Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-07 / 211. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1072. SZEPTEMBER 7. Tanuljunk a gyakorló pályán! A motorizáció mindennapos jelenség nálunk, több az autó és sajnos több a baleset is. Szakemberek volt függesztve. A kocsi teljes sebességgel rohant keresztUl a járdaszigeten, villamosvágányon, s majd mondják, hogy ez az arány, nem a festékes-boltban köez a párhuzamosság egyáltalán ha az betartanák a közlekedés tött kl. Az emberek élném természetes, fordultak, eltakarták szeútjainkon jobban műket... Egy másik napon az AT 30—16-os rendszabályalt, ha nem az ud- számú Volkswagen két utavariatlanság volna divatos, sa, az oktató és növendék, akkor sokkal kevesebb sérült kerülne a kórházakba, a József Attila sugárút és Római körút kereszteződés kevesebb lenne a tragé- sében talált csevegésre aldia. Ennek egyik elsó elő- kalmus időt és helyet, infeltétele az, hogy a leendő dokolatlanul megakaszt* a jogosítvány-tulajdonosokat útjukban autóbuszokat, cealaposan megtanítsák a négy keréken járás tudományára. Erre szolgálnak az oktatótermek, a különféle segédeszközök és a gyakorló-pályák. Szegeden például a Szent István téren. Üjabban azonban néhány túl magabiztos oktató, s enyhén szólvu bátor növendék. Szeged legforgalmasabb útkereszteződéseit választja az autósiskola színhelyéül. Ráadásul akkor, amikor az autóval való Ismerkedés ABC-jéből az „A" betűnél tartanak. Csak a szinte megmagyarázhatatlanul nagy szerencse mentette meg a napokban a Kossuth Lajos sgt. és a Lenin krt. kementhordó teherautót Az idegesebbek hátulról meg akarták előzni, aminek majdnem baleset lett a következménye. Háromszor is váltott a lámpa, mire u forgalom megindulhatott — addig az oktató próbálta magyarázgatni a hála mögött álló autósnak, hogy miért is tanulnak éppen a forgalom kellős közepén, s miért nem a gyakorló téren. Autózni sokféleképpen lehet. A törvény azonban mindenkire kötelező: be kell tartani a KRESZ-t, amely kimondja: tilos másokat indokolatlanul akadályozni, bármilyen műveletre kényszeríteni. Az udresztezódésében közlekedő variusságnak, a biztonságjárókelőket, villamosra várókat, szabályosan autózókat egy meggyszínű Zsigulitól amelynek ablakába jól látható „T" betű nak ez az első alapfeltétele, amelyet úgy tűnik, néhány oktatónak sem ártana megjegyezni. Matkó István Bayreuth szegediekkel A Wagnerrel foglalkozó tudományos munkák, életrajzok, méltatások száma nemcsak nagyobb a Beethovenről, Goethéről szóló irodalomnál, hanem még napjainkban is állandóan szaporodik. Ámbár ebben a gigászi betűrengetegben a ban keletkezett művekből, amelyek közül Bartók Csodálatos mandarin szvitje jelentette a művészi tetőpontot. Egyéb magyar közreműködök mellett Baranyai László, a Szegedről elszármazott kiváló pianista játszotta a szvit zongoraszólalegellentétesebb megálliipl- mát; Tornvai Jenő pedig, a tusokkal találkozunk, ab- Liszt Ferenc Zeneművészeti ban mégis minden objektív Főiskola szegedi tagozatáesztéla megegyezik, hogy nak gordonkanövendéke Wagner olyan fejlődést tett Sztravinsfckij- és Penderec12 színpadi művének meg- kl-művek előadásában szerekomponálása során, amire pelt. Mindketten a Tömörnincs más példa a zenetör- kény gimnázium és művéténetben. Ez a fejlődési vo- szeti szakközépiskola növennal szemléltetően elevene- dékei voltak, és az akkori dett meg az idei ünnepi já- zeneművészeti szakiskolában tékokon, mert az ifjúsági folytatták középfokú tanultalálkozó résztvevői Wagner mányaikat. A harmincegy fiatalkori operáját, Sha- toú magyar kespeare Szeget-szeggel cimű vígjátéka nyomán írt Báthory Sándor, a Szerelmi tilalmat is bemu- Ferenc Zeneművészeti Főiscsoportot Liszt tatták. A Szerelmi tilalom hangvétele Donizetti vígoperáinak stílusára emlékeztet. Még nen\ olyan szellemes, mint a Don Pasquale, a Csengettyű vagy a Szerelmi bájital, de néhány Belllnihatás, s egy-egy magvas kórusjelenet színessé, mozgalmassá teszi. Az oroszlánkörmeit még nem mutatja ki a mester (ez csak a Kienziben történik), de már kitűnően hangszerel, helyenként feszültséget teremt, s a zárójeleneteket olyan hatásosan fokozza, hogy a közönséget a hiányosságok ellenére is magával sodorja. A zepetörténeüleg rendkívül érdekes és színvonulas előadáson magyar szereplők ls közreműködtek; Várady Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház karmestere pedig, aki már másodszor járt Bayreuthban. u betanítás munkájában segédkezett. Az elmúlt évek folyamán már többször beszámoltunk lapunk hasábjain arról, hogy a bayreuthi ünnepi játékokat Nemzetközi Ifjúsági Találkozóval kötik össze. Az idén huszonnégy nemzet fiatal muzsikusai közül négyszázan vettek részt a találkozón, amelyet több, mint két évtizede Herbert Barth, az ünnepi játékok sajtófőnöke szervez. A nemzetközi garda több hangversenyt adott, zömmel századunkkola szegedi tagozatának igazgatója vezette. Dr. Nagy István A zenei nevelésről Az új iskolaév kezdetén neiskola, zeneművészeti szak." megszüntetéséről, az önműminden pedagógusban föl- középiskola és főiskola) hely- velés fontosságáról és az merül a kérdés — és ez év- zetéről, az oktatás' tárgyi esztétikai oktatásról szóló ről évre így van — hogyan feltételeiről. Ismeretes, hogy párthatározatot — az ifjúság tovább? Mi az a nevelési mindhárom zenei intézmény szabad idejének helyes kieszköz, amellyel még hatha- fejlődése során már évek óta használása érdekében, tósabbá tehetnénk oktatói-ne- kinőtte adott kereteit, épiile- Az esztétikai nevelés fonvelói munkánkat. Szeretnék teit. A „szűk keresztmetszet" tassága tekintetében fölmekapcsolódni Bánfalvi József ma már kimondottan gátol- rülhet a kérdés: a mai kor cikkéhez, amelynek címe: ja, megnehezíti az oktatás emberének kevésbé van szük„Ne legyen melléktantárgy", zavartalan menetét, tehát a sége a hagyományos, illetve tárgya: a zenetanulás Ebben tárgyi előfeltételek kérdésé- modern kor kuItúrójóra? a cikkben Banfalvi József az ben a feilődés záloea a te- - , , • ~ , * , • MSZMP 1972 Íúnius 15-i rejioaes zaioga a le Erre egyértelműen így feiei_ MSZMP ? , „ , remhiány enyhítése. Szerethatarozata nyomán leszögezi, hogy a zenetanulás igenis nék visszatérni Banfalvi Joszerves része a nevelésnek, zsef cikkére, mely azt mondTegyük hozzá: csalc akkor, ha j,a: „a túlterhelés megszünezt a nevelőhatású szerepet t ^ iény^ges"t men amitantervileg, tudatosan be is ...... kor a külonorak elhagyasara kerül sor, mindig a zenetanulás a „károsult". Miért fájó ez a veszteség? Azért, mert a zenei műveltség új Kl TUDNA LENYÍRNI? töltetjük vele, vagyis biztosítjuk a zenetanulás valamennyi tárgyi és személyi teltételét. A köznevelés kérdésébe a zenetanárok érdemben és hathatósan nem szóltak bele tartalommal, nemes érzésvi— bár véleményüket felsőbb lággal gazdagítja a fiatalok szervek mindenkor kikérték szeméiyiségét —. ugyanakkor a magunk ... , ' , , .... területén tevőlegesen hozzá- M»- zenetanárok ls orom-járultunk a nevelés teljeseb- mel üdvözöljük a túlterhelés bé tételéhez. Ez a jó érte- OMM^B^MÜ^^B^^MBMIM lemben vett háttérben maradás abból a realisztikus tényből adódott, hogy századunkban a technika, mondhatnánk, minden tudományág fölé emelkedett, és meghatározó szerepet kapott egész iskolarendszerünk életében. Ezután világos, hogy a nevelők ós szülők a reáltárgyakat részesítették előnyben, így szorultak háttérbe a humántárgyak, a nyelvi és az esztétikai művedtséget adó ismeretek oktatása. A fejlődés azonban több év távlatában ismét csak felveti a kérdést, az ifjúság emberré formálásában elegendő-e a reális ismeretek megszerzése és bizonyos gyakorlati jártasság elsajátítása. A tapasztalati tények világosan vezettek bennünket arra a felismerésre, hogy teljes értékű embert csak sokoldalú képzésre tudunk a szocialista társadalom számára adni, nevelni. Az ókori görög nevelés közismert törvénye kimondta a kettős jelszót: sport és muzsika. Ehhez, úgy vélem, nem sokat kell hozzátennem, de ki kell egészíteni azzal, hogy a ma embere nem nélkülözheti a magas fokú technikai képzést és tudást. így alakulhat ki a mi társadalmunk személyisége, testileg edzett és egészséges, fejlett gondolkozású, művelt, lelkileg vonzódik a széphez, és részese kíván lenni annak a kultúrának, amelyet elődeink világviszonylatban megteremtettek, és alkotásaikkal századokon át szebbé, tartalmasabbá tették a kor emberének életét. Ezek után konkrétan és őszintén beszéljünk a három szegedi zenei intézmény (zehetünk: a szocialista kultúra megismerésére, ápolására, mi több, annak művelésére az adott alkalom és idő biztosítása feladata kell hogy legyen minden iskolának, intézménynek. Hogy a rábízott növendékek teljes értékű képzést, kulturális nevelést kapjanak — egy egész életre. Markó Leó, a szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola tanára Balesetek és biztosítás A június 1-én bevezetett új casco biztosítás feltélelei lényegesen nagyobb kockázat-vállalást, teljesebb anyagi biztonságot nyújtanak elődeinél. A bővített kockázat-viselés, az ön részesedési választék növekedése „szimpatikussá" tette a casco biztosítást. Ezt tanúsítja az, hogy az elmúlt két hónap alatt 420-an kötöttek biztosítást az Állami Biztosító Szeged városi fiókjánál. A megyében ugyanezen idő alatt ezerrel nőtt a biztosítások száma. F, növekedésben nemcsak a casco „szimpatikussága", hanem a közúti balesetek számának emelkedése is közrejátszik. Az Állami Biztosító 1971.-ben 1861 esetben fizetett gépkocsiban esett kárért a megyében. Ugyanakkor az idén már 2100 gépkocsi után fizettek kártérítést. Az utóbbi 30 nap gépjármű kárrendezési statisztikája elszomorító: egy hónap alatt 500 gépjármű balesetéből eredő anyagi kárt kellett rendezni. A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése A századfordulón nagyon népszerűek voltak országszerte Dankó Pista dalai. Nem csoda, hogy a Pósa-asztalnál,' meg a Híradó berkeiben egyre-másra születtek a különböző paródiák a nótaköltő szerzeményeire. Dankó Pista maga is értett bök-versek gyártásához. Máskülönben hogy is maradhatott volna meg becsületben mindig a bohémek társaságában ... Iktassunk ide néhányat ezekből a dalparódiákból: Bizony gyakran ja megtörtént, hogy egy-egy delnő krinolinszerű szoknyáját az ügyetlen pincér leöntötte máriással. Ekkor született a népszerű, a leggyorsabb magyar csárdás, az Egy cica, két cica, száz cica... dallamára: A krinoninfélék, a tournírok ideje lejárt azóta, de ismét fölütötte fejét a Jiosszú haj divatAkkor is voltak már arszlánok, akiknek hajzata a borbély ollója után siránkozott, ma is.. Erről szólhatna a Habra hab siet.-i dal paródiája: „Egy pincér, két pincér, száz pincér haj, Leöntötte a naccsága tournirját. Egy pecsét, két pecsét, száz pecsét haj, Dühbe hozta a leöntött naccságét. Hej, de szólni nem mer A kicsi, a kicsi, Mert ételt nem adtunk Biz neki, biz neki. Egy pincér... stb." Hajnalig darvadozókkal gyakran esett meg, hogy így búslakodtak: „Habra hab siet, a borbély libeg borotván fen. Egy bús lyukas hatosom van még, neki vetem. Isten veled, jó lyukas hatosom, Miskolci műt Hulljon utánad nyesett szakáll, s borbély-könyű!" De a legszebb ezek közül, s a ma talán legaktuálisabb paródia az, mely Dankó —Pósa: Kl tndná leírni a te szépségedet...? c. dalra formálódott: „Elfogyott a változó hold világa, Kotorászok zsebemben, de hiába.;: Én istenem, milyen szabó fércelte. Mindjárt üres, akármennyi volt benne;:." Ilyenek voltak még cerekkel szomjas géa következő kezdetű gét traktálni, vagy: nóták: Nem jó min- Vigyázz pajtás, jól dig, minden este Kis vigyázz a szemedre, Palcsihoz eljárni... nehogy eltödd véletBumzerokkal, spric- lenül zsebödbe ... „Kl tudná lenyírni a te hajékedet? Kertészollóm van, de még azzal sem lehet. Ha angolacélból volna ez a szerszám: Hajadat lenyírni még akkor sem tudnám! Nincs ahhoz hasonló, kötél sem vastagabb. Fűrésszel kell vágni az ilyen vad hajat!" BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 61. Ott ült a ket asszony, Zágora és Veron, mindkettőn — tekintettel a hidegre — gyapotszövetböl készült ruha volt, melyhez fehér konyhakötényt viseltek. Zágora — inkább csak kedvtelésből, mint illendőségből, mert vérében volt, hogy szeresse a harsányabb színeket — most kávészínű, bokáig érő szoknyában, s valamivel világosabb, de azért néhány virágmintával díszített pruszlikban telepedett a fia mellé, s rajongva bámulta, amint lassan, megfontoltan, majdnem szórakozottan eszik. Az asszony még mindig feltűnően szép volt, a szeme izzó, bár — ha a fény árulkodón, vagyis kedvezőtlen szögben vetült az arcára —, akkor a petyhüdés, a tésztásodás nyomai már megmutatták, hogy ő Is közel jár az ötvenhez. De ezek csak rövid, rosszindulatú pillanatok voltak, mert ha beszélt, vagy jóízűt nevetett, a közeledő öregség tolakodó maszkja máris levált róla, s szinte minden átmenet nélkül ragyogott föl újra lényének varázslatos Ifjúsága. Pedig a haja is szürkült már, de ez fel se tűnt, élénk, igéző tekintete, arcának pikáns, szerelmet ígérő vonásai feledtették a számára is szomorú tényt, hogy csupán néhány év, s menthetetlenül öregaszszony lesz ő is. Pár esztendeje ugyan elhatározta, hogy ez ellen az utolsó lehetőségig védekezni fog, de mióta Péter itt sorvad mellette, akit kétségkívül mélyen és őszintén szeretett mindig, azóta már nem sokat törődött ifjúsága megőrzésével, a szomorúság az elmúlt három esztendőben őt is kikezdte, csöndesebb lett és kedvetlenebb, titokban sokat sírt, s ha néha mégis bement a városba, s kissé kipöttyentette magát, ezt már inkább megszokásból, beidegzett hiúságból tette, s nem a női feltűnés, a céltalanul is boldogító hódítás kedvéért. Ilyenkor selyemszoknyát vett föl, mely csíkos volt vagy virágdiszes, alája hímzett fehér alsószoknyát, mely így járás közben kacéran ringott, s meg-megvillantotta fehér harisnyáját. Ez utóbbit már ritkán merte fölhúzni, mert a kétes erkölcsű nők is ezzel hívták fel magukra a figyelmet, s így — nehogy megszólják --- inkább lemondott róla, s viselését lányának is megtiltotta. Persze, télire volt neki karcsúsító bársony kacabája is, mely valamivel hosszabb volt, mint a régi kódmen-ke, de nagy hidegben az utcára csurakba bújt, amely afféle női mente volt, finom kelméből, s az övé például mókusszőrme-díszitéssel. Veronka inkább az apjára ütött, gesztenyebarna volt és mélázó tekintetű, az anyjánál kicsinyesebb, s a munkában buzgóbb, talán szorgalmasabb is, aki alig tudta megállni, hogy nc csináljon valamit. Kínzó tevékenységi kényszer ösztönözte folyvást, hogy örökösen elfoglalja magát, szinte már az öncélúság határán, mert vagy takarított, vagy kimosott valamit, amire nem volt egyáltalán szükség, de ő soha egy percre nem nyughatott, a szeme nyughatatlanul ide-odacikázott, mindig keresett valami javítani vagy helyrehozni valót, s ezzel környezetét is felzaklatta, vagy legalábbis lehetetlenné tette, hogy a közelében bárki is üljön, heverjen, s átadja magát a békés szemlélődésnek. Zágorát feszélyezte ez az örökös nyüzsgés, rendcsinálás, ő maga sem volt rest, de volt érzéke hozzá, hogy mikor függetlenítse magát a kötelezettségektől, s élvezze a semmittevést, vagyis a nyugodt, ernyedt eszmélkedést, esetleg egy jó könyvbein való önfeledt elmerülés örömét. Ezért néha rászólt Veronkára, hogy maradjon már veszteg, de az nem tudta leküzdeni természetét, mert néhány percnyi kényszerű tétlenség után már ment ki az udvarba, ha máshol nem talált munkát, s összesöpörte a hulló leveleket, vagy télen eltakarította az útból a havat. Ettől függetlenül, vagy talán e lázas, telhetetlen szorgalom eredendő okául, sok érzelmesség, sőt érzékiség szorult belé, akár az apjába, s ábrándozva, s nem is egészen illendően gondolt jövendőbelijére, aki végre fölszabadítja e már-már kóros belső túlfűtöttség nyomása alól, melynek az ő leányi helyzetében csak ez az izgága sürgés-forgás lehetett enyhítő orvossága. (Folytatjuk.)