Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

a KEDD, 1972. SZEPTEMBER 5. Évnyitó az újszegedi pártiskolában Megkapták diplomájukat az esti egyetem hallgatói Végzett és tanulmányai- pártoktatási központ nagy- egyéves pártiskolai tanév, 41 kat most kezdő hallgatókkal terme. A megyéből összese- hallgató pedig hétfőn kapta telt meg tegnap, szeptember reglett 39 pártmunkás szá- meg az egti egyetem^ szako­4-én reggel az újszegedi mára most kezdődik meg az sító tanfolyamainak "elvég­zését tanúsító oklevelét. Az utóbbiak közül nyolcan — Bocskay István, Csonka. Ist­ván, Kalmár Ferenc, Mária­földy Márton, Petvai Fe­renc, Salamon István, Si­mon Sándor és Varga Jó­zsef — kitüntetéses okleve­let kaptak kiváló tanulmá­nyi munkájuk elismeréséül. Az ünnepélyes évnyitó hallgatóságát Eitlerné dr. Szilágyi Júlia, az oktatási igazgatóság igazgatója kö­szöntötte, majd az új tan­évet dr. Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei a Szoujetuniobol Külkereskedelmi szerve­ink a korábbi évekhez ha­sonlóan az érdekelt orszá­gokkal ismét egyeztették, hogy az 1972. évi árucsere­forgalmi kontingensek alá­írása, vagyis a múlt év szeptembere-októbere óta hogyan alakultak a szállítási lehetőségek, nincs-e mód például a kontingensek bőví­tésére. Legfontosabb part­nerünkkel, a Szovjetunióval három ilyen egyeztető tár­gyalás is lezajlott, mindhá­rom esetben jelentősen fel­emeltek egyes, korábban megszabott szállítási tétele­ket. Terven felül megállapod­tunk például 50 ezer kávé­főző szállításában, ugyan­csak kontingensen felül ex­portálunk a Szovjetunióba mintegy 20 ezer tonna zöld­ség-, gyümölcs- és húskon­zervet, 8 millió palack bort, 15 millió palack tömény szeszes italt, 2 ezer motor­kerékpárt, 15 millió rubel értékű gyógyszert, félmillió golyóstollat és több más ter­méket. Népgazdaságunk számára döntő fontosságú cikkekből bővítették szovjet vállala­tok az eredetileg lekötött té­teleket. Mivel a beremendi cementmű beruházásai a tervezettnél tovább tartanak, Magyarország kérte, hogy a Szovjetunió a tervezett 300 ezer tonna helyett az idén 400 ezer tonna cementet szállítson, ily módon segít­ve a lakásépítési program végrehajtását. Ukrán művészeti delegáció Szegeden Harminctagú ukrán művé­szeti delegáció érkezett va­sárnap délután Szegedre. Filmművészek, rendezők, színészek, operatőrök és a tudományos élet képviselői az újságírók klubjában ta­lálkoztak Szeged társadalmi, művészeti életének vezetői­vel tegnap délelőtt. A baráti találkozón Vekszler Trafael Lvovics, a delegáció veze­tője ismeretette néhány szó­ban látogatásuk célját, majd Papp Gyula, a városi ta­nács elnökhelyettese kö­szöntötte a vendégeket és tájékoztatta őket Szeged kulturális arculatáról, mű­vészeti életéről. A filmesek kérésére dr. Németh András egyetemi docens, az amatőrfilmklub működéséről, a hazai film­amatőrmozgalom kibontako­zásáról és eredményéről be­szélt, a színháznak a város kulturális életében játszott szerepéről Giricz Mátyás, a Nemzeti Színház igazgatója, a filmszínházak munkájáról pedig Hofgesang Péterné igazgató mondott rövid tá­jékoztatót. Részt vett a ta­lálkozón többek közt Varga László és Fülöp János, az MSZBT országos elnökségé­nek tagja is. A baráti találkozó után Giricz Mátyás a színházba hívta Szegeid vendégeit, ezt követően a Fáklya filmszín­házban mutatták be a kül­döttség filmes tagjai Ukraj­náról készült, érdeklődéssel kísért dokumentumfilmjü­ket. Az ukrán művészeti dele­gáció ebéd után városunk nevezetességeivel ismerke­dett, délután pedig or­szágjáró körútjának követ­kező állomására, Pécsre uta­zott. bizottságának titkára nyitot­ta meg. Beszédében felhívta m j a figyelmet arra, hogy a | modern pártmunkások kép­Izésében a mindig magasabb igényű oktatás nélkülözhe­tetlen, mint az is, hogy egy év múlva ismét olyan évfo­lyam hagyja el az iskolát, melynek hallgatói rendel­kezni fognak a végrehajtás gyakorlati tapasztalataival is. Az oktatási Igazgatóság épületében minden évben színvonalasabb, sokszínűbb tevékenység folyik. Az a cél, hogy erősítsék- az intéz­mény továbbképző jellegét: olyan oktatási centrum ala­kul így ki, mely a vezető­képzés legkülönbözőbb vál­tozataira képes a megyei szükségleteknek megfelelően. Az egyéves pártiskola mel­lett ezt szolgálják az esti egyetem szakosító tanfolya­mai, a különböző propagan­distaképző előadássorozatok is. A mostani évnyitó után például ötven hallgatóval in­dul egyike annak, a négy, egyhetes propagandistaképző tanfolyamnak, amelyeknek hallgatósága kulturális kér­désekben, a vállalati gazdál­kodás, a szövetkezetpolitika és a valláskritika kérdései­ben szerezhet újabb ismere­teket. A magasabb szintű képzést az is elősegíti, hogy ettől az ősztől már négy tanszék működik: most szer­veződik a pártépítési tan­szék. Megkezdődött tegnap a KISZ-oktatás is. Bálint Já­nosné, a KISZ-iskola veze­tője nyitotta meg az új tan­évet. A propagandistatanfo­lyam hallgatói ezúttal már nemcsak Csongrád megyéből verbuválódtak: Bács-Kiskun és Békés megyéből is érkez­tek. Változás az is, hogy az eddigi kéthetes időszak he­lyett négy hét alatt sajá­títhatják el azokat a mód­szertani ismereteket, ame­lyeket majd a gyakorlatban hasznosítani tudnak. A régészek találtak itt bronzkorból való encsem­bencsemeket, bizonyítónak, hogy az átkok földjén ab­ban az időben is élt sze­gény ember. A népkutatók az időtlen idők óta szálló emberi átok történelmi je­lenlétét jegyezhették. A geológusok viszont kitalál­ták, hogy a királydinnyés homokban, a sivatagszelídítő ősök csontja alatt olaj al­szik. HÁZTÁJI TANKÁLLOMAS Utána fúrtak, ébreszt­gették. Két tanya közé két éve, két hatalmas vashordót fektet­tek, a harmadikat állították. Neve szerint egyik se hor­dó, kettő tartály, ötven-öt­ven köbméter olajjal, a har­madik, az álló, a szeparátor. Ez küldi az olajat jobbra, a gázt balra. Ebben sustorog az alsó világ szívverése, megállás nélkül. Temesvári József ezt a hangot tartja az olajosmesterség legszebb muzsikájának. Dolgozik a föld, csurgatja az olajat. Hallgatom én is, de szép hangjáról más jut eszembe. Itt a két tanya, nem félnek lakói? Kitöréstől, gyulladás­tól? A lobogó fáklya éjjele­ket kísértő fényétől? Ujabb átok, Átokházán? — Miért félnének? Tisz­tességes ember nem fél a kenyerétől. — Nem értem. Kik lakják a tanyákat? — Olajosok. — És a régiek hová let­tek? — Ugyanazt kérdezi. Ma­radtak. Olajosok lettek. Vegyük sorra! Cselédes Imrééké ez itt. Imre 27 éves legény, most volt a kézfogója, és a másik tank­állomáson szolgál. Tehát olajos. Arra messzebb, az a kis tanya? Deli Mihály ad­dig kerülgette az itteni ha­tárt határőr korában, míg a végén ide nősült. Itt ül mellettem, a tankállomás szélén. Téeszből jött, olajos lett. — Miért lesz olajos vala­kiből Átokházán? — Egyszerű. Helyben van. Kinek van olyan szerencsé­je mostanában, hogy megy a kiskaputól 100 métert, és ott a munkahelye? Igaz szempont. És ha űr­állomás épült volna? — Az csak fikció, ez meg tény. Jég nem veri el a ke­resetet, télen-nyáron biztos. Nem sok, de biztos. Ezen a vidéken nagy szó! Az eke szarva, meg a tolózár, szeparátor, fáklya­láng, fúvóka, csőbe bújtatott vasgörény mégis más. — Legyünk őszinték! El­foglaltság van, munka nem sok. Itt még nem szakadt meg senki a munkában. Itt nem futni kell, nem loholni, csak észnél lenni. Minden mozdulatot figyelni. Nyu­godtan, pontosan. Mindig el­mondja az olaj, mi a baja. Aki nem figyel rá, vagy kapkod, az ráfizet. Hallani kell, hogyan ver a szive. Olyan ez a két tanya itt, mintha háztáji földjén nőtt volna a tankállomás. Ezt a másik szomszédot még nem kérdeztem. Papp Ferencéké a tanya. Az ő nevét még nem hallottam, vele mi lett? — Járja a vidéket. Ahová a torony megy, oda megy ő is. Fúrós lett. A járatlan ember ebből azt gyanítja, ő volt a leg­frissebb. Akkor beszegődött már, amikor a kutakat fúr­ták. — Nem így volt. Addig spekulált, amíg betelt a létszám. A másik FÖDIEK tank­FÖLDJÉN állomá­son Fődi Antal ágaskodik hosszú póznával, hogy meggyújtsa a fáklyát. Érdemes mellé állni néhány szóra. Az a föld, ahol most dolgozik, azelőtt az övé volt. Termett benne kukorica, paprika, dinnye, mikor hogy. Álmá­ban se gondolta, hogy egy­szercsak olajat terem. — Bánja? — Kenyeret ad. Könnyeb­ben, mint azelőtt. Ezt a témát érdemes len­ne jobban körüljárni. Nem olyan egyszerű az azért, hogy a parasztból ezer mé­terek hangjára fülelő olaj­bányász lesz. Van ennél iz­galmasabb is. A parasztasz­szonyból is lehet. Környé­künk. külső és belső olajme­zején ő az egyetlen kútkeze­lő nő. Kátai Jánosné. A szenzációt keserves tragédia fogja vissza. Ottho­ni munkán, félrebillent ha­sábfa ütésétől halálosan be­teg lett a férje. A brigád naplójába ezt ír­ták a fényképe alá: „A csa­ládról gondoskodunk. Apjuk emléke kötelez bennünket." Három gyerek, két öreg, és a feleség maradt kereset nélkül. Gondol egyet a brigád, szokás ide, szokás oda, megkérte az üzemvezetőt, engedje ide kútkezelőnek az asszonyt. Így indokoltak: ügyes is, okos is, nagyon ér­telmes, és kiváltképpen szorgalmas. Veleszületett a szorgalom, a- többire ők megtanítják. Ennyivel persze nincs le­róva a naplóban vállalt kö­telesség. Akik itt laknak, a család révén a szakszövet­kezethez is kötődnek. A földet művelni kell. Jött a paprikaültetés ideje, ment a brigád paprikát ültetni. Kaszálni kéne? Megfenték a kaszát. Itt az aratás — le­arattak Kátaiéknál. Vezették a villanyt, ásták le a ka­rókat a földbe. Kátainé azt mondja, na­gyon jó hozzájuk ez a bri­gád. Csöppet nem akarom jóságuk hírét csorbítani, de a lényeg kihámozása a cé­lom. Mondom tehát, hogy Átokházán azelőtt is egy­másra utalt emberek éltek. Ha valaki bajba került, se­gítette a másik. Az olajosok válasza igen egyszerű: Más volt az. A brigáddal vele jár. hogy se­gítsen. Törvénye lett az it­teni életnek. EGYÜTT EREZNEK Ösztöndíj-módosítás az egyetemeken Az ukrán delegáció az újságiróklubban i Néhány jelentős ösztöndíj­\ módosítás lép életbe a most f kezdődő egyetemi oktatási • évben. így a többi közrtt összhangba kerül a tanulmá­nyi ösztöndíj a tandíjfizetési kötelezettséggel: aki tanulmányi ösztöndíjat kap, nem fizet tandíjat. A Népköztársasági Tanul­mányi Ösztöndíjban része­sülők megkapják a jövede­lemkategóriájuknak megfe­lelő pénzbeli szociális támo­gatást is. Ezzel a legkivá­lóbb, ugyanakkor szociális szempontból is legjobban rá­szoruló hallgatók pénzbeli juttatása havi 1400 forintra emelkedik. Megváltoznak a jövede­lemkategóriák: az eddigi határok 100—300 forinttal emelkednek. A második kategóriába tar­tozók is részesülhetnek al­bérleti segélyben, a diákott­honban el nem helyezhető vidéki hallgatók pedig ked­vezményesen kaphatnak va­csorát is. Akinek családtag­jai havi 2500 forint vágy ennél több jövedelemmel rendelkeznek, annak kollé­giumi és menzajuttatás csak teljes önköltséggel adható. 1 Meg­betege­dett egy­szer Sze­gedi József. Előtte lucernát vállalt kaszálni. Bárki mondhatná rá, az ő dolga. Csakhogy lucernát az vállal, akinek szüksége van rá. És a lucernát akkor kell vágni, amikor itt az ideje. A bri­gád vállalta. Nem ment olyan egyszerűen a dolog, sorsolni kellett — hogy ki maradjon ki a segítésből. Mindenki menni akart. Erre megint mondhatná a messziről jött ember, hogy afféle kaszálási nosztalgia lehet. Ezek az emberek az­előtt minden nyáron ka­száltak, hiányzik nekik. Nincs igaza, aki ezt hiszi. Az olajosok szabad idejük­ben most is kaszálhatnak, kapálhatnak, otthon, ameny­nyit akarnak. Senkinek nem hiányzik az effajta munka. — Arra jó a brigád, hogy így összébb vannak az em­berek. Együtt éreznek, na­gyobb az erő. A más baját is jobban érzik együtt. Mondani lehetne százféle­képpen, talán szebben is. Csinálni csak így érdemes. Ásotthalom határában, Átokháza szétszórt tanyáin összébb kerültek az embe­rek. Horváth Dezső I i

Next

/
Thumbnails
Contents