Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám

REDD. 1972. OKTÓBER 3. 3 Megkezdődött a múzeumi hónap Dózsa emléktáblát avattak Szegeden - Kiállítás a nagy parasztháborúról Somogyi Károly né felvétele Az emléktábla avatása Vezetni csak szerényen, szépen • • Fehér gyolcsban, setét éf- vári szobrászművész alkotása mesi élet pompáját, köztük ben / Ezerötszáztizennégy- fogadja a szegedi Móra Fe- Bakócz érsek címerét és sze­bcn 7 A kakas cnn harmad- renc Múzeum kupolacsarno- mélyes tárgyait. Egymás oen / A kakas epp harmad kában rendezett Dózsa mellett állították ki Dózsa szor szolt, / Dózsa feje Sze- György-emlékkiállítás látó- katonáinak kiegyenesített geden volt — ezt a Juhász gatóit. A kiállítást, s ezzel kaszáit és a nemesi seregek Gyula-idézetet vésték arra a együtt az idei, tizenegyedik harcosainak remekbeszabott márványtáblára, melyet a múzeumi hónap megyei ren- fegyverzetét. A kiállítás be­Dózsa-évfordulóra emlékezve dezvénysorozatát vasárnap mutatja Dózsa szellemének vasárnap délelőtt leplezett le délben Hantos Mihály. a továbbélését, a panaszthábo­Papp Gyula, a városi tanács Csongrád megyei tanács el- rú hatását a későbbi korok­elnökhelyettese. Ünnepi be- nökhelyeltese nyitotta meg. ra. szédében Dózsa György tör- Hantos Mihály beszédében MHMIHH^HIHIHaHalBBaHH ténelmi példájára, forradal- többek között Dózsa alakjá­mi hagyományának ápolásé- ról és a múzeumi hónap je­m figyelmeztetett. lentőségéről szólt, majd fci­A Dózsa György út 6. tüntetéseket nyújtott át a szám alatti ház falán levő múzeumi munkában élen já­emléktábla avatásán megje- róknak. Szocialista Kultúrá­ért lent Hantos Mihály, a Csong­rád megyei tanács elnökhe­lyettese és Forgó Pál, a me­gyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese is. Az ava­tó ünnepségen közreműkö­dött Kovács János Jászai­díjas művész, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, aki Juhász Gyula Dózsa feje cí­mű versét mondta el, vala­mint a szegedi munkáskó­kitüntetést kapott dr. Varga Béláné, Palotás Klára, a múzeum tár­sadalmi munkatársa. Ki­váló Dolgozó kitüntetésben részesült Saliga László, a Móra Ferenc Múzeum resta­urátora, Miniszteri dicséret­ben pedig Zöldy Pál nyug­díjas, néprajzi gyűjtő. A Nemzeti Múzeum anya­gából rendezett kiállítás a rus, Mihálka György vezeté- XV—XVI. század forduló­sével. Ag ünnepség végén az iának magyar valóságéit mu­Ifjú Gárda egyenruhás tag- tátja be dokumentumok, tar­jai koszorút helyeztek el az OVi emlékek, metszetek, io­emléktáblánál. tök segítségével. Egymás * mellett láthatjuk a paraszti Szervatiusz Tibor kolozs- munkaeszközöket és a főne­A hol emberek élnek- ben, intézheti kifogástalanul korábban egy másik mun­munkálkodnak, néha a vállalat pénzügyeit, de ha kahclyen is évekig dolgozott gúnyos megjegyzés képtelen az emberekkel szót együtt jóval alacsonyabb hallható a főnökre: „Megár- érteni, ha fennhéjázó, váll- beosztásban, megkérdeztek tott ennek is a magaslati le- veregető, vagy netán gorom- tőle: „Tudnál-e időt szakta­vegő." S akit így ítél meg az ba velük szemben, úgy ni egy kis baráti diskurzus­általában tárgyilagos közvé- előbb-utóbb zsákutcába ke- ra?" Már invitálta volna is lemény, az sajnos, túlzás nél- rül. őket az irodájába azzal a kül elkönyvelhető beképzelt, Félreértés ne essék, ő a széles gesztussal, hogy neki hatalmaskodó vezetőnek, aki leggondosabb mérlegelés mindig van ideje régi bará­már észre sem veszi egykori alapján sem tartja magát sí- tai számára. Kérték, ne _ az „melós" társait, s csak az ma modorú főnöknek. Azt irodában, hanem egyikőjük úgynevezett felsőbbség ke- mondja, vannak körülötte lakásán üljenek le alkalmas gyeit keresi. Az ilyeneknek, húszan-harmincan olyanok, időben. Beleegyezett. Volt ha nem is a napjaik, de az akiket már régóta ismer, hi- egy kis itóka, szívták egy­éveik bizonyosan meg van- szen ambíciójuk és hozzáér- más után a cigarettát, és nak számlálva az igazgatói tésük szintén vastagon hoz- mosták a főnökük fejét. Az székben, mert a fejlődő-szé- zájárult az üzem országos jó egésznek az volt a summáza­lesedő demokratizmus foko- híréhez. Velük barátként vi- ta: „Megváltoztál Ali, anél­zatosan elveszi tőlük a le- selkedik: ha valami hibát kül, hogy észrevetted volna, vegőt. A jövő azoké a tiszt- vétenek, keresetlen szavak- Lassan már neked sem szá­ségviselőké, akik magasabb kai „beolvas" nekik. De az mit úgy a melós, mint a beosztásban is hűek marad- indulat ezzel rögtön ki is többi begőzölt, kiemelt ká­nad régi önmagukhoz. Igen hifii belőle, másnap alig em- dernek." Tudta, hogy erre sok ilyen kommunistával ta- lékszik az esetre. És akiket megy ki a játék és cseppet lálkozik az újságíró, s Ha- „lebarnított?" Azoknak sem sem haragudott. „Nézzétek, Ián nem haszontalan dolog, jut eszébe megsértődni, mert gyerekek — mondta fejét ha közülük ezúttal egynek a tisztában vannak hirtelen, de lógatva — én tudom, hogy magatartásáról, gondolkodás- jóindulatú természetével, nem változtam meg egyálta­módjáról rövid vázlatot ké- Legfeljebb a szóvátett hiba Ián, hiszen a bőrömből alig­szítünk. Az illető nem elhárítása után megjegyzik ha tudnék kibújni. A körül­„bennszülött", az .ország má- neki: „Tegnap kissé ideges mények azonban kétségkívül sik részéből jött Szegedre, s voltál, főnök." És ő csende- megváltoztak, sokkal több néhány éve egy rohamosan sen elismeri, hogy a kelleté- most a bajom, kevesebb az fejlődő nagyüzem élén áll. nél csakugyan jobban föl- időm. Mindig vannak ná­Szakmáját jól értő, tevé- ment benne a pumpa, s el- lam, örökké szól a telefon, keny közéleti férfi, akit kis- nézést kér érte. „Semmi az intézni kell ezt, azt, s mu­sé mackós járásáról, közvet- egész — mondják — el van száj ellenőrizni is néha. Lég­ién modoráról több ezren is- intézve." Hangsúlyozza, ezek alább ti ne legyetek velem mernek a városban. az emberek barátai is, akik igazságtalanok, néha úgyis Ezúttal nem a vezetés sok természetesnek veszik az ő olyan nehéz napokat fogok egyéb fontos követelményé- modorát akkor le- ki, hogy roskadok össze, mi­. , , podnének meg, ha hirtelen kor este hazaerek. Mondja­roi, nanem csupán a beosz- megváltozna és finomkodni tok el, hogy a csudában kép­tottjaihoz való viszonyról kezdene velük. Eléggé el- zelitek, ti miképpen csinál­beszélt. Szerinte ez rendkívül terjedt a köztudatban, hogy nátok?" És a jó öreg szakik fontos. Lehet valaki kiváló amikor egy főnök egyik nap- — ha nem is tudtak megvál­ik k • f . rol a másikra „Kovács elv- to módszereket ajanlani — szakember, erthet ar terve- társnak" szólítja azt. akivel számos megszívlelendő tá-^ zéshez, jól kiismerheti ma- pertu volt a viszonya, akkor nácsot adtak barátjuknak, gát a termelés, a beszerzés, azzal valami nincs rendben. Lehet, hogy az ilyen bará­az értékesítés szövevényei- Neki még nem kellett ilyen toktól tanulta meg például t tartózkodó magatartáshoz fo- azt is, hogyan kell megis­lyamodnia figyelmeztetés- merni akár a legeldugottabb Moszkvába utazott az MSZBT küldöttsége A Szovjetunió megalaku- vei és az egész haladó em­lásának 50. évfordulója tisz- beriséggel együtt személye­teletére Moszkvában október sen köszönthetjük majd a 3—5. között nemzetközi kon- jubileumi évforduló jegyé­ferenciát rendez a Szovjet ben kedden összeülő konfe­Baráti Társaságok szövelsé- renciát. Mindjárt az első na­ge. A történelmi évforduló- pon kap szót a magyar kül­ról megemlékező tanácsko- döttség is. Az MSZBT mil­zásra *— amelyen több mint liós táborának nevében üd­70 ország baráti társasága vözöljük majd a Szovjetunió­vesz részt — hétfőn elutazott ban élő. a kommunista tár­az MSZBT országos elnök- sadalmat építő nemzetek és ségének háromtagú delegá- népek egységének, barát­ciója. Nagy Mária főtitkár, ságának és testvériségének a küldöttség vezetője a Fe- nagy ünnepét. Megemléke­rihegyi repülőtéren egyebek zünk Magyarország és, a között megállapította; Szovjetunió történelmi kap­— Nagy örömmel teszünk csolatairól, s azokról a bő­eleget a meghívásnak — vülő, mind szorosabbra fo­mondotta. — Népeink őszin- nódó baráti szálakról, ame­te, testvéri barátságából adó- lyek népeinket egymáshoz dóan, a Szovjetunió népei- fűzik. (MTI) val, s hogy ezekből olyan mennyiséget zúdít a tanulókra, amely már szinte nem is rendezhető. Tudjuk, mindez igaz. A sok adat és tény, amely a ta ­nulókra nehezedik,, a maga meg­emészthetetlen tömegével zűrzavart és káoszt teremt, létrehozza a túlter­helés régóta kárhoztatott jelenségét. Félő azoniban, hogy ezekből a viták­ból néhányan azt értik majd ki, hogy adatok, tények megtanulására most már egyáltalán nincs szükség. Félő, hogy — mint mondani szokták — a fürdővízzel együtt a gyereket is ki­öntjük. Félő, hogy a változás és fo­lyamatosság egységéből sokan csak a változásra ügyelnek majd, arra gon­dolva, hogy elsősorban azt kívánja tőlük az oktatáspolitika. S ez az ag­godalom nem valami élettől elsza­kadt spekuláció, nagyon is létező, eleven valami. Lezajlott már odyaíi érettségi ebben az országban, ahol például történelemből egyetlen évszá­mot sem kellett a jelölteknek meg­tanulniok. íme, itt a szélsőség, a vég­let, amelytől óvakodni kell. Azt képzelni, hogy az adatok, té­nyek megtanulása már eleve szem­ben áll a gondolkodásra neveléssel egész egyszerűen pedagógiai, lélekta ni és didaktikai képtelenség. Igaz. nálunk kialakult és eléggé el is ter jedt egy meglehetősen torz vélekedés a gondolkodásról. Sokan azt hiszik és azt mondják, a gondolkodás nem más, mint kérdésfeltevés. Az tud gondolkodni, aki képes „a kérdések helyes feltevésére". Ez azonban nem maga a .gondolkodás, csak a gondol­kodás kezdte, nyitánya, expozíciója. A gondolkodás: megoldás. Nagyon ta­nulságos lenne annak elemzése, mi­ért terjedt el nálunk ez az értelme­zés, Nincs-e ez a vélekedés össze­függésben azzal, hogy a társadal­mi és gazdasági élet sók más terüle­tén sem törekszünk teljes erőből a „megoldásra", vagyis az értékes vég­eredményre, a hibátlan produktumra Jobbára ott is megelégszünk a „kér­désfeltevéssel". Érdekes lenne ez az elemzés, de messzire vezetne. Most annyit szögezzünk csak le. hogy az iskolában sem szabad megelégednünk a gondolkodásnak ezzel a modelljé­vel. Hibátlan végeredményre töreked­jünk: ez a legfontosabb. De hogyan lehet ehhez eljutni a té­nyek Jsmerete nélkül? Nem lehet el­jutni. Kérdezgetni még úgy-ahogy le­het. De valamit megoldnai. aligha. Márpedig az egész iskolai oktatásnak, nevelésnek az a legfőbb célja, hogy a szocializmus számára olyan embe­reket képezzen, akik majdan, ké­sőbbi munkahelyükön alkalmasak lesznek, nem a „kérdések feltevésé­re", hanem a tényleges, teremtő, pro­duktív munkára, vagy másképpen szólva, a „megoldásra". A gondolkodás végül is nem más. mint kapcsolatteremtés. Amikor gon­dolkodom, lényegében nem csinálok mást, mint kapcsolatot keresek egy­máshoz közelebb vagy távolabb álló tények között. Ha nincsenek adata­im, gondolkodni is képtelen vagyok, mert nem tudok kapcsolatokat terem­teni. Ebből azonban nemcsak, az kö­vetkezik, hogy adatókra szükség van, hanem az is, hogy ezeknek a tények­nek, adatoknak szilárdan kell állni­uk. Ugráló, a helyét minduntalan vál­toztató célpontot nyilvánvalóan ne­hezebb eltalálni, mint egy mozdulat­lan tárgyat; valahol így van ez a gondolkodással is. Dózsa György pa­rasztháborújáról nemcsak akkor nem tudok gondolkodni, ha fogalmam sincs róla, mi történt Magyarorszá­gon 1514-ben, de akkor sem, ha az is­mereteim bizonytalanok, ha semmi­ben sem vagyok biztos. Egyáltalán nem arról van tehát szó, hogy eddig adatokat tanítottunk, most meg majd gondolkodni taní­tunk. A változtatás és a folyamatos­ság egyensúlyát kell megteremtenünk ebben is. Tanítsuk meg a legfonto­sabb tudnivalókat, adatokat. De ne öncélúan. Az adatokat használjuk is valamire: gondolkodjunk és gondol­kodhassunk a segítségükkel. Ökrös László képpen sem. munkahelyen dolgozók ügyét-baját. Legtöbbjükkel T ermeszetesen, akiket ugyanis képtelen személye­kevésbé ismer az sen találkozni, oly kevés az üzenr sok száz dolgo- idő, s különben is köztük és zója közül, azokkal udvaria- ő közötte még legalább há­san, korrektül érintkezik, s rom alacsonyabb beosztású ^tb^^rlSKfÜStÖ1Agn^ f6nök ügyködik. Ezeket az ellene. Legfeljebb a stílusát . ,...,., furcsálják néha. Egy alka- úgynevezett kozepkadereket lommal panaszosokat foga- szokta időnként fölkeresni és dott. Leültette őket, hogy beszéltetni mindenféléről. Ha kezdje el valaki, ő hallgatja. jól választja ki a szen,élye­Mégsem így történt. Amikor , , . , , észrevette, hogy az illető ket'. akkor mindent megtud, Ádámnál-Évánál kezdte, köz- amit csak akar, mert nem­bevágott: „Csak a lénye- csak arról mesélnek, ami get tovaris, a körítés marad- föltehetően kedves a nagy­hat." És aztan következtek a ... ,..,, , . többiek ugyanígy, s három- fonok fulenek, hanem azt is negyed óra alatt kiszedte be- elmondják kendőzetlenül, mi­lőlük, hogy mi fáj tulajdon- minden akadályozza a ter­képpen. Később mások révén melés folyamatát. visszahallotta ennek a tár- , .. .. , , .. a zzai nemigen torodik, saSagnak a velemenyet: „Az öreg nem bírja a szövegelést, hogy népszerű legyen. Egyszer valamelyik de amit kértünk, elintézte." beosztottja meghívta a laká­J61 tudja, hogy a közfi- sára, ahol vendégként meg­gyelem fókuszában él, még- ivott négy pohár bort és sem foglalkozik azzal, kivel megevett fél kilónyi cseresz­milyen tónusban kell beszél- nyét. Később ez az ember ni. Működik benne a reflex, azzal fordult hozzá, segítsen ami — úgymond — szabá- neki' elintézni egy nem egé­lyozza a szükséges különb­ségtételt. Mégis megtörté­nik, hogy „elengedi magát", s nem a szokott módon rea­gál környezetének jelzéseire. szen tiszta ügyet. Megtagad­ta, mire a „szíves vendéglá­tó" azonnal fölhányta neki azt, amivel megkínálta. Eb­ből az esetből is levonta Ha például fáradtabb, vagy magának a tanulságot: „A sok probléma összegyűlik különböző dolgok nem keve­nála, akkor el-elszalajt fon- rendők össze. És aki korpa tos dolgokat a füle mellett, közé keveredik..." Többen azok közül, akikkel F. Nagy István iva rosi-fa rcvsí 3 illése Tegnap, hétfőn ülést tar- sága egészségügyi és kultu­tott a városi—járási népi el- rális helyzetével foglalkozó lenőrzési bizottság. Az ülé- vizsgálat anyaga, sen megvitatták az 1973 elsp Megvitatta a bizottság a félévi munkatervüket. Meg- járásban magántulajdonban vitatták a Kossuth Halászati levő erő- és munkagépek Termelőszövetkezetben vég- vizsgálatáról készített jelen­zett vizsgálat eredményét, tést is. Mivel az időközben Ezen kívül még több vizs- kiadott miniszteri rendelet gálát anyaga is szerepelt az korlátozta az erő- es mun­ülés napirendjén. Többek kagépek magántulajdonát, a közt, a szegedi autóbuszköz- bizottság úgy határozott, lekedéssel, a járási építő- hogy újabb vizsgálatot indít ipari szövetkezettel, a sze- a miniszteri rendelet végre­gedi járás tanyán élő lakos- hajtásának ellenőrzésére.

Next

/
Thumbnails
Contents