Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

6 SZERDA, 1912. SZEPTEMBER 13. Itthon a magyar olimpiai küldöttség Pullai Árpád köszöntője SZEOL-Bp. Csőszerelő 73:67 (41:36) Férlt kosárlabda MNK-mérkő­zés. Szeged, Rókusi Tornacsar­nok. vezette: Zsíros és Szojnosl. SZEOL: Láng (15), Varga <?), Kisteleki (16), Rclsz (6). ZOllol (10). Csere: Kecskeméti (8), Moldovai (•), Hézső, (10), Wirth (2), cv/.dagh (—). A vendégek kezdtek Jobbnn, es a 10. percig vezettek. Ek­kor 19:18-as állásnál a szege­dlek rákapcsoltak, megszerezték a vezetést, és a mérkőzésen vé­? ig ügyes támadásokat vezetve, ól védekezve megtartották előnyüket. A SZEOL ezzel a győzelmével a legjobb nyolc csapat közé Jutott. Két kislány a pályán Kedden délelőtt a t el lobo­gózott Ferihegyi repülőtéren a fogadóbizottság, lelkes fő­városiak, hozzátartozók, kato­nák és fiatalok már kora reggeltől készenlétben álltak, hogy köszöntsék a XX. Nyá­ri Olimpiai Játékokról haza­térő magyar küldöttség utolsó csoportját, a két re­pülőgépen érkező érmes és pontot szerzett sportolókat. A hűvösre fordult őszi idő­járásban hosszúra nyúlt a várakozás, mert a két gép­madár közül az első csak 11.16-kor tűnt föl a légikikö­tő fölött. Rázendített a Zrí­nyi Miklós Katonai Akadé­mia zenekara, a budapesti „Olimpia" úttörőcsapat piros­nyakkendős pajtásai felsora­koztak a betonon, megkezdő­dött a lelkes integetés, az érkezők üdvözlése. Miközben az első repülőgép utasai ki­szálltak és felsorakoztak a tőépület előtt, 11.34-kor megérkezett az „aranygép" is, amelyben az olimpián legsikeresebben szerepelt magyar sportolók, az érem­szerzők kaptak helyet, vala­mint a Magyar Testnevelési és Sport Szövetség és a MOB vezetői. A fogadóbi­zottság elé gördülő repülő­gép ajtajában először dr. Beckl Sándor, az MTS és a MOB elnöke tűnt fel, míg a sportolók közül elsőként Schmitt Pál, az aranyérmes párbajtőr csapat tagja. A Münchenben járt ma­gyar küldöttség nevében dr. Beckl Sándor állt a mikro­fon elé, s jelentést tett dr. Ajtai Miklósnak, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének. — Mint a XX. Nyári Olimpiai Játékokon részt vett magyar csapat vezetője jelentem, hogy sportolóink Münchenben hat arany-, ti­zenhárom ezüst-, tizenhat bronzérmet, összesen 35 ér­met szereztek, valamint 28 negyedik, ötödik és hatodik helyezést értek el — mond­ta. — Pontszámunk 226, MGM Debrecen— Sz. Dózsa 2:0 (2:0) Sflllné Farkas Hona A szegedi női tekecsapat­ban fiatalasszonyok játsza­nak, akiknek gyermekeik vannak. A három-, négyesz­tendős kis sportutódok kö­zül a vasárnap megrendezett SZAK—Budapesti Ikarusz mérkőzést kettő is végignéz­te: Süliné és Tompáné kis­lányát is magával vitte az NB l-es találkozóra. A több mint két órán át tartó já­tékot a gyermekek — úgy látszik — kissé megunhat­ták, mert Tompáné kislánya dobás közben, egy óvatlan pillanatban, beszaladt a pá­lyára édesanyjához, Süliné kislánya pedig a találkozó végén, az eredményhirdetés­kor tipegett be, sirva a já­téktérre. A csak néhány pillanatig tartó epizódoknak nem lett különösebb fejleményük, a mérkőzés zavartalanul befe­jeződött. Mindez csak azt bizonyítja: n szegedi tekéző­nők gyermekeik és a munka mellett minden áldozatot meghoznak azért, hogy sportoljanak. Csapatuk első az NB I-ben. A két említett játékos közül Tompáné többszörös válogatott, orszá­gos bajnok. Süliné pedig erősen az ő nyomdokában jár. Nemrégiben ötszázon felüli eredménnyel hívta fel magára a figyelmet, az őszi idényben eddig közel 470-es az átlageredménye. Ez pedig már férfiak részére is kitű­nő teljesítmény. (VI. K. Debrecen, 300 néző, vezet­te: Bodnár. Sz. Dózsa: Gilicze — Ottlik, Várhelyi I., Szalai, Csanádi — Pikó, Nagy — Csomor, Csömör, Bóka, Héger dr. Már a második percben gólt kapott a Dózsa. Bal­oldali támadás végén Mózsi lőtt kapura, a labda Vár­helyin irányt változtatva ju­tott a kapuba, a tehetetlen Gilicze mellett, 1:0. A gól után fergeteges szegedi tá­madások következtek, való­ságos tűzijátékot rendeztek a csatárok a debreceni kapu előtt, de előbb Pikó, majd Csömör lövése is a kapufán csattant. A 25. percben egy előreívelés után Várhelyi „lyukat" rúgott, Mózsi el­húzott mellette, és közelről a hálóba helyezett, 2:0. A második félidőben mindkét csapat visszaesett, a kapuk ritkán kerültek veszélybe. A Dózsa az első félidőben — a gyorsan bekapott gól ellenére — jól játszott, de a góllövés nem ment. Gillányi, a debreceniek kapusa még a lehetetlennek tűnő helyze­tekben is menteni tudott. A szegedi csapatból Pikó, Nagy és Héger dr. játékát lehet dicsérni. A labdarúgó NB II állása: I. Budafok 4-4 • - 14- 4 8 2. SZVSE 4 3 1-5- 1 7 3. MGM 4 3-1 7- 3 « 4. K.-halas 4 2 11 9- 6 5 5. Sz. Dózsa 4 2 11 5- 4 3 Láng 4 2 11 2- 1 5 7. Hl. ker. TTVE 4 2 11 10-12 5 S. FÖSPKD 4 12 1 6- 1 4 9. Cegléd 4 112 9-10 3 DEAC 4 112 5- 6 3 1). Bp. Epitók 4"- S 1 3- 5 3 12. H.-böszörmény 4-31 3- ii 3 B. VTSK 4 112 6- 9 3 14. Szol.1. MAV 4-22 2- 1 2 15. Gyula 4-13 5-10 1 16. KISTFXT 4-13 2- 8 1 Rajt a kupákért Az olimpia után a héten már a labdarúgás felé for­dul Európa figyelme. Rajtol a három nemzetközi kupa­sorozat: a BEK, a KEK és az UEFA-kupa Az indulók között magyar csapatok is vannak. Szeptember 13-án kezd a BEK-ben az Ű. Dózsa a svájci Basel ellen. UEFA-kupatornán lép pá­lyára Kispesten a Bp. Hon­véd, a Partick Thistle (skót), Athénban a Salgótarjáni BTC az AEK ellen, míg a KEK-győztes Ferencváros első mérkőzése csak szep­tember 20-án lesz Máltában, a Floriana la Valletta el­len. Megyei bajnokságok A megyei I. osztályú lab­darúgó-bajnokság vasárnapi eredményei: Szegedi Építők—Csanádpa­lota 2:1 (0:1). Szeged. Vezet­te: Czirok. A Csanádpalota főleg védekezett, de időn­ként veszélyes támadásokkal hozta zavarba az Építők hátvédjeit. A döntetlen igaz­ságosabb lett volna. Góllövő: Molnár P. (65. perc), Sajtos (74. perc), illetve: Horváth (2. perc). Sándorfalva—Mindszent 3:0 (1:0). Sándorfalva. Vezet­te: Szailer. A rangadón a Vass — Kiss II., Nikolényi, K. Nagy, Kiss III., Mihály, Dobó, Kiss I., Balogh, Gács, Magyar (csere: Ambrus, Sza­Értesítjük tisztelt üzletfeleinket, hogy vállalatunk. SZEGEDI ÉS BÉKÉSCSABAI TELEPE 1972. szeptember 20—30. között végzi évi leltározási munkálatait VTDIA KERESKEDELMI VÁLLALAT bó) összeállítású hazai csa­pat a második félidőben nagyszerűen játszott. Góllö­vő: Balogh (11-esből, 8. perc), Kiss I. (67. perc), Kiss III. (76. perc). Makói TVSE—Dorozsma 0:0. Makó. Vezette: Csókási Pál. Csapkodó játék, a ka­puk előtt a helyzetek mind kimaradtak. EL Porcelán—Tápé 1:0 (1:0). Hódmezővásárhely. Vezette: Albert. Az első félidőben a Porcelán, szünet után a Tá­pé volt a jobb. Apátfalva—Szentesi Kini­zsi 1:0 (0:0). Apátfalva. Ve­zette: Oláh. II. osztályú eredmények: Kiszombor—Szegedi Volán 2:0 (1:0). Kiszombor. Szegedi Postás—Deszk 4:0 (3:0). Sze­ged. Góllövő: Dávid (2), La­katos P„ Kiss. Szegedi Tex­tilművek—Nagymágocs 3:2 (3:2). Szeged. Góllövő: Sán­ta (11-esből), Kothencz, Csá­nyi, illetve: Sebestyén, Fo­dor. Fábiánsebestyén—HÖDI­KÖT 2:0 (1:0). Hódmezővá­sárhely. Kossuth SE—Szegedi Tanárképző 2:1 (1:1). Vas­utas-stadion. Szőregi Rákóczi —Földeák 2:1 (0:0). Földeák. A szőregi gólokat Lévai és Balla szerezte. Algyő—Kis­teleki TE 1:1 (0:1). Algyő. amellyel a nemzetek nem hi­vatalos versenyében a Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok, az NDK és az NSZK mögött végeztünk. — Mielőtt útra keltünk a nagy világversenyre, azt ígértük, hogy minden spor­tolónk tudása legjavát fogja nyújtani, eredményeikkel és magatartásukkal a ' Magyar Népköztársaság jó hírét fog­ják öregbíteni. Itthon láthat­ták és hallhatták, hogy a minden eddiginél magasabb színvonalú küzdelemben sportolóink bebizonyították: méltó ellenfelei a legjobbak­nak. Sportszerűségük, öntu­datos viselkedésük is általá­nos elismerést váltott ki. Ezután dr. Beckl Sándor megköszönte az olimpiai csa­pat nevében mindazok fára­dozását, akik munkájukkal megteremtették a jó feltéte­leket a müncheni eredmé­nyes szerepléshez. Dr. Beckl Sándor után a fogadóbizottság — Pullai Árpád, az MSZMP KB tit­kára, dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Jakab Sándor és Bálint József, az MSZMP KB osztályvezetői, Timmer József, a SZOT titkára, va­lamint Főcze Lajos, a KISZ KB titkára — nevében dr. Ajtai Miklós köszöntötte az olimpikonokat és vezetőiket. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Nép­köztársaság kormánya nevé­ben meleg szeretettel, öröm­mel és a gratuláció szavai­val üdvözlöm önöket most, amikor hazájukba visszaér­keztek. Nehéz, de szép, és hazánk nemes tradícióihoz méltó küzdelmek után ér­keztek haza, kemény vetél­kedőkben vívták ki a sike­reket. — A szép olimpiai küzdel­meket tragikus esemény za­varta meg — folytatta —, ezeket az eseményeket átél­ték önök. a részvevők és át­éreztük mi is. Mélységesen fájlaljuk, és sajnáljuk, ami történt. Egyetértünk a nem­zetközi olimpiai bizottság döntésével, hogy nem hagyta kihunyni az olimpiai lángot, a versenvek továbbfolytatása mellett döntött, az olimpia eszméje tovább él. Mi ide­haza együtt éltük át önök­kel a versenyek minden ne­héz percét, fáradságát és örömeit. Amikor pattanásig feszültek az izmok és az ide­gek, higgyék el, hogy a mi idegeink is pattanásig feszül­tek, akik itthon, távolról iz­gultuk át a versenyt, az önök küzdelmeit. A dicséret szava és a sok millió magyar öröme, a jutalma az érmek és helyezések mellett annak a nagyszerű eredménynek, hogy megőrizték helyüket a világ sportjának élvonalá­ban, a világ legjobbjai kö­zött. — Nagy megelégedéssel tölt el bennünket, hogy a verseny legfeszültebb, legkri­tikusabb pillanataiban is hűek maradtak az olimpia eszméjéhez. — Mint ahogy elindulásuk előtt tett esküjükben megfo­gadták, szolgálták a békét, a népek barátságát, testvé­riségét. Végül dr. Ajtai Miklós így fejezte be beszédét: — Hűek maradtak a ma­gyar sport tradícióihoz, és kérem, maradjanak hűek to­vábbra is. Most a megérde­melt pihenés, az értékelés időszaka következik, de ké­rem, máris készüljenek az új vetélkedőkre, az új verse­nyekre, a békét kovácsoló nemes versengésre és majd az új olimpiára. — A párt és a kormány nevében gratulálok vala­mennyiüknek, köszönöm eredményeiket, sok további sikert kívánok1 A miniszterelnök-helyettes beszédét nagy taps fogadta, majd a repülőtéren megje­lentek lelkes lapsa közepet­te a versenyzők elvonultak, találkoztak hozzátartozóik­kal. Mindenki búcsúzott Arrivederci! Sayonara! Hasta la vista! Most meg auf Wiedersehen. Ennek is vége lett, befejeződött a XX. Nagy Játék. Öröm a négyévenkénti randevú, szívet szorongat a négy­évenkénti búcsú, aminek utolsó szava mindig egy arrivederci, egy sayonara, egy hasta la vista, a vi­szontlátásra. Ez egyben új remény: találkozunk még jó cimbora, viaskodunk majd a következő szökő­évben. S ha nem? Mi lesz, ha addigra „öreg" leszel? Azért hallunk rólad? Persze. Ott leszek a kö­vetkezőn is. Versenyzek majd, lehet, csupán szur­kolok, vagy mint edző szo­rítok fiaimért. Ha egyik sem lesz való, hamarabb hallanak rólam: visszavo­nultam. Addio! Ég veled! dozta. Búcsúzni jött Mün­chenbe, az idő vele is ke­gyetlen Meg kell nyernie az egyénit. Ezt kívánta tő­le mindenki. Az utolsó szám az övé. Futni kell, nagyon sokat és gyorsan. Gyorsabban, mint Onyis­csenko. Futott is úgy, mint megszoktuk tőle. Jobb idet bárki másnál. Futása csoda volt. Szinte lebegett a re­kortán felett, sietett, ro­hant az aranyérem felé. És elérte, biztosan ragad­ta magához. Megérdemel­ne egy Oscar-díjat. Földi megelőzte Balczót. Nem öttusában, az arany­éremszerzésben. ö nyerte első aranyérmünket Mün­chenben, talán számára az utolsót is. Világcsúcsokat döntögetett, éveken át. Roppant súlyokat emelt fe­je fölé. ötkarikás verse­nyen most először minden­kinél többet. Végre. Ne­gyedik olimpiáján. Melegen tűzött a nap, ebben a szikrázásban vo­nult fei — két órán át — 122 nemzet sok száz spor­tolója a vörös rekortánon. ök már nyertek, ott lehet­tek a megnyitón. Avery Brundage, a távozó NOB­elnök, majd a házigazda, Willy Daume lépett mikro­fonhoz. Beszéltek, dicsér­tek, reménykedtek. Kedé­lyes volt a hangulat, és jött Gustiav Heinemann, az államelnök. Ünnepélyes tö­mörséggel ennyit szólt: az 1972. évi müncheni, egy­ben az újkori olimpiák sorrendben XX. játékát ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Ennyiből állna az egész? Mondunk néhány szót, és kezdődhet a játék? Nem. Sokkal több ennél. Precíz szervezés — éveken át, tengernyi veríték, s ki tud­ja, hány millió méter, az izmokban mennyi tonna az olimpiai jegy ária? Nyil­ván, a kötelező protokoll csak pont az i-re. Jöhet­tek. sportolók! Mutassátok' meg, mit tudtok! Számtanórák idehaza, matematika Münchenben: hány aranyat nyerünk? Természetesen tízet. Meg­szoktuk. Mindenekelőtt Balczó! Ha összeadjuk, mennyit futott már ez a Bandi gyerek. biztosan körbe érné kétszer az egyenlítőt. Vivóórált talán nem is lehet megszámolni, meg azt sem, hány mázsa ólomgolyót lőtt ki piszto­lyából, hány évnek megfe­lelő percet ült nyeregben, mennyit dolgozott páston, vízben. Rengeteget, iszo­nyú sokat. Ötszörös világ­bajnok. Ennyit még a vi­lágon senki sem nyert. Volt olimpiai bajnok is — csapatban. Egyénileg nem tudott nyerni, mert energi­áját mindig a csapatnak ál­Reflektorfényben csillo­gott az acélpenge, úgy, mintha sárga lenne. Feny­vesi dr. kezében forgott legfőképpen. Villámlott, cikázott a párbajtőr. Ütja láthatatlan volt mindenki számára, de irányát a ..do­ki" pontosan tudta. Csak ő. Ezért aranyérem járt. Ezt kapták csapatban is. Hagyományainkat az Oszt­rics—Erdős—Kulcsár dr.— Schmidt—Fenyvesi dr. meg­őrizte Tokió és Mexikó után is. Kétszer szólt még a ma­gyar himnusz. Hegedűs is­mételt Szófia után. Nála mindenki gyengébbnek bi­zonyult a kerek birkózó­szőnyegen, és erőtlenebb volt légsúlyban a kötelek között valamennyi öklöző Gedónál. Sikereinket hat aranyérem fémjelzi. Gra­tulálunk. Jutott bőven ezüstből és bronzból is. Csend volt az olimpián és béke. Aztán jöttek az elvetemültek. Megcsúfolták a barátságot, golyóik emberéleteket ol­tottak ki. Felszabadultság, könnyedség, barátság és szépsiég, mind-mind jel­lemzői az olimpiáknak, egy azonban nem: a gyász. Megtörtént az is, de többet ilyet soha! Eltelt a két hét. Gazdá­ra leltek az érmek, győz­tek a legjobbak. Levonták az ötkarikás zászlót, elol­tották a „szent tüzet". Vé­ge lett a Játéknak. Az ágyúk végre teljesítették egyetlen értelmes céljukat: öt díszlövéssel vettek bú­csút a legnagyszerűbb sportolóktól. Mindenki bú­csúzott: Auf Wiedersehen, Montrealban! Ács S. Sándor SOROKBAN A Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsának Sportbizottsága az olimpiai év alkalmából először hirdet­te meg az SZMT labdarúgó­tornát. A selejtező mérkőzé­seket városonként, az MTS és a szakmaközi bizottságok bonyolították le. A vetélke­dőn összesen 35 csapat vett részt. A megyei döntőbe a Szentesi Kontakta, a Hódme­zővásárhelyi HÖDIKÖT, a Makói FÉG és a Szeged Ál­lomás jogosultak. A döntő­ket szeptember 6-án, szom­baton délelőtt 9 órai kezdet­tel rendezik meg Szegeden, a Vasutas-stadionban. Mai, szerdai labdarúgó MNK-mérkőzések; SZAK— SZVSE, Újszeged, 4 óra. Sán­dorfalva—Sz. Dózsa, Sándor­falva, 4 óra. Megyei III. osztályú labda­rúgó-eredmények: Ollés— Mórahalom 2:2, Röszke— Csengele 5:1, Balástya— Ásotthalom 3:2, MINO— Pusztamérges 9:1, Domaszék —Rúzsa 4:3, Forráskút—Bor­dány 0:7, Pusztaszer—Üj­szentiván 1:3, Zákányszék— EMERGÉ 1:3, Óföldeák—Kü­bekháza 2:0, Pitvaros—Ru­hagyár 3:0. Tiszasziget—Ma­gyarcsanád 2:1, IKV— Ambrózfalva 8:1. Megyei tekeeredmények: Sz. Építők—Makó 6:2, Sz. Postás—SZVSE 2:6, SZAK— Székkutas 7:1, HÖDGÉP— Szentes 2:6. Egyénileg: Bor­bély (SZAK) 458, Révész (SZAK) 455, Varga (Makó) 448.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents