Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-30 / 231. szám

SZOMBAT, 1972. SZEPTEMBER 30. 3 Esküt tettek a katonai főiskola elsőéves hallgatói Bensőséges katonaünnepet tartottak Szegeden . Acs S. Sándor felvétele A katonai főiskola elsőéves hallgatóinak esküje Immár hagyományosan — a fegyveres erők napján — tartották Szegeden, tegnap, pénteken a Kossuth Lajos katonai főiskola határőr és karhatalmista tagozata elsőéves hallgatóinak ünnepélyes katonai eskütételét. A bensőséges ünnepségen ott voltak a hallgatók hozzátartozói, ismerősei. A megyei pártbizottságot Nagy László képviselte, s jelen volt dr. Kovács József, a szegedi járási pártbizottság első titkára, Deák Béla, a Szeged városi pártbizottság osztályvezetője, továbbá a KISZ és a társ fegyveres testületek több képviselője is. A katonai díszelgésű ünnepség — amelyen közreműködött a szegedi munkásőrség zenekara — a Himnusz hangjaival kezdődött. Ezután Dudás István alezredes, a határőrség kerületi parancsnoka meleg szavakkal köszöntötte a résztvevőket, az esküre felsorakozott hallgatókat és szüleiket. Hangoztatta — egyebek között —, hogy a katonai főiskola elsőéves hallgatói már felszabadult hazánkban születtek, és a tiszti hivatással a nép hü fegyveres szolgálatát vállalják. Ez szép és egyúttal nehéz, férfias feladat. Kérte a szülőket, hogy továbbra is segítsék gyermekük életútját. Jó tanulást, helytállást, örömet és boldogságot kívánt az elsőéves hallgatóknak. A Belügyminisztérium, a határőrség országos parancsnoksága és a Kossuth Lajos katonai főiskola parancsnoksága nevében Richter Ottó alezredes, a katonai főiskola tanszékvezetője üdvözölte a szülőket és esküt tevő fiúkat. Szólt a tiszti hivatásról, o nép fegyveres szolgálatának jelentőségéről. Ezután a csapatzászló előtt esküt tettek az elsőéves hallgatók. Utána Fenyő Péter hallgató kért és kapott szót. A maga és a társai nevében ígérte, hogy minden helyzetben hűek maradnak esküjükhöz. A megkapó ünnepség az Internacionálé hangjaival, majd az elsőéves hallgatók díszelgésével ért véget. Ezután a hallgatók hozzátartozóikkal töltötték az időt. A hallgatók, köztük Bognár János makói, Donka Attila csongrádi, Sípos Attila sándorfalvi, Ceglédi János tiszaszigeti, Szilvási László apátfalvi, Gila Dezső csanádpalotai, Ruska Zsolt szentesi fiú is vidáman szólt a már megízlelt katonaéletről, majd utána természetesen az otthoni dolgok kerültek szóba. Beszélgetett az elsőévesekkel a már végzős, kiváló tanulmányi eredményeket elért szegedi Pórizs Sándor törzszászlós, azután Sípos Attila Endre nevű bátyja, aki a katonai főiskola harmadéves hallgatója. A percek, félórák gyorsan elröppentek. A szülők a búcsúzáskor a „vigyázz magadra fiam!" mellett jó tanulásra is intettek. A szülők és mi jogos örömmel lehetünk büszkék a tiszti hivatást választó fiúkra. M. S. Megbeszélés a szarvasmarha-tenyésztés tanácsi feladatairól A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a megyei tanácsok illetékes helyetteseinek, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok vezetőinek részvéteiével pénteken országos tanácskozás kezdődött Az értekezleten Kazareczki Kálmán, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének kormányprogramjából adódó tanácsi feladatokat ismertette. Hangsúlyozta, hogy a program megvalósításában fontos szerepe van a tanácsi apparátusnak, hiszen a fejlesztési célokat tájegységlenként kell összeállítani úgy, hogy az a központi terveket alátámaszsza. A tanácskozáson szóba került a programmal kapcsolatos minisztériumi és tanácsi szervező munka összehangolása, s meghatározták a gyakorlati tennivalókat. A pártépítő tevékenység szerves része: a KISZ párttaggá nevelő munkája A

KISZ megtisztelő és rendkívül felelősségteljes feladata, hogy tagjainak legjobbjait párttaggá nevelje. A párt- és az ifjúságpolitikai munka során szinte naponként találkozunk a fenti megfogalmazással, helyesnek, igaznak tartjuk azt, de ritkán gondoljuk végig azt a folyamatot, ami a tömör mondat mögött van. A KISZ tagjai mozgalmi életüket meghatározott tevékenységi formában az alapszervezetek keretei között élik. Szervezeti rendezvényeken, politikai és munkaakciókon vesznek részt, művelődnek, sportolnak, szórakoznak, hatnak egymásra és környezetükre, befogadják a szülői ház, az iskola, a munkahely impulzusait, és ezek együttes eredményeként formálódik jellemük, erkölcsi, politikai arculatuk, magatartásuk, egyszóval többségük szocialista típusú emberré nevelődik. A párttaggá neveléshez azonban több kell. Mit tegyen egy KlSZ-alapszervezet? Egyáltalán kik a legjobbak és mi hiányzik még belőlük, hogy párttaggá érjenek? Ki dönti ezt el és ki végzi a nevelést? Megannyi kérdés, amire talán tudunk js válaszolni, de mindig ott marad a kétely: képes-e egy KlSZ-szervezet e feladat végrehajtására? Fogadjuk el, hogy igen, hiszen a gyakorlat igazolja ezt, de rögtön tegyük hozzá, csak úgy és az esetben, ha e tevékenységét a pártszervezet gondos figyelme, naponkénti segítőkészsége kíséri. Tapasztalataink sajnos azt igazolják, hogy ez még a pártszervezetek munkájának nem természetes és állandó eleme, pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a KISZ csak akkor tud eredményesen megfelelni e feladatának, ha a KISZ párttaggá nevelő munkáját a pártszervezetek a pártépítő tevékenység szerves részének tekintik. N

em is lehet ez másként: a KISZ-ben viszonylag azonos korú, azonos neveltségi szinten levő, azonos gondolkodású fiatalok élnek együtt, akik jóllehet bizonyos személyiségi jegyekben különböznek egymástól, de egyben nem: valamennyien kevés élettapasztalattal rendelkező fiatalok. A párt leendő tagjaival szemben követelményeket támaszt és ezek alól a fiatalok sem menthetők fel. Ha tehát egy pártszervezet igényes tagfelvételi munkát akar végezni, akkor arra is vállalkoznia kell, hogy leendő tagjaival többet és igényesebben törődik. Kétszeresen kőóriási szüksége van. Így mindenütt meg kellett teremteni előbb az építés ipari bázisát, azt magas színvonalra, nagy teljesítőképességűre fejleszteni — s most már ezzel a bázissal mindenütt lehet integrálódni. Ezért — eb. ben az ágazatban — a szakosítási munka lényegében 1971. őszén kezdődött. s eat még megelőzte a 60-as évek végén egy hatalmas profiltisztítás és tipizálás valamennyi érintett országban. Mindezzel többé-kevésbé 1972-re lettek készen a KGST 9-es szekciójának szakemberei. Az első lépcsőben — Zakopánéban — 69 gép sorsa felett döntöttek: melyiket, ki gyártsa ezután, egyedül, a többieknek is. Ez a döntés nem folyt természetesen vita nélkül: ma már világos, hogy könnyebb — bármelyik ágazatban — gyártásszakosítást bevezetni a fejlesztés szakaszában, mint amikor már gyártanak valamit. A íelszerszámozott, jól begyakorolt sorozatgyártásról nehéz lemondani, és nehéz is eldönteni, melyik ország, melyik gyára kapja meg végül is a szakosodás jogát. Éppen ezért ebben az ágazatban is lépésről lépésre halad majd a szakosodási program teljesítése, hiszen rá* adásul rengeteg a különböző rendeltetésű, kisebb-nagyobb gép is. Különben, Zakopánéban, az ÉLGÉP. a többi között szakosodott a 60 és 100 tonnás toronydarura, a 160 kg-os felvonóra, a 3 és 5 köbméteres hidraulikus betonfogadóra, 1000 literig a betonkonténerre, a betonkeverő kocsira, és a 60, illetve 120 köbméter/óra teljesítményű betongyárra. Nem kis részben ebből is következik, hogy az ÉLGÉP idei szocialista exportja körülbelül 15 —20 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. A szakosodási program, amelyet Zakopánéban elfogadtak az érintett országok, s nem kevésbé az OZMOSZ-ban kialakult szoros kapcsolat biztonságossá teszi a jövőt az ÉLGÉP számára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell nap mint • nap új megoldásokon gondolkodni, új lehetőségeket keresni, vagy a jelentkező új gondokat megoldani. Az ÉLGÉP például az utóbbi években kifejlesztett egy korszerű vibrátort (te lajtömörítésnél és betonozásnál használják). amelynek ma már a miniatürizált változatát is elkészíthették, hála az EVIG-ben elkészült kisebb motornak, illetve a kohászat által produkált kisebb öntvényháznak. A vibrátort különösen az egyik alkatrésze miatt, az úgynevezett flexibilis tengelye miatt használná nagyon szívesen a szovjet és az NDK építőipar. Sőt, ma már nemcsak több ezer vibrátort várnak a gyártól (szakosodhatna is erre ,a termékre a gyár), hanem több tízezer flexitengelyt is — szólóban. A hazai gumiipar és a dróthúzó müvek azonban jelenleg nem tud több nyersanyagot adni az ÉLGÉP-neik a flexitengely-gyártás bővítéséhez. Most keresik a megoldást, de nemcsak Magyarországon, hanem a Szovjetunióban és az NDK-ban is Érkezett is nemrégiben egy javaslat a Szovjetunióból: a tengelyhez szükséges gumirészeket ők tudnák szállítani, tehát a magyar gumiipa:* többlettermelésére nem lenne szükség. Ha ebben megegyeznek, és dróthuzalt is sikerül szerezni, akkor itt a szakosodás legkorszerűbb változata — a részegység-szakosodás szerveződhet meg a szovjet, az NDK és a magyar építőgépgyártók között. Ez az integráció elmélyítésének mindennapos gondja (más ágazatban is), a nyersanyag, a szakértelem, a megoldás, a termelőkapacitás legjobb eredményt adó kombinációját — és a mindenki számára legelőnyösebb kombinációját megkeresni és megszervezni. Gerencsér Ferenc telessége ez a pártszervezetnek a KISZ-tagok esetében. A KISZ nem egy a tömegszervezetek közül — mint ahogy ez mostanság több pártszervezet szemléletében él —, hanem o párt ifjúsági szervezete. Kötelessége másrészt azért, mert fiatalokról van szó, akiknek nevelése, formálása a felnőtt és érett kommunisták tudatos munkáját igényli. Nem kell túlságosan mélyre nyúlnunk a pártmunka módszereinek tárházában, ha azt keressük, hogy milyen formában tegyen eleget a pártszervezet ez irányú feladatának. A ma középkorú párttagok jól emlékeznek a felszabadulás utáni idők, vagy akár az ötvenes évek végének gyakorlatára, amikor az ifjúsági szervezet legjobbjai sokszor kaptak pártmegbízatást is, komolyat és felelősségteljeset, ami megmérte erejüket, edzette akaratukat, erősítette politikai elkötelezettségüket. A fiatalok mindig szívesen és lelkesen fogadták az ilyen feladatokat és az élet igazolta, hogy mindenkor felnőttek ezek teljesítéséhez. Ma is így van ez, csak valahogy manapság bizalmatlanabbak vagyunk velük szemben, indokolatlanul felnőttesebb gondolkodást várunk tőlük, mint ami a sajátjuk, túl magasra helyezzük előttük a mércét, a közelítés helyett gyakran elidegenftjük őket magunktól. Félreértés ne essék, nem a követelményrendszerünk liberalizálását szorgalmazom, hanem a fokozott megértést és segítőszándékot, mert — közhely ugyan, de így igaz — kommunistákká csak akkor válnak, ha kommunisták nevelik őket azzá. U

gy vélem, a nevelőtevékenység nem tudható le azzal egyetlen pártszervezet részéről sem, hogy a KISZ munkáját időnként napirendre tűzik, hogy a fiatal pártttagokat a KISZ-ben való tevékenységgel bízzák meg, vagy hogy a vezetőség egy tagjának feladata a KISZ-alapszervezet „patronálása". Ezek mind fontos dolgok, de koi-ántsem elegendőek a fiatalok személyiségének gondos formálásához. Nem kellene lekicsinyelni és méltóságon alulinak tartani azt. a korábban bevált módszert, hogy a pártszervezet, az üzem, a tsz, az intézmény' vezetői időnként jelenjenek meg a fiatalok között. Ne csak taggyűlésen, vagy reprezentatív KlSZ-rendezvényen, de a hétköznapi munkában, sőt néha szórakozásaikon is. A kötetlen, közvetlen és komoly beszélgetés, a véleményük kikérése és meghallgatása erősíti bennük azt az érzést, hogy komolyan vesszük őket, számítunk rájuk. A jó érzékű, hozzáértő kommunisták ezúton ismerhetik meg leginkább őket és választhatják ki azokat a fiatalokat, akiket nemcsak érdemes, de kell is párttaggá nevelni. A párt Csongrád megyei végrehajtó bizottsága nemrégen hasonló igénnyel vizsgálta és vitatta meg a KISZ párttaggá nevelő tevékenységét. A jelentés és a vita megállapította, hogy a KISZszervek és szervezetek becsülettel teljesítik kötelességüket és a pártszervezetek jó része is fokozott gonddal törődik velük. Ezt igazolják a tagfelvételi munkában elért és országosan is elismerésre méltó eredmények. Az elmúlt két év során kereken 1600 fiatalt vettek fel a megye pártszervezetei, akik közül 800-at a KlSZ-szervezetek ajánlottak. Különösen figyelemre méltó, hogy a felvettek több mint fele fizikai dolgozó és kereken 200 a 18 —21 év közöttiek száma. A tagfelvétellel azonban nem zárható le a fiatalok kommunistává nevelése, hiszen ők még ifjúkommunisták a szónak nemcsak életkort, de érettséget jelentő értelmében is. A pártszervezeteknek további kötelességük a velük való fokozott törődés, hogy megszokják a pártszervezet szigorúbb szervezeti fegyelmét, felelősségteljes munkalégkörét, hogy minél előbb beilleszkedjenek a számukra mégiscsak új közösségbe. Gondoskodni kell számukra állandó, teljesíthető. és ugyanakkor erőt igénylő megbízatásokról, amit jó ha a KlSZ-szervezetben végeznek, de nem feltétlenül csak ott lehet dolgoztatni őket. A

pártszervezeten belül teljesedik ki végül is a kommunistává érés folyamata, ami a párt- és KISZ-szervezet együttes munkájának legszebb gyümölcse. PETROSZKI ISTVÁN Középpontban a serdülőkor Befejeződött az iskolaegészségiigyi ankét Tegnap, pénteken délután a Bartók Béla Művelődési Központban dr. Róna Borbála, a Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság főtitkára zárta be a kétnapos iskolaegészségügyi ankétot, amelyet a társaság, valamint a városi tanács müvelődésés egészségügyi osztálya rendezett. Az iskolaegészségügyi társaság évente két vándorgyűlést rendez, Eger, Szolnok, Debrecen után most először adott otthont Szeged az ország minden részéből érkező orvosok, pedagógusok, pszichológusok tanácskozásának. A társaságnak az a célja, hogy a mostanihoz hasonló vándorgyűléseken összehangolja valamennyi gyermekegészségüggyel foglalkozó szervezet és szakember munkáját, az előadásokból leszűrhető általánosításokat, eredményeket pedig segítsen felhasználni a gyakorlatban. A szegedi ülésszak eredményeiről, tapasztalatairól dr. Róna Borbálát kérdeztük meg. — Nagyon szerencsés volt a témaválasztás — mondotta. — Ezen a gyűlésen a serdülőkor átfogó, orvosipedagógiai vizsgálata került a középpontba. Eddig szinte „senki földjének" számított ez a terület és csak látszólag tűnt problémamentesnek. Pedig ez az a korcsoport, amelynek jellemzői többek között: erős kritikai beállítottság a családdal és iskolával szemben, a „bandába" tömörülés igénye, ugyanakkor a rftágányérzet jelentkezése stb. — Konferenciánkon sokféle aspektusból került nagyítólencse alá ez a központi téma, és korántsem ellentmondásos, hanem éppenséggel nagyon egybehangzó általánosítások születtek. — Végül valamennyi résztvevő nevében köszönetünket fejezem ki Szeged vá-osnak, az itteni szervezőknek, mert az ő munkájuk tette lehetővé, hogy kitűnő légkörben, eredményesen tanácskozzunk. S. E.