Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-30 / 231. szám

4 SZOMBAT, 1972. SZEPTEMBER 4. 3 Szegedi emlékek Kölcsönadott színésznő Mészáros Ági, a budapesti Nemzeti Színház tagja nemcsak nagyszerű színésznő, hanem — mint koljégáltó tudom — ritka rokonszenves emoeri tulajdonságokkal is rendelkezik. És hadd pletykáljak egy kicsikét: 6 Votth Agi édesanyja, Bodrogi Gyula anyósa és Bodrogi Adámka nagymamája. Nagy színészi múlt áll mögötte, s e múltból, mondja ő maga, a Szegedi Színháznál töltött három esztendő a legfényesebb emlékű. Két szerződés, két város, két meghívás között kellett annak idején választania. Horváth Árpad debreceni és Sziklay „Pipi" szegedi színidirektor ajánlata közt. Sziklay győzött: ötven pengővel. Ennyivel ígért több gázsit Horváth Árpádnál. Mészáros Ági jól választott. Nem az ötven pengő miatt, hanem mert olyan színházhoz és olyan városba került, ahol emberileg és művészileg egyaránt fejlődhetett. Ám beszélje el „szegedi emlékeit" 6 maga: — Harminchattól harminckilencig játszottam Szegeden. Prózai nalvának szerződtettek, de a szubrett váratlanul megbetegedett és így végül főleg zenés darabokban kaptam feladatokat. Ma már szinte hihetetlen, hogy olyan légkör lehet egy színházban, mint Sziklay színházában Szegeden. A közönség raJi jongása pedig odáig ment, hogy levelekben óvtak ettől vagy attól — vagyis még a magánéletembe is beleszóltak... — Volt egy idősebb újságíró, a nevére mór nem emlékszem: ő jósolta meg, hogy a budapesti Nemzeti Színház tagja leszek. „Magának a Nemzetiben a helye!" — mondogatta. Egyszer a Ludas Matyit próbáltuk Dékóny András átdolgozásában, Jávor Pál vendégszereplésével. Pesti színházi emberek is lejöttek vele, s a próbák alatt megállapították, hogy a Nemzetiben a helyem. Gondoltam, ezek udvarias emberek, ök mihamar vissza is utaztak, én meg Horgászkaland BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír Országszerte learatták a kendert Hazánk tíz megyéjében új felemelt átvételi árak több mint száz gazdaság ter- ösztönző hatása máris érezmelt az idén kendert. A fon- hető: korán kezdődtek meg tos ipari növény betakarító- a szerződéskötések. Minden sót országszerte befejezték és valószínűség szerint — egya kóró hatvanöt százalékát évi kihagyás után — az átszállították eddig az átvevő- j , gazdaságok újból behelyekre. A holdanként negy- aml , "T * venmázsós átlaghozam bi- kapcsolódnak a termesztészonyítja, hogy a gazdaságok bejól kidolgozott agrotechni- mmmmmmmmammmmmmmmom Icával biztonságossá, jövedelmezővé tették a termesztést mennyiségileg. A learatott és az elszállításig a tarlón maradt kóró minőségét azonban rontotta az esőzés. Éppen ezért a betakarítás gyorsítása az . elkövetkező évek elsőrendű feladata. Az országos hatáskörű szegedi Rostkikészitő Vállalat a betakarítás komplex gépesítését tűzte ki célul. Jövőre a meglevő és kitűnően bevált húsz Selga-típusú, Dániából importált arató, kévekötő berendezések számát húszról hetvenre emelik A sikeres nagvüzeml kipróbálás után lövőre kiterjedten alkalmaznak vegyszeres lombtalanítóst. Ennek a módszernek az ejőnve, hogv a levélhet tő' megfosztott kórót nem kell u tarlón tartani, kézzel lombtalanftani. Az aratás után mtndlárt hálárhnHák rakodóvinekkel szállítójármű re tehetik. A komnlex p^ne „ftősse! gvorsan ho«r»4ilf"*jit'' a termAs. megtörhető s" őszi csapadék minőségrontó hatása. Az Idei 16 ezer holdról — Farvek szerint — jövőre 20 ezer holdra növelik a vetésterületet a hazai ipar szükséglétét kielégítő termésmennyiség előállítására. Az maradtam. Nekünk, szegedi színészeknek Szolnokon volt a nyári állomásunk. Harminckilenc nyarán is itt, Szolnokon játszottunk, amikor egy délelőtt táviratot kapok: üljek taxiba és sies,ek azonnal Budapestre, mert Olty Magda helyett, aki megbetegedett, én fogom délután játszani Évikét a Ludas Matyi ban. Mészáros Ági még ma ls izgatott lesz, ha visszaidézi efct a napot. (Szimfóniára gyújt — és isten tudja, nekem ez is kedves bpnne, mert érthetetlen előttem n divat, hogy egy magát valamire tartó színész minimum Kentet, Malborot szív a FÉSZEK-klubban, s azzal kínálgatja a Szimfóniához szokott újságírót is...) — Amikor kézhez vettem a táviratot — meséli Mészáros Ági —, szinte megszédültem. Fodrászhoz rohantam, majdnem le ls késtem emiatt az előadást. Képzelje el, életemben először léptem be a Nemzeti Színházba, s rögtön a színpadára! Amikor kiléptem a függöny elé, majdnem elsírtam magamat, hogy én Itt lehetek. Állítólag sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő, aml előadás után történt: a száz pengős tiszteletdíjat sem akartam elfogadni, örültem, hogy felléphettem ezen a színpadon. — Este hétre mór Szolnokon kellett volna legyek. Vonattal Igyekeztem vissza. Képzelje, az állomáson várt az egész társulat. Amikor beérkeztünk a színházba, Sziklay kiment a várakozó közönség elé, és így kért elnézést a megkésett kezdésért: „A színésznőmet, Mészáros Ágit kölcsönadtam a budapesti Nemzeti Színháznak, most jött meg." És felhient a függöny... Ügy szerették .Szegeden Mészáros Agit, mint Budapesten egykor Fedák Sárit. Történeteket mond el, ame-' lyek személyes voltuk miatt nem „tollra valók" — kiviláglik belőlük, hogy nem túlzás a fenti kijelentés. No meg az is bizonyító erejű tény, hogy később Komlós Jucit és őt hívták vissza vendégszerepelni Szegedre, hogy megteljék a színház. — Szép volt az az idő. éhezni is jó volt — mondja Mészáros Ági művésznő. — A hit, a szeretet és a lelkesedés mindent pótolt. Az életem legszebb három évét ott töltöttem Szegeden. S higgye el, az a lelkesség, amit Szegeden „szereztem", nem múlt el belőlem az évtizedek múltán se. Elhiszem. Mert tudom, kedves Mészáros Ági. Sokan mesélik... Gulay István sértőkről A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése Kezdhetném a sort azzal a néhai 48-as szegedi huszárral, akit egy másik huszár, a bach-huszár Bonyhády megyefónök vesszőztetett meg, amiért Kossuth apánkat éltette. — Csak üssönek!... — monda a huszár. — Az a felem, a feneköm úgyis a császáré..., de a szívem, az Kossuthé! Márpedig azt tartja a közmondás is: Minden jó, ha a vége jó. A botnak ugyan sehogy sem jó a vége, pláne, hogyha a felségsértési szándék is a végére marad... Szegény jó Pósa Lajos is a végével járta meg. Egyik versének a végével. Abban az időben történt, amikor a felség, Ferencz József tíz szobrot ajándékozott szépülő fővárosunknak. Pósa bácsi gyönyörű költeményt írt ehhez az actushoz. De mint mondtam, a végével volt baj. A költemény így fejeződik be: „ ... Nekem még ls úgy fáj a szívem, királyom Nem tíz kellett volna, hanem tizenhárom..." Egyébként ezt derék dolog volt megírni. Száz vezércikk sem mondhatta volna meg tömörebben. Benne volt ebben a magyarság fájdalmas, soha el nem feledhető emléke. A Borsszem Jankó azonban megneheztelt érte. Zokon vette ezt a nemzeti megnyilatkozást. Nem tudni, ki rendelte meg a válaszverset, mely tapintatlannak nevezte a „felségsértő" Pósa Lajost, aki „Üt egy jó nagyot a koronás királyon, Huszonöt kell neked, de nem tizenhárom!" Ezt az ütést a haláláig sem tudta elviselni Pósa bácsi... Móra Ferencünk, ha nem is tartozott az ízig-vérig forradalmárok közé, szíve mélyén mindig az Igazi népuralmat áhította, s ennek adott hangot írásaiban is. 1913-ban, az ún. próbamozgósításkor azt a kitételt használta, hogy Ferencz József nem isten kegyelméből, hanem népei türelméből viseli fején a koronát. Királysértésl per indult miatta, amelyben Fehér Árpád viselte a szerzőséget, s ezért 6 hónapra el is ítélték. (Igaz-e, megtörtént-e az eset? Nem tudom. Egy azonban bizonyos: 1918. november 2-án- Móra Ferenc terjesztette be a Nemzeti Bizottmány javaslatát, melyben a köztársaság kikiáltásáról lévén szó, többek között ezeket mondta: „... meghatott lélekkel éltessük a népuralmat, mely nem az Isten kegyelméből, hanem a magunk akaratából való, amit ezen a földön csak egyszer lehetett mondani — 1849-ben.,."). Tömörkény István csak a „bűnpártolásig" vitte. Több alkalommal ls, a borzkülsejű publicista Kalmár Antal irányában. Egyébként ez egy zentai származású ügyvéd volt, aki gyakorta került ellentétbe a törvénynyel a köztársasági eszme védelmében.' Mindannyiszor — a szegedi állam fogházba való — bevonulása előtt, vagy után, az Időt Tömörkénynél kvaterkázta át. A családi ház udvarán három-négy fiatal fácska nyújtogatta ágait. Előtte állott megrakva az asztalka minden evő-, s vóalkalmatossággal. — Tónikám! — intézte szavát Kalmárhoz az író, a facsemetékre mutatva — ... ha nagyon üldözőbe vesznek, Itt a rengöteg, elbüjdoshatsz benne!... Szalonnát mindig találsz az egyik ágon, s ha mögszomjazol, csak fütyölj és rögvest mögérközik Italban is az elégtétel! Tömörkény szerénységére jellemző, hogy nem szerette, ha társaságban személyére akarták terelni a szót. Ilyenkor mindig a felségsértő embert rángatta elő: — Sokkal fontosabb ennél..., hogy előkerült-e már a rengötegből az a szögény bújdosó fölségsértő!? Kevés a halász, nincs utánpótlás Rekonstrukcióra szorul a Fehér-tó A Szegedi Állami Gazda- ért el. Ezért a gazdaság szabású rekonstrukciójára, ság fehér-tói kerületében szakemberei egyelőre nem többek között elektromos vemegkezdődött a november bocsátkoznak becslésekbe. A zetékhálózat kiépítésére lenvégéig tartó nagy őszi mun- „termést" csak akkor tudják ne szükség, hogy külföldön ka, a lehalászás. Tavasszal megbízható pontossággal fel- már bevált berendezéseket ötvenhárom vagon pontyot, mérni, ha már néhány na- vásárolhassanak, egyes munés egyéb halat helyeztek ki. gyobb tó kiürült. kafázlsokat, például a felaminek több mint háromszo- A tógazdaságban az utób- hordást, gépesíthessenek. A rosát szeretnék most kivenni bi években egyre Inkább je- rekonstrukció azonban csak a tavakból. A jól indult lentkeznek munkaerőgondok, állami támogatással, hosszú idény szokatlan szeptemberi a brigádok létszáma lassan, lejáratú hitellel valósítható lehűléssel - zárult. Ebben a de állandóan fogy. Nincs meg. A halhústermelés jövőhónapban az állomány any- utánpótlás, a fiatalok ma je szorosan összefügg a tanyit sem gyarapodott, mint a már nem választják a nehéz vak felújításával, a tavi hameleg nyári időszakban há- fizikai munkával járó szakrom-négy nap alatt. Az mát. Nemcsak a Tiszán, a egyenkénti átlagos súlynöve- Fehér-tón is kiöregednek a kedés még három dekát sem halászok. A tógazdaság nagylászat korszerűsítésével, az ősi mesterség „megfiatalításával". 81. — Elbújtunk egy előre elkészítött verőmbe. — De azt ágakkal, füvei, gizgazz&i jól el kellett álcázni, hogy a madár rá ne jöjjön a turpisságra. Aztán nem messze a veremtől kitűzdeltük a kitömött pólimadarakat, persze nőstényeket. Apám még a pó-lj hangot ls ügyesen utánoizta valami síppal. — Az a bolond szélkiáltó mög elevennek hitte, aztán mög akarta petélni — derült egyre iobban Kinizsi —, az embör csak sorra lepufogtatta őket. Néha egész füzérrel vittem haza. — Pedig kár értük — érzékenyült el Gábor. — Olyan gyönyörű fuvolázó hangjuk van, s látod, a jóhiszeműségük áldozatai lesznek. — Mert öszi a fene őket a nőstény után. kér az embört — szögezte le Matyi, s talán Veronka iutott eszébe, aki őt is bűvöletben -artia. oedig már a másé ls volt, s méesem nyugszik tőle — A fene érti ezt — gondolta önkénytelen vállrándítással —. de az igazság nz. hogy gyerökkorától nagy vágvat érrött mindig iránta, pedig voltak Veronná! szöbtí lányok ls a közelében, de neki csak ő köllött. s mikor máshoz mönt férjhöz, hetekig búskomor volt, s még a munkáiét is elhanyagolta. Kórság ez, vagy mi — elmélkedett tovább —» először csak belopakodik valaki az embör szívibe, aztán onnét nem lőhet többé kiverni. Pedig Veron sose mórikálta magát, nem is kacsalódott. mint a legtöbb lány Fölsővarason, de talán éppen az volt a varázsa, hogy csak nézött, beszélt, mosolygott természetösen, s az embörnek máris melege lött. No! Azt hiszöm — mondta fönnhungon kisvártatva —, közelödünk mar a Tandari-tanyához. — Arra ő is gondolt, hogy szép szóval aligha boldogulnak a cserbenhagyott férjjel, s már tegnap eltökélte magában, hogy nem sokat teketóriázik vele, ha ellenáll, úgy megcsavarja a karját, hogv nem lesz kedve kötözködni, de még a vasvillát sem tudja kézbe venni napokig. Kést ugvan nem hozott magával. óvatosságból, bár ő igazán ritkán szokott meedühödni. de madzag azért van a zsebében, meg a szekérben, az alcserényre, a lehintett szalma alá puskái is rejtett, igaz. hogy csak a vadászszenvedélye esetleges kielégítésére, s nem védekezésül. Vagv ki tudia? Tnndari Sándor ls juhosgazla volt. vagyis külön juhászt tartott, de a kisebb falka, talán kétszázötven bürge, már javában telelt, jó távol a tanvától a birkaistállóban: Maga a porta szabadon állt. 1eg°nyesorok között, a fehérre meszelt lakóházon kívül Istálló, szín, az udvar közenén gémeskút, s kissé hátrább egy szellős góré látszott, jól metttömve csöves kukoricával. Al"ita még egy óiféie is lapult. Mi kor megálltak a szekérrel a ház közelében, Gábor észrevette, hogy a meszelés egészen friss szinte vakít a hideg téli napsütésben, nyilván szegény Veron Igyekezett vele. Az ls feltűnt neki. hogy a falak lefelé jól kiszélesednek. Ez még a házásó betyárok ellen készülhetett így, akik éjjel, mikor az épület túlsó végében aludt az egész család, itt a fal alá ástak, s kirámolták a nyíláson keresztül a tisztaszoba értékeit. A nép aztán ezzel a széles ,kancafallal'' védekezett a rablók ellen, meglehetős sikerrel. Egy dühös kutya rontott előre, olyan vMul. hogy Matyi az ostor nyelével tartotta távol, s kővel dobálta meg. De a kutya nem tágított, egyre veszettebben vicsorgott a két fiatalember körül, mire Matyi béketűrése is elfogyott, s akkorát vágott az ostor boldogabb végével az orrára, hogy a ' kötelességtudó eb végül is behúzott farokkal, s fájdalmas vonyítással szaladt hátra. — Olyan veszött vagy, mint a gazdád — morogta Kinizsi. Ebben a percbep kipattant a konyhaajtó, s a tornácon egy ingerült fiatalember jelent meg. Nyitott ujjasban volt. a nyaka is szabadon maradt, de — Matyi figyelmét nem kerülte el — a csizmája szárából egy kés kandikált ki. Vérben forgó szemmel, feldúltan üvöltött. — Mit akartok itt? Ki bántotta azt a kutyát? — Én — mennydörögte Matyi nyugodtan, de éberüL — És ha mégégyször felémkap, akkor nem őrzi tovább ezt a házat. / — Abba majd én is beleszólok — ordította kihívóan, de egy pillanatra megtorpant a bikaerős férfi láttán. Ezze] nem számolt, bár tudta, hogy Bitéék szoros barátságot tartanak a Kopasz családdal. — Ne dühösködj. Sándor — szólalt meg Gábor. higgadtságot erőltetve magára, mert minden íze remegett az indulattól —, nem azért jöttünk, hogy veszekedjünk, hanem hogy szót értsünk veled. (Folytatjuk.) ,