Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

a KEDD, 1972. SZEPTEMBER 5. végrendeletről mind­mazása szükséges — két tanú aláírásával. Az egyéb érvényességi kel­lékek u három formának G. I. szegedi olvasónk végrendeletet szeretne készí­teni. Kéri: tájékoztassuk, hogyan kell érvényes végren­deletet készíteni, mik uz érvényességi kellékei? Az állampolgárok öröklési Az írásbeli magán-végren­Jogát az alkotmány biztosit- delkezésnek három érvénves megfelelően különböznek: 1. ja, és erre vonatkozó rész- formája van. Valamennyi Érvényes az a végrendelet, letes szabályokat a Polgári formára vonatkozó közös amelyet a végrendelkező ele­Törvénykönyv tartalmuzza. szabaly azonban az, hogy Jétő1 végéig kézírással magú Az öröklési Jog szabályai szé- írásbeli magánvégrendcietet írt és aláírt. Ilyen esetben les körű lehetőséget adnak csak olyan nyelven lehet nincs szükség tanúk közre­arra nézve, hogy mindenki tenni, amelyet a végrendel- működésére. A gépírás azon­szabadon rendelkezhessék kező ért, és amelyen írni- ^n akkor sem számít saját vagyonával hulála esetére. Ez olvasni tud. A vak, az írás- írásnak, ha a végrendelkező­a rendelkezési Jog gyakorla- tudatlan, továbbá uz, aki ol- 101 származik. 2. Érvényes •ttlag végrendeletben, öröklé- vusásra vugy nevének alá- az a végrendelet, amelyet sl szerződésben stb. nyilvá- írására képtelen allapotban nem a végrendelkező, hanem nul meg. van. írásbeli magánvégren- nl08 írt, ha azt a végrendel­A végrendelkezést lehet deletet nem tehet. A gyorsí- kező sajátkezűleg alóírta és közvégrendelet és írásbeli tással készült végrendelet az aláírásnál két tanú együt­magunvegrendelet formájá- érvénytelen. A vegrendelet tesen jelen volt. Ezzel egyen­ban készíteni. Szóbeli vég- közös érvényességi kelléke, értékű, ha az örökhagyó a rendeletet csak az tehet, aki hogy az okiratból tűnjék ki végrendeletben levő aláírá­eietét fenyegető rendkívüli annak végrendeleti jellege, sá* két tanú együttes jelen­helyzetben van és írásbeli továbbá keltének helye és létében a saját aláírásának végrendeletet egyáltalán nem ideje, vagy csak jelentős nehézség­gel tud tenni. A végrendele­Ha a végrendelet többkü­mlnden ismerte el. A tanúk csak a végrendelkező személyazo­nosságát és aláírásának hite­lességét Igazolják, de a vég­tet közjegyző vagy járásbíró- lönálló lapból áll, ^ ság előtt lehet tenni. Korlá- lapját el kell látni folyama- ~ V<- ~ „ tozottan cselekvőképes sze- tos sorszámmal, továbbá a rendelet Uirtalmüt nem kel1 mély csak közvégrendéletet végrendelkező, és — ha az ismerniök. tehet érvényességhez tanúk alkal­Dr. V. M. ff* t KERÜLET Masaaiág: Bodor János és Borbély Emília. Debreczcnl Ful es Fekete Evi, Stefin András es ;sanád! Uons, Kelemen AndrAs Takács Rozália, Jancsó Ist­ván es Uaspur Zsuzsanna, Hat­vani István és Slsa Ágnes, Slsa István és Kurunczi Zsuzsanna, Oyörkrt László ós Vlnczo Ku­zAlla, Kónya Sándor ós Kis Ka­talin, Kukll József és Vurga Katalin, Domlna Antal és Len­gyel Anna, Bárányt György és Fíllöp Klára. Szónásl Zoltán és Csomor Klára, Nagy József és Ordögh Erzsébet, Kiss Beia és Balogh Anikó, Ootnck Mihály éa PászU Gizella, Füstös Attila r« Mlskl Margit, dr. Tekullcs András es dr. Pécsek Mária, Horváth Lajos és Szabó Katn­ltn, Seres Oyörgy és Sas Ka­talin, Rosta Péter és Gyuris I Bt jyörg: • HM Katalin, Braffy Patrtck és Strlt­jnann Marianna, Lázár Tibor és Katus Erzsébet, Tötmagl János Cl Szalontat Mária. Ordas Já­nos és Kétl Erzsébet, Mészáros Mihály és Tamási Terézia, Papp Tamás és Zahorán Valéria, dr. Dani Győzd és Verók Márlá há­zasságot kötöttek. Születés: Meszes István ég Szilágyi Juliannának Angéla, Papp Oyörgy és Papp Klára Katalinnak Zalán György, Dan­csó-Kovács László és Berta Margitnak Krisztián László, Itácz Sándor Ferenc éa Abra­ham-Tandsrl Piroskának Andrea 1'lroHka, Szandrényl László és Heszler Ágota Máriának Ágota Judit. Balogh Gábor és Nóvák Máriának Gábor György, t'app Antal es Dobál Gizellának At­tila, Klspál Péter cs Gajdács Erzsébetnek Erzsébet, Vota Gyula László és Farkas Borbá­lának Erika Gtzalla, Tóth Jó­zsef éa Derzal Rozáliának R6­zaa, Rltler János és Májer Jo­lánnak Andrea, T1U Ádám és Tóth Annának Ádám, Marlstyán János éi Pataki Annának And­rea, dr. Kovács László Ferenc éi dr. Klrily Jolánnak Andrea, Pásztor Sándor és Slnkovlcs Ágnesnek Krisztina, Kovács Attila Imre éa Nagy Hona Má­riának Attila, Zsótér Jánoa és Kovács Rozália Ilonának Erika Evi, Tamás János és Bírna Editnek Krisztina, Huszka Mi­hály Károly és Qárgyán Mártá­ink László Lajos, Kuciora Sán­dor és Krlzián Erzsébetnek Ró­bert, Csonki János és Nógrádi Ágnesnek Tamás János, Beoael József és Szekeres Erzsébetnek i OH. Zslkó József és Pásztor Erzsébetnek József, Szabó György és Hegedűs Anna Zsu­zsannának Tamáa József, Sza­lárdy Sándor és Machala Ju­ditnak Sándor, Prágai Béla Mi­hály és dr. Ordögh Klaránnk Mónlks Klára, Gera István és Szepesi Julianna-Martának Bva Julianna. Hegedűs Antal Imre és Juhász Erzsébetnek Zsolt rssbá, dr. Kovácsífy Miklós Gyula és Kanizsai Márta Ilo­nanak Nikolett, Takács Tivadar és Foder Mariának Mónika, Huszka Ferenc éa Nagy Julian­nának Sándor. László, Fodor István és Szalma Erzsébetnek Hubert, Orbán Lujoa és Kónya Rózának Tibor, Bába Ferenc Mihály és Oclcz Murta Ágnes­nek Annamaria. Lázár J.ínoj és Kiss Krisztinának Szabolcs, Deák JUHOS és Kojó Mártanak Katalin. Mátrai István Gábor és Apró Honának Brigitta, Huszka Sándor éa Bednár Ilonának Péter, Kovács János és Fogy­vernekl Évának Eva, Vurga László Endre és Magyar Ju­liannának László Imre, Kátul Kálmán és Csordás Piroskának Kálmán, Kormányos Béla és Molnár Mártának Zoltán. Mol­nár Ferenc es Bozókl Mártanak Anyakönyvi hírek Ferenc, Szabó Ferenc László és Biró Katalin Teréziának Gábor Levente. Szatmári László és Balog Katalinnak László János, Mészáros Jenő éa Csonka Mar­gitnak Ildikó, Meggyest - Sándor és Ludányl Erikának Erika. Paplógó Mihály éa Détárl Anna Vilmának István, Balog Lajos Pál és Gábor Márta Lídiának Zoltán nevű gyermekük szü­letett. Halálozás: Tarnal Elekné Pay­ka Vilma, Ábrahám Istvánná Nyárt Anna, Schlamadlnger Jó­zsef, Zab Antal Mihály, Olasz János, Plü János, dr. Motlka Adolf Oszkárnó Takács Irén, Makal József, Kőnlg Mlhályné Horváth Erzsébet, Ambrus Hu­ba, Besenyel Imre, Sebők Ká­rolyné Pálinkás Mária, Szabó Bállntné Dobos Margit Rozália, Makra Lajosné Márki Anna, Veres Kálmán, Kotzo Feroncné Daróczl Márta, Tóth Jánosné Csanádi Ilona, Pohankovlca Ist­ván, Tóth Istvánná TOdor Ilona Mária meghaltak. II. KERÜLET Házasság: Csáki Antal és Ba­logh Hona, Tóth Ferenc és Császár Ibolya Hona, Bálint Mátyás János és Ordögh Márta Etelka, Bárkányi Pál és Pap Rózsa, Nscsa Ferenc János és Nagy Gizella hazasaágot kötöt­tek. Halálozás: Nagy Pál, Lengyel György, Csenkl Lajos meghal­tak. III. KERÜLET Házasság: Barna Tibor és Légrádl Anikó, Mlklós-Balogh István és Bercsényi Veronika, Berta József es Dobos Magdol­na, Móráth László és Szabó Sarolta Erzsébet, Paplógó Szil­veszter és Tihanyi Juliunna, Hegedűs János Tivadar és Joó Márta házasságot kötöttek. Születés: Varényl Zoltánnak és Túri Mártának Attila, Szél­pál Istvánnak és Scslnyovszkl Emíliának István, Ferenc, Bo­hus Istvánnak és Asztalos Mar­gitnak Eva, Csík Bertalannak és Czuzdl Erzsébet Mártának Beatrix, Rácz-Fodor Mihály Andrásnak és Szarka-Kovács Mártának Mária, Adonyl Lajos Pálnak és Ludvlg Juditnak László, Péter, Makula Péternek és Kolompár Máriának Gyula, Bezdán Imrének és Ábrahám Piroskának Bertalan, Fenesl Istvánnak és Magony Erzsébet­nek Attila István, Füredi Sán­dornak és Csótl-Gyapjas Kata­linnak Andrea, Naschltz Károly Mátyásnak és Szabó Gizellának Mónika, Gárdlán Istvánnak és Balaton Erzsébetnek Tünde, Muzsnyal Józsefnek éa Bárká­nyi Juliannának Zoltán József, Kovács János Gyulának és Csík Honának Éva, Kőhegyi Árpád Istvánnak és KulányoB Magdolna Máriának Zoltán Já­nos, Papp Jánosnak és Csáki Ilonának Norbert, Nsdobán Já­nosnak es Barlcz Klára Anná­nak Tímea SzUvla, Szabó Lász­lónak és Császár Márta Magdol­nának Ágnes, Vass Mihálynak és Hornyák Máriának Veronika Barbara nevü gyermekük szü­letett. Hslílozás: Rózsavölgyi Lajos, Boldog Jánosné Varga Viktória, Pintér Vlncéné sánta Ilona, Börcsök Ignácné Tombácz Ka­talin, Gyuris Istvánná Ocskó Márta, WeldUnger sándorné Teodos Etelka, Szűcs Mlhályné Lökös Margit, Szépfalusi Fe­roncné Stesal Mária, Vadas Láazló, Papp Norbert meghal­tak. Gondok és lehetőségek a vállalati bérpolitikában A bérek és jövedelmek arányosabban emelkedtek 1972 első félévében, | mint az előző év hasonló időszaká­ban. Ez részben annak tudható be, hogy a vállalatok bérfejlesztési elképzelései reálisabbak, megalapozottabbak voltak az előző évinél. A vállalatok irányítói — a gazdasági, politikai és társadalmi vezetők — kellően figyelembe vették az értékesí­tési lehetőségeket, a nyereségterv és a vállalati érdekeltségi alapok alakulását. A vállalatok többsége ütemes bérfejlesz­tést valósított meg. A munkás-alkalmazot­ti besorolási rendszer változása lehetősé­get biztosított a vállalatoknak arra, hogy kialakítsák a munkavégzés minőségi és nehézségi fokozatainak megfelelő, új ka­tegóriákat. Pozitív az is, hogy több üzem­ben módosították a teljesítménykövetel­ményeket, és ennek megfelelően a bérfor­mákat is. A különböző bérpótlékok kiala­kításánál és felhasználásánál jellemzővé vált az a gyakorlat, hogy valamilyen meg­határozott cél — pl.: éjszakai munka, mi­nőségi munka — elvégzésére ösztönözték a dolgozókat. Csongrád megye lakosságának a főbb bevételi forrásokból származó készpénzbe-, vételei 1972 első félévében 6 százalékkal magasabbak az előző évinél. Ebből a munkabérjellegű bevételek 8 százalékkal, a bérjellegű jövedelmek 1 százalékkal emelkedtek. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi átlagkeresete legnagyobb mértékben — 8 százalékkal — a közlekedésben emel­kedett. Az átlag, 4 százalék körül emel­kedett az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatásban foglalkoztatottak havi átlagkeresete. Sajnálatos viszont, hogy az építőipari átlagkeresetek és jövedelmek az elmúlt év szintjén maradtak. A megye szocialista iparában foglalkoz­tatott munkások átlagos havi keresete 1972 első félévében 1950 forint — 6 szá­zalékos az emelkedés, az előző év hasonló Időszakához viszonyítva. A közel 2 ezer forintos kereset természetesen átlagkere­set. Az átlagon belül jelentős alsó és felső bérhatérok -továbbra is vannak, an­nak megfelelően, hogy az adott munka minőségi és bonyolultsági foka, s a mun­kaerő-kereslet hogyan befolyásolta az adott bérkategóriába tartozó munkások béremelését. Textilipari vállalatainknál nem ritka a 3 ezer forint körüli szövőnői havi kereset; de természetesen vannak 1200—1400 forint közötti havi jövedelmek is. Pozitív viszont, hogy az elmúlt évhez viszonyítva emelkedtek a bérkategóriák, és fizetések alsó határai. Amikor a bérek, jövedelmek kialakítá­sának gyakorlatát vizsgáljuk, számtalan esetben találkozunk kritizáló megjegyzé­sekkel, kifogásokkal. Ezek egyik része ob­jektív, a másik részé szubjektív eredetű. Kétségtelen, hogy a vállalati érdekeltségi alapok képzésénél ma már a vállalatok igen jelentős hányada számol a megfelelő progresszív adósávba sorolás előnyével, de hátrányaival is. Nem általánosítható — de több gazdasági vezető véleménye —, hogy az eredménynövelés egy bizonyos szinten túl már „nem gazdaságos". Ez mindenképpen hatást gyakorolhat az alap­és mozgóbérek felhasználására, viszo­nyéra. Természetes, hogy a vállalatok értékesí­tési lehetőségei, az árbevétel alakulása is jelentősen ingadoztatja a béreken túl, fő­leg a Jövedelmeket. Jó piaci hatás példá­ul egy januártól októberig minimális nyereségszinten gazdálkodó vállalatot is igen kedvező helyzetbe hozhat napjaink­ban. Ilyen körülmények között természe­tes, hogy nem egyszerű feladat a kerese­tek ütemességét tervezni, biztosítani. Vezetői munkaértekezleteken sok eset­ben beszédtéma a jelenlegi nyereségelvo­nási rendszer, mert a vállalatoknak csak részben van meg a lehetőségük arra, hogy reálisan tervezzék a részesedési nyereség­rész alakulását, középtávú időszakra. Emiatt nem tudnak kialakítani megfelelő jövedelempolitikát. A bérek fejlesztésénél időszakos gazdasági eredmények u meg­határozók. Ez a körülmény a bérpolitiká­val összefüggő szociálpolitikai célkitűzé­sek megvalósítását is bel'olyásolhatju. Számos gazdasági vezető kritizálja a bérszínvonal-gazdálkodás lassúságát, kor­látait. Többen a központi bérforma meg­változtatásában, a bértömeg-gazdálkodás bevezetésében látják a probléma megoldá­sát, ami viszont központi elhatározást igényelne. A szubjektív jellegű vélemények álta­lában az adott keresetek abszolút mérté­két érintik. Vagyis; ami a borítékban van. Azoknál a dolgozóknál ez érthető is, akik lényegében változatlan bérek, jöve­delmek mellett az egyes fogyasztói árak mozgásét figyelik meg. Számos dolgozó olyan összehasonlításokat is tesz, hogy nekem miért ennyi? — és a másiknak miért annyi? — a keresete. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására a vállalati párt- és szakszervezeti szervek, tisztség­viselők nem kis energiát fordítanak. A helyi gazdaságvezetői problémákon túl meg kell említeni egyes gazdaságpo­litikai elvárásokat, kritikákat is. Köztu­dott, hogy a kollektív jellegű érdekeltség jelentőségét az előző években már felis­mertük, és napjainkban megpróbáljuk alkalmazni. Tudjuk, hogy az érdekeltség­nek ez a formája nem kizárólag az anya­gi juttatáson keresztül hat, hanem azzal is, hogy erősíti a dolgozókban a munka­helyhez való tartozás érzését, munkájuk társadalmi értékítéletét. Az elmúlt évek­ben is, napjainkban is hangsúlyozzuk az anyagi ösztönzés jelentőségét, időszerűsé­gét. Sok vezető véleménye szerint az ér­dekeltség és az ösztönzés azonos kate­gória. A mindennapi gyakorlatunk is iga­zolja, hogy ez nem így van. Az ösztönzés feltételezi az anyagi érdekeltséget, de nem minden anyagi érdekeltség fejt ki ösztönzést. Ösztönzést kizárólag erkölcsi alapon ma már nem tudunk megvalósítani. Az anya­gi ösztönzés pedig éppen abban nyilvánul meg, hogy az eredményesebb munkát fo­kozottabban díjazzuk. A dolgozók kerese­teinek differenciálása éppen ezért szük­ségszerű, és ez a magyarázata annak az állandó harcnak is, amelyet az egyenlősdi ellen folytatunk. Bérfejlesztési tevékeny­ségünknél ezt az elvet a továbbiakban sem szabad elfelejteni. A vállalati bér- és Jövedelempolitika legfontosabb és időszerű feladatai közé tartozik — a lehetőségek mesz­szemenő figyelembevételével — a bérek és a részesedési alapon keresztül történő ösztönzés maximális összhangjának meg­teremtése. Felismert gazdasági Igazság, hogy a vállalatok béremelési lehetőségeit mindenekelőtt a bérszínvonal növelése ha­tározza meg. A vállalati bér- és jövedelempolitika igen összetett tevékenység. Amikor idősza­kosan bért fejlesztünk, hosszabb távra is gondolnunk kell, hogy ennek pénzügyi alapjai mennyire reálisak. A vállalatok­nak meg van az objektív lehetőségük, hogy a terveknek megfelelően fejlesszék a dolgozók bérét, jövedelmét. HARMATOS JÓZSEF, az SZMT Közgazdasági Bizottságának vezetője &ERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 59. De Zágora éppen ezekért a tulajdonságaiért kedvelte meg a legenyt, mert, bár kivételes szépség volt, ezt az előnyét sohasem kívánta kihasználni, s nem is vágyott olyam életre, melyre ez az előnye feljogosíthatta volna. Bi­zonyos, hogy sokan vállalták volna egy életre is, Péternél jobbmódúak és előkelőbbek is, búr volt, aiki éppen Zágora szépsége miatt húzódo­zott egy vele kötendő házasságtól, mert min­denki bolondult utána, s a féltékenység nyil­ván megmérgezte volna frigyüket, ha a kétel­kedésre Zágora nem is adott volna okot. De az ördög nem alszik, s más nők segítségével igye­keztek leküzdeni Zágora rendkívüli hatását. Pedig Zágora minden volt, csak nem démon. Szinte megtévesztően ellent mondott csábító külseje belső igényének, mely egyszerű volt és polgári, majdnem paraszti, ö osak békés, szép otthonra vágyott, hajlamai nem voltak nagyra­törők, gyerekeket akart, hogy megrekedt becs­vágyát esetleg azokon keresztül igyekezzék ki­elégíteni, ha már az 6 körülményei erre csak módjával nyújtottak lehetőséget. Apja, Szveto­zár, megvetve tanult öccsét, az áruló Istvánt, nem forszírozta túlzottam az iskoláztatást, így Zágora az elemi elvégzése után csak a maga szorgalmára volt utalva, s ez nem volt elég ah­hoz, hogy akaratlan mulasztásait behozza. Vi­szont szenvedélyesen olvasott, u költőket beté­ve tudta és szavalta, s mikor később gyerekei valóban ipenedni kezdtek, az ő buzgalmának volt köszönhető, hogy különösen Gábor már kisfiú korábain tudott Csokonairól, Idézte Vö­rösmartyt, s a Toldiból is fejből adott elő egy­két éneket. Egy jó esztendő telt el. mikor Bite Péter, aki akkor már a legjelesebb faragók közé tar­tozott, Zágora, illetve Ilonka, nem is túlságosan leplezett kezdeményezésére kérőként lépett föl, s persze kedvező választ kapott. A maflán visel­kedő, s gyakran elpiruló legény többízben neki­durálta magát, hogy dűlőre viszi a dolgot, de a végén mégis a leánynak kellett megtennie az el­ső lépéseket, s ez nem is esett nehezére. Nagy hatalma volt fölötte, kedvére befolyásolta, s Pé­ter e megadó viselkedéséből joggal következtetett arra, hogy a házasságában is mindenben neki lesz döntő szava. S ez így is alakult a későbbi évek során, de mégsem egészen így, mert las­san Péternek is megjött a hangja, korábbi za­varát levetkőzte, s a nyimnyámnak, pipogyának vélt vőlegény határozott akaratú férjjé alakult, aki olykor, nagyon ritkán, szépséges feleségével is ellenkezésbe Jutva érvényesítette elgondolá­sát. S Zágora ennek is örült. Péterből igazi társ lett, s a felelősség megosztásának öröme még szi. lárdabbá tette együvetartozásukat. A leánykérés különben akkoriban történt, mi­kor a zsandárok már örökösen zaklatták Szveto­zárt, s ez a vegzatúra egy alkalommal annyira felizgatta, hogy szívroham következtében meg­halt. A gyász miatt várniuk kellett a házasság­kötéssel, de Péter azért már rakodott, tett-vett leendő otthonukban, kevéske holmiját átszállí­totta a Zárda utcából, mert mostmár minden erejével arra törekedett, hogy méltó keretet biz­tosítson tüneményes jövendőbelijének, akinek iránta érzett vonzalmát s kezének elnyerését még mindig szinte hihetetlennek találta. Micsoda asszony lesz belőle — gondolta néha. s a ge­rincén futkározott a borzongás, ha formás tes­tét látta, s' megcsapta orrát az a fűszerezett ve­rejtékszag, mely előlegezte képzetében a sze­retkezés pihegő, fölhevült állapotát. S a szerencse megint kedvezett neki, mert alighogy Írtéit u gyászév, s ők Zágorával egy­bekeltek, néhány hónap múlva az pzvegy is a férje után ment, s így magukra maradva, tel­jesen a saját ízlésük szerint rendezkedtek be a volt kocsmában, melyhez természetesen a ren­des lakáson kívül jó pince, s több, azelőtt raktár­nak használt helyiség is tartozott. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents