Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

CSrTÖKTÖK. 1972. SZEPTEMBER 14. Kiskert - nagy gond Amit jó tudni az építési engedélyekről Az elmúlt napokban jó néhány kiskert tulajdonosá­nak a II. kerületi tanácsi hivatal bélyegzőjével ellá­tott borítékot hozott a pos­tás. Meglepetten tartották kezükben az Idézést, amely­ben szabálysértési eljárás végett kérik megjelenésüket a hivatalban. Régen tudott dolog: ha valaki a törvényeket nem ismeri, az nem mentesít a felelősségrevomás alól. Így történt ez a kiskerttulajdo­nosokkal is. Kétszázötven­négyük közül százhetvenen nem voltalt tisztában azzal, hogy új tulajdonukkal mit szabad tenniük és mit nem. Minden komolyabb érdek­lődés nélkül hozzáláttak ki­sebb-nagyobb házikók épí­téséhez. Amikor tavasszal gomba módra kezdtek sza­porodni csinos és szemet sértő épületek egyaránt, és az építési osztálynak ehhez képest szembetűnően kevés engedélykérelemmel akadt dolga, egy tájékoztatót küld­tek ki a tulajdonosoknak te­endőikről (kérdésünk: miért csiak akkor?). Legtöbben a már épülő vagy készen le­vő ház tervrajzát ezután küldték be, így a hivatal már csak fennmaradásukat és nem építésüket engedé­lyezte. Az utóbbi elmaradá­sáért természetesen ki-ki megfizette a bírságot. Voltak — körülbelül 00-an — akiknek ez a tájékozat­lanság többe került. Az esz­tétikai érzéket végképp sér­tő kunyhókat — még ha drága anyagból és a maga két kezével építette ls a tu­lajdonos — lebontásra ítél­ték. Meg kell mondanunk, teljes joggal, hiszen egyéni ízlésre valló bádogpaloták, rozsdásodó buszroncsok lát­ványát nem engedheti meg a város. Hogy a majd Újszegeden ki­osztásra kerülő kiskertek tu­lajdonosai, körülbelül 360­an, s a városban bármit épí­teni szándékozók ne essenek ugyanebbe a hibába, el­mondjuk, milyen épület fel­állításához nem kell enge­délyt kérnie az építtetőnek. Tehát: 1,5 méternél alacso­nyabb kerti növényházhoz, háztartási igényeket kielégí­tő húsfüstölőhöz, szabad ke­mencéhez, ugyancsak ház­tartási célokat szolgáló mel­léképületek felújitáisához (építéséhez már engedély szükséges!), valamint mező­gazdasági jellegű, összefüggő alapozást nem igénylő, ál­landó emberi tartózkodásra nem alkalmas épülethez. Minden egyéb esetben szükséges az építési enge­dély. Essék szó a kiskerttulaj­donosok másik gondokozó­járói is. mégpedig a gázve­zetékről I Annak idején az a 26 telek is eladásra került, amely alatt a város főveze­téke húzódik. Az OTP adás­vételi szerződése azonban nem részletezte kellően, hogy ezeken a területeken milyen korlátozásoknak kell eleget tenniük a tulajdono­soknak, Később derült ki, hogy a csőtől 30—30 méter távolságra tilos az építkezés, bizonyos növények termesz­tése és a nyílt láng hasz­nálata. Az már elgondolkoz­tató azonban, hogy miért nem terjedt ki erre koráb­ban a figyelem, és ha már egy-egy kertből 60 méteres sáv is hasznavehetetlen, nem kellett volna ennek a telkek érában is megmutat­koznia? A hiba helyrehozá­sa még mindig nem késő: a tanácsi hivatal cseretelket, vagy árengedményt fog fel­ajánlani ezeknek a kerttu­iajdonosoknak. S hogy azokat is meg­nyugtassuk, akiknek telkét hatalmas földhányásokkal rövidítette meg a DÉGAZ: kárukat megtéríti a vállalat. Ch. A. Garázsok és csatornák A legutóbbi tanácstagi be­számolókon elhangzott fel­szólalások közül sok foglal­kozott a csatornákkal. Min­denki fóruma című rova­tunk tavasszal megjelent írásaiban sok tervről szá­moltunk be. Most — ígére­tünkhöz híven — visszaté­rünk e témákra, csakúgy, mint a parkolóhelyekkel és garázsokkal kapcsolatos kér­désekre. Parkolók és garázsok A felszólalók közül annak idején sokan kifogásolták, hogy kevés a városban a parkolóhely. Azóta lapunk­ban mér többször megírtuk, hogy folyamatosan halad a Belváros forgalmának ren­dezése. Az utcák egyirányú­sítása révén sok új parkoló­helyet tudnak biztosítani, lehetősége lesz majd parko­lóutcák kijelölésére is. Ilyen lesz például a Magyar Ta­nácsköztársaság útja. a szín­házi csomópont elkészülte után. Az utcák egyirányúsí­tása ugyan valamelyest las­sítja majd a forgalmat a Belvárosban. A cél azonban nem is a forgalom gyorsa­sága, hanem elsősorban a biztonságosabb feltételek megteremtése és a parkolá­si lehetőségek biztosítása. Sok panasz hangzott el a tarjáni és az odesszai kisga­rázsokra. Főként azt kifogá­solták a felszólalók, hogy csúnyák, nem illeszkednek a városképhez. Az építési osz­tály ezeken a helyeken több kisgarázs építését nem enge­délyezi — kaptuk a tájékoz­tatást Tölgyesi Béla osztály­vezetőtől. A beépítési ter­vekben már kijelölték az új típusú, süllyesztett játszó­garázsok helyét. Elkészültek ezek tervei is. Ha a garázs­szövetkezetek igénylik, bár­mikor hozzáláthatnak építé­sükhöz. Csatornák és árkok Annak idején a felszóla­lok sürgették a Maty-érgya­loghídjának átépítését. A tervek már elkeszültek, de a KPM nem fogadta el, sta­tikai felülvizsgálatot kért. Ügy találták ugyanis, hogy a tervek túlbiztosítottak. Á vizsgálat folyik. Befejezése után feltehetően ésszerűsíte­ni kell a terveket, a híd építéséhez csak azután fog­hatnak húzza. Mindenki 1 fóruma Mindenki 1 fóruma VAIAG70* A fAI)Al,MA(,t<K Tll.&A*tKHOIN 1 lllANÜÍuYAiípíW.U WJI Sokan szólaltak fel az út­széli árkok elhanyagolt álla­pota miatt, aminek kö»et­keztében sok helyen nem volt megfelelő a csapadékvíz elvezetése. Az idén eddig 5 kilométer nyíltszelvényű árkot hoztak rendbe, illetve építettek a városban a fel­színi vizek elvezetésére. El­készült a munka például a Fadrusz János, a Temető, a Bártfai, a Lomnici utcában, és a Lövölde úton. Hasonló­képpen a Hunyadi tér kör­nyékén, például a Virág ut­cában. Mihálytelek felszíni vizeinek elvezetésére is ké­szen vannak már a tervek, most folyik elbírálásuk. Tervezik Hattyastelep árok­rendszerét. A Szőregi út mentén levő Bobolicstelep belvizének elvezetésére is készen vannak az árkok. Rendbe hozzák az idén a Lumumba utcai tönkrement árkot is. Ezeknek a nyílt ár­koknak az alját már több­nyire betonlapokkal burkol­ják, így könnyebben lehet őket karbantartani. Rengeteg gondot okozott az, hogy a Kormányos és a Csendes utcában levő nyílt­szelvényű árokba ömlött a Kolozsvári téri iskola szennyvizének egy része. Nagyon sok panasz volt az „illatos" árokra. Már meg­rendelték ezen a szakaszon egy zárt csatorna építését, amely mintegy másfél millió forintba kerül majd. Az év végére feltehetően el is ké­szülnek a munkával. Jövő­re sort kerítenek a Benczúr utca és a Gerle sor egy ré­szének csatornázására is. kaszt, a Nádas utca és a Makkos erdő sor sarkától kezdik majd építeni, még­hozzá egy szovjet gyártmá­nyú fúrópajzzsal. A csator­na keresztezni fogja a Csongrádi sugárutat, majd a jövendőbeli külső körút nyomvonalát követve a ge­dói iskola mellett keresztezi a József Attila sugárutat. Ezt a 150 centiméter átmé­rőjű csatornát tehát úgy építik, mint Budapesten a metrót. Nem kell felbonta­ni hozzá az utcákat. A mun­kát októberben kezdik el. Az eredeti tervek szerint ezt a módszert Újszegeden pró­bálták volna ki, de ott a ta­laj nem volt alkalmas er­re. A Holt-Maros sokaktól ki­fogásolt állapota is hamaro­san megváltozik. Dolgozik a kotrógép, tavaszra már rend­be hozzák a meder egy ré­szét. Azon a szakaszon akár már hozzá lehet látni a parkosításhoz, amihez min­den lehetséges társadalmi munkát örömmel fogad majd a tanács. Á százéves Budapest A magyar országgyűlés 1Ö72. decemberében törvényt hozott Pest, Buda, Óbuda és a Margitsziget egyesítéséről, „Budapest" néven. Ez a név tehát száz év óta szerepel az európai térképeken, a ma­gyar főváros ilyen értelem­ben a legfiatalabb az euró­pai fővárosok között. Ugyan­ákkor egyike a legöregebbek­nek; mint lakott terület, so­kak szerint, éppenséggel a legöregebb Európában. Föl­tártak itt 40—50 ezer éves „neandervölgyi" telepet. Va­lószínű, hogy a budai bar­langok néhány, még meg nem állapított kori lelete a neandervölgyinél is sokkal régebbi emberi tartózkodás­ra vall. Föltárták egy bronz­kori város nyomait, egy sor kelta település maradványa­it. Kétezer évvel ezelőtt Aquincum a Római Biroda­lom jelentős nagyvárosai kö­zé számított. Az ember megtelepedésé­nek és a város kialakulásá­nak feltételeit a geológiai és a földrajzi adottságok kínál­ták: jó termőföld, bővizű források, vadban gazdag er­dők, mészkő és agyag, min­denekelőtt pedig a Duna, amelyet a „város anyjának" nevezhetünk. A Duna két szempontból ls: mint észak—. déli Irányú szállítási és köz­lekedési útvonal; s mint — e helyen több ágra szakad­va, szigeteket képezve —, ősidőktől fogva a legalkal­masabb kelet—nyugati átkelő­hely. A történelmi Időkben ez a sajátos pozíció szeren­cséje volt és szerencsétlen­sége is a helynek. Szeren­csétlenség, mert a rév bir­toklásáért megszámlálhatat­lan sok harc folyt, a római időktől a népvándorlás ko­rán és a török időkön át az 1944—45-ös ostromig. Ugyan­akkor szerencse, mert ennek a helyzetének tulajdonítható, hogy sok-sok pusztulás után a város mindig újjáépült, s általában egyre gazdugabban, egyre szebben. Elmondhatjuk tehát, hogy Budapestet a közlekedés hoz­ta létre, s ezt a természet szabta így meg. Jellemző, hogy a múlt század derekán, amikor 'az Osztrák—Magyar Monarchia vasúthálózatát tervezni és alakítani kezd­ték, a Habsburg uralomnak egyáltalán nem állt szándé­kában, hegy itt csomópontot alakítson ki. Egyszerűen nem lehetett kikerülni Budapes­tet! S a modern kor érháló­zata, a vasút, messzi terület­ről óhatatlanul ide koncent­rálódott A városnak ez a kapcsolata a közlekedéssel, az ipar kialakulásában is nagy szerepet játszott. Az eredeti manufakturális ipar­ágaktól eltekintve, a modern nugylpar első jelentkezese Budapesten a közlekedési gépgyártás volt. Magyaror­szág első nemzetközi sikert aratott produktuma, mond­hatnánk világcikke, a Ganz­féle kéregöntéses vasúti ke­rék volt. Mindmáig export szempontból is jelentős u budapesti hajógyártás. És nemzetközi összefogással itt alakult ki Európa legna­gyobb, világviszonylatban második autóbuszgyára. Természetes, hogy a közle­kedés kapcsán mindig nagy szerepet játszott a város' éle­tében a kereskedelem. Ke­reskedőváros volt Aquincum, kereskedőváros volt Buda a középkorban, az egész euró­pai kereskedelem egyik fon­tos gócpontja, ahol fiókot tartottak fenn a nagy nyu­gat-európai kereskedő cégek és bankházak. A termények és állatok vásárának ugyan­csak európai fontosságú köz­pontja volt Pest. Ezt a jel­legét még a török megszállás százötven évében is megtar­totta. Ma is: itt a pénzügyi élet központja, itt székelnek a magyar külkereskedelem intézményei, s az évente megtartott Budapesti Nem­zetközi Vásár az összeurópai kereskedelemnek fontos ese­ménye. A három „alapító" város között a kapcsolat a magyar történelem ezer évében min­dig szoros volt. Korábbi szá­zadokban meg arra is akadt példa, hogy Pest és Buda „közigazgatási egyesítését" bizonyos értelemben megva­lósítsák, a pesti tanácsot a budai tanácsnak rendelvén alá. Mindennél lényegesebb volt azonban a magyar köz­felfogás szerepe: aki vidék­ről följött, az „Pest-Budára" jött, egyazon fogalomként kezelve a közigazgatásilag különálló két várost, a szék­várost, Budát és a legna­gyobb magyar várost, az egy­re inkább főváros jellegű Pestet. A sorsközösség, az egymásra utaltság és a köz­tudatban már régen kiala­kult azonosság tehát csupán a hivatalos szentesítésre várt. Erre az első kísérlet az 1848—49-es szabadságharc­ban történt. Az első felelős magyar minisztérium intéz­kedését az is ösztönözte, hogy befejezéséhez közeledett az állandó Duna-híd, a Széchenyi Lánchíd, amely immáron a jobb és bal part kapcsolatát az őszi és tavaszi jégzajlás heteiben is biztosíthatta. A szabadságharcot követő el­nyomatás azonban ezt a vá­rosegyesítést nem ismerte el. A Habsburgoknak nem volt szándékuk, hogy egy mére­teiben és jelentőségében Béccsel versengő ellenfővá­rost hozzanak létre a rebellli Magyarországon. A Kamaril­la programját akkor legér­zékletesebben a Citadella megépítése jelképezte: egy erőd a Gellérthegyen, mely ágyúival mindkét várost „sakkban tartja". Az egyesí­tés kérdése újólag már csak a kiegyezés után kerülhetett napirendre. Olyan időpont­ban, amikor az állandó híd, és a kialakuló vasúti hálózat révén, a várost igazában vá­rossá tevő első közmüvek el­készülésével az egyesítés szá­mos vonatkozásban dc facto már megtörtént. Ez nem nzt jelenti, mint­ha a de jure egyesítés jelen­tőségét lebecsülném! Sőt, azt kell mondanunk, fővá­rosunk egész léte szem­pontjából ez a törvényes és hivatalos egyesítés alapfelté­tel volt. Az egyesítés Idején a három városnak összesen sem volt háromszázezer la­kosa. Ahhoz, hogy a valóban korszerű közműhálózat lét­rejöhessen, hogy a hidak so­ra fölépüljön, hogy egysége* városterv szerint egy mo­dern metropolis úthálózata, belső közlekedése, városmag­ja, ipari- és lakónegyedel megfelelően kialakulhassa­nak, mindenekelőtt el kellett hárítani a közigazgatási aka­dályokat. A három város külön-külön a differenciáló­dás irányában fejlődött vol­na. A jobb parti részek bizo­nyosan visszafejlődtek vol­na. (Különösen Óbuda: je­lentéktelen kis mezővárossá.) Az Egyesüléssel viszont, a század végére, szép és gaz­dag milliós nagyváros lett. A mai Budapest területe 535 négyzetkilométer. Ki­terjedését tekintve a konti­nens legnagyobb városa. (Hi­hetetlenül hangzik, de ötször akkora, mint Párizs.) Lakos­sága kétmillió. Az úgyneve­zett agglomerációban, tehát* város vonzásában élő, jó­részt a városban dolgozó, gazdasági létével és kulturá­lis igényével a városhoz kö­tött környező lakosságot is számítva; több mint két és fél millió. Az ország lakos­ságának negyede. Mesterházi Lajos (Folytatjuk) A mrr főgyűjtő Jól hatad a rókus—móra­városi főgyűjtőcsatorna épí­tőse is. A Tolbuhin sugár­úton, a külső szakaszon fel­tehetően szeptember végé­re befejezik a csatornaépí­tést, bór a határidő csak ok­tóber 20. A főgyűjtőcsatorna to­vábbi építése még egy ér­dekességgel is szolgál majd. Jelenleg a Feltámadás ut­cában haladnak az építők észak fele. A következő sza­KÉPERNYŐ Üj sorozatok Bármilyen lelkesen és ki­tartóan néztük napról napra az olimpiai közvetítéseket, kedden mégis jólesett a kép­ernyő előtt visszazökkenni a régi kerékvágásba. A külön­böző szerkesztőségek őszi „nyitása" érdeklődést kivál­tó, figyelemre méltó produk­ciókkai nem okozott csaló­dást. Három új sorozat is indult az „ilyen még nem volt, most majd megcsinál­juk" dicséretes szándékával. Az újdonság keresésének igénye feltétlenül üdvözlen­dő. A szándéktól a megva­lósításig azonban hosszú az út. „Útközben" történhetett, hogy az ötletek egyszer csak elkezdtek a régiekhez ha­sonlítani, aztán ilyen for­májukban kerültek be a Pa­pírsárkány című gyermek­műsor első adósába. Min­denképpen reményekre jo­gosít azonban, hogy az ötle­teik beküldésére felszólított 10 éven aluliak megmenthe­tik a következő részeket a tőlük idegen mesterségesség­től, és tartalmában-formá­jában valóban új műsor szü­letik. Vértessv Sándor, .az Ének a végekről című dokumen­tum-riportfilm, a másik űj sorozat szerkesztő-riportere már a tévéújságban „vissza­verte a támadást". Rekord­hosszúságúnak induló ri­portját készséggel hasonlí­totta össze az emlékezetes Prínc-sorozat.tal. Azt is mondta, hogy hasonlít rá (azaz, nem egészen új), azt is. hogy nem, ebből a kép­letből pedig „kijön": más. Az első rész ígérete szerint e/. a sorozat: érdekes. Mint minden dokumentum, mint minden riport. Mert. a való­ság egy-egy „szeletére" irá­nyítva a mikrofont és a ka­merát, felfedeztet valami olyan újat, amit tulajdon­képpen már régen felfedez­hettünk volna magunk kö­rül, csak nem figyeltünk eleggé, egyszerűen nem vet­tük észre. „A borbélytól a babgulyásig'' kísérhettük el a leendő határőröket az első részben, érdeklődéssel fi­gyeljük majd további útju­kat. Más természetű érdeklő­déssel várjuk dr. Szentágo­tliai János professzor elő­adásait, a Gondolatok az ngyról című sorozat darab­jait. A témaválasztás helyes­sége nem is szorul bizonyí­tásra. Amiről szólni kell' ez az adás arról győz meg, hogy „felnőtt" immár a te­levíziói Képes érthetővé és élvezhetővé tenni a legnehe­zebb stúdiumok egyikét, méghozzá a tudományosság legteljesebb megőrzésével. Az igényes Ismeretterjesztés iskolapéldája ez a sajátos televíziós eszközök felvonul­tatásával, nagy körültekin­téssel elkészített műsor, amelynek szerkesztői a gon­dos irodalomajánlásról sem feledkeztek el. S. E. Szabályozási munkák a Balatonon A Balatonon a jég beáll­táig folytatják a tavasszal elkezdett szabályozási és építési munkákat. Az idén is több ezer köbméter kő­anyagot és betont építettek be a Balaton partszegélyébe. Ezzel a Balaton állandó és ideiglenes partfalainak hosz­sza már meghaladja a 60 ki­lométert. Rendezték a partvonalat Balatonkenese környékén is. A Keszthelyi-öbölben a tó­ícnéken összegyűlt iszaptö­meget kotorják, s megszaba­dították a homokzátonytól a tihanyi szoros hajóút ját is. A Tihanyi-félsziget mellett „bányászott" jó minőségű homokot felhasználják az egyes partszakaszok feltölté­sénél.

Next

/
Thumbnails
Contents