Délmagyarország, 1972. október (62. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

VASARNAP, 1972. OKTÓBER 15. Tisztelgő látogatás Dr. Komócsin Mihály, Csongrád megye tanácsának elnöke tegnap, szombaton délelőtt Szegeden, a megyei tanács épületében tisztelgő látogatáson fogadta D. Káldy Zoltánt, a déli evangélikus egyházkerület püspökét. A látogatás során a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdésekről folytattak eszmecserét. A beszélgetésen részt vett Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Rátkai János megyei egyházügyi tanácsos is. Budapest — Rómában A napokban megrakott kamionok indulnak Budapestről Olaszországba. Tartalmuk — jelképesen — a magyar fővároe. A sokszáz nagyméretű fotó, a tucatnyi makett, grafika és metszet annak a nagyszabású kiállításnak a kelléke, amellyel október 24-től Budapest bemutatkozik Rómában. Ma kezdődik a magyarbolgár hét Bulgáriának, a bolgár nép életének, eredményeinek széles körű megismertetése a ma, vasárnap kezdődő barátsági hét célja. A Dimitrov élete és munkássága című kiállítás ünnepélyes megnyitójával kezdődik a hét gazdag eseménysorozata, amelyen részt vesznek a Szegedre érkezett bolgár vendégek is. A Bartók Béla Művelődési Központban 12 órakor dr. Kedvessy György egyetemi tanár, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke mond megnyitó beszédet. Fél 1-kor pedig, a múzeumban, Hegedűs András, a Szegedi Tanárképző Főiskola főigazgatója nyitja meg Borisz Nenov bolgár festőművész tárlatát. A hét kulturális programja ma este folytatódik. Sz. Simon István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese és Sztojan Radev, a Bolgár Kulturális Központ igazgatója mond beszédet a Fáklya filmszínházban, a bolgár filmhét megnyitóján. Az ünnepség után bemutatják A Kecskeszarv című filmet. A filmhét keretében az Egy végzetes nap című alkotást láthatja még Csongrád megye városaiban és községeiben a közönség. A mai megnyitó eseményeket számos előadás, kiállítás, baráti találkozók követik a hét többi napján. A gazdag programból kiemelkedik a barátsági nagygyűlés, amelyet az újszegedi kendergyárban rendeznek holnap, hétfőn délután fél 3kor. Irodalmi est lesz bolgár alkotók műveiből a Fegyveres Erők Klubjában szerdán, a November 7. Művelődési Központban pedig a Bolgár ikonfestészet című kiállítás nyílik meg pénteken este. Szombaton fiatalok vetélkedőjével, illetve a Hazafias Népfront városi bizottságán rendezett záróünnepséggel fejeződnek be a barátsági hét ünnepi rendezvényei. A Miiller család halála Müller későn vette észre, hogy a világ megváltozott körülötte. Az utolsó előtti pillanatig nem tudta elhinni, hogy egy időre győzött az emberségen az embertelenség. Az 1944-es Németorságban nem lehet Müller eszményei, normái szerint élni. Az ezekhez való' makacs ragaszkodás egyenlő a halállal. Életben az marad, aki kiszolgálja az állativá aljasult, mindent uraló, bomlott agyú gépezetet, a végórájában tomboló náci rendszert Müller, a kisember, semmit sem ért az egészből. Nem érti, miért állítják olyan döntések elé, amelyekben csak rossz és még rosszabb között lehet választani. Gondosan felépített rendszeréhez, hitéhez való görcsös ragaszkodás éppen abhan akadályozza; tettekkel próbálja védeni, hogy cselekvő ember maradjon. A mítosz csakakkar omlik össze, amikor megpillantja a kötelet. Amikor bizonyossá válik, hogy felakasztják. Mi mindent romboltak szét ebben az epiberben, amíg kiszakadt belőle: „Gyilkosok!" Mivé tették azt a másikat, a minden emberségéből kivetkőzött ezredest? Mi juttatta el a szembeforduláshoz a feltétlen engedelmességre nevelt hadnagyot? Milyen törvények azok, amelyek futni hagyják a gyilkost, és megölik a legtisztábbat? Kemény következetességgel, tömör egyszerűséggel járja körül ezeket a kérdéseket A Müller család halála című tévéfilm, amely Sánta Ferenc azonos című, hasonló erényekkel rendelkező kisregényéből készült. Mihályfi Imre rendező szerencsére ragaszkodott a Sántamű jellemzőihez, egyenes és félreérthetetlen, ugyanakkor rendkívül árnyalt megfogalmazású mondandójához. Kállai Ferenc felejthetetlen, tökéletes játékkal keltette életre Müller alakját. A „parádés szereposztást" itt nem gyengeségek leplezésének titkos szándéka indokolta. A film (a regény) valamennyi alakja külön tanulmányt érdemelne. Bánffy György, Kozák András, Törőcsik Mari, Bulla Elma, Madaras József kiválasztása megjelenítésükre: telitalálat. S. E. Halászok és halászat Egy vizsgálat tanulságai A vizsgálatot a városijárási népi ellenőrzési bizottság végezte a Szegedi Kossuth Halászati Termelőszövetkezetben. A szövetkezet gazdálkodását, okmányés pénzügyi fegyelmét tették mérlegre. Mégpedig azért, mert tavaly 40 ezer forintos leltárhiánya volt a szövetkezetnek. A népi ellenőrzési bizottság — a vizsgálat befejeztével — legutóbbi ülésén tárgyalta a szövetkezet ügyét. Meglehetősen vaskos a jelentés, amely végül a bizottság elé került. Pedig mindössze rövid kivonata annak a tekintélyes menynyiségű anyagnak, melyet a vizsgálóbizottság összegyűjtött. A bizottság mindenekelőtt azt tjszázta, hogy a megyei népi ellenőrzési bizottság 1965-ben végzett ellenőrzésének volt-e foganatja, hogy az akkor feltárt hiányosságokat megszüntették-e a szövetkezet vezetői. A mostani jelentésből kiderült, hogy szinte valamennyi, akkor feltárt hiányosság ftia is jellemző a szövetkezetben végzett munkára. És nemcsak a szövetkezet munkájára, hanem a felügyeleti szerv ellenőrzéseire is, amely olyan rendszertelen, mint azelőtt Az anyag részletesen tárgyalja a most, a leltárhiány kapcsán végzett vizsgálat tapasztalatait is. Számtalan hibát találtak a könyvelésben, a bizonylati fegyelemben, a hal átvételében. A szövetkezet például szoros üzleti kapcsolatot tart fenn a gyomai halászati termelőszövetkezettel. Tőlük vásárolják többek közt az ivadékokat és olykor eladásra szánt halat is vesznek. Csakhogy e szállításokat is bizonytalanul számlázzák. Egy izben például Gyomáról öt mázsa halat szállítottak Szegedre, legalábbis egyes papírokból ez derült ki. De a menetlevél szerint — írja a jelentés — éppen fordítva történt, vagyis Szegedről szállítottak öt mázsa halat Gyomára Felesleges lenne tovább idézni a jelentést, hiszen e példák a kívülállónak nem mondanak sokát, pusztán a szövetkezetnél meglevő zavaros állapotokról számolnak be. Esetünkben talán nem is annyira ezek a példák, hanem inkább a belőlük levonható következtetések az érdekesek. A NEB-ülésen a hozzászólásokból meglehetősen határozott és tanulságos kép bontakozott ki. Mindenekelőtt azt lehetett megállapítani, hogy a szövetkezetnél olyan kevés műszaki szakember és adminisztrátor dolgozik, hogy egyszerűen képtelenek ellátni munkájukat az előírásoknak megfelelően. Kevesen vannak tehát. Ezt jól tudja a szóvetkezet vezetősége? is. Föl is vettek volna már néhány embert, de a tagok a közgyűlésen ezt kereken elutasították. Ha jobban meggondoljuk, valami igazságuk nekik is volt ebben, hiszen mindössze vagy húsz aktív halásza van a szövetkezetnek. Ügy tűnik, mindenképpen gazdaságtalan volna nagyobb adminisztratív-műszaki létszámot foglalkoztatni. Az emberek joggal féltik nyereségüket. És van mit félteniük, hiszen a megye három halászati szövetkezete közül a Kossuth az egyetlen, amely nyereséggel dolgozik. legalábbis nem az emberek hibáján kívül. Ez a szempont tehát mindenképpen az egyesülés mellett szólna. De az egyesülés helyességét igazolja még sok más is. Például a gazdaságosság. A Kossuth tagjai féltik a nyereségüket a többi, valóban gyenge lábon álló szövetkezettől. Ám végső soron ók is csak nyerhetnének az egyesülés révén. Hiszen halászati lehetőségeiket korántsem használják ki. A Tiszán, a Maroson évről évre csökken a fogás, aminek sok oka van. Többek közt a vízszennyezés is. A javarészben extenzív gazdálkodás mellett, melyet a szövetkezet most folytat, ezen a csökkenő tendencián fordítani nem lehet. De a telepítések, az intenzív és tervszerű gazdálkodás révén többszörösére lehetne növelni az eredményességet. Csakhogy ehhez szakemberekre és összehangolt munkára lenne szükség. A szövetkezetek egyesülése révén előbb-utóbb meg lehetne oldani ezt a feladatot. Tudják ezt a Kossuth vezetői, ezt állapította meg a népi ellenőrzési bizottság is, csak a tagságon múlik a dolog tűebmann Béla íelvetele Miiller a börtönben (Kállai Ferenc) Magyar-mongol árucsere Tordai Jenő és D. Cerenszanzsaa külkereskedelmi miniszterhelyettesek szombaton Budapesten aláírták az 1973-ra szóló magyar—mongol árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. Az aláírásnál jelen volt P. Sagdarszuren, Mongólia budapesti nagykövete is. A jegyzőkönyv értelmében Magyarország jövőre kötöttárukat, gyógyszereket, a mongol ipar részére alkatrészeket, berendezéseket és egyéb arukat szállít, s Mongóliából elsősorban gyapjút, és bőrárukat vásárolnak. (MTI) Vagyonjogi megállapodás Magyarország és az Egyesült Államok képviselői Washingtonban parafálták azt a vagyonjogi megállapodást, amelyben a két ország rendezi a háború alatt és a háború után keletkezett és azóta elintézetlen pénzügyi elszámolásait. A megállapodást még mindkét kormánynak jóvá kell hagynia. Marhalevél Hivatali szél jár ások tudós kutatói kellenének ide. ök tudnák csak kideríteni, megesett-e már a magyar történetemben, hogy valamely baromállatról -két pakszust állítottak volna ki. Lehet, hogy a tudós történészek nem találnának rá példát, a ma embere belebotlik. Illetékes hivatal elrendelte, hogy a gyenge termőhelyi adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetek minden háztájiban nevelt; de a szövetkezet csatornáin értékesített állat „keresztleveléről", — hivatalos nevén marhalevélről, közhasználatban forgó neve szerint a járlatról, vásári szóval élve a pakszusról — másolatot kell írni. A napokban hallottuk, hogy az új piaci helyzet hatására egy nagyközségi tanács adminisztrátorai a hét hat munkanapjából négyet teljesen a marhalevelek kiállítására fordítanak. Ha az eredeti ilyen körülményes, mennyi munka lehet a másolattal! Igaz, ez már nem a tanácsok dolgozóit terheli, a termelőszövetkezet irodistáinak kell elkészíteni, a szeptemberi ötlet szerint január 1-tól — visszamenőleg. Többször is meg kell kapaszkodnunk a hír hallatán. Ki tudná megmondani például, hogy a Csengelén hizlalt bikának hol ért véget földi pályája? Mert a marhalevele ott van, ahol véget ért. Hivatásos nyomozókat kellene melléküzemágban foglalkoztaniok a szövetkezeteknek, ha írás szerint cselekednének. Ha tovább gondoljuk a sort, szöget üt a fejünkbe: van-e '• olyan hivatalunk, amelyik hivatalos ellenőrzés ürügyén át tudja nyálazni ezt a sok papirost. Reméljük, nincsen, de félve mondjuk, mert hátha az is akar lenni. Bökjük ki végre, mivégre született ez a rendelkezés! Gyengeföldű szövetkezeteink támogatásának egyik módja az árkiegészítés. Néhány szerencsefiú miért éppen ezt ne lovagolta volna meg? Tudván tudjuk, voltak visszaélések. Akit rajtakaptak, hogy az állam zsebéből kupeckedik, elrántották a nótáját. Ezért a néhány kupciherért mostantól kezdve a soványföldű szövetkezeteknek másolóműhely! kellene szerveznie. Ebből tanulva jó lenne elrendelni, ha egy részeg ember beveri az ablakot, minden földi halandó pecséttel igazolja, hogy nem ő volt. Van más cifrája is a rendelkezésnek. Az egyik, hogy eddig is vezettek nyilvántartást a szövetkezet közvetítésével eladott állatokról. Aki ezeket a nyilvántartásokat téves adatokkal tömi meg, az hamisító. Felelősségre vonható. A másik cifrája az eddiginél is nagyobb felháborodást szült. Az eredeti marhalevelet a tanács adminisztrátora írja alá. A másolatnak jobbnak kell lennie! mint az eredetinek: elrendeltetett, hogy a téesz elnöke és a főkönyvelője együtt szentesítse. Az illetékes hivatal szándékát tiszteljük. Elejét szeretné venni a visszaéléseknek. De gellert kapott menet közben a golyó: egyszerű bürokráciái füstbomba lett belőle. Pedig nagyon megígérték a szövetkezetek kongresszusán, hogy lenyesik a bürokrácia hajtásait. Reméljük, ez a határozat új hajtásokra is érvényes. H. D. Van tehát haszon az emberek munkáján és első látásra helyesnek tűnik véleményük, hogy nem akarnak több embert felvenni. Ám az a kérdés, hogy a gazdaságosság egyértelműen a pillanatnyi haszon függvénye-e csupán? Mert ha igen, akkor igaza van a tagoknak. De — és ez kiderült a NEBülésen is — nemcsak a pillanatnyi haszont befolyásolja a gazdaságos munkát Három halászati termelőszövetkezet van a megyében. E három szövetkezet egyesüléséről már többször is szó volt, de mindig elakadt valamin. Többnyire a Kossuth tagjainak tiltakozásán. Pedig e három szövetkezet műszaki-adminisztrátori létszáma együttesen már el tudná látni egy egységes szövetkezet feladatait. Méghozzá úgy, hogy többé nem fordulhatnának elő a megállapított szabálytalanságok, Érdemes lenne ezen elgondolkodni a szövetkezet tagjainak. Ha például egykét kívülálló szakértővel megvitathatnák lehetőségeiket, az talán meggyőzné őket. Mindenesetre érdemes lenne legalább módot biztosítani a vitára. A vitára, amely bebizonyíthatná, hogy az egyesülés mellett szól a népgazdaság érdeke és a tagok egyéni érdeke is. Mert a látszat csal. A mostani haszon nem biztosítéka a közeljövő gazdaságos termelésének és hasznának. És ha egy ilyen vita után még maradnának hitetlenek, őket meggyőzhetné a gyakorlat a közösen és más módon végzett munka új lehetőségei. Igaz. nehéz hozzászokni a gondolathoz, hogy amit húszegynéhány éve csinál az ember, az elavult, azt már nem lehet soká folytatni. De a tények azt mondják: merőben más módszerekre van szükség. E következtetésekhez egy leltárhiány miatt indított vizsgálat szolgáltatott alapot. Végül kiderült, hogy sokkal többről van szó. Arról, hogy győzhette az új a régi fölött, az intenzív módszerek, a megfontolt tervezés gazdaságossága az ideig-óráig való haszon, a majd csak lesz valahogy szemlélete fölött. Szávay István Ozd 700 éves Ünnepség a kohászvárosban Ozd lakossága szombaton ünnepelte a város fennállásának hétszázadik évfordulóját. A város, amely a legújabb kutatások szerint már kétezer évvel ezelőtt „eljegyezte" magát a' vasgyártással. ma Borsod megye és egyben az ország egyik legjelentősebb nehézipari központja. A felszabadulás óta több ezer új lakással, korszerű kórházzal, orvosi rendelőintézettel, iskolákkal, óvodákkal, bölcsődékkel, áruházzal és ruhagyárral gazdagodott, kohászai üzemeiben pedig az idén már az évi egymillió tonna acéltermelés eléréséért versenyeznek. A gyorsan fiatalpdó ősi vá.ros jubileumi ünnepén részt vett Cseterki Lajos, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, dr. Bodnár Ferenc, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, dr. Kocsik József, kohó- és gépipari miniszterhelyettes is. Ott voltak az ünnepségen a riesai és az osztrawai kohászati üzemek párt- és szakszervezeti bizottságának küldöttei, valamint a magyar testvérgvárak, köztük a diósgyőri Lenin Kohászati Művek és a Borsod nádasdi Lemezgyár dolgozóinak képviselői. Az ünnepség keretében — a martinkemencék szomszédságában levő Szabadságkertben — Csépányi Sándor, az Özdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója felavatta Kisfaludi Stróbl Zsigmond új alkotását, a Dolgozó kohász című bronzszobrát. Az avatóünnepségen részt vett a szobor alkotója is.