleegyezésével — az utóbbival: adni is s venni is lehet, legföljebb tudomásul kell venni, hogy az' árak másképpen alakulnak már ilyenkor. Felsővárosban az úgynevezett I—II—III. ütem beépítési terve kész van, elkészült — szintén két ütemezésben — a Római körút környékének rekonstrukciós terve (1980 körül valósul meg), s bizonyos mértékben bizonytalanabbul a kőztük levő területek rendezési terve, amely még sokban változhat A rendezési tervnek megfelelően, ott lehet építeni — általában egy emeletes házat —, ahol ilyet jelöl a térkép. Ott, természetesen, bármikor. Ahol ilyet nem jelöl a terv, a házakon csak az esetleges életveszély elhárításához nélkülözhetetlen munkákat szabad elvégezni. A már említett közbeeső területeken a rendezési terv meghagy bizonyos utcaszakaszokat, ahol építeni is lehet. Ahol szanálás várható, ott lehet fenntartási, bizonyos korszerűsítési munkákat végezni, de új lakást építeni nem. S mit kap ezzel Felsőváros? Hosszú lenne felsorolni. Alapvetően mindenesetre azt, ami kijár egy 80 ezres városrésznek (1980—85-re lesz ennyi lakosa): ÁBCáruházakat, új körzetorvosi rendelőt — a Szilléri sugárút és a Debreceni utca találkozásánál — éttermet, piacot, óvodákat, iskolákat. Két olyan üzemet, amely — könnyűipari lévén — másfél hektárnyi területen ezernyi nőnek biztosít a lakhelyhez közeli foglalkozást. Az egyik már megvan: a Szegedi Szabó Ktsz létesít 500—600 nőt foglalkoztató üzemet , • ra wr orzese A tradíciók őrzésére aKistisza utca néhány, védett városképbe illő házában helytörténeti, ipartörténeti múzeumot hoznak majdan létre. A lakosság ilyen mértékű növekedése mindenképpen minőségi változással jár majd: vonzani fogja a kereskedelmet a szolgáltató ipart. A gedói általános iskola körüli területen ezért jön majd létre egy korszerű — országos tervpályázatot írtak ki rá — központ nagyáruházzal, művelődési intézményekkel. A felsővárosi központba tervezik a Csongrád megyei gyógyszertári központ új épületcsoportját is, a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolát, s valószínű, hogy irodaház is magasodni fog ott ahol ma még házacskák töppednek. Másfél évtized alatt újjászületik az ősi városrész. A cél az, hogy mostani és majdani lakói megelégedésére újuljon meg. Veress Miklós N

em kell ahhoz pedagógusnak vagy az iskolával szoros kapcsolatban álló embernek lenni, hogy megállapíthassuk, erőteljesen halad az MSZMP Központi Bizottsága oktatáspolitikai határozatának végrehajtása. Elég ehhez az is, ha belelapozunk a folyóiratokba, újságokba, hetilapokba. Nemcsak vitacikkeket olvashatunk e lapok hasábjain, amelyek a maguk módján segítik a gondolatok, az elkepzelések tisztulását tehát hozzájárulnak a határozat egységes értelmezéséhez. Olvashatunk ezekben a cikkekben-írásokban olyan új intézkedésekről-döntésekről is amelyek a határozat után azzal a céllal születtek, hogy a Központi Bizottság döntéseinek szellemében vigyék tovább, vigyék előre a magyar oktatás ügyét. A végrehajtásnak ez az erőteljes tempója arra mutat, nem várjuk meg. amíg mindenki egységesen értelmezi a határozatot, hogy azután kezdjünk hozzá az új intézkedések bevezetéséhez. A kettő együtt halad. Miközben folytatjuk az eszmecserét és a vitát a határozatokról, bevezetjük az új intézkedéseket is. Ez az együtthaladás nem valami metodikai zavar, hanem a végrehajtásnak egyik igen fontos eszköze, hiszen az új intézkedések a határozat egységes értelmezését is segítik. Nem keli magyarázni, az űj intézkedések példát, magyarázatot adnak arra, hogyan kell helyesen értelmezni egy-egy konkrét kérdésben a határozatot, illetve a határozat valamelyik pontját. Azok közül a dokumentumok közül, amelyek e munkával kapcsolatban az utóbbi időben megjelentek. Szegeden és Csongrád megyében kiemelkedő jelentőségű a lapunk vasárnapi számában napvilágot látott közlemény a megyei pártbizottság október 25-i üléséről. A jelentés amiatt és azért fontos, mert helyi érdekű és értékű. A Központi Bizottság júliusban országosan elemezte az oktatásügy, az iskolák helyzetét. A megyei pártbizottság a szegedi és a Csongrád megyei helyzetet vizsgálta, egyébként a júliusi határozat óta most első ízben. A Központi Bizottság vitájának és a megyei pártbizottság ülésének anyaga egyaránt hangsúlyozza, hogy az iskolaügy: társadalmi ügy. Szegeden azonban nemcsak egyszerűen erről van szó. Szeged iskolaváros — mondogatjuk büszkén, néha csak pusztán arra gondolva, hogy diákként, tanárként milyen sokan, több tízezren kötötték-kötik sorsukat az iskolához. Arról azonban néha megfeledkezünk, hogy Szeged ezen felül fontos bázisa a magyar iskolaügynek. Az iskolareform űj törekvései közül például nem egyet először Szegeden vezettek be és próbáltak ki, Szeged az úgynevezett programozott, tehát gépi oktatás egyik központja, itt valósult meg először a középfokú, szakközépiskolai képzőművészeti nevelés —, hogy csak utalásszerűén idézzük fel iskoláink e fontos funkcióját. Nem kétséges, hogy Szegednek, a szegedi iskoláknak ez a fontos szerepe a jövőben is megmarad, sőt lálva-tapasztalva a dinamikus fejlődést, feltételezhetjük, hogy fokozódik. Ily módon életbevágóan fontos, miképpen értelmezzük a KB határozatát, hogyan cselekszünk a végrehajtás folyamán. Hivatalnokként, vagy egy jó ügy lelkes harcosaként dolgozunk, akik mindent beleadnak a munkába, nem kímélve erejüket, mert tökéletesen tudják, miről van szó; ez most a kérdés. A megyei pártbizottság ülésének anyaga éppen ehhez ad segítséget. Már önmagában az a tény, hogy a pártbizottság napirendre tűzte az oktatásügy helyzetének vizsgálatát, mutatja a kérdés jelentőségét Az a mód pedig, ahogyan a pártbizottság sorbavette, vizsgálta a helyzetet, az iskolák és a pedagógusok életének legfontosabb kérdéseit, arra mutat, nem hivatalnoki munkát várunk a pedagógusoktól. Alkotó munkára van szükség. Arra, hogy ne kizárólag „fentről" várjunk mindent, hanem „lenn", az iskolákban is kezdődjék meg, pontosabban folytatódjék nagyobb lendülettel, mint eddig, az újat, a jót kereső munka. A közlemény például kimondja, hogy a pedagógus — szó szerint idézünk — „a nevelés döntő tényezője". A pedagógusmunka fontosságát természetesen máskor is hangsúlyoztuk már. Lehetetlen azonban észre nem venni, hogy még sohasem ilyen erőteljesen, mint most. Csakhogy a dolog még ezzel a határozott megfogalmazással sem valósul meg önmagától. Ahhoz, hogy a pedagógus valóban a nevelés „döntő tényezője" legyen, magától értetődően fokozott aktivitás szükséges. Az, hogy a tanárok és tanítók akarjanak és tudjanak is „döntő tényezővé válni. De ez hivatástudattal végzett alkotómunka nélkül, amely természetszerűleg jóval több, mint a hivatalnoki kötelességteljesítés, sohasem valósulhat meg. S

a megyei pártbizottság vasárnap megjelent közleményének ily módon nemcsak az a jelentősége, hogy a helyi körülményeket vizsgálva hozzájárul a Központi Bizottság határozatának egységes értelmezéséhez, hanem az is, hogy — s ez nem kisebb fontosságú — lendületet ad a pedagógusok alkotómunkájának kibontakoztatásához. S végül is a jó határozatok után ez a dolog lényege: a pedagógus nyilvánvalóan nemcsak az iskolában „döntő tényező", hanem a párt oktatáspolitikájának végrehajtásában-megvalósításában is. Ökrös László Országgyűlési bizottság ülése Dr. Bognár József elnökletével hétfőn a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága. A tanácskozás napirendjén csupán egy, ám annál fontcsabb téma szerepelt. A képviselők a beruházási fegyelem megszilárdítása és a beruházási egyensúly helyreállítása érdekében tett intézkedéseket, illetve azok eddigi hatásait, eredményeit elemezték. A témáról Dreczin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tájékoztatta a terv- és költségvetési bizottság tagjait. (MTI) Kötés - programvezérléssel Magyar küldöttség utazik a béke-világkongresszusra Az Országos Béketanács ügyvezető elnökségi ülése — amely hétfőn délelőtt tanácskozott a Belgrád rakparti népfrontszékházban — meghallgatta a BVT chilei elnökségi üléséről szóló beszámolót. Ezt Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára terjesztette elő. Szó volt ebben a béke-világmozgalom 1973. évi programjáról, amelynek kiemelkedő eseménye lesz az a béke-világkongresszus, amelyet a jövő év őszén Moszkvában rendeznek „A békéért, a nemzetközi biztonságért és a nemzeti függetlenségért" jelszóval. A világtalálkozón delegációval képviselteti magát a magyar békemozgalom is. Másik témaként az OBT ügyvezető elnöksége értékelte az 1972. évi hazai békemunkát és megtárgyalta a következő esztendőre szóló munkatervet, béketnozgalmunk itthoni feladatait és nemzetközi munkáját. (MTI) Programvezérléssel irányítják azt a belga gyártmányú, új patentkötő gépet, amelyet a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár vásárolt. Még további kilenc hasonló berendezést kapnak. Az 1973-ban már üzemelő tíz új géppel hatvan személy munkáját takarítják meg Piacszervezési konferencia Hatszáz szakember részvételével hétfőn vállalati piacszervezési konferencia kezdődött Budapesten, a Technika Házában. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság rendezte kétnapos tanácskozást Vég László, a Magyar Kereskedelmi Kamara marketing szakbizottságának elnöke nyitotta meg, majd Zala Ferenc, a Belkereskedelmi Kutató Intézet igazgatója tartott bevezető előadást. A tanácskozás három szekcióban foglalkozik a fogyasztási cikkekkel, a termelőeszközökkel és az export-import kérdésével.