Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

B16 VASÁRNAP. 1972. SZEPTEMBER 3, FEHÉR-TÓ ÉS A SZEGEDI HALELLÁTÁS A fehér-tói tógazdaságot tulajdonkeppen Szeged város hozta létre, amikor 1932-ben megépítette az algyői főcsatornától délre eső területen a 888 kh-t kitevő halastó rendszert. A haltermelés kedvező kezdeti eredményei további tóépítésre ösztönöztek. Így 1942-ben újabb 131, 1949-ben 344, majd 1959-ben 849 kh halastó épült, és így alakult ki Fehér-tó jelenlegi, 2300 kat. holdas halászatilag művelt terület. A halastavak 1949-ben —az állami gazdaságok megalakulásakor — állami tulajdonba, az önálló Szegedi Halgazdasag kezelésébe kerültek. Gazdaságirányítási rendszerünk változást hozott a halgazdaságok irányításának szervezetében is, amelynek következtében a Szegedi Halgazdaságot 1969. január 1-én a Szegedi Állami Gazdasághoz csatolták. A termelési színvonal — amelyet a területegységre eső nettó haltermelés mutat — a tórendszer létrehozásától kezdve növekvő tendenciát mutat Az alábbi táblázat szerint a termelés jellegéből adódóan évjárati jelenségként egy-két esetben mutatkozik ugyan átmeneti visszaesés/de a fejlődés nem vitás. Huznosftott tóterűlet, kh I kh-ra Jutó 1933 484 1933 884 1940 910 1947 1110 1450 1441 1433 I44C 19(0 1939 1904 7189 19M 1799 1997 7789 L993 2789 1939 7289 1970 7300 A tablázat mutatja, hogy a fejlődest rendkívüli módon visszavetette a második világháború, de mutatja azt is, hogy a felszabadulás után — az állami gazdaságok megalakulásától kezdődően — a fejlődés üteme lényegesen -meghaladta a felszabadulás előtti időszakotAz 1960-as évek végére elért termelési szinten a Szegedi Állami Gazdaság évente átlagosan 11 000 q halhúst állít elő, és az elért termelési szint országosan a legjobbak között van. Felvetődik azonban a.kérdés, hogy ez a szint elegendő-e a negyedik ötéves terv előirányzatainak megvalósításához es biztosítja-e Szeged város egyenletes halellátását? Ha figyelembe vesszük azt, hogy a negyedik ötéves terv az egy fő- . re eső halfogyasztás 3,5 kg-ra való emelését irányozza elő — ami a jelenleginek közel kétszerese — és ismerjük városunk halellátásának problémáit, akkor a mindennapi életben felvetődő, és itt megfogalmazott kérdésre nemmel kell válaszolni. Választ kell azonban adni arra a kérdésre is, hogy mi akadályozza a halfogyasztásnak az egészséges táplálkozás szempontjából is kívánatos szintre való emelkedését és mi akadályozza Szeged város egyenletes halellátásának biztosítását. kihelyezett nettó termelés. Ivadék, kg k* 31 * 73 42 108 89 2111 3 37 23 90 77 203 120 305 137 409 144 105 185 415 145 459 187 432 140 165 A fejlődés akadályai Az első kerdesre adandó válaszban az okokat negy nagy csoportba lehet sorolni: — Az országbah rendelkezésre álló halastó terület túlnyomó részén a termelés színvonala — elsősorban a tavak korszerűtlen volta miatt — alacsony, lényegesen alacsonyabb a gazdaságunkban elért termelési szintnél. — Ilyen alacsony termelési szint mellett a jelenlegi termelői árak nem biztosítanak lehetőséget olyan nyereség elérésére, melyből a magasabb termelési szint elérését biztosító rekonstrukció összegét az üzemek elő tudnák állítani. — Az alacsony szinten termelő üzemek, illetve tavak a jelenlegi termelői árak mellett veszteségesen termelnek, ezért a veszteségesen termelő tavak egy részét a termelésből kikapcsolták. Ez az intézkedés a termelés csökkenését eredményezte. — Az előirányzott halfogyasztás akkor lenne elérhető, ha az egész éven keresztül a szükségletnek megfelelő egyenletes ellátás biztosítva lenne. Mivel azonban az Üzemek jelentős része nincsen berendezkedve haltermelésük legalább 30—40°'n-ának t'árolására, a halászati főidényben, tehát ősszel a lehalászáskor túlkínálat jelentkezik, ezzel szemben május—június és részben július hónapban pedig a szükséglét nem elégíthető ki. Ezen túlmenően a jelenlegi termelői árrendszer sem ösztönöz túlzottan az ősszel lehalászott aruhal tárolasára, és így a következő év első fél évében történő értékesítésére. Az árkülönbség ugyanis átlagos körülmények között nem fedezi a tárolással kapcsolatos költséget és apadót. Az akadályozó tényezők ismeretében azokat a szükséges intézkedéseket, amelyeknek megvalósítása elősegíteni hivatott a tervben előirányzott célkitűzések valóraválását, két csoportba oszthatók; » Az első csoportba tartozna egy olyan állami támogatási rendszer bevezetése, mely közvetlenül a halászattal kapcsolatos beruházások állami támogatásán, vagy közvetve, termelői árkiegészítésen keresztül lehetővé tenné: 1. A korszerűtlen tórendszerek rekonstrukciójának sürgős elvégzését és a termelésből kivont tavakon a termelés újbóli megindítását. 2. A tórendszerek olyan átalakítását, mely a takarmányellátás és lehalászás gépesítésén keresztül megkönnyítené a dolgozók munkáját és jelentős mértékben csökkentené az élőmunka felhasználást. 3. Olyan telelőrendszer kiépítését, amely biztosítaná a megtermelt áruhal legalább 40°/(ri ának az I. fél évben történő értékesítését. 4. Olyan termelői árrendszer t> i- —'évinél nagyobb mértékben ösztönözne a hal tárolására és az év első felében történő értékesítésére. A második csoportba azok az intézkedések tartoznak, melyeknek megvalósítása a termelő üzemek feladata és érdeke, mivel azok végső fokon a termelési szint »emelkedését ennek eredményeképpen az önköltségének csökkenését így változatlan termelői és fogyasztói árak mellett is nagyobb, esetleg az ágazat fejlesztését is biztosító nyereséget eredményeznek. Ami már megválásuk E termelőüzemi feladatok közül a Szegedi Állami Gazdaságban a legjelentősebbeket már megvalósítottuk éspedig: 1. A közölt táblázat is azt mutatja, hogy az ivadék kihelyezés növelése egy bizonyos határig a termelés növekedéséhez vezetett. Ezt figyelembe véve 1972-ben a kihelyezett darabszámot kh-ként 800 db fölé emeltük, amely .minden eddigi sűrűséget felülmúl. 2. A területegységre eső termelés további növelése érdekében fokozott mértékben kívánjuk kihasználni a kettős hasznosítás lehetőségét, a növényevő halállomány növelésével. Ezzel a növényevő hal túllép halastótakarító szerepén és áruvá válik. Elengedhetetlen ezért olyan propaganda kifejtése, amely megismerteti a fogyasztót a növényevő halakkal es azok ízletes elkészítésének formáival, hogy a piacon való megjelenesének idején a növényevő hal már keresett árucikk fegyen. 3. A területegységre eső kihelyezési darabszám csak akkor növelhető gazdaságosan, ha fokozódik a vizek természetes táplálék készlete is. Ennek érdekében — a biológiai kutatások és kémiai vizsgálatok eredményeit felhasználva — fokoztuk a halastavak műtrágyázásának intenzitását. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy ez csak akkor nem lesz visszafelé elsülő fegyver, ha az intenzív műtrágya használatot kellő biológiai és kémiai vizsgálat készíti elő, és az ilyen irányú állandó, folyamatos ellenőrzés biztosított. 4. Érvényt szereztünk a halászatban is a teljes értékű gazdasági abrak használatának és felszámoltuk azt a nézetet, miszerint a haltakarmánynak a magtári hulladék és a tárolás során keletkező romlott takarmány is megfelelő. 5. Gondoskodtunk a megfelelő ivadék mennyiségről. Ugyanis az elmúlt években hullámzóvá tette a haltermelést az ivadék ellátás, amelynek esetenkénti elégtelen volta a haltermelésben szinte háromévenként hullámvölgyet eredményezett Az ivadék előállítás szabályozása és a tenyésztői munka javítása érdekében ezért a mesterséges keltetésre tértünk át, amely módszert azonban az ivadéknevelés technológiájának korszerűsítésével kell kiegészítem. Ennek érdekében ivadéknevelő tórendszert építettünk ki, amely tavakban viszonylag biztonságos a kikelt ivadék felnevelése. A felnevelés biztonságának növelése érdekében döntő jelentőségű az ivadékok takarmányozásában kiterjedten először 1972-ben alkalmazott holland ivadéktáp importálása, amely a nagyobb biztoi>ság mellett a hagyományos takarmányokénál lényegesen nagyobb hozamot is eredményez. Gazdaságunkban a halastavak műszaki állapota általában kielégítő, és a rendelkezésünkre álló földmunkagépekkel folyamatosan biztosítjuk a tervszerű karbantartást, így a tavak termelőképessége változatlan, tóterületnek a termelésből való kivonására nem került sor. Így gazdaságunkban a rekonstrukció szükségessége nem a tavak termelőképességének viszszaállftását, vagy fenntartását jelenti, hanem a korszerűtlen takarmány- és halszállítás olyan átalakítását, mely a termelési költségeket az amúgy is szűkös élőmunka-felhasználás csökkentésén keresztül befolyásolja kedvező Irányban, és a nehéz fizikai munka gépesítésével kedvező munkakörülményeket teremt. Ennek érdekében a jelenlegi kisvasúthálózat helyébe szilárd burkolatú úthálózatot kívánunk kiépíteni, amelyen a takarmány kiszállítása a tavak mellett elhelyezendő takarmánysilókba tankautókkal történne. A takarmánysilókból öneséses úton jutna a takarmany a modern etetőcsónakokba. A tankautók feltöltése egy teljesen gépesített központi raktárban történne, így a takarmányellátás minimális élö munka igénybevételével lenne megoldható. Ez az úthalózat biztosítaná a kifogott hal gépi rakodását és szállítását, egy központi osztályozó pedig e nagyon nehéz munka emberi körülmények között történő elvégzesét. Az egész rendszer kiépítése előkalkulációnk szerint 12 millió forintba kerülne, megvalósításához azonban saját erőnkön kívül a korábban már említett halászattal kapcsolatos beruházások állami támogatására lenne szükség. A Szegedi A. G. negyedik ötéves tervének utolsó négy évére (1972—1975), 439 vagon halhústermelést irányzott elö_ Bízva azonban az itt ismertetett technológiai módosítások sikerében, a terv módosítása során ezt a mennyiséget 457 vagonra emeltük Ez évenként és kat. holdanként közel 500 kg nettó halsa*porulatot jelent A megoldás módja Megválaszolatlan maradt még az a kérdés, hogy a Szegedi A. G. ilyen szintű haltermelése mellett mi akadályozza Szeged város halellátásának zavartalan, folyamatos biztosítását Kétségtelen tény ugyanis, hogy a gazdaság haltermelése közel háromszorosa annak a mennyiségnek, melyet Szeged város lakossága egy főre évi 3,5 kg-ot számolva igényelne. Ennek ellenére az ellátás nem zavartalan, sót egyes esetekben kimondottan hiányos. Erinek oka az, hogy a gazdaság haltermése felett 1974. végéig érvényes ötéves szerződés alapján a Halértékesftő Vállalat rendelkezik, így rajta keresztül gazdaságunk teljes haltermése az országos ellátásban kerül elosztásra. Így természetes, hogy a szegedi ellátás is tükrözi az országos ellátás minden problémáját Elősegítené az éHáf3s zavard talanságát, ha gazdaságunk az ötéves szerződés hátralevő Időszakára évenként mintegy 2500 q erejéig mentesülne szerződéses kötelezettségének teljesítése alól, ' így ezt a mennyiséget közvetlenül a fogyasztók részére, Szegeden értékesíthetnénk. Gazdaságunk ennek tárgyi előfeltételét meg tudja teremteni, így a Halértékesítő Vállalat megértő és közös célt támogató hozzájárulása esetén remény van arra, hogy a város ellátásának ez a problémája is a közeljövőben megoldódjon. PÁSZTÖI LAJOS, a Szegedi Á. G. igazgatója m x II 1 : • <