Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

VÍ8ÁSNAP, 1912. SZEPTEMBER S. Elosztani a keveset: Kik kerültek bölcsődébe ? Eddig jelentkezési sorrend­ben vették fél a gyermeke­ket a bölcsődékbe, de az évek tapasztalatai alapján nyugodtan mondhatjuk, ez nem mindig volt igazságos. Mert nem egy kismama né­hány Jiónap múlva születen­dő gyermekét is bejelentette, így bizony előfordult, hogy sorrendben utána követke­zett olyan anyuka, akinek két-három kicsi gyermeke volt, és munkahelyére akart visszamenni. Az idén először bizottság döntötte el — a városi-járá­si NEB javaslatára —, hogy kik kerülnek bölcsődébe azok közül a kicsinyek közül, akiknek szülei augusztus ele­jéig jelentették az igényt. A körzeti védőnők először is alapos, gondos környezetta­nulmányt készítettek, s a ké­relem a környezettanulmány­nyal együtt került a társa­dalmi bizottság elé, amely­ben részt vettek dr. Kovács Zoltán főorvos, Bárányi Ist­vánná, a városi pártbizott­ság munkatársa, Szalma Gé­záne, az SZMT nőfelelóse, Szőke Mária városi fővédő­nő, valamint a bölcsődéik ve­zetői, a bizottság elnöke pe­dig dr. Tápai Tekla, a böl­csődei gondnokság igazgató főorvosa. A bizottság befejezte mun­káját, az érdekelt szülőket értesítettéJr — aktuális hát a kérdés, kik kerültek a bölcsődéikbe? Dr. Tápai Tek­la és Bárányi Istvánná, a bizottság két tagja beszél a munkáról. Elöljáróban elmondják, hogy 490 férőhelyre 747 gyermeket vettek fel. Ezek ugyan a végleges számok, hiszen a már bölcsődében levő gyermekek is beleér­tendők, de a tizenegy böl­csődébe 293 új gyermeket vettek fel, s ez bizony a je­lentkezőknek csak 56 száza­léka. Ugyanis az 518 kére­lem közül — amelyet meg­tárgyaltak — 225-öt kényte­lenek voltak hely hiányában elutasítani. — Keserves napjaink vol­tak, gondolom, munkánkat nem irigyelte volna meg senki — mondja dr. Tápai Tekla főorvosnő. — Az irány­elvek szerint előnyben van­nak a kérelem elbírálásánál az egyedülálló anyák, vala mint azok, akiknek férje katonai szolgálatot teljesít, ezenkívül a szociális szem­pontokat kellett figyelembe Három forintos szellemek N-e tessék csodálkozni, Szegeden is találkozhatni velük. Eltérően elődeiktől, nem várnak az éjféli 12 óra­ütésre, megjelennek világos nappal is, akár a legforgal­masabb helyeken, mit szá­mit nekik a régi etikett. Öltözetük is egészen közön­séges, mint a legtöbb földi halandóé. A filmeket szeretik. Nem­csak ' játszani, epizód- és fő­szerepeket, hanem nézni is. Kiváltképpen matinéra jár­nak. három forintért. Szó­rakoztatja, megkacagtatja őket. márpedig a jókedv, szellemeknél is pótolhatat­lan kincs. Pénzt áldoznak érte, ha a forintot pénznek tisztelik a szellemvilágban. Múltkorában is közülük a leghírhedte bb, Feketesza­káll tisztelgett látogatásával a Fáklya matinéján. Jóval idő előtt megjelent, nyilván nem 15,50-es napidíjért dol­álltak a jegyekért, észrevet­tem, hogy szellemtelenkedik. gozik. Már amikor sorba Pénztártól a kövesútig el­nyújtotta a sort, és apróbb cseleivel mindig az élen to­porgok nyakába sózott egy­két jóbarát jövevényt. Mi­re az éber többségből meg­szólalt egy' hang: — ÁlIj sorba öcsikém, mi az, egy asszonnyal háltok? Egyik jegyszedönő, nem­igen szeretheti ö sem a szellemeket, a pénztárhoz állt, s le-föl sétálva több­kevesebb sikerrel elhesse­gette a tolakodó, sort nem áUó, rendet nem kedvelő szellemeket. Feketesqakáll ekkor bemutatkozás nélkül hozzám fordult: — Váltson nekem két je­gyet! — Ügy nézek ki? — kér­deztem. — Baratom, én ma­gának az ördögnek se vál­tok. Álljon a sor hátuljára, tanulja a rendet! Ráfér. Az előcsarnokban zsúfo­lódván kerestem a saját la­bamat, hogy mégis álljak valamin, amig az ajtókat ki nem nyitják, és helyet fog­lalhatunk. Nehezebben ment, mint elhiszik. A ve­lem szemben álló, öregedő férfi kabátja alól került vissza. Semmi célzatosság és félreértés! Megesik ilyen szellemjárások idején, ölel­tük mindketten magunk előtt tolva csemeténket, hogy a nagy sikerű matiné előadásról percet se késse­nek, de lehetőség szerint jó helyre üljenek. (Már itt kezdődik a helyezkedés!) Megnyíltak az ajtók; ki­abálás, sikoltozás és tüle­kedések, láb nélkül közeled­tem a jegyszedöhöz, amikor földet értem, csak azért is visszanyomtam a tolakodó­kat, kezemmel az öregedő férfi arcába csaptam, mi­közben gerincem csikorgott, úgy odalapítottak a falhoz. Az öreg beterelte gyerekét az ajtón, és előzékenyen rámvicsorgott, törődtem is vele, egy pillanatban, ami­kor enyhült a nyomás, a szorítás, belöktem magam előtt fiamat a moziba. Ke­servesen bepréselödtem ma­gam is, szakadt ingemet próbáltam kultúrhelyhez il­lően nadrágomba rejteni, és szétlapított végtagjaimat is megtaláltam. Pillanatok múlva már mo­solyogni is tudtunk. elég volt csak arra gondolnunk, arra néznünk, ahol az öre­gedő jegyszedönök birkóztak a türelmetlen, tolakodó, je­gyüket lobogtató prestömeg­gel, és sirva, nevetve tá­molygott be időközönként közülük egyik-egyik a néző­térre. És Feketeszakáll még csak ezután következett igazából. A bemelegítés, az előzetes nem az ö profilja. Komoly, maradandó sikerekre vágyik. Ilyen a világ: nálunk •megkaphatja. Sz. L. I. venni: többgyerekes-e a csa­lád, alacsony keresetűek, és esetleg nem megfelelőek a lakásviszonyok. Nagy gondot okozott, hogy olyan gyerme­keket, akiknek valamelyik szülőjénél üzemi bölcsőde van a munkahelyen, oda kel­lett irányítani, viszont az üzemi bölcsődék befogadóké­pessége is kicsi. Mi enged­ményt csak az egy éven alu­li gyermekek esetében tud­tunk tenni. — De szóljunk külön ar­ról a problémáról, hogy a külterületi bölcsődék nincse­nek teljesen kihasználva, ugyanakkor a belvárosiak és a tarjáni zsúfolt — mondja Bárányi Istvánné, hozzátéve: az is nagyon érthető, hogy áldozatot jelent a város egyik végéből a másikra hordani a gyermekeket, ezt a bizott­ság is jól tudja, de akár­hogy fordítjuk, csakis arról van szó, hogy a keveset kel­lett elosztani, és végül so­kan úgy érzik, hogy mél­tánytalanság történt velük. Hogy miért nincs elég böl­csőde, arra a legjobban ér­dekeltek, a szülök is első válaszként tudják, hogy igen­igen drága egy bölcsőde fel­építése. De ezzel még nem hárítható el a feladat. Nem is hárítaná el a városi ta­nács, mert mondjuk meg, hogy kész bölcsődetervek és bölcsődebővítési tervek fek­szenek az irattartóban, és azért, mert nincs építőipari kapacitás, nem tudják fel­építtetni. Ez természetesen sem a nehéz munkát vállaló bizottságot, de főképpen a szülőket nem vigasztalja. A tény ettől még tény marad: hallatlan gond az anyák számára, hogy gyermekeik elhelyezését megnyugtatón megoldják. A bizottság kü­lönben januárban ismét ösz­szeül az újabb kérelmeket, valamint az elutasítottak ügyét felülvizsgálni, és ké­résük bizonyára nem tűnik szerénytelenségnek: azt ké­rik az édesanyáktól, hogy ne jelentkézzenek a gyermek­kel egyszerre két-három bölcsődébe, s ha valamelyik kisbaba kimarad, jelentsék mielőbb, hogy más gyermek kerülhessen a helyére a böl­csődébe. Sz. M. Lakótelepen élni Tarjánnaá szemben elfo­gultnak kell lenni. Bármeny­nyire is elítélendő lehet más. kor, ha egy komoly szándék­kal készülő írás ilyen megál­lapítással kezdődik, most az elején leszögezem, hogy én is elfogult vagyok, amikor { arjánról, a tarjániakról ok, s nem hogy szégyell­ném, akár kérkedek is vele. Amikor erről az új város­részről beszélünk, minden, de minden szemvont elé tolak­tulajdonképpen kl is üldöz­tük, mondván, hogy Petőfi­telep, vagy Hattyastelep semmiképpen sem egyenlő Odesszával vagy Tarjánnal. S ez igaz is. A Horthy-rend­szer idején kialakult szegedi telepek egészen más módon és más qéllal jöttek létre, mint a felszabadulás után épült új városrészek, Tarján tehát semmi esetre sem Tar­jántelep, ám lakótelep. La­kótelep azért, mert • hiába szik a legeslegfontosabb, le- szeretnénk épp olyan város­gesleglényegesebb, legesleg- negyednek felfogni, mint többet monddf, szempont: amilyen, mondjuk, a vele Tarjánban három ötéves terv idején összesen (és a jelenlegi adatok szerint pon­tosan) 7591 lakás épül. A la­kosság számát általában úgy számítják ki, hogy a laka­sok számát két egész vala­mennyivel megszorozzák. Nem vagyunk statisztikusok, és egyébként sem sokat tor­zítunk vele, ha kerek há­rommal szorzunk. Akkor pe­dig a 7591 lakás 22 ezer 773 lakót jelent. Magyarán 22 ezer olyan embert, akinek azelőtt jobbára albérlet, kis­szoba, életveszélyes lakás ju­tott Hát ezért kell minde­nekelőtt elfogultnak lenni. Az utóbbi évtizedekben az egész világon úgy próbálják csökkenteni a mind nagyobb méreteket öltő lakásínséget, hogy a városok peremein la­kótelepeket építenek. Ügy látszik, csak ez az egyetlen forma biztosítja, hogy lehe­tőleg minél több lakás épül­jön, s ami ezzel szorosan összefügg, a lehető legki­sebb költséggel. A lakótele­pi építkezésnek és a lakó­telepi életformának egyaránt igen gazdag irodalma van már. Ez a^ irodalom tulaj­donképpen elfogultan kezeli témáját, legalább annyian bírálják a lakótelepeket, mint ahányan dicsérik. Ám egyelőre minden szempont­ból jobbat — legádázabb el­lenfelei se tudnak mondani. A lakótelep, így ezzel a kife­jezéssel jelölve, objektív tény: Kissé szatirikusán azt is'mondhatnánk: ez van. Ám nyomban hozzá kell tenni: jó, hogy ez van, bár lenne még sokkal több. A lakótelep kifejezést — annak ellenére, hogy csak­nem mindenki ezt használja — nehezen írtam le. La­határos Felsőváros, vagy a többi történelmileg kialakult régi szegedi városrész, nem lehet, közéjük egyenlőségje­let tenni. Nem is elsősor­ban azért, mert — mint em­lítettem — a régi városré­szek évszázadok során mint­egy önmaguk fejlődéstörvé­nyét követve alakultak ki, Tarjánt pedig rajzasztal meL lett előre megtervezték; még s hogy az utóbbi helyen nin­csenek sem üzemek, sem iro­dák, a lakók máshová jár­nak el dolgozni. A vázlato­san felsoroltak összességük­ben adják a különbségét: a tarjáni emberek eletmódja annyira más mint a többi városrészben lakóké, hogy semmi esetre sem lehet Tar­jánt olyan városnegyednek felfogni, mint amazokat. A lakótelepnek is vannak öntörvényei. Kérdés csupán, hogy ezeket mennyire lehet megtervezni a rajzasztal mellett, vagy az így született elképzelések hogyan válnak be az életben? A magyarországi lakóte­lep-építkezésnek nincsenek nagy hagyományai. Elsősor­ban Budapesten talalható már néhány „belakott" lakó. telep, s néhány nagyobb vi­déki városban. Szegeden Tar­ján a második. Az első, Odessza, egyelőre túlságosan kicsi (960 lakás épült itt csupán, ezért is vették terv­be továbbépítését). Tarján sem nevezhető még iskola­példának, mivel az említett 7591 lakás közül mostanáig mindössze körülbelül há­romezerbe költözhettek be a lakók. Az építkezés köriilve. szi az embereket, befolyásol­ja a körülményeket. Az azon­ban máris bizonyos — tes­sék megkérdezni a tarjánia­kat —, hogy itt egészen mas lakni, élni, mint Szeged más részein. Hogy miért más, mennyi­vel jobb és mennyivel rosa­szabb, arra igyekszünk fela. letet adni a most következő írásokban. S ha sikerül, még valamit feltétlenül tartal­mazni fognak: néhány javas­Ű HOtyutolep SzeMtwtUlytetefc 1<ívitirét Szeged térképe, megjelölve benne a két lakótelep, Odesn­sza és Tarján csak az sem túlságosan fon­tos, hogy a régi város zárt sorú beépítése egész más városképet ad, mint a zöld­területen szétszórtan épült házakból álló Tarján; önma­gában az is elhanyagolható, hogy a belső városrészek ke­reskedelmi, szolgáltatás), közlekedési hálózatát össze punkból az. elmúlt években sem lehet vetni Tarjánéval, Iftot, elképzelést. Olyasmit, ami nem sok pénzbe kerül, de gyorsan segíthet. Ebből az utóbbi megjegyzésből bár­ki láthatja, hogy bár Tarján mellett vagyok elfogult, ez nem gátol, hanem ösztönöz arra, hogy észrevegyem a hi­bákat. A józan szeretet nem vakíthat el senkit. Fehér Kálmán a Zenebarátoknál Jövőre ünnepli alakulásá­nak másfél évtizedes jubile­umát a Szegedi Zenebarátok Kórusa. Az ünnepi évadra rendkívül gazdag program­mal készülnek. Még idén, október 12-én, a Budapesti Zenei Hetek hang­versenyei során lépnek kö­zönség elé Vaszy Viktor di­rigálásával, a szegedi szim­fonikusokkal. Farkas Ferenc I.írikus kantátájában. A mű­vet előtte Szentesen is be­mutatják. Novemberben Verdi Requiemjében énekel­nek, ugyancsak a szegedi szimfonikusokkal. Baján, de­cember 10-én pedig a sze­gedi Kodály-ünnepségek egyi­kén filharmóniai koncerten lépnek fel a Psalmus Hun­garicus és a Budavári Te Deum korusszola mával. Ko­daly-müsorukat egyébként még ebben az évben több­ször is bemutatják, egyebek között ifjúsági koncerten a vasútforgalmiban. A tavasz két nagy felada­tot ígér Szegeden. Filharmó­niai koncerten Haydn Évsza­kok —, májusban Schütz ha­lálának háromszáz éves for­dulója tiszteletére a Kará­csonyi történet című orató­riumokban lépnek közönség elé. A népszerű szegedi kó­rus — a sikeres nyírbátori hangverseny után — nagy lelkesedéssel készül a nehéz­nek ígérkező évadra. A pró­báltat szeptember 7-én, csü­törtökön este fél 8-kor kez­dik, ahová változatlanul el­várják azokat, akik kedvet ereznek a kórusénekléshez. Filmek a képernyőn Változatos, színes filmmű­sort ígér a képernyő hívei­nek. Szeptember 5-én vetí­tik Vizsga a mundérért cím­mel Csehov elbeszélésének rövidjátékfilm változatát. Ugyancsak a szovjet stúdi­ókban készült a Moszkvai séta című produkció is. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Házasélet című kétrészes francia alkotás, amelyet André Cayatte rendezett. Világhírű színészekkel ta­lálkozhat a néző Shakespeare híres drámájának, a Vihar­nak a tv-adaptációjában. A világhírű olasz rendező, Mi­chelangelo Antonioni készí­tette A kaland című filmet, amely számos fesztivál díj­nyertese. Háromrészes tv-változat készült Dumas müve nyo­mán az NSZK stúdióiban D'Artagnan címmel, s ugyan­csak folytatásos sorozat a Minden ötödik című szovjet produkció. A Kilencfarkú róka japán rajzfilm. A to­vábbiakban megtekinthetik még a nézők A lehetőség című csehszlovák, a Harc a sátánnal című szovjet fil­meket is. A Maigret-sorozat A kísérteties ház című epi­zóddal folytatódik. A 2-es, kísérleti csatornán Ivan Bunyin novellájából készült csehszlovák film pe­reg majd Zojka és Valerija címmel. A televízió képer­nyőre viszi a Szerelmem, Valparaiso című chilei alko­tást. NDK bűnügyi film a Lisa Murnau eset, valamint a kétrészes Gyilkos a Wemb­ley-stadionban. I

Next

/
Thumbnails
Contents