Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám

4 SZERDA, 1972. OKTOBER 18. Szegedi emlékek • • Táncosnőből színésznő Tábori Nóra fényképét ke­res egy nagy dobozban. Ilyenkor keresgélés közben derül ki igazán, hogy egy Jó színésznőnek hány arca van. S mind hiteles. Indu­latos, érzelmes, száraz vagy értelmes, pökhendi, elesett és úri asszonyos ... Aztán az alsó rétegekből előkerül egy nagymasnls klslánykép. Meg­áll egy pillanatra, nézi, s így szól: „Szeged... Tlyen voltam Szegeden." Elkérem tőle, ezt szeretném közölni a cikk mellé. „Nem! — in­gatja fejét — Túlzás len­ne ..." Belemarkol a paksa­métába, s kiemel egy má­sik képet Kezembe adja. A Nagyapák és unokák című tévéjáték egyik jelenetéből való. Tábori Nóra az államosí­táskor, 1949-ben került Sze­gedre. Teljesen véletlenül — som" volt, már Pécsett. G.vörött elkezdődött, s leg­utóbb a Vígszínházban a Vi­dám kísértet-beli helyette­sítéssel folytatódott Szege­den mégsem „beugrással" szereztem szerepet, hanem Benkő színigazgató osztotta rám. Határozottan prózai színésznőnek tartott, s úgy könyvelt el engem, mint sa­ját felfedezettjét. Igaza is volt, mert ha ő nincs, ha nincs benne bizalom irán­tam, nem indulhattam volna oly könnyen el a prózai szí­nészi pályán. Tábori Nóra Szegeden nem „beugrott", hanem „ki­ugrott", ami — mint tud­juk — azt jelenti, hogy fel­figyeltek rá. Gorkij Ellen­ségek című darabjának Nadja szerepe volt, ame­éves még nem voltam, de lyikben először tüntette ki már színházba vágytam. Be- magát prózai színpadon. egyik kollégája idekerült és iratkoztam. Táncos szeret­beprotezsálta az igazgatóhoz, tem volna én lenni, színé­Korábban Pécsett és Győrött szetet csak azért tanultam, volt táncosnő, Szegedre is hogy gazdagabban tudjam táncosnak szerződtették. S hogy itt mégis színész lett belőle?... — Sok véletlen játszott velem életemben — mondja a művésznő —, de ez, hogy a szegedi színháznál osztot­tak rám először prózai sze­repeket, nem volt véletlen. Még gyerekkoromban egy­szer azt olvastam Békéscsa­bán egy újságban, hogy Sze­geden Both Béla színésztan­folyamot indít. Jelentkezni lehet itt és itt... Tizenöt A hatalmas, egész falat eltakaró könyvespolcról le­kerül egy vékony, kicsi könyv, amtből a művésznő ezt az első szerepet tanul­ta. Hátsó belső borítóján a rendező darab-értelmezése. Kíváncsi vagyok, mit szól­tak a színész kollégák, hogy a jó kifejezni magamat. Egy sze­zont tartott a tanfolyam. A végén vizsga volt A vizsga előtti napon töltöttem be a tizenötödik évemet Így lehet — de ezt ne írja táncosnő kapta ezt meg! —, hogy immár a har- szerepet mincadik évadot kezdtem el. Tábori Nóra elmosolyodik: Csak akik régen ismernek, _ Nem mondom, hogy azok hiszik el... nem csodálkoztak! De aztán — Pályafutása bővelkedett újból és újból megbíztak „beugrásokban". Talán Sze- szép feladatokkal, s rövide­geden is ez hozta az első sen mellettem bizonyítottak szerepeket? sikereim. Az élet hídja cí­— Tényleg sok „beugrá- mű darabjának Erzsije pél­dául sok-sok tapsot hozott Pályázat a katonai főiskolákra A honvédelmi miniszter — kapnak. A felvételi vizsgán a belügy- és a művelődés- részt vett fiatalokat a főis­ügyi miniszterrel, illetve a kólák parancsnokai dönté­K1SZ KB első titkárával síikről 1973. május 15-ig írás­egyetértésben — pályázati ban értesitik. Azok a pályá­felhívást adott ki a nép- zók, akiket a főiskolán nem _„-_„ , hadsereg katonai főiskoláira vesznek fel — ha egyidejű- Szombathelyet, de'egy sze-' történő Inlnntkfvnisre P-j_ I ... .] • • • . _ _•, - . nekem, s megszerettetett a közönséggel. Egyébként az akkori szegedi társulat, még ha beszámítom is, hogy az évek erősen szépítenek, min­den tekintetben rendkívül jó volt, s ez megmutatkozott az emberi kapcsolatokban is. Az akkori bizonytalanabb időkben fontos volt minden egyes előadás, tehát a színé­szek kevesebbet foglalkoz­tak magukkal, a „lelkük­kel", viszont annál többet a színházzal. Én ismertem Győrt, Kaposvárt, Pécset, történő jelentkezésre. Pá- leg más felsőoktatási intéz­lyázhatnak mindazok a 21. ménybe ls jelentkeztek — életévüket még be nem töl- ott felvételi vizsgát tehet­tött ifjak, akik a dolgozó nek nép fegyveres szolgálatát ön- A katonai f5iskolákon a ként vállalják, és a néphad- ,anuImányi id6 -négy év. A hattrorsé8 főiskodán szerzett oklevelek ^ ^ akaT; - a parancsnoki vagy tech­L w*tVétu,r,f ^ nikusi szaktól függően ­f^ kÖfuP'Sk°lai a polgári életben általános TXSPZL" ^f72r7i" iskolai tanári (kollégiumi ragfm^'korá^n beíeTez' ^előtanári), «>etve felsó­•2F A 41., ^ *7Í5T fokú szaktechnikusi munka­* l®1®"*"6" körök betöltésére jogosíta­feltételei: büntetlen és tedd hetetlen előélet, erkölcsi-po­litikai megbízhatóság, ma­gyar állampolgárság, egész­ségi és fizikai alkalmasság a katonai szolgálatra, nőtlen családi állapot. A katonai főiskolára pá­lyázó tanulók Jelentkezési Lapot a középiskola igazga­tójától. az előző években végzettek (sorkatonák is) a kiegészítő parancsnokságtól kapnak. A felvételüket ké­rők a jelentkezési laphoz mellékeljenek saját kezűleg írt részletes önéletrajzot, er­kölcsi bizonyítványt, a ko­rábban végzettek érettségi bizonyítványt is. Az erkölcsi bizonyítvány kiadásához •szükséges nyomtatvánnyal a kiegészítő parancsnokság lát­ja el a pályázókat. A je­lentkezési lapot és a mel­lékleteket az idei tanévben végzők az iskola igazgatójá­nak, a korábban végzettek a kiegészítő parancsnokságnak, a sorkatonai szolgálatot tel­jesítők pedig parancsnokuk­nak adják át A jelentkezők a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műsza­ki Főiskola, valamint a Ki­lián György Repülő Műszaki Főiskola különböző szakaira pályázhatnak. Arról, hogy kit milyen szakra vesznek fel, a felvételi vizsgán elért eredmény, valamint a pá­lyázók kérelmének figyelem­be vételével döntenek. A pályázók 1973. márciusóban felvételi vizsgán vesznek részt a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. A fel­vétel időpontjáról értesítést nak. A pályázat beküldésének határideje 1973. január 31. gedi premier mindegyikén túltett. Törekedni kellett hát a közös, döccenőmentes, eredményes munkára. Tábori Nóra két évadot játszott Szegeden, aztán ugyanolyan véletlenül, ahogy a szegedi színházhoz került, [elvittek Budapestre, a Víg­színházhoz. Ismét egy kollé­gája ajánlotta be... S azóta. 1951-től egyfolytában itt van. És gyűjtögeti, gyűjtögeti szorgalmasan az arcait, a szerelmes asszonyét, a fi"; torgó vénkisasszonyét, meri: színész, tehát ez a dolga ... Gulay István Iskola élet­közelben Otn tanítási hét? Az értekezleteken gyakran használják az ismeretanyag megkérdezik tőlünk a szü- elvégzésére, és így tovább és lök: Van-e remény arra, tovább. Világszerte gond, hogy iskolarendszerünk ls hogy hatnapos maradjon-e, áttér az 5 napos tanítási vagy ötnapossá váljék az is­kolai munka. A kérdés sürgősségét első­hétre? A kérdéseket nem a vé­letlen szülte. Mióta az üze­mekben, vállalatoknál csök­kentették a munkaidőt, egy­re több hivatalban stb. tér sorban az dönti el: milyen mértékű a szülők munkaide­jének a csökkenése. Ha a szegedi helyzetet vizsgáljuk. nek át a szabad szombatos a kb 80 ezer foglalkoztatott­Akarvai-akaratlan előtérbe kell hogy kerüljön az isko­la gyermekmegőrző (gyer­mekgondozó) funkciója. Épp az, amelyről most olyan ke­veset beszélünk. Faluhelyen pedig még inkább fontossá válik a színvonalasan szer­vezett szabadnapi program kérdése, mert ott még keve­sebb a szabad szombatos dolgozó stb. Tartalmi és munkahétre, az" 5 napos ta- b4 j14-45, ezerfő dolgozik metodikai• -mpontból is nítási hét gondolatán nem szabad cso­dálkozni. Reális igény, hogy a szabad szombatot és a vasárnapot a lakhelytől tá­vol eltöltő szülők szeretnék bevezetésének olyan helyen, ahol minden második héten szabad a szombat. (Az országos hely­zet is ezt a képet tükrözi.) E szerint nekünk Szegeden a Csehszlovákiához hasonló, 11 a gyermeküket is magukkal ™<pos oktatási ciklus felelne vinni, annál is inkább, mert meg. Az, hogy minden talán nem is tudják gond- ^mbat szabad legyen, csak Pedagőgusok^ kötelező óra­több kérdést meg kellene oldani. Meggondolandó ugyanis, hogy eredményes volna-e az, ha a heti hat­napos iskola anyagát zsúfol­nánk be az 5 napba. Csök­kenteni kellene — bár ez már most is időszerű — a talanul tölteni a s"zabadna- néhAny rielyen engedélye­pokat, ha a gyermek fel- zett- (Például az építoipar­számát. Mivel az önképzés­re nagyobb lehetőség van. ügyelete nincs megnyugtató- ban, a téli időszakban.) Azt meg kellene hozzá teremte­ugyeiete nincs megnyugtató Jg tapasztaltuki hpgy a két_ ni a maximáiis feltételeket esetekben sem esik minde­nütt egybe a férj és a íele­is olyan nagy igény jelenleg, mint hinné az ember. Sőt, sokszor még egyes helyeken an megoldva. (Márpedig nem minden családban van nagymama és nagyapa, akik gondját viselik az otthon maradó gyermeknek.) A problémák tehát kopogtat­nak az ajtón, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy szombatonként a szfbad szombat se szabad, - a sportolók mellett -, ™e,rt jenkor a ,fusizás', a egyre több szülő kér enge- különmunkák, alkalmi mun­délyt gyermekének az isko- kák vállalása kerül előtérbe lai munka alóli felmentésé- Mindezt annak igazolásául re írtam le, hogy az Idő nem - li, , . _ sürget annyira, hogy kap­Legyen hát szabad szom- kpd átgondolás nélkül, bat az iskolában, vagy ne már61.holnapra megoldjuk hetenkénti szabad szombatos stb. Hogy jó oldalai is van­nak, az nem kétséges. Pél­dául: a gyermek tervszerű ség szabadnapja. De nincs pihenését biztosítja; a peda­legyen? A fent elmondottak ellenére is nehéz lenne er­ezt a kérdést. A téma nem olyan egysze­re válaszolni. Szinte minden rű mjnt k(vülrő, látszik. államban folyik már ezen a vita. Egyes helyeken határo­Ugyanis a szabadnapon is meg kell oldani a gyerekek zott nemmel felelnek, szervezett foglalkoztatását ­ugyanakkor másutt pozitív kezdeményezéseket látunk. Közismert, hogy a francia gyerekek számára a csütör­tök már réges-rég szabad­nap. Angliában is ötnapos a tanítási hét, s újabban Svéd­országban is. De még ismer­tebb előttünk a szomszédos Jugoszlávia oktatási rend­szere. A szomszédból hoz­zánk ellátogató pedagógusok elmondták, hogy az 1967/68. tanévtől ők is megvalósítot­ták az ötnapos tanítási he­tet. Csehszlovákia 5 évvel ezelőtt határozta el, hogy a hét minden második szom­batja szabad. A tartalmi megoldás is sokféle. Talál­kozunk olyan helyzettel, hogy meghagyva a hatnapos iskola tananyagát megrövi­dítették a vakációt, s egyben meghosszabbították a tan­évet. Olyat is látunk, hogy a tanórát „röviditették" 40 percre. Az egész napos is­kolákban — melyet helyesen iskolaotthon kifejezéssel il­letünk — a délutánt is fel­mert ez a szülők óhaja. góguspályát vonzóbbá teszi, mert hasonló lesz az elfog­laltság mértéke, mint az üzemi értelmiségé, műszaki gárdáé stb. Rengeteg nyitott kérdés van tehát az ötnapos tanítá­si héttel kapcsolatosan. Az idő azonban — ez az érzé­sem — a hosszabb távlatban e felé halad. Jól és alaposan át kell gondolni mindent. De addig is legalább egyet te­gyünk meg: legyen a szom­bat délután minden gyer­mek és pedagógus számára szabad. Már ezzel is sokat tettünk a cél érdekében.. Bánfalvi József Uj vegyianyagok a növényvédelemhez Tovább bővíti, fejleszti közé tartozik a zöldségfélék üzemeit a Budapesti Vegyi- kártevői és a burgonyabogár művek. A növényvédő sze- ellen hatásos Ditrtfon porozó­rek és a műtrágyák gyártá- szer, a szőlő-, a szomóca-, a sáról külföldön is ismert vál- zöldség- és a dísznövény­lalat a negyedik ötéves terv termesztésben alkalmazható során — figyelembe véve a Ortho-Phaltan—50 gomba­mezőgazdaság kemizálásának ölő szer, a talajlakó kártevő­követelményeit — folyama- ket Irtó Basudon—10 granu­tosan korszerűsíti üzemeit látum, a szántóföldi kultú­Hidasi új telepén megkezdte rákban eredményesen hasz­az enyvgyártás beruházásait, nálható Sumithion—50 emul­ziókoncentrátum. A gyár cikkel Iránt sok or­szág érdeklődik. Befejezés előtt áll az ed­diginél korszerűbb bioló­giai kutatóállomás építése. A Budapesti Vegyiművek termelésének értéke évente Vevői közé tartozik Lengyel­meghaladja a másfél milliárd ország, Franciaország, Jugo­forintot. Ojabb termékeik szlávia, Szíria, Görögország. BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 96. — Remek előadást csináltatok, te Szőrmók — koccintottak külön is Aradi Gerővel Csecse Já­nos. — Ezen meggazdagszol! Ezt még holnap is megnézik —, incselkedett derűsen. — Holnap? — érzékenykedett Fánika, akinek nem volt fejlett érzéke a humor iránt — Egy hónapig minden este. — Olyan nincs — intette le Rónaszéki. — Egy hónapig még az én kedvemért sem telik meg a színház. — Fogadjunk, hogy erre még a tanyákról is beözönlenek — lelkendezett Prielle Péter. — Vasárnap, talán — fanyalgott a sokat ta­pasztalt igazgató. — De akkor is inkább a kocs­mába mennek. A fene enné a szokásukat. Enyváry Sarolta, aki tudatában volt annak, hogy a siker oroszlánrésze neki köszönhető, hallgatagon, kipirulva ült a két jogász között s mindenre csak mosolygott. A két gavallér bó­kolt neki, de a művésznő részint fáradt volt, s legszívesebben haza ment volna aludni, más­részt meg leendő nagy karrierjéről ábrándozott, melynek a mai esti előadás is egyik fontos lépcsőfoka volt. Érezte, hogy neki Pesten a he­lye, vagy Bécsben, ez az alföldi kisváros még kezdetnek is elcsüggesztő, itt ő megreked, sem fejlődni, sem kibontakozni nem tud, minden erejével arra kell tehát törekednie, hogy innen megszabaduljon. Erről azonban egyelőre senki­nek sem beszélhet őszintén. A sok szórakozott mosolygás, s üres kedveskedés után szinte ka­póra jött neki, hogy Pintér Pistát látta belépni az étterembe. Pista egy ideig még Gáborral és Etelkával sétálgatott, elkisérte őket a Klauzál térig, de hogy ne zavarja nyilván érzelmesnek szánt búcsúzkodásukat, hamarosan elköszönt tő­lük, s némi frissítő fejszellőztetés után benyitott a Hungáriába. Egy pillanatig bizonytalankodva nézett körül, felmérte az újságíród csoportját, s mert irtózott attól, hogy tolakodónak tartsák, már-már közéjük telepedett le, mikor Sarolta hevesen integetni kezdett feléje. — Tanár úr! Pista! Pintér Pista nem akart hinni a fülének, s megzavarodottan bámult a kipirult művésznőre. — Én? — Maga, persze! Jöjjön ide! Pista arca egyszeribe égni kezdett, aztán a színészek felé fordulva, akiket általában szemé­lyesen is ismert, meghajtotta magát s udvaria­san engedelmet kért, hogy köztük leülhessen. — Van, aki nem ismeri a főreál kitűnő iroda­lom tanárát? — nézett körül Sarolta, majdnem büszkén. Erre néhányan a kezüket nyújtották, s a ne­vüket mormolták. Pista a hölgyeknek kezet cpó­kolt, a végén Saroltának, s már suttogta is: — Szívből gratulálok, művésznő. Élmény volt! — Én meg köszönöm, a csokrot. — Csak jelkép volt, szerény. Legszívesebben egy rózsaligetet adtam volna — udvarolt kissé esetlenül a fiú. — Higyje el, jobban örültem neki, mint a leg­több virágkosárnak —, s mélyen a szemébe né­zett. — Talán mégis neki árulom el a titkos ter­veimet — gondolta Sarolta. — 0 meg fog ér­teni. Pista e delejező nézéstől máris le volt fegy­verezve, szinte elerőtlenedve roskadt le a szék­re, melyet Sarolta intésére Gyula tolt a tanár úr alá. S Gyula most is elkomorult a rivális lát­tán, s tanácstalanul, céltalanul ténfergett az asztal körül, mintha rendelésekre várna, de lel­ke mélyén sötét viharok háborogtak s szinte el­pityeredve ismerte be e nagy tolongásban a maga esélytelenségét — Tanulni kell vagy pénzhez jutni — töprengett, s egy pillanatra át­suhant rajta az a lehetőség is, hogy átmenetileg felcsap betyárnak. — Tetszettem? — kacérkodott a művésznő, de a szeme furcsán összeszűkült, mintha nem is Pistát, hanem jóval túl rajta valami távoli hegycsúcsot figyelne. Nyilván a leendő dicsőség ormait. — O — dadogta amaz — ez nem szó! Min­denkit meghódított. Még a vetélytársait is. Ta­lán. — Pintér Pista Sarolta duzzogásai folytán tudott róla, hogy Rónaszékiné nem állja őt, fél­tékeny a hangjára, s ahol csak teheti, becsmér­lő megjegyzéseket tesz rá. — Azok nem érdekelnek — biggyesztette le piros száját. — Ha igazán jó voltam, akkor ők már kevés vizet zavarnak. Mert nagy terveim vannak. Pista! — S újból a fiú arcát fürkészte, mintegy kémlelve, hogy milyen hatást tesz rá egyre határozottabb szándékának bevallása. — Tervel? — akadt el Pista lélekzete, mert önkénytelenül arra gondolt a szívélyes invitálás után. hogy talán ővele összefüggésben. Hát mégis szeretné? — bujjtált benne rögtön az édes gondolat. — De mért nem tartogatja ezt meghittebb helyzetre? Vagy nyilvánosan is vál­lalni akarja őt a nagy siker után? — Terveim. S ebben maga is adhat tanácsot, mint művelt, okos ember. Persze, ez egyelőre titok. Nagyon nagy titok. — Természetesen hallgatni fogok — leste sza­vát Pista, de már bizalmatlanabbul. Sarolta a füléhez hajolt és halkan suttogta: — Pestre akarok fölkerülni. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents