Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

85 SZERDA, 1912. SZEPTEMBER 13. Kromatográfiás vándorgyűlés Tegnap, kedden délelőtt u November 7. Művelődési Központban dr. Szántó Ferenc, a Magyar Kémikusok Egyesülete Csongrád megyei csoportjának elnöke és Szepesy László, a kromatográfiás szakcsoport elnöke nyitotta meg a kromatográfiás vándorgyűlést, amelyet most második alkalommal rendeznek meg Magyarországon. A vándorgyűlésen részt vevő 150 kutató, neves szakember az ország különböző részeiből érkezett Szegedre. A négynapos ülésszakon 40 előadas hangzik majd el a legújabb kutatási eredményekről, három vitaülésen pedig a tudomány egy-egy területét tekintik áit A tegnapi első ülésnapon 10, egyenként 15 perces előadást tartottak, délután pedig a biológiai központba látogattak a vendégek. Ugyancsak tegnap nyílt meg a művelődési központ halljában egy magyar gyártmányú műszereket bemutató kiállítás. A vándorgyűlés ideje alatt olyan berendezések, műszerek tekinthetők meg, amelyek reprezentálják a magyar készülékfejlesztés eredményeit, a szakemberek előtt is újdonságnak számítanak. /lesz eléq ponty Hazánkban az egy főre jutó évi halfogyasztás alig két kilogramm, s a távlati tervek szerint 5 kilogrammra kell emelni. Ennek lehetőségeiről, a halászat helyzetéről és fejlesztésének időszerű kérdéseiről beszélt dr. Nagy László, az Országos Halászati Tanács elnöke, a Magyar Sajtó Házában kedden tartott sajtótájékoztatóján. Halastavaink jelentős része, csaknem 50 százaléka ,.mór megöregedett" iszapos, korszerűtlen, ezért átlagosan a tavak holdanként negy es fél mázsa halat adnak, pedig kedvezőbb feltételek esetén 8 mázsánál is többet tenyészthetnének. Szolnokon, a Tisza mellett; modern halastavat építettek, jövőre Százhalombattán üzembe helyezik Európa legkorszerűbb, ivadéknevelő és szaporító telepét, amely majd évente — a legszerényebb számítás szerint is — 50 millió Ivadékot szállít a halgazdaságoknak, s így az ország ivadékszükségletének egynegyedét fedezi. Ebben az évben a tavalyinál 5 százalékkal többet, összesen 2840 vagon halat kapnak a vásárlók, elsősorban tavipontyból nő a kínálat, a számítások szerint ugyanis a tavakban 20 százalékkal több lesz a zsákmány az idén, mint a műit évben. megalkuvásaink SZÜLETŐBEN AZ ÜJ KOVÁCSMŰHELY. A Szegedi Kéziszerszámgyár a Fonógyári útra telepítette Ui kovácsműhelyét. Itt kUlön új üzemházat épített, ahol az első hatalmas, Itt tonnás présgépet a napokban emelték helyére. Képünk a nehéz berendezés beállítását mutatja B

eszeptemberedtünk. A kirakatokban álldogáló bábukra rákerültek az átmeneti kabátok, nyikorogva nyíltak a szekrények ajtajai, hogy elfladják a ballonokat, dideregve várakozunk moat már a megállókban, és gyorsabb lábbal iramodunk, hogy elérjük a buszt, a villamost. Korán csapott le a városra az fisz, esővel, sárral, hideggel. S lesznek bizonyára még derűsebb napok, ahogy az öregek Iránt udvariasabb angolok mondják: lesz még indián-nyár. Olvasóink némely levele ls a múló Időre figyelmeztet bennünket, fgy Nagy Joachlmé (Kárász utca 6.), aki arról ír, hogy az őszi napéi egyenlőség Itt van a nyakunkon. A csillagászati naptér szerint szeptember 23-én 23 óra 33 perckor kezdődik az ősz, A köztudatban Ilyenkor a nappal és éjszaka Időtartama teljesen egyenlő. Csillagászati számitások alapján azonban megállapítható, hogy ezen a napon a Nap korongjának középpontja reggel fél hatkor jelenik meg a láthatáron, s nappali utjának végén 17 óra 43 perckor nyugszik le: ekkor tehát a nappal la perccel hoaezabb. A la órái napéjegyenlőség 25-én, hétfőn reggel kezdődik majd, amikor a Nap 5 óra 34-kor kel és 17 óra 36 perckor nyugszik, A nyár tehát ebben az évben — ha az ablakon kitekintve másként találnánk la — 3 nappal és a perccel eltolódik. S olvasónk levele Így meg ls nyugtat: sze rencsés ez az év, 3 nappal tovább tart nyarunk. Hídjavítás — háromszor DELMAGYARORSIAG POSTALÁDÁJA játék a játékszerekkel Tengernyi felajánlás született a városban arra, hogy a Játszótereket társadalmi munkában rendbe teszik egy-egy Intézmény, vallulu* dolgozói. Az ls előfordul azonban, hogy nemcsak, hogy újabbak nem készülnek, de a régieknek sem akad pártfogójuk. Sánta Ferenc, a Párlzsi körút 45. számú ház lakója a Marx tér 1—3. számú és a Párizsi körút 45. számú házak által körülzárt udvar Játszóterének) állapotát kifogásolja; a gyerekek részére készített Játékeszközök használhatatlanok, a homokozóban évek óta nem frissítették fel a homokot. Igaz, hozzáteszi, hogy a szeimót és piszok eltávolításán a lakók is tudnának segíteni, de a többül másnak kellene. Hozzátehetjük: azoknak kellene, akik hónapokig nem veszik észre, hogy nem udvarokon, de nyilvános játszótereken hónapszámra használhatatlanok a hinták, piszkos a homok. Kifogásolja dr. Bérezi Imre (Odessza, XII,/A), hogy enyhén bíráltuk csak a híd körüli állapotokat, a közlekedési gondokat. Azt is megkockáztatja, hogy a vállalat — az aszfaltútépítő — ironikus értelemben használhatta hirdetésében a felszólító mondatot: aki teheti, kerülje el a hidat! Azt azonban végképp nem érti, minek kellett mindezt, ami az utóbbi években történt, ilyen hosszasan kivitelezni, hiszen egyszer a hídfőket Inkább féléránként Gorcsa Katalin szőregi olvasónk néhány megjegyzést fűz az utóbbi időben megjelent, s a buszjáratokkal kapcsolatos írásainkhoz. Például: szeptember 6-án délután az újszegedi gyermekkórháznál a 14,15-ös busz meg sem állt, mert tömve volt, s ezután háromnegyed órát vártak, hogy hazamehessenek. Már-már beteljesült álmuk, amikor feltűnni látták a várva várt buszt — ém ez sem állt meg. Így végeredményben egy órát vártak. Levelének lényege — nem először írják le olvasóink —, hogy inkább maradt volna félórás a járat, de pontosan közlekedne. Az is probléma, hogy a kübekházl és a tiszaszigeti járat —• bármilyen kevés utassal is megy — nem veszi fel őket, mert Szőregen nem akar megállni. Leveléből kitűnik az is, hogy a kalauz, s a vezetők nagyon egyoldalúan reagálnak a bírálatra: a kritizáló hajlamú utast egyszerűen leszállítják az autóbuszról. Szilárd szárú hibrid kukoricák Háromnapos bemutató Szegeden A Gabonatermesztési Kutató Intézet háromnapos kukoricabemutatója kezdődött kedden az intézet Ságvári kísérleti telepén. Az alföldi megyék állami gazdaságainak vezető szakemberei tekintették meg a legújabb hibrideket, amelyeket holnap a termelőszövetkezetek képviselőinek mutatnak be. Az intézet kutatói elmondották a meghívottaknak, hogy a nemesítés az utóbbi években új irányt vett. Régebben főleg azt tűzték ki célul, hogy bőven termő, a betegségekkel szemben ellenálló fajtákat állítsanak elő. Ezt a követelményt teljesítették is a kutatók, de ma már a legfontosabb feladatuk, hogy gépi betakarításra alkalmas, szilárd szárú kukoricák kerüljenek köztermesztésbe. Ilyen újdonság a KSC 380-as, a KDC 364-es és 487-es, valamint a SzeDC 824-es hibridek. Ezek előzetes fajtaelismerésben részesültek és az őszi betakarításból már nagymennyiségű vetőmagot kapnak a gazdaságok. Az új hibridkukoricák alkalmasak arra, hogy felváltsák a hazai köztermesztésben levő elődeiket. Erős szarúak, olyan nagyobb öszi csapadék, szélvihar sem dönti meg, amelyek a hagyományos fajtákat a földre fekteti. Ezek már kimondottan „gépi kukoricák", kombájnnul könnyűszerrel betakaríthatok. Emellett terméshozamuk is magas az előírt termesztéstechnológia betartása mellett. Hektáronként hatvan-hetven mázsás szemtermést adnak a nemesítők által ajánlott legalább Ötvenezres tőállománysűrűség mellett. javították, másszor a villamossínt szedték fel, s most harmadszor zárják le az előzőekhez hasonló felújítási munka miatt az egyszem hidat. Amelyet valóban mindenki elkerül, ha teheti. Javallata az, hogy ne csak a várakozók igyekezzenek türelmesebbek lenni, hanem a kivitelezők is gyorsak: akár éjszakai műszakkal ia — Budapesten ilyesmi la előfordult — gyorsítsák meg a két hónapra tervezett munkát. Üzenetek Somos László (Kiskundorozsma). Tudósításunkban utaltunk a Szegeddel való egyesülést támogató szavaira. Arra azonban nem vállalkozunk — bármilyen forró érzések is hatják át —•, hogy annak megverselt változatát is közöljük. Egy régi tarjáni olvasónknak. Nem hisszük, hogy szerencsés dolog lenne megdicsérni azért egy buszvezetőt, mert indulás után megállt, és felvette önt. Ha ugyanis ebből gyakorlat lenne — képzelje el •—, akkor nem a megállókban állnának meg a buszok, hanem úton-útfélen. Csuka Sándorné (Pusztamérges). A helyzet elég bonyolult ahhoz, hogy arra hivatkozhassunk: mindezt az OTP-nél pontosan s hivatalosan megmondják. Kemenes Miklós (Budapest), Gyémánt- és aranydiplomás tanító édesapjának, Kemenes Mátyásnak, és aranydiplomás tanító édesanyjának aranylakodalmához szívesen gratuláltunk volna — sajnos, címükről nem szerezhettünk leveléből tudomást , A

z utóbbi időben rettentő mód tiszteljük a nehézségeket. Valamikor romantikus pátosszal azt mondtuk: nehéz helyzetek azért vannak, hogy úrrá legyünk rajtuk — most meg gyakran elfutunk előlük. Ügy érzem, és úgy tapasztalom — emberek között forgolódva ; értekezletekre és testületi ülésekre járva hogy manapság elég könynyen és elég hamar meggyőzzük egymást arról, hogy ezt sem lehet..., azt sem szabad ..., amannak sem jött még el az ideje ... Gyorsan lemondunk jó gondolatok megvalósításáról; elismert szükségletek kielégítéséről; sokszor elnézzük, hogy jó határozatok kicsorbulnak a megvalósítás sorén. Ügy is lehetne mondani: a mindennapi életben valahogyan elszaporodott a belenyugvás, a megalkuvás, a gondok odébbtologatása. Van ennek a magatartásnak háttere, hiszen komoly határozatok intenek bennünket mértéktartásra. Tisztában kell lennünk az ország meg a város anyagi erejével; szigorú rendet kell tartanunk az igények kielégítésében; a lehető legbölcsebben kell elosztani a kapacitást, mert a gazdálkodás mai rendje, és fegyelme is, meg az általános társadalmi érdekek is így kívánják. Csakhogy mi túl sokat egyoldalúskodunk. Attól való félelmünkben, hogy megsértjük ezeket a követelményeket, már-már fájdalmasan óvatosak tudunk lenni. És csinálunk magunknak fétiseket, melyekkel megijesztjük, meggyőzzük, leszereljük egymást. Nincs pénz! — ez az egyik gyorsan ható magyarázat. Meg is hátrálunk nyomban. Hiszen a pénzt mindenütt nagy körültekintéssel osztottuk el az év elején, azzal a szorongással, hogy nem elég. Aztán rájöttek bizonyos árváltozások, így sokszor foltozgatni is kell még az eredetileg kiszorított összeget. Ez eddig tökéletesen igaz. Ám év közben számtalanszor tanúi vagyunk annak, hogy még azt a keveset sem tudjuk elkölteni. Olyan pénzmaradványokkal számolunk, hogy visszamenőlegesen legtöbbször egyáltalán nem lehet indokolni az évjeözi túlzott óvatosságot. Évről évre igazolódik tehát, hogy nem vagyunk elég rugalmasak, az évközi pénzátcsoportosítások lehetőségével végtelenül óvatosan élünk. Mekkora ellentmondás, hogy nincs pénz — és ebből a „ntncstelenségből" gazdag maradék születik! Nincs kapacitás! — így szól a másik roppant erős érv. És valóban nincsen, különösen ha építeni kell. Ez az ország olyan fantasztikusan nagy feladatokat adott az építőknek, hogy sohasem érhetik utol magukat. Egyre több a gép, egyre modernebb az építési technológia — és mégsem. De ugyanazzal a kapacitással, amellyel rendelkezünk, bánhatnánk okosabban is. Az építőipar vezetőitől joggal várhatnánk el több érzékenységet és megértést a társadalom sajgó problémái iránt. Azt tapasztaljuk ugyanis rendre, hogy éppen a legközvetlenebb emberi szükségleteket szolgáló beruházásokat törlik a listáról — az iskolákat, óvodukat, bölcsődéket, üzleteket, egészségügyi objektumokat. Nem apellálunk eleget politikai felelősségükre? Lehetne ezen okoskodni és lelkizni, csakhogy eközben újra előtolakszik egy ellentmondás. Miközben a legégetőbb beruházásokkal késésben vagyunk vagy reménytelenül elkeseredetten, kilátástalanul nézünk elibük, megépülnek olyan dolgok, amelyekkel szemben erősebb lenne a türelem. Vendéglőt hamarabb korszerűsítenek nálunk, mint óvodát; kacsalábon forgó szórakozóhely előbb elkészül, mint orvosi rendelő. Kell ez is, meg az is, de ha már választani kellene vagy lehetne, biztos vagyok a szavazatok megoszlásának egyoldalú többségében a szociális intézmények javára. Státusz sincs. káder sincs! Tanácsi hivatalok vezetői panaszolják, hogy nem tudnak „megragasztani" komoly szakembereket tartósan, mert „elszívja" őket a gazdaság. messze ráígérve fizetésükre. Anyag sincsT a szállítás sem pontos! — halljuk másfelől. Konkrétan mindez Igaz, vagy igaz lehet. A baj ott van, hogy amikor iljpeneket hallunk, azonnal meghajolunk az objektív nehézségek ereje előtt Letesszük a fegyvert Nemcsak letesszük — el is dugjuk. Pedig számtalan eset bizonyítja, hogy amikor ezeket a közhelyeket kezdjük szálára szedni, az „objektív akadályok" legtöbbje nem egyéb, mint kényelem, vagy vállalati gazdasági számítás. Párttestületeink számos esetben eredményesen szálltak szembe a mindennapi megalkuvásokkal, s jólfésült magyarázatokkal Csak azt nem lehet megérteni, hogy miért hagyunk minden fontos és fogas kérdést a pártra, amelynek irányító szerepet adott társadalmunk, és nem arra rendelte, hogy napi kérdésekkel foglalja le testületeit. Ez is mindennapos megalkuvásaink közé tartozik! K

ínálkozik a szellemeskedő befejezés: mindennapi megalkuvásokból nem lesz mindennapi kenyér. De komolyra véve a szót, inkább úgy kellene megfogalmazni a magatartósforma summás bírálatát, hogy megalkuvások, döntéshalasztások, felelősségáthárítás helyeit rugalmas és határozott állásfoglalásokra van szükség, amelyek a nehézségek ellenére is gyorsabban visznek bennünket céljaink felé. Sok a kívánság, a társadalmi elvárás. Mindnek egyszerre nem tudunk megfelelni. Kívánságaink is megelőzik lehetőségeinket legalább három lépéssel. De az a dolgunk, hogy kiválasszuk a legoptimálisabb megoldósokat, és minden helyzetben logikus rendet tudjunk tartani gondjaink sokaságában. Ne fogadjunk el divatos és átlátszó magyarázatokat; ne legyünk igénytelenek és megalkuvók, amikor nehézségekkel találkozunk. SZ. SIMON ISTVÁN