Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

CSÜTÖRTÖK. 1972. SZEPTEMBER 2*. 3 DIAKOK A PAPRIKAFÖLDÖN. Szorgalmas diáksereg dolgozik az Üj Elet Tsz paprikaföldjén, zsákokba, ládákba gyűjtik a pirosló termést. A Gagarin általános iskola nyolcadikosai az osztálypénztárban őrzik majd a háromnapos munkáért járó pénzt, úgy mondják, jó lesz majd az évvégi ballagásra Szegedhez kívánnak tartozni Tanácsülések négy városkörnyéki községben Jelentős szakasz zárult tegnap a szegedi vonzáskörzet közigazgatási rendezésének megvalósításában. Először három héttel ezelőtt adtunk tudósítást arról, hogy a megyeszékhely közelében levő öt községben akti vau léseken vitattak meg a lakosság képviselői a Szegeddel való egyesülés kérdését. Ezeken, s a következő gyűléseken, megbeszéléseken, vitákon iránytű volt a helyes megoldást kutató emberek kezében az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának az ország vezető testületeinek egyetértésével megfogalmazott állásfoglalása, mely — akárcsak a kormánynak a településhálózat fejlesztéséről hozott határozata — koncepciózusán körvonalazta e környék közigazgatásának jövőjét Tápé, Algyő, Szőreg, Kiskundorozsma és Gyálarét lakossága a legkülönbözőbb fórumokon hallatta hangját majd végezetül falugyűléseken hatalmazta fel a tanácsokat a döntésre. Szombaton Algyőn, kedden Gyálaréten, szerdán Kiskundorozsmán, Tápén és Szőregen vitatták meg a tanácsülések a Szegeddel való egyesülést. Ezeken az üléseken részt vettek a megyei, városi és járási pártbizottságok, tanácsok, illetve a járási tanácsi hivatal képviselői. Élő település Kiskundorozsma választópolgárainak egyharmada vett részt az elmúlt három hét alatt valamiképpen a közigazgatási rendezés vitájában. A tegnap délelőtti tanácsülésen is — három témája volt — az első napirenden alakult ki a leghevesebb vita, a Tóth József tanácselnök által előterjesztett beszámolón és határozati javaslaton, melyek Kiskundorozsma és Szeged kö2> igazgatási egyesítését célozták. Mindaz, ami a tanácstagi hozzászólásokban elhangzott, nel szorosan összefüggött a másik két megtárgyalt és elfogadott jelentéssel is. Az egyik az új tanácstörvény végrehajtásáról és tapasztalatairól szólt, a másik a nagyközség ifjúsága helyzetének alakulásáról. A 14 tanácstagi hozzászólás is tükrözte annak tudomásul vételét, hogy — dr. Paczuk István, a megyei tanács elnökhelyettese is említette hozzászólásában —lényegében egy kialakult gyakorlat jogi rendezéséről van szó. Arról, hogy Szegedet és Kiskundorozsmát az az egy zsilip se válassza el egymástól, a távolabbi jövőben se a szolgáltatások, se a műpirend között az első helyen foglalkozott Szeged és Szőreg közigazgatási területe egyesítésének kérdésével. Az erről szóló anyagot Banda Menyhért tanácselnök terjesztette elő. A vitában a tanácstagokon kívül felszólalt Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács elnökheged várossal. A vitában a 11 felszólaló tanácstag egyhangúlag állást foglalt a Szegedhez való tartozás szükségessége mellett. A hovatartozásról döntve megemlítették azokat a feladatokat, melyeket még a negyedik ötéves tervben meg kell oldani. Az árvizes településen utat kell építeni, a villanyt, a vizet oda bevezetni, fel kell épülnie az 50 gyermek befogadására alkalmas óvodának is. A Dózsa György és a Kossuth Lajos utcában a terveknek megfelelően a gázvezeték kiépítése ugyancsak sürgető tennivaló, s ebben az ötéves tervben kell elkészülnie a település részletes rendezési tervének is. A köyetkező tervidőszak feladata a művelődési otthon korszerűsítése, a szennyvíz elvezetéséhez szükséges csatornahálózat kiépítése, a gázvezeték-hálózat fejlesztése, az általános iskola bővítése és tornaterem építése. lyettese, dr. Kovács József, Biztosítani kell a település az MSZMP járási bizottságának első titkára és dr. Csikós Ferenc, Szeged megyei város tanácsának vb titkára. A felszólalások után a tanácstagok egyhangúlag igenszavaztak, elfogadva és kérve Szőreg egyesítését Szegeddel. Valamennyi felszólaló tanácstag egyértelműen szükségesnek, helyesnek tartotta e lépést. Egyiküket sem érte váratlanul, hiszen ők is Szabó Lajos, a járási pártbirégóta fontolgatták a város- zottság osztályvezetője, dr. népi hagyományainak ápolását, éppúgy, mint az ehhez szükséges anyagi eszközöket, falumúzeumot építeni, s megteremteni a fiatalok sportolási lehetőségét. A jelenleg is működő népi együttes sikeres munkáját is támogatni kell. A tanácsülésen felszolalt hoz tartozás előnyeit. Azokat az előnyöket, melyeket a nagyközség — ha korlátozottan is — eddig is élvezett. Azért, mert Szeged tőBozó Sándor, a megyei tanács vb titkára és Papp Gyula, a városi tanács elnökhelyettese. A nagyközségi taszomszédságában van, mert nacs egyhangúlag elfogadta, összeépült a varossal. A fel- „ , , „. , , szólalok is elmondották, hogy a Szeged es Tape egyesítését legtöbben azért költöztek szorgalmazó határozati jaSzőregre a megye más tájai- vaslatot ról, azért telepedtek le a Gyálaréten a kedd esti órákban döntött a tanács a községben, mert Szegeden találtak maguknak munkát, velődési, se a szociális ellá- mert városlakókká kívántak közigazgatási terület egyesílenni. Vagyis lakossága szá- téséről. A felszólaló tanácsmának gyarapodását eszom- tagok valamennyien pártját szédsagnak köszönheti Szőtottsag. A napirend vitájában felszólalt dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vb titkára, s azt kérte a nagyközség lakóitól, hogy az alvó településnek tartott Kiskundorozsma élő részévé váljon a városnak. Ne csak a villamos érvonalával, de társadalmi, politikai, gazdasági erezetével kapcsolódjon Szegedhez. Dr. Kovács József, a járási pártbizottság első titkára arra hívta fel a tanácstagok figyelmét, hogy mostani döntésük azok közé tartozik, amelyek nem egyhamar évülnek el. A tanácsülés ennek tudatában vitázott s szavazott végül: egyhangú igent mondott a Szegeddel való egyesülésre. A növekedés előnyei Szóregen tegnap délután ülésezett a tanács. Több nareg. örvendetes a lélekszám növekedése, hiszen érzékenyen jelzi: virágzó, növekedő, minden tekintetben gyarapodó a község, jövője biztató. De éppen e gyarapodás következtében egyre több víz és járda, és sok más zetül Gyálarét község kell, ezt pedig Szőreg önere- Csa egyhangúlag úgy jéből nem képes biztosítani. Erre már csak városi kereteken belül van fokozatosan lehetőség. fogták e lépésnek. Felszólalt a tanácsülésen Kovács Imre, a Csongrád megyei tanács elnökhelyettese és dr. Csikós Ferenc, a szegedi városi tanács vb titkára is. Végetanádöntött, hogy kéri a közigazgatási terület rendezését: Gyálarét egyesítését Szegeddel. Nehezebb, mint a termelés T

öbb üzemi párttitkárnak és gyárigazgatónak tettem föl ugyanazt a kérdést: véleményük szerint a szabad idő növelésével a dolgozók arányosan többet törődnek-e önművelésükkel? A legtöbben határozott nemmel válaszoltak, sőt voltak, akik éppen ellenkező tendenciát figyeltek meg. Sokakat — mint mondották — utóbbi időben úgy elkapott a szerzési vágy, hogy könyvet hosszú hónapokig sem vesznek a kezükbe, a színházba, moziba járást egyenesen flancnak tartják, sőt az élettől legelrugaszkodotlabbak még az újságba sem néznek bele. Hogy milyen bestiális embermészárlást visz végbe az Egyesült Államok Vietnamban? Hogy miképpen alakul a közel-keleti helyzet? Hogyan oldódik meg Szegeden a lakás-, az óvoda-, a közlekedés-, vagy a művelődésprobléma? Tőlük ugyan lángba borulhatna a világ; újra a nép nyakára ülhetnének egykori megnyomorítói; akár soha meg ne szűnjenek a dohosvizes szuterének — csak nekik legyen tele a hasuk, és megszerezzék a luxuslakást, meg a márkás autót. Igen, a közömbösek ellen beszélek folyton-folyvást. A rpűvelődési igénytelenség még csak magyarázható úgy ahogy, például a szilárd anyagi bázis megteremtésére irányuló törekvéssel, s legfeljebb mérgelődünk a sokszor döbbenetes szellemi sivárság láttán. De ha valaki rá se hederít, mi történik körülötte a társadalomban, ha teljesen hidegen hagyja a gyakran szenvedélyes vitáktól kísért nagy országépítő igyekezet, s csupán önmagának kapirgál, mint a tyúk — az ilyen magatartást nem lehet, nem szabad elfogadni, megérteni. Az egoizmus spórái sajnos, terjednek a szocializmus viszonyai között is: lám, némelyik, gátlástalan autós otthagyja az út porában azt, akit elgázolt; többen húzódoznak, ha tanúskodniok kellene az igazság oldalán, mert, úgymond, az nem tartozik rájuk; bizonyos típusok nem bánják, ha agyonveri is egyik ember a másikat az utcán, csak nekik ne legyen bajuk belőle. Vannak, akik mélységesen felháborodnak, ha meglopják őket, és hosszadalmas prédikációba fognak az emberi aljasságról, igyekezvén ezt is a demokrácia nyakába varrni, de tőlük felgyújthatná valaki a gyárat, talán oda se figyelnének, mert azt hiszik, az nem az övék. Az egyik nagydiák a szegedi vasöntödében dolgozott, hogy keressen egy kis pénzt a szünidőben. Még tiszta szívű emberke lévén, úgy nézte-szemlélte a dolgokat, hogy azok egybevágnak-e az iskolában tanultakkal. Bizony alig-alig vágtak egybe. „Elnéztem — mesélte — mekkora anyagpocsékolás megy ott végbe. Használnak a műhelyben egy talicskák ami szerintem nem a célnak megfelelő, mert igen hamar letörik az eleje. Ha azonban megpántolnák, még nagyon sokáig bírná a strapát, de ilyesmivel úgyszólván a kutya sem törődik. Lökik félre, az ócskavasba." S amikor a fiú megkérdezte, miért nem használják tovább azt a szerszámot, az egyik „öreg- melós" valósággal lehurrogta: ugyan mit vergődik vele, majd adnak helyette újat. Hát ezeket a veszedelmes közömbösségspórákat kellene elpusztítani, mielőtt megfertőzhetnék a rendes embereket, akiket még természetes módon izgat, hogy milyen óriási lehetőségek rejlenek a takarékossági mozgalomban. Mindenfelé építkezünk, csak az a baj, hogy csigatempóban haladunk vele. A határidők gyakran kétszer-háromszor lejártak már, s lassacskán senki sem mérgelődik emiatt. És csak az úgynevezett kapacitáshiány az örökös késedelmesség oka? Mindenki tudja, hogy nem. Az orvosegyetem Gyógyszerész Karának épületét is évek óta „bütykölgetik" már. A múltkor kornyikálást hallottam onnan kiszűrődni. Benézek, hát ott üldögél 4—5 erős ember a,sok törmelék között. Állítólag vártak valakinek az utasítására, azért adták át magukat a semmittevésnek. Tessék elképzelni, hány hasonló munkahely található jelenleg Szegeden, ahol tizenhúszan hasonló módon bratyiznak, és ezért adják nekik a fizetést. Egyszer már szóvátettem a Délmagyarország nyilvánossága előtt, hogy az ilyen munka, enyhén szólva, erkölcstelen. Kaptam rá olyan dörgedelmes, kioktató levelet — őszintén örülök neki, hogy csak egyet —, hogy én csak ne sajnáljam azt a kicsi időt, amit a munkásember elcigarettázgat. Ügy vélem, ez a fajta demagógia egyelőre igen sok helyen úgy burjánzik, mint a dudva. Nyilvánvaló, csak elenyészően kevesen beszélnek ennyire mellé, mégis a handabandázók szövegétől zeng néha a munkahely, mert egyszerűen nincs aki leintse őket. „Akinek sokat jár a szája — hallottam valahol —, annak lassan mozog a keze." Meg aztán többen úgy vannak vele, hadd papoljon, aki akar, attól még épül a szocializmus, különben is demokrácia van nálunk. Az igaz, hogy demokrácia van, de — nem győzzük hangsúlyozni — korántsem mindenki számára. A demokráciából mindig csak annyit lehet nyújtani, amennyi arányban áll az öntudattal, a felelősségteljes magatartással. Következésképpen a rosszindulatú, vagy egyszerűen csak szószátyár bajkeverők alig érdemelnek belőle, a rendszer legtevékenyebb, legáldozatkészebb híveinek pedig maximális demokrácia jár. Ugyan mit mondjunk annak, aki fő munkakörét csak fél energiával látja el, mert örökké, mellékkeresetek után futkos, de ő a leghangosabb, ha soványabb fizetéskor a borítékja. A paprikafeldolgozóban mondták el: az egyik munkás, aki éjjeli műszakban dolgozott volna, hamarosan elaludt a zsákok tetején. Amikor szóltak neki, hogy tán csinálni is kellene valamit, ingerülten így reagált: mit vannak úgy oda, egész nap törtem a kukoricát, kegyetlenü elfáradtam. Ugye milyen furcsa szerzet némelyik ember! Tudja nagyon jól, hogy elhasználta magát, mégis besétál a munkahelyére, hogy ott fizetéséri kipihenje a fáradalmait. I gazuk van a párttitkároknak, elég nehéz a politikai munka olyan gyári munkások körében, akik kétlaki módon élnek, és fáradtság, vagy az ebből eredő fásultság miatt minimális igény sincs bennük semmiféle információ iránt. Ahhoz, hogy okítani, művelni lehessen őket, hogy növekedjék felelősségérzetük, először az érdeklődést kellene bennük feltámasztani. És ez a munka alighanem nagyobb erőfeszítést kíván, mint a termelési célok elérése. F. NAGY ISTVÁN Módosítások az ösztöndíjrendszerben Minisztériumi rendelkezés A Művelődésügyi Minisztérium az elmúlt tanévben megvizsgálta az 1969-ben bevezetett új ösztöndíjrendszer tapasztalatait, és azok ismeretében néhány korrekciót hajtott végre. Módosultak a szociális támogatás alapjául szolgáló jövedelemkategóriák. A korábbiakhoz képest a jövedelemhatárok általában 100— Hagyományok és igények Tápén tegnap délelőtt Csejtei Istvánné tanácselnök megnyitójával vette kezdetét a nagyközség tanácsának rendkívüli ülése, melyet egyetlen kérdés megvitatásának szenteltek: egyesüljön-e Tápé nagyközség SzeSzövetkezeti megbeszélés A szövetkezeti burgonyazöldség-gyümölcs kereskedelem korszerűsítésének helyzetéről és a közeljövő feladatairól tárgyalt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének tegnapi, szerdai, együttes ülése. Az ülésen több elhatározás született a feladatok jó elvégzésére. 300 forinttal emelkedtek. Ezenkívül a 2500 forintot meghaladó, egy főre jutó családi jövedelemmel rendelkező hallgatók az újonnan rendszeresített VI-os kategóriába kerülnek. Az idetartozók pénzbeni szociális támogatásban már nem részesülhetnek, és a természetbeni szolgáltatásokat (diákotthon, menza), csak az önköltség térítésével vehetik igénybe. Ami az egyéb változásokat illeti: a szociális támogatások keretében" havi 100 forinttal emelkedett, a l-es jövedelemkategóriába tartozó hallgatók támogatása, és hasonló mértékben növekszik a felsőoktatási intézmény székhelyén lakók pénzbeli szociális támogatása is. A diákotthoni ellátásban nem részesülő hallgatók közű a jövőben nemcsak az I., hanem a II. kategóriába tartozók is megkaphatják a havi 150 forintos kiegészítő szociális támogatást. A továbbiakban például. 3,51—3,99 közötti tanulmányi átlageredmény esetén, havi 50 forinttal emelkedik az adományozható ösztöndíj felső határa. A másik lényeges változás, hogy a népköztársasági tanulmányi ösztöndíjban részesülő hallgatók a jövőben a jövedelemkategóriájuk szerint járó pénzbeli szociális támogatást is megkapják. Ezzel a legkiválóbbak pénzbeli támogatása maximálisan havi 400 forinttal ls emelkedhet. (MTI)