Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

XA&AXXAP. 1972. SZEPTEMBER 3. 7 KIAPADHATATLAN TARTALÉK Andor György, u Unf­váron megjelenő magyar nyelvű lap, • Kárpáti Igaz 9 tó rovatvezetője auguaz­iu» végén tapasztalatcsere­látogatáson járt a Délma­gyarország szerkesztőségé­ben. Alábbi Írása révén betekinthetünk a mai koi­hozéletbe. , Tizezer hektár. Hatalmas terü­let. Ilyen számok hallatán önkén­telenül is Ukrajna végtelen sík­jai nyílnak meg lelki szemeink előtt, ahol országrésznyi táblákon ringatja a kalászt a soha nem szűnő sztyeppei szél,., Mert kö­zel ekkora területen gazdálkodik a técsői kerületi Népek Barátsága Kolhoz tagsága is. De a szél itt nem búzarengeteget, hanem szá­zados tölgy- és biikkerdőket bor­zol, s mintegy ötezer hektáron a osenkesz selymes füvét szorítja a magashegyi rétek és legelők föld­jéhez. Erdő, sovány kaszáló és gyep­tábla jellemzi leginkább ezt a gazdaságot. A mostoha termé­szeti adottságokat tekintetbe vé­ve nehezen hihető, hogy az alig ezer hektár szántófölddel rendel­kező gazdaság máris egymillió rubelnél nagyobb bevétellel ren­delkezik ... — Szakszerű termelőmunka az alapja minden eredménynek — állítja Marina Nicolae, a kolhoz elnöke. — De minden sikerünk­nek van egy ennél nem kevésbé fontos, kiapadhatatlan tartaléka. Ez: a népbarátság. A testvérné­pek segítőkészsége... ... Tán egy évtizede is elmúlt, akkor jártam először e magashe­gyi gazdaságban. Az elnököt nagy kabátban, kofferrel, táskával a kezében találtam. Most szállt ki a gépkocsiból. A Kubány vidé­kéről érkezett éppen haza. Ta­pasztalatcsere-látogatáson volt több kollégájával. Az út fáradal­mai még ott látszottak arcán, de szemében elszánt fények lobogtak. Csak éppen kezet szorítottunk, s 6 menetközben vetette oda: gyor­san a könyvelőt és a zootechni­kuat! így, útiruhában, a hideg és nem éppen korszerű elnöki szobában állva adta ki a gyors utasítást: azonnal meg kell kezdeni a kis­bikák felvásárlását a kolhozta­goktól... Utóbb derült ki, miért tartotta ezt olyannyira fontosnak. Az oroszországi kolhozok egyikében látta, hogy a kisbikák milyen re­mekül hasznosították a takar­mányt. A választott borjúk tartá­sával, amelyet egyre továbbfej­lesztettek, a Népek Barátsága Kolhoz nagy tartalékok nyitjához jutott. S a tucatnyi borjú helyett ma négyszáznál nagyobb a jász­lak mellett hízóban álló bikák száma... — Minden hízott bika után 200 —250 rubel tiszta haszon kerül kolhozunk kasszájóba — számol utána Vlad Ivan, zootechnikus. Az elnök más esetet idéz. Moldvából jöttek hozzá szakem­berek. Ott a hegyek lejtőjét he­likopterekből műtrógyázták meg. Marina Nicolae még abban az évben szerződést kötött a mező­gazdasági légicsoporttal. S ma már a korábbi 8 mázsa helyett 17 mázsánál i6 több a kaszálók minden hektáráról behordott szénaátlag. S a baltikumi kolhozok tapasz­talata, amely a művelt legelők gyarapodásához vezetett? Ma már 200 hektáron ring a gazdag fű­termés. Ennek köszönhető, hogy a tehenenként! fejésótlagok régen kétezer liter felett járnak és a gazdaság az idén a két és félezer kilogrammos istállóátlag felé nyúl! A nagy tejhozamokhoz rögös út vezet. Szakavatott fejőnőkre, hozzáértő emberekre van szük­ség. Ilyeneket pedig nem lehet máról holnapra nevelni. Ehhez évekre van szükség. Tehát lehe­tőleg állandó embereket kell szervezni a tejtermékfarmra. A kimenőnapok nélküli megfeszített munka, még viszonylag magas dí­jazás mellett sem éppen a leg­csábítóbb indíték az ottmaradás­ra. A fejés gépesítéséért nem kel­lett Marina elnöknek messzire mennie. De érdekességképpen: a farmon felszerelt fejőgép a Né­met Demokratikus Köztársaságból származott.., Bár a gépek csak félmegoldást je­lentettek. A szabad időt ezek 6em tudták teljesen biztosítani. Erre csak a Moszkva-mellék egyik kol­hozában tett látogatása után jött rá az elnök. Idehaza, a területen elsőként, a Népek Barátsága Kol­hozban, Gyibrován vezették be Miklós VÁSÁR Körhinta verklije: észvesztő szomorúság a medvemézen évek fognyoma tündöklő nyarak ragacsos aranyában a bódékon zászlónyi kendők fölrebbennek a tapsra cs körbe körbe körbe festett lovakon hajrá vágtat a kentaur ország s az induló: kezemben játéktrombita Papírvirágot minden rongybabának minden szerelemnek mézeskalácsszivet minden bátorságnak irgaiomtalan bicskái légpuskagolyót minden bábu szívébe tra-tra-tra így szól az Induló fújjad csak kisfiú tüdőd hét évet virágzott ág-bog hörgőivel még fújhatod, hogy fel fel a csatár* loccsannak barack-ágyúgolyók vérbuborék paradicsomok fakadnak föl kezedben bordáid közé lázak szuronya csak fújd: a sátrak mögött trónol a dinnyeraellű királylány csak fújd: majd lemossák rólad a paradicsomvért a barackvelőt és a nevetést majd odaérsz a körhinta-lovon mire összesöprik a szemetet Rongyvirágot minden papirbabának minden mézeskalácsnak szcrelemszivet minden bicskának könyörtelen húst cs festett bábukat minden légpuskagolyónak rata-rata így szól az induló hát fújd csak kisfiú míg kikiáltják eladó gönceidet: te vagy az utolsó a sátraknak már esak csontváza sötétlik ömlik aranybor csillagpénz csordul kezeidbe meddig elég? ' Ne Ijedj meg még csontvázad is elkelhet egyszer itt minden eladó mondja CIbulsk.v a szeme csontkerelben: szigorú tanító fekszik a vásár romjai között és hull rá a szemét itt minden eladó: észvesztő szomorúság a bódékon az ökörnyál-kendők halaabicskák piros folyóban a medvomézen lányok fognyoma arcukat abból kell fölidézni s körhinta-szél a száj megtel keserű porral fekszem a vásár romjai között Jobb kezemnél egy törött Játéktrombita bal kezemnél kifordult lábú rongybabák elérhetetlenül így kényelmes ilyen krisztíjsi pózban feküdni a vásár roncsai között szememben üvegszilánkok Pedig csak pontosan este hat óra először a fejőnők két műszakos munkabeosztását. Reggel négy óra, este négy óra munka a farmon. Közben kétszer nyolc óra szünet — Ennél a beosztásnál észre sem vesszük a farmon töltött időt — állítja Opris Marlcuta. — A nappalunk tulajdonképpen sza­bad... A két műszak lehetővé tette a kolhoz vezetőségének, hogy a fe­jőnőknek minden héten egy tel­jes kimenőnapot biztosítsanak, anélkül, hogy csökkenne fizetésük, így szilárd „hátonszággal" indul­hat a kolhoz tagsága rohamra az ötéves terv célkitűzései felé. A kolhoz vezetősége az állattar­tás fejlesztését tartja legfőbb fel­adatának. Elsősorban azt, amelyik a leginkább tud alkalmazkodni a hegyvidéki gazdaság viszonyaihoz. Elsősorban a juhászatot. Amely bizony durva gyapjút ad és ér­tékesítése nem éppen a legjöve­delmezőbb ... — Dehogy nem jövedelmező! — Tagadja hirtelen hévvel Jurka Vasile segédüzemvezető. — Hali­na pokrócot, halina szőnyeget ké­szítünk belőle. Háromszoros ha­szonnal tudjuk így értékesíteni a mai... i A gazdaság igen ügyesen hasz­nálja ki a párt és a kormány ál­tal a hegyvidéki gazdaságoknak nyújtott lehetőségeket. A csökken­tett gyapjúfelvásárlési terv a gyapjutermelés növelésére ser­kentette a gazdaságot. Emelték a létszámot. Az idén két kilogramm fölé akarják emelni a nyírásátla­got. A szaporulatot is, amely ed­dig 102 bárány volt 100 anyaju­honként, már 105-re emelték. S ez nem kis szám, kétezer anya­állat mellett. Az anyagi sikert azonban első­sorban a vertikális integráció, te­hát a nyersanyagtól a készáruig terjedő termelés biztosította. A segédüzem. Amit Marina Vaszil, a kolhoz egyik csoportvezetője sze­relt fel pokróckötő gépekkel. Op­ris Mahal pedig, aki most mű­helyfőnök, a régi vízimalmot ala­kította át súlykolóvá. Ebben kapja meg a halina pokróc jelleg­zetes, tetszetős bojyhait — Mindez csak a kezdet — néz végig a műhelyen a mester. — Nézzék, itt állanak Észtország egyik gyárából, testvéri segítség­ként kapott kötőgépeink. Az idei birkanyírás utén megkezdjük a kárpáti vadászszvetterek gyár­tását! — A szovjet népek támogatása, a népbarátság — vonja meg Ma­rina Nicolae kolhozelnök rövid látogatásunk mérlegét — kiapad­hatatlan tartalékunk, 6ikereink biztosítéka! Kiss Attila rajza }

Next

/
Thumbnails
Contents