Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-07 / 211. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. SZEPTEMBER 7. 3 Az ország legrégibb nagybirtoka Mezőhegyesen található. Három év múlva jubilál, kétszáz esztendőt köszönthet. A történelem folyamán különböző profilú és érdekű gazdálkodás volt a viharsarki tájban. Mezőhegyesen. Jelenleg hazánk egyik patináns, nagy területű és komoly eredményeket elérő kollektívája a cukorrépatermelés patronálója. Tavaly 310 milliós termelési értéket produkáltak, 48 millió forint nyereséggel. Különösen a növénytermesztésük erős, kalászos-, kukorica-, hibridkukorica-, cukorrépatermesztésre specializálódtak. Az elért nyereségből a többet, 40 milliót ez a fő üzemóg adta. A holdanként! átlagok; búzából 26,7 mázsa, kukoricából 46,2 mázsa, májusi morzsoltban — ami nemzetközi viszonylatban a legjobbak között van, hiszen hektáronként 81 mázsás termést jelent —, cukorrépából 242 mázsás termés volt tavaly. Ezzel a hazai cukorrépa-termelés patrónusaivá is lettek, hiszep nem kevesebb, mint 1600 holdon díszlett náluk az ipari növény. Az idén már 2 ezer 200 holdról takaríthatják be a termést, jövőre pedig 3 ezer holdról. Népgazdaságilag igen fontos ipari növény a cukorrépa. Igaz, ez a nyár nem kedvezett a kapásokra, mert nagyon kevés csapadék hullott a mezőhegyesi határra. Kevesebbet ígért most mind a kukorica, mind a cukorrépa, mint az elmúlt esztendőben, de még a szeptember eleji esők sokat javíthatnak a cukorrépán. Annyi viszont vitathatatlan, hogy az aránylag kedvezőtlen év ellenére is az idén is igen-igen kifizetődik ez a két növény. Egy működési társulatot hoztak össze, több megyéből állami gazdaságok és termelőszövetkezetek jelentkeztek tagnak, közösen szerzik be a legmodernebb amerikai gépeket, Mezőhegyes szakmai tanácsokkal, kidolgozott termesztési technológiával látja el az érdekelt üzemeket, mindezt a hazai cukorrépa-termesztés fellendítése érdekében, és igen jutányos térítés ellenében. Ez a vállalkozás 11—12 Az anyag útja Az anyagmozgatás elmaradott voltáról, a javítás módozatairól sok szó esik manapság. Eleget emlegetjük azt is, hogy ebben milliomosok vagyunk: tudniillik közel egymillió ember dolgozik segédmunkásként Magyarországon, végzi az anyagmozgatók dolgát; igyekszik céljához juttatni a feldolgozó anyagot vagy a kész terméket. Ezt a milliomosságot azonban szívesen elengedné bárki, hiszen nem jó, hanem negatív tendenciát jelez. A kevesebb — több lenne; sokkal többet érne a népgazdaságnak, ha az anyag útjának ügyes, gyors, pontos rakodó- és szállítógépek lennének az állomásai, ha minél kevesebb munkáskéz kellene az anyagmozgatáshoz. Egyidőben — a tervgazdálkodás első évtizedében — megszületett az a hiedelem, hogy van produktív és improduktív (vagyis új értéket létrehozó, illetve ilyet nem termelő) munka, s hogy az anyag mozgatása az utóbbi kategóriába tartozik. Később egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az anyagmozgatás szerves része a termelési folyamatnak. Ekkortól kezdték fontosságához mérten kezelni. Legalábbis felső szinten: az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban; a mellette létrehozott anyagmozgatási és csomagolási intézetben; az MTESZ-ben, ahol központi anyagmozgatási bizottság alakult. De vajon eléggé megváltozott-e a szemlélet magukban a gyárakban, üzemekben? Vajon fontosságuk szerint foglalkoznak-e az idevágó kérdésekkel? A szervezetlenség példáit látva azt kell mondanunk: egy sor munkahelyen még nem. Sajnos, sokszor maguk a vállalatok vezető szakemberei sem értékelik helyesen az anyagmozgatás gépesítésének, korszerűsítésének, jobb megszervezésének gazdasági kihatásait. Nem veszik figyelembe a legfontosabbat: az anyagok célhozjuttatása messzemenően kihat az eredményekre. Nem érzik át annak a tételnek az igazságát. hogy a jó anyagmozgatás szerves része az ütemes munkálkodásnak, s mint ilyen, kulcskérdése a munka- és üzemszervezés javításának is. Az ilyen szemléleti hiba további hiányosságok forrása lehet. Ha például az alaptechnológiát fejleszti egy vállalat, vele együtt kellene emelnie az anyagmozgatás, a rakodás színvonalát is. Ahol nem ez történik, ott félkarú lesz a fejlődés is, a másik kart megkötik apróbb-nagyobb hiányosságok, anyagra várások, s az ebből adódó termeléskiesés hátrányát kimutatja majd a könyvelés is. A különféle költségelemzések nem tükrözik közvetlenül az anyagellátási zavarból adódó kárt, a helytelen, nemtörődöm anyagmozgatás miatt keletkező károsodásokat, a minőségromlást, és más negatív tényezőket. De a vállalati vezetőknek számolni kell az ilyen ráfizetéssel is. Aminthogy annak előnyével is számot kell vetni, amit egy-egy gép munkárafogása jelenti egy munkafolyamat ütemessége szempontjából. Ügy is mondhatjuk: az okos gép maga is szervezi a munkát maga körül, kialakítja, szükségessé teszi a szervezettebb munkálkodást. Korszerű és gazdaságos gyártás — korszerű anyagmozgatás nélkül elképzelhetetlen. Minél magasabb fokú gépesítés és automatizálás — ez", tehát a jövő útja e téren is. Egy külföldi nagyüzemben, ahol ezt valósították meg, nem csökkent a foglalkoztatottak száma: az eddig anyagmozgatást végzők megfelelő továbbképző-tanfolyamok után az .automata gépsorok és szállítóberendezések irányítóivá, ellenőrző és karbantartó személyzetté léptek elő. Vagyis a nehéz fizikai munka eltűnésével magasabb szintű munkára nyílt lehetőség. Ez is egy érv a gépesítés, korszerűsítés mellett. Jó néhány szemléleti hibát, helytelen értelmezést kell kiigazítani ezen a területen. Mert nemegyszer előfordul, hogy nem is az anyagiakon, vagy egy-egy ügyes masina nehéz beszerzésén, hanem egyfajta „gyári vakságon", a megszokotthoz való ragaszkodáson múlik az anyagmozgatás elmaradottsága. S ha ez a szemlélet változik, gyorsabb lehet az anyag útja. szervezettebb a termelés. Simái Mihály ezer holdas répatermést jelent, ahol élve a legújabb eljárásokkal, a lehető legmagasabb termésátlagokat produkálják. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban több esztendő tapasztalata bizonyítja, hogy a magas szervezettségű, megfelelően gépesített cukorrépa-termesztés Magyarországon ma jövedelmező. A cukorgyár is támogatja természetesen ezt az akciót. Mivel közvetlen közelében, termelési körzetében volt a terület, s ezáltal jelentős szállítási költség-megtakarítást ért el, ezért növényvédő szer árkülönbözetként 800 ezer forinttal támogatta az állami gazdaságot. Kifizetődő volt, hiszen csak onnan 3 ezer 900 vagon cukorrépát vett át. Ma már a szükséges importgépeket saját maga szerzi be a mezőhegyesi kollektíva. Üzemeltetésükről is gondoskodik, más gazdaságokban. Találóan nevezik ezért cukros gazdaságnak is Mezőhegyest. Mindenképpen példamutató kezdeményezés, hiszen csak elég azt megemlíteni, hogy tavaly négy ember 1600 hold termését takarította be, egy mázsa cukorrépa előállítására 0,4 óra volt az összes felhasználás. A betakarítás 42 napig tartott. A siker nem véletlen. Már nyáron kezdik a talajelőkészítést, a búza után szerves trágyát szórnak a talajra, holdanként 180—220 mázsát. Szántanak és lezárják a területet. Szakmai utakat szerveznek, koncentrálják a szellemi tőkét, energiát, és minden jel arra mutat, a mezőhegyesiek példája során, hazánkban a kenyérgabona-programhoz méltóan a cukorrépa-termesztés is rövidesen ugyanolyan magas szinten valósul meg. S ne feledjük, a kezdeményezők mezőhegyesiek voltak. Sz. L. I. II domaszéki barack Az írás becsülete kívánja, hogy tiszta lappal játsszunk. Fönt a képen Hegedűs Antal látszik, metszi a fákat. Róla akarok írni, de megkerültem. Töredelmesen bevallom, nem hittem neki. Ügy kellene ezt kifejezőbben mondani, hogy én sem hittem neki. Látván láttam, hogy többet terem a barackfája, mint másé, mégse hittem. Emberi gyöngeség: sokszor napokig keressük az ellenérveket, csak elhinni ne kelljen valamit. Mert ha elhiszem, hogy nagy dolgot művelt Hegedűs Antal, emelhetem is előtte a kalapomat. Ott voltam azon a tanácskozáson a nyáron, ahol szakemberek húzódoztak: várjunk még a kalappal. A csabai MIKROSZKÓP ES MÉRLEG hajnövesztő szernek meg a domaszéki barackfa-metszésnek se külsőleg, se belsőleg nincsen köze egymáshoz, oldalágról mégis rokonok. A szakma teljes mellszélességgel tiltakozik mindegyik ellen. Hogy meri egy tudatlan laikus azt állítani, hogy hajat ültet a kopasz fejekre, amikor a tudomány kimondta, hogy a kopasz fej kopasz marad? Hogy meri azt állítani Hegedűs Antal Domaszéken, hogy ő csak úgy ukmukfuk, egy metszőollóval, és még valamivel megMagasodik a rendelőintézet babonázza a fákat, és azok elkezdik a szokásos adag dupláját, háromszorosát teremni? Hogy kihuzigálásra szánt fák megfiatalodnak, gyümölcsük szebb is, jobb is, mint azelőtt volt? Ettem belőle, láttam, hogy szebb, éreztem, hogy jobb, csak éppen nem hittem. Tudományos bizonyosságot kerestem. A hitetlen embert ritkán győzi meg a hívő, dr. Gulyás Sándor egyetemi docenshez mentem, mert hallottam, tudományos bizonyítónak szegődött a domaszéki metszés mellé. Alapkutatásokkal foglalkozik Gulyás Sándor, oka van rá, ha most a mindennapok gyakorlatához áll mikroszkóppal, mérleggel, tudományos optimizmussal, és tudományos kételkedéssel. Hivatalos adatként mondja: 25— 30 kiló barack az országos átlag fánként, Domaszéken, a Kossuth Szakszövetkezet Hegedűs-kezelte területén 59,16 kiló. Szenzációs különbség. A barackevő embert nem mindig a mennyiség érdekli. Valami kapaszkodót keres, ami rögtön a minőségre is utal. Idén a barack kilóját — egész évi átlaggal számítva — 4,70-ért adták el a kereskedelemnek. Az említett területről — szintén egész évi átlagot írunk — 6,20-ért kelt el kilója. Rossz barackot jó pénzért nehéz lenne eladni. Az eljárás lényegét sajnos, most sem írhatom le, mert szabadalmi eljárás alá került. Vigasztalódjunk azzal, hogy a tarfejűek sem tudják, mivel kenik a hajuk helyét, mert az a szenzáció is szabadalomra vár. Annyi áll csupán tisztán előttem, hogy a hétköznapi gyakorlat szerint kora tavasszal kezdik metszeni a fákat. Mikor megindul a nedvkeringés, arra ébred a fa, hogy tele van sebbel. Minden erejével gyógyítja magát. A Hegedűs-féle eljárás megszánta a barackfákat. Tavasszal csak egy gondjuk legyen: hajtsák minél előbb a levelet, meg a virágot, nőjön a barack, ahogy csak tud, érjen meg legalább két héttel hamarabb —, a sebbel járó operáción már átestek a fák tavaly. A vegetációs időben hamar gyógyulnak a metszés nyomai, nem csurog a mézga. Az egyetemen korán kezdték tavaszTIZENNÉGYEZER LEVÉL 1 szal az ellenőrzést. Rügyfakadás előtt méricskélték a ' rügyeket. Ha száznak vették | a régit, akkor 195-nek muAcs S. Sándor felvétele Az év első napjaiban láttak hozzá a Vasas Szent Péter utca és a Kossuth Lajos sugárút sarkán a járási rendelőintézet alapozásához. A betonszerkezet összeszerelését, s a falak felépítését néhány héttel ezelőtt kezdték meg, s mint felvételünk is mutatja, már a második emelet építésénél tartanak. A rendelőintézetben 34 munkahely lesz. tatta a mérleg az újat. (A k régin értsük később is a régi metszési eljárást, újon pedig Hegedűs Antal metszésének az eredményét!) Beírták ezt a számot a könyvbe, és mellé írták, hogy virágnyíláskor a régi ágon alig van még levél, itt pedig apró hajtások is vannak, és nagyon sok a levél. Tudományos alapossággal vizsgálták az ágak cukortartalmát. Lényegesen többet találtak az újon. Közvetlen haszna már tavasszal észlelhető: a cukros ág nem fagy el olyan könnyen. Későbbi hasznát' a barack ízén érezzük. A tudós pontosság megvizsgálta a hajtások nitrogén tartalmát is, abszolút értelemben vezet itt is Hegedűs szisztémája. Amit a mérleg mutat,' a szem is látni szeretné. Metszet készült a hajtásokból. Ugyanolyan vastagságú régiből és újból. Meglepő a különbség. Az új belső szerkezete sokkal több tápanyagot tud szállítani. Érdekes különbség látszik mikroszkóp nélkül is. Ahelyett, hogy szokásához híven fölkopaszodna a másodéves vessző, most termő-csokrokat hajt, sok virággal, sok levéllel. Megvizsgáltak 800 virágot. Talán mondani is fölösleges: több volt a nektár a gyógymetszés után. (Gyógymetszésnek nevezi a szabadalmi leírás az új eljárást.) A virágban is több cukrot találtak, nemcsak az ágakban. Ennyi jó után mindenre kíváncsi lesz a kutató. Kiválaszt két hasonló termetű fát, és elkezdi számlálni, melyiken több a levél. Idegölő munkával szépen leragasztja azt, amelyiket már megszámolt, hiszen a tévedés a kutatás hitelét rontaná. 5800: 14 000 az arány a gyógymetszés javára. Azt mondNEM ja egyszer SZÖKŐS Hegedús a kutatónak, hogy az ő fáit nem kell annyit permetezni. Ha ráteszi a levéltetűt, akkor se eszi meg. Jöjjön a mikroszkóp! Sokkal vastagabb ez a levél, és olyan vastag a kutikula réteg rajta, hogy nem bír vele a levéltetű. Újra jön a metszőember a kutatóhoz. Az ő barackján kevesebb a szőr. Nagy szó ez, mert a vásárló, ha választhat, nem a szőröset veszi. Mikroszkopikus szőrszámlálás következik: most is igaza van Hegedűsnek. Megint jön a domaszéki ember a kutatóhoz. Azt mondja, az ő barackja nem esik le a fáról. Most a kocsány megy a mikroszkóp alá. Sokkal több benne a szilárdító szövet. Szépek ezek a barackok. Akkorák, mint egy labda, és színesek, cirmosak. A piacon rögtön utánanyúl a vevő. A kutató mondja, még csak diónagyságú, amikor kezd színesedni. Megmérték egy 12 éves fa termését. Nagyon öreg már az a fa, amelyik 12 éves. Első évi „kezelés" után 132 kiló és 60 deka barackot adott. Pedig a gyógymetszés nem elsősorban öreg fák istápolására való. Hegedűs Antal, a maga kombinált eljárásával szemzéstől kezdve irányítja, milyen legyen a barackfa. Egy mondatot idézek a Licencia nevű, találmányokat értékesítő vállalat leveléből: „Vállalatunk kész szerződést kötni a fenti találmány bel- és külföldi értékesitésére." Horváth Dezső Cukros gazdaságok A mezőhegyesi példa