Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

4 CSÜTÖRTÖK. 1972. SZEPTEMBER 11. Telefonok ízlés szerint A lengyelországi Radom város telefongyárában az alkatrészek kombinálásának módszere lehetővé teszi, hogy a vállalat mintegy 100 különböző fajta készüléket szállítson a megrendelőknek. A készülékek között vannak újdonságok ls: a falra szerelhető Iris—72 és a Mak —72 készülék, valamint a hangerőt automatikusan szabályozó telefonok. A vállalat telefonkészüléket nemcsak a Lengyel Népköztársaságban, hanem külföldön is népszerűek. A gyár 24 országba exportál telefonkészülékeket. Legnagyobb megrendelője a Szovjetunió. Magyar kiállítássorozat Négy világrész 21 országúban 25 hivatalos kiállításon mutatja be a magyar ipar termékeit az Idén a HUNGEXPO. Augusztus 20tól december 17-ig 120 napon át megszakítás nélkül követik egymást a magyar kiállítások Európában, Ázsiában, Afrikaban és Dél-Amerikában. Több mint 20 ezer négyzetméter összterületen, 500 iparvállalat termékeit mutálják be. A kiállítások kulturális eseményekkel, hazánk turisztikai érdekességeinek bemutatásával is bővülnek. A legnagyobb részvétellel a szocialista országok vásárain szerepelünk; a Lipcsei Oszi, a Zágrábi és a Plovdivi Vásáron, a Brnoi- es a Bukaresti Gépipari Vásáron magyar gép- és fogyasztási cikk ipar számos terméke vonul fel. E kiállításnnk céllá — az exportlehetőségek bővítésén túl — a gazdasági-műszaki együttműködés új formáinak kialakítása, a szocialista integráció megvalósításának elősegítése. Tengerentúli fejlődő országok vásárain — a Damaszkuszi. az Algíri és a Bagdadi Vásáron — gépipari termékekből álló bemutatókkal jelentkezünk. De részt veszünk az ENSZ-védnöksége alatt rendezett III. Ázsiai Kereskedelmi Vásáron ÜJDelhiben és nagyszabású gépipari bemutatóval jelentkezünk Chile Santiagói Vásárán. Két gépipari exportlehetőségeket nyújtó országban önálló magyar kiállításon mutatjuk be termékeinket: a Buenos Airesl önálló Magyar Kiállítás első hivatalos megjelenésünk lesz Argentí-' nában, a Teheráni önálló Kiállítás pedig megismétlése 4 év előtti kereskedelmi sikerekben gazdag bemutatkozásunknak. Az árubemutatókat mindkét helyen sokrétű szakmai program egészíti ki. Nyugat-Európában 13 helyen élelmiszer és fogyasztási cikk szakvásárokon, valamint gépipari termékeket es fogyasztási cikkeket egyesítő árubemutatókon vesz részt magyar áru. A nyugateurópai program egyik legszínesebb eseménye a Bordeaux-i Magyar Hét lesz, melyet a Kulturális Kapcsolatok Intézetével és az MTESZ szel együtt szervez a HUNGEXPO. Fogyaszlásl cikkeink népszerűsítésére a Nnuvelles Galeries áruházban árusítással egybekötött kiállítást rendeznek, műszaki-gazdasági előadássorozatot tartanak, turisztikai lehetőségeinkre az „Idegenforgalmi Napok" keretében hívják fel a figyelmet. Képzőművészeti kiállítás, a Tátrai Vonósnégyes és az Operaház balettkarénak fellépése ad képet a magyar kulturális életről. II hivatal lelkiismerete N

incs nehezebb dolog — nem a világon, de például Szegeden — az igazságos lakáselosztásnál. Lakashivatal, no meg hivatalnok legyen a talpán, aki képes mindenki ezer szempontját figyelembe véve dönteni. Természetesen megpróbálják. így történt ez annál a lakáscserénél, amelynek bonyolítása közben ugyancsak ritka jelenséget észlelhetett a kívülálló. Az „ügy" kis híján két Intézmény, helyesebben „Illetékesek" versenyévé vált. Nem távolugrásban versenyeztek, nem ls annak eldöntésére, kl az erősebb, hanem: kl a lelkiismeretesebb? A Gedói Altalános Iskolában megüresedett a hivatalsegéd! állás, felvették Börcsök Bélát. Mivel a hivatalsegédnek ebben az iskolában házfelügyelői, gondnoki teendői ls vannak (fiókkönyvtár működik itt, hetente két alkalommal este hét óráig van nyitva; sportolók használják a tornatermet, szintén a késő esti órákig; a kaput valakinek be kell zárni a Járdát felsöpörni stb.), „időtlen idők óta" az intézményhez tartozó szolgálati lakás is rendelkezésére áll. Évekkel ezelőtt itt lakott Farkas Antal, a 'Csereügy egyik szereplője, az iskola volt hivatalsegéde a családjával. Három éve ment nyugdíjba, akkor cserélte el a kétszoba összkomfortos szolgálati lakást az akkor új hivatalsegéd, Papdi Lajos 1 szobás, komfortos lakására. Ezt azóta felújította az IKV, az Iskola ls adott hozzá 6 ezer forintot, Jutalmul Farkas Antal jó munkájáért. Most Papdi Lajos felmondott, és viszszaköltözne egyszobás régi lakásába. hogy helyére az új hivatalsegéd, Börcsök Béla mehessen. Börcsökék tarjáni kétszobás lakása pedig az iskola legrégebbi alkalmazottjáé, az egyszobásból odaköltöző Farkas Antalé lenne, akit segédfűtői munkakörben újból alkalmaz az Intézmény. A harmas lakáscseréhez — ami csak így, írva bonyolult — nem járult hozzá a lakáshivatal. Dr. Kiss Lajos főelőadó legfőbb indoka: Papdiék két állami gondozott gyerekkel nem költözhetnek egyszobás lakásba még akkor sem, ha ők maguk ezt szívesen megtennék. A jogszabály ugyan megengedi, de a lelkiismeret nem. A másik indok: Börcsökék alig több, mint két hónapja költöztek a tarjáni lakásba. A többi csak szóban hangzott el, az iskola vezetőinek adott figyelmeztetések — jó tanácsok — formájában. Eddig az „ügy", az iskola pillanatnyilag a legnagyobb gondban van, a három család nem érti, miért nem foglalhatja el ki-ki az új helyét. Tényleg, miért? Hiszen a Papdiék gondozta két „gyerek" közül az egyik már önálló kereső! A másik .nyolcadikos. Régi lakásukban önálló szobájuk is lenne, amit a felújításkor az előszobából képezték ki. Mindezekre azonban — a dokumentumok tanúsága szerint — már nem terjedt ki a határozathozó figyelme. Nem is volt feladata — mondhatnánk. De ha már feladatának érezte az állami gondozott gyerekek érdekeinek védelmét, jobban kellett volna tájékozódnia. Az azonban semmiképpen sem tartozik munkájához, hogy kételkedjen az igazgatónő választásának helyességében, az iskola új alkalmazottjának helytállásában. Mert ezt megtette, igaz, szóban. N

agyon nehéz lakásügyekben dönteni. Csak örülhetünk, ha lelkiismeretes vizsgálódás előzi meg a határozatokat. De örömünk akkor lenne teljes, ha a még oly körültekintő vizsgálódásból lehetőség szerint valamennyi érdekelt megelégedésére szolgáló döntés születne. Lehetőség szerint — mondom, mert gyakran előfordul, hogy ez semmiképpen nem megy. Vajon ebben az esetben sem? Csak azért, mert az Iskola vezetőinek lelkiismerete meg azt nem engedi, hogy helyben lakó hivatalsegéd nélkül maradjon az intézmény? Alig hihető, hogy az érdekeltek ilyen ritkán tapasztalható kölcsönös Jóindulata ellenére sincs megnyugtató megoldás. Remélhetőleg csak „ki kell várni". Sulyok Erzsébet íérl hódít a konténerizáclő A Közlekedéstudományi Egyesület és u MAHART közös rendezésében megtartott nemzetközt konténerizációs konferencia szerdán L é k a i Eleknek, a MAHART vezérigazgatójának zárszavával fejeződött bt: Budapesten, a Technika Házában. A kétnapos tanácskozáson hazai és külföldi szakemberek előadásai, konzultációi alapján foglalkoztak a korszerű szállítótartályos árufuvarozás eredményeivel, problémáival, a konténerizáció elméleti és gyakorlati, műszaki, szervezési és pénzügyi kérdéseivel. A konferencia 11 országból érkezett résztvevői megismerkedtek a magyar konténerizáció eredményeivel, s kínálatával a nemzetközi tranzitforgalom lebonyolításához. A magyar közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásában fontos szerep hárul a konténerizációra, amelynek széles körű elterjesztésétől sokat várnak. Hazánkban 1968 óta foglalkoznak intenzívebben a szállítótartályos árufuvarozási rendszer bevezetésével. Azóta a közlekedési tárca és vállalatai, az OMFB anyagi támogatásával, mintegy 120 millió forintot fordítottak erre a célra. Megindultak a kísérletek a belföldi forgalomban Budapest, Debrecen, valamint Miskolc, Győr és Szeged között. Megépült a MAHART csepeli szabadkikötőjében a Duna első konténerrakodó forgalmi csomópontja, amely nemcsak a hazai, hanem a tranzitforgalom bázisa is. A konténeres szállítás már a kezdeti időszakban is örvendetesen fejlődött. A közlekedési vállalatok például a múlt év első felében 105 630 tonna, az idén fél év alatt 132 324 tonna árut továbbítottak konténerekben. Az előrejelzések szerint á hazai konténeres áruforgalom a kísérleti időszak végére, 1973ban eléri uz egymillió tonnát. Különös fontosságot kap a nyugat-európai tőkés országokkal folytatott kereskedelmi szállításainkban is u konténeres fuvarozás, amely a számítások szerint 1975ben az exportban eléri a 700 ezer tonnát, importban pedig a 460 000 tonnát. A konténerizáció széles körű bevezetéséhez az eddigieknél szervezettebben hazai és nemzetközi összefogás szükséges. A KGST-n belül külön munkacsoport foglalkozik a konténerizációs tevékenység összehangolásával, irányításával. Ezenkívül erőteljes munka folyik a kétoldalú együttműködési bizottságokban is a konténerizáció kibővítése érdekében. E munka során megállapodás jött létre egyebek között magyar —szovjet közös konténerterminál létrehozására, amely a kelet-nyugati irányú konténeres tranzitforgalom egyik fontos állomása lesz. Malac a patikában A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése Amióta a Széchenyi téren, a Zsótérházban föLcsöpörödtem, mindig őszinte tisztelője voltam a patikáriusoknak. Ha elküldtek a Leinzinger patikába, mindig tágra nyílt szemmel bámultam a világ legtisztább üzletét, a sok szép egzotikus növényt, a Peluchebútorokat, s a polcokon csodálatos rendben elhelyezett tégelyeket, csiszolt üvegeket, s nem utolsósorban az öreg Lelnzinger bácsit, amint akkurátusan, Í

irecíz, patikushoz ilő komoly körültekintéssel és pontossággal adagolta a gyógyszereket, csöppentette nagy üvegből az apróba a megváltó csöppeket... Mert kellett ehhez a kellő körültekintés, főképp, ha a páciens gyomorgörcsökről panaszkodott Ismerni kellett a mixtúra hatását. Dialógus közben belekalkulálni a csöppek számába, hol is lakik az illető..., melyik utcában, milyen messzire, sőt tán azt is, melyik szám alatt hányadik emeleten és hányas ajtónál... Nem volt szabad itt tévednie. Elképzelhető, mit tud művelni, micsoda rongálást egy ilyen helyre beszabadult koszos malac .,. Ugyanis ez történt az egyik szegedi patikában. A patikus, a segédje, a gyakornokokkal és két parasztasszonnyal karöltve, megriadtan kergettek egy valóságos mocskos kis malacot, amely sivalkodott, mintha nyúzták volna, s mindenáron meg akart bújni a szekrények alatt. Végre sikerült közös erővel lefülelni. A gyógyszerész mérgesen kérdezte: — Mi az ördögnek hoz maga ide malacot? — Hát... csak a ténsúrnak hoztam, könyörgöm!... Ajándékbúi! — Hm... az már más. De miért? — Hát... mer mán jobban vagyok! Tugygya, ténsuram, szömverésbe vótam, attúl a hátul görbe boszorkátúl... Mögvert a szömivel! — Hát aztán... mitül gyógyult meg? — Há'szen tuggya a ténsúr jól... Itt vöttem a szömvizet tíz fillér erőjéig... Oszt mind mögittam... Így volt ez, legalább is régen, amikor még híre-hamva sem volt az SZTKnak, de még tán az elődjének, az OTInak sem. Utóbbi nem is örvendhetett vaI^iVii osztatlan jó hírnévnek. Csak azok kezeltették Itt magukat, akik erre rászorultak, főleg a szegényjogon bélyegmentes magyarok. Akinek pénze volt, az Inkább privát orvoshoz fordult. A gyógyszerek rendelésénél pedig vajmi keveset térített meg az OTI. Valaki elleste két szegedi polgár párbeszédét, akik a „köpködő" táján találkoztak a Széchenyi téren. Kölcsönösen érdeklődtek egymás hogyléte iránt, s kiderült, hogy az egyik most lépte át a doktor küszöbét. — Mögvizsgált a doktor ... hát fizettem neki! — Elvégre neki is élni köU ... ! Megérkeztek a patikához. A betegnek minősített bement, megrendelte, kiváltotta, kifizette az orvosságot, mert hiszen magyarosan csali Szögedön is úgy három az Igazság ... Aztán csak a patikusnak is élni köll valamiből. Ballagott tovább a két mesebéli szögedi polgár. Elérkeztek egy csatornához a flaszteron. A páciens fogta, s behajította oda az orvosságot. A barátja csodálkozott is ezen, mire csak annyit mondott: — Elvégre... neköm is csak élnöm köll!... BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír S a benti csillagboltozat is szegényes volt, nem köböl, csak egyszerű égetett, anyagból készült, s nem is tartotta a mennyezetet, mint ahogy ez indokolt lett volna, hanem csak díszítette, külsőleg ráerősítve, így emelve ízléses hálózatával a templom pompáját. Mert ami a belső barokk oltárokat, gazdagon aranyozott fafaragványokat s a szobrokat illeti, azokért nem kellett szégyenkeznie sem a városnak, sem a szegény barátoknak, azokon meglátszott, hogy nemcsak a művészi elragadtatás, hanem az aídozatas hit volt alkotójuk legfőbb ösztönzője. Gábor szerette ezt a templomot, nemcsak nagy múltja, s a város története során képviselt döntő szerepe miatt, hiszen volt idő, hogy csak itt ápolták a magyar szót, hanem varázslatos hatalma miatt is, mert a kegy kép, u Sarlós Boldogasszony, de a Szerecsön Mária is idevonzotta a környék lakosságát, s módot nyújtott arra, hogy távoli, isten háta mögötti tanyáik népe is egyszer egy esztendőben, Havi Boldogasszonykor, kimozduljon magányából, elszigeteltségoből, s valami ígéretes, örök üdvösséget kínáló közösségben egymásra találjon. Ez nemcsak kegyesség volt, vakbuzgóság, mert az ilyen búcsún folyt a dínom-dánom ls, a duttyánok megtelték mulató és táncoló emberekkel, de mégis így, minden együtt, templom és kocsma és vásári bódék, ráeszméltették ezt a nagyon elhanyagolt alföldi népet az együvetartnzás örömében. Gábor, hitetlensége ellenére, minden esztendőben részt vett eppen Pintér Pistával, a másik kételkedővel, ezéken a búcsúkon, s mindig meggazdagodva tapasztalták, hogy talán azért mégsinos minden elveszve, talán egyszer mégis sikerül ebből a népből valami megfoghatóbb közösségi szellemet kinevelni, vagyis valóságos nemzetté átalakítani. Hiszen volt erre már példa néhányszor, de csak rendkívüli időkben, Dózsa vagy Rákóczi korában, vagy 48-ban, Kossuth hívó szavára, de ezek csak fellobbanások voltak, a keserű kényszerűség kitörései, s itt most valami állandóbb, valami építőbb változásra volna szüksége, melyet nem a kétségbeesés, hanem a belátás, a fennmaradás természetes ösztöne sugall. De Kossuth még él — gondolta Bite Gábor —, minden' levele, írása az emigrációból is új tüzeket gyújt. Talán ez a lelkesülés elég mély gyökerű ahhoz, hogv ne csak pillanatokra, de hosszú időre is meg lehessen kapaszkodni benne. A jelszó tehát még mindig: Kossuth! így lépett be Gábor Pintérék Borbás utcai házába. A kutya már Ismerte jól, s farkcsóválva szaglászta a csizmáját, de Pista is megjelent a tornác eresze alatt, s már lessékelte is he barátját az első lakaslw, mely neki. a tanult fiúnak volt berendezve. A szülök hátul laktak egj másik épületszárnyban, mely derékszög alakban illeszkedett a haz utca felöli részéhez. Ez utóbbi a Pistáé volt, kél kicsiny1 szoba, melyekből az első néhány kimustrált bútort tartalmazott, festett kelengyeíadát (mely még a nagyanyjáé volt), egy-két laragott, de kényelmetlen széket, lócát, s egy roskatag sublótot, melyeket a fiú csak kegyeletből nem dobott ki, s ahogy ő mondta, a hagyományok megőrzése érdekében. Pista szejrette a régit, tudta, hogy erő van bennük, a múlt háttere, mely föbbször támaszték, mint kolonc, s inkább lemondott az első szoba használatáról, csakhogy megtarthassa őket. Volt tékája, mely még a dédöregapjáé volt, egy rokká.ja és guzsalya, nielyel még a nagyanyja használt, s egy hosszú köpüjc, Melyet még az anyja is igénybe vesz néha, ha jó és sok vajra van szüksége. A másik szoba valamivel modernebb volt, itt már szekrény, vagyis sifon állt, az asztal körül kényelmes karosszékek sorakoztak, s volt az ablak mellet egy X-lábú íróasztalféle is, melyen Pista dolgozott, írt, vagy javította az iskolai feladványokat. A vaskályha szelíden morgott, az asztalon egy üveg bor állt, két pohárral, felül pedig az ernyős petróleumlámpa lógott, de Pista még nem gyújtotta meg, mert szerette az ablakon beszűrődő félhomályt, s a fehér hó tompán világító fényét. Gábor előbb családja bajairól számolt be, tanakodott, hogy mitévő legyen, mert eltekintve Veron kínos ügyétől, apja állapota sem leszi lehetővé, hogy magára hagyja anyját, s felutazzék Pestre. Aztán meg az aggasztó hirek a Tisza áradásáról, ez megint olyan marasztaló ok, hogy önáltatás nélkül is a huzamosabb itt-tartózkodás mellett kellett döntenie. Aztán Etelkát is szerette volna eljegyezni, vagyis lefoglalni magának, mert eddigi tapasztalatai szerint jobb társra aligha lelhet életében. De meg szerette is, s ez az állapot a legkisebb előny felfokozására is alkalmas, hát ha még van valódi alapja is. S Etelkából serhmisetjri hiányzott, amit ő egv nőben kereshetett. — Említetted, hogy valamit még szeretnél velem közölni — kíváncsiskodott Pintér Pista, miután töltött, s összekoccintotta Gábor poharával az övét. — Egy kis disznótoros falatkát nem ennél? Tudod, ilyenkor mindenütt ölnek, sóznak, pörkölnek, ez már hozzátartozik a téli mulatságokhoz. Gábor megköszönte a kínálást, de elhárította magától, mondván, hogy csak most ebédelt, s különben is túlterhelte már magát a disznóságfélékkel. — Anyám mindent elém rak, nem győzöm fogyasztani, S ha eltolom a tányért, mert már nem bírok többet enni, akkor rosszkedvű lesz, úgy érzi, anyasága vallolt kudarcot. (Folytatjuk.)