Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

KEDD, 1972. SZEPTEMBER 26. A Szegedi Nemzeti Színház új művészei Baranyai Ibolya — Meg kell mondanom, hogy teljesen „itthon va­gyok" Szegeden. Részben, mert többen jöttünk Szol­nokról. Kialakult ott egy cso­port olyan emberekből, akik­kel jó volt együtt dolgozni. Így aztán itt is értjük egy­más nyelvét. Másrészt túl vagyok az első szegedi sze­replésen. Meg sem száradt a tinta a szerződésen, máris a tájoló társulatban, helyeseb­ben a Mayában találtam magam. Eddig mindenhol így kezdődött, beugrással — nevet, most már könnyen Baranyai Ibolya, aztán el­mondja, hogy bizony nem nevetett a nyáron. Beugrani sohasem könnyű, hát még új emberként. — Ugyanez történt a Dé­ryné színházban. Sorozato­san megbetegedtek a női fő­szereplők, én meg kétheten­ként más-más darabba ug­rottam be. i — Az igazi szegedi bemu­tatkozás mégis a Hawai' ró­zsájában lesz. Örülök, hogy operettben kaptam az első szerepet. A szegedi színház­nál megvannak a feltételei annak, hogy igényes, jó elő­adások kerüljenek színpad­ra, ebben a könnyűnek titu­lált műfajban is. Nem kis dolog, hiszen sokoldalúan képzett, jó színészek kelle­nek hozzá. Az operettben ki­csit magára marad az em­ber, önállóan kell egy-egy szerepet megformálni, sokkal inkább önállóan, mint mond­juk egy bizonyos rendezőt el­képzelés szerint színpadra állított Csehov vagy Gorkij darabban. Persze, az operet­tet is rendezik. Az itteni gro­teszk felé hajló rendezői iz­lés nekünk rendkívül tág le­hetőségeket biztosít. Nem kell félni, hogy bennünket is fenyeget a „nagy veszély", úgy hívjuk, operett-modoros­ság. Azt hiszem, ebben a társulatban nem lesz az em­ber „zenés", vagy „prózai", itt egyféle titulus jár: szí­nész. — Ezek szerint semmi sem hiányzik, minden szép és jó Szegeden? — Dehogy. Nem ismerem az embereket. Olyan ismerő­sök is kellenének, „nem szín­háziak", akikkel nem dara­bokról, szerepekről lehet be­szélni, hanem mindenféléről. Ujlaky László Első szegedi szerepét ő is a Hawai rózsájában kapta. Szolnokon — mindent ját­szott. — Egy csomó olyan szere­pet, ami sem alkatomhoz, sem koromhoz „nem illik" (Például a Rómeó sem, Mer­cutió már igen.) Ez azon­ban tulajdonképpen nem lé­nyeges dolog. Minden szere­pen dolgozni kell és mindig a tőlem telhető legjobbat kell nyújtani. Lassan, komolyan ejti a szót, talán ezért meglepő kicsit, amikor azt mondja: — Szeretem a humort, a szín­padon. A színház büféjében is szívesen hallgatok máso­kat, de ott én nem tartozom a szellemesek, a viccmondók, a jópofa „nagynevettetők" közé. Nem is bánom, csak a közönséget sikerüljön szóra­koztatnbm. Ha valaki szí­nész, akkor a színházban, a színpadon éljen, mozogjon estéről estére, mindig. — És a pódium? — Vannak nagyon jó szí­nészek is, akiknek „végük van", ha pódiumra lépnek. Fordítva is áll ez, gondoljon Gáti Józsefre, Jancsó Ad­riennre. Az előadóművészet — érzésem szerint — inkább reproduktív jellegű, egy kész műsor sokadik előadá­sán valahogy mesterkéltnek érzem a produkciót. Tőlem messze van a pódium-mű­vészet. Rendkívüli fegyelmet, tudatosságot igényel és — bár verset is átéléssel kell mondani — nem jelent olyan élményt, mint egy-egy sze-. rep átélése, egy-egy jellem megformálása. Természete­sen még mindig csak rólam van szó. Hat évig tanult angolul, 18 évig németül. Később be­vallja, hogy rendszeresen ol­vas idegennyelvű — autós, vitorlás, kutyás szaklapokat. — Legjobban szeretek na­gyokat sétálni, kijárok az uszodába. Minimum ennyi „civil" mozgás kell ebben a szakmában. S. E. Tanácskozás a Parlament fiszi üléséről Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, az országgyűlés elnöké­nek vezetésével tegnap érte­kezletet tartottak a' Parla­mentben: az országgyűlés tisztségviselői, állandó bizott­ságainak elnökei, illetve a képviselőcsoportok vezetői tanácskoztak a soron követ­kező, őszi ülésszak feladatai­ról, az előkészítés teendőiről. Apró Antal tájékoztatóját követően dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter számolt be a mezőgazdaság, az élelmiszer­ipar és a fagazdaság helyze­téről, az e területekre vonat­kozó törvények, kormányha­tározatok végrehajtásáról. Az ülésen hangzott el dr. Gonda Györgynek, az ország­gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága elnö­kének tájékoztatója is arról a javaslatról, amelyet a bi­zottság az országgyűlés ügy­rendjének módosítására, il­letve egységes szövegére tett. (MTI) Gombaméreg Cipőkiállítás Ismét egy gyár — ezúttal a martfűi Tisza Cipőgyér — mutatja be forgalomban le­vő és a jövő évi modelljeit, s nemcsak a szemnek, ugyanis vásárolhatunk is a legtöbb fajta termékből. Egy hétig tart nyitva az a teg­nap kezdődött kiállítás, ame­lyen számtalan újdonságot láthatnak a Centrum Áruház vásárlói, s emellett közel 8 ezer pár cipőt vásárolhat Szeged lakossága. Azt is je­lenti ez egyben, hogy az őszi cipővásárlási szezonra 1 mil­lió forint értékű áruval töb­bet kínál a város legnagyobb áruháza. Nem titkolja a gyár sem, az áruház sem, hogy egyúttal piackutatás is ez a kiállítás. Azt szeretnék tud­ni: milyen modelleknek van sikerük, magyarán mit akar a vásárló? Ezért aztán bárki vásárlási kényszer nélkül szavazólapot kaphat, amely­re ráírhatja annak a három cipőmodellnek a számát, amely legjobban tetszett, s a szavazólapok kitöltése nem „ingyenmunka": öt pár ci­pőt sorsolnak kl a vásárlók véleményét tartalmazó sza­vazólapok alapján a Tisza Cipőgyár 1073-as mintada­rabjai közül. Szabadság a fel­mondási idd alatt D, S. szegedi olvasónk munkaviszonyát vállalata 30 napos feimondási időre felmondta. A felmondólevél át­adásakor közölték vele, hogy a felmondási idő alatt mun­kát végeznie nem kell, mert a részére járó 18 nap sza­badságot beszámítják a felmondási időbe, a további na­pokra pedig felmentik a munkavégzés alól. Szeretné tud­ni, ha a vállalat mond fel, a felmentési időt és a fize-. téses szabadság idejét egybe lehet-e számítani? A Munka Törvénykönyve a vállalati felmondás esetén kötelezővé teszi a vállalatnak, hogy a felmondási időn be­lül a dolgozót a munkája alól felmentse. Ez a felmen­tést idő a rendelkezések szer rint 15 nap, de ezen t.úl a munkaviszonyban töltött idő és a betöltött munkakör jellegétől függően, a válla­lati kollektív szerződésben meghatározott felmondási idők mértékéhez alakul. A kötelező felmentési idő leg­feljebb 30 nap. de a válla­lat egyoldalú elhatározással akár a felmondási idő egé­szére is felmentheti a dolgo­zót. Ha a dolgozó mond fel, nincs kötelező felmentés, a törvény csupán lehetőséget ad a munka elóli felmentés­re, vagyis annak megadását és idejét a munkáltató mér­legelésére bízza. Olvasónk esetében, ha a vállalat által megállapított 30 napos felmondási idő he­lyes, akkor a kötelező fel­mentési idő legalább 15 nap. Ezen felmentési idő terhére .nem lehet a dolgozó szabad­ságát kiadni, mert erre az Időre az átlagkeresete mun­kavégzés nélkül is megilleti. Tehát a 18 napi szabadság kiadása a 30 napos felmon­dási időn belül törvénysértő volt. A szabadság ideje' vi­szont kiadható a felmondási idő azon részének terhére, amikor a dolgozó munkát teljesíteni köteles. A rendel­kezések szerint a felmondás­sal "kapcsolatos kötelező fel­mentés célja ugyanis az, hogy a dolgozónak időt adjon új munkahely keresésére. A dolgozó^ fizetett szabadsága pedig pihenés célját szolgál­ja. A két cél kizárja azt, hogy a dolgozó a kötelező felmentés ideje alatt vegye igénybe a fizetéses szabad­ságát. Olvasónk ügyében a válla­lat törvénysértően járt el, ezért azt orvosolni köteles. Dr. V. M. Vannak furcsa természetű emberek. A horgász órákig áztatja a zsinórt, és a vilá­gért meg nem enné a bolt­ban vett halat. A vadász kerüli az erdőt, járja a ber­keket, amíg egy nyulat vagy fácánt föl nem hajt. Sokféle jó falatot ismer, de az a leg­jobb, amibe 6 eresztette a sörétet. A nomád világ be­lénk gyökerezett utóvirág­zása lehet. A halászathoz, vadászathoz az ősi időkben kiegészítő sportként a gyűj­tögetés ls hozzá tartozott. Élő képviselője ennek ls van: a gombaszedő. HETENKÉNT EGY HÍR A világ legegész­ségesebb időtölté­sének a horgász a vízparti ücsörgést, a vadász az ár­kon-bokron, hegyen-völgyön járást, a gombász az erdők­mezők bújását mondja. Biz­tosan igaza van mindnek. Az is igaz, hogy gomba­paprikásból is az a legjobb, amelyik saját szatyorból fő. Csak a hírek ne szaporod­nának! Minden hétre esik egy belőle: gombamérgezés Itt, halálos vég ott. . Ahogy a nyár termi év­ről évre a vízbe veszett em­bereket, sajnos úgy termi a gombák áldozatait is. Ren­geteg eső esett idén, tömén­telen sok gomba nő. Gom­bász ismerősöm mondja; annyi a galóca, kaszálni le­hetne. Aki csak egyet csíp belő­le, vége van. Ezek a balesetek egytől­egyig elkerülhetők lennének. A leges-legblztosabb az len­ne, ha egyáltalán nem en­nénk gombát, csakhogy né­hány átkozottért kár lenne odahagyni a természet meg­terített asztalát. Hallgatom a piaci árusok kínálatát. Mezei gombát árul mind. Van Itt bárány­gomba, pöhölygomba, var­gánya, pereszke, kaparógom­ba, szekfű-, rózsa-, harmat-, csiperke- őzlábgomba nyálcsorgató jó eledel ké­szülhet belőlük. Nagy Ini­re Vásárhelyről idejáró pia­cos ember szerint csak a pereszkének van legalább hét-nyolc változata. A má­jusi, a lila, a szürke, a fe­nyő, a rákízű, a csoportos és az őszi. Ö mind szedi, ahogy jönnek. Márciusban már járja -a határt, és volt esz­tendő, amikor december 7­én még szatyorból árulta a friss gombát. — Enni is szereti? — Nagyon. — Ha más kínálná, tá­nyérból, elfogadná? — Soha. A bóklászó gom­baszedőknek meg azt aján­lom, aki nem Ismeri, inkább ne nyúljon hozzá. Nagy a veszedelem! Mellette álldogál egy anyó­ka. Nyolcéves volt, amikor elő­ször szedett. Hetet-nyolcat ismer, csak ahhoz nyúl. De egyszer, egyetlenegyszer baj is történhetett volna. Ki­mondhatatlan nagy baj: — Találtam én galócát ls, kettőt Behoztam, ázt mond­ta a vizsgáló, elég lenne egész Szegedenek. A vér is meghűlt bennem. Kremser Jánosné hivatá­sos gombaismerő mondja, a múlt hétfőn egy kisfiú három kiló gombát hozott mutatni. Papa, mama szed­te, egytől egyig gyilkos ga­lóca volt. Tarnai Béla ült akkor az ügyeletes asztal­nál, megreszketett a keze tőle. Ha az előbbi kettőre azt mondta, elég lenne egész Szegednek, mit lehet mon­dani három kilóra? Törekes morzsára törte azonnal, hogy véletlenül se kerüljön ember kezébe. Ezek a ritka esetek. Hét­köznapi is van. Aki a piac­ra hoz, legtöbbször nem először szedi a gombát. Mh alig vannak öten-heten az eladók, az ablakpárkányon három kis csomó van még­is. A legkisebbet nézzük, egyetlen szem. Színe, mint a szekíűgombáé. Jó szem kell hozzá, hogy egy nagy kupacból kihalássza. Ha bekerül egy főzetbe, vége van, aki megeszi. Hiába mondaná a család többi tag­ja, ml ls abból ettünk, nem lehetett rossz a gomba. Hallom a példát ls mellé. Kórházba vittek a múltkor valakit. Igen-igen régóta szedi a gombát, Ismeri is, amit leszed. Elnézhette, eb­ből keveredhetett a főztjé­be. Orvosok segítettek rajta. Az is együtt jár az esettel, hogy mutatni hozta a gom­bát mindenki, aki tőle vette. Eddig bíztak benne, adtak a szavára, lehet, hogy egy­szerű félrenézés, de jobb, ha többen látják. Tévedni itt is csak egyszer lehet. Van az ablakban parlagi tölcsér is, mai termés, csi­perkével hozták. Lehet ha­lálos is. És van három ki­csi, soha nem látott gomba. Egyetlen szakkönyv nem említi. Lehet, hogy ártatlan jószágok, de ki tudja? Csak biztosra szabad menni! Hozzák a garabo­lyos asz­szonyok, egymás után az eladni va­lót. Szálról szálra átnézi mindet Kremserné. Kiveszi a törődöttet is, a kukacosat is. Írást ad a többi mellé, kifelé innen csak jó gomba mehet. Idejövet sok embert kér­deztem; — Szereti a gombát? — Szeretem. — Hol szokta bemutatni? — Nem tudom, hol lehet. Nem volt szerencsém. Akit kérdeztem, egy se tud­ta, hol székel a szakértő. A két piacon, hajnaltól kezdve, minden délelőtt. A Marx téren a mázsaházban. — Miért nem írják ki aj­tóra, ablakra? Kremserné azt mondja: igaza van, ki kellene írni. Ordító betűkkel! Reklámot is szeretnék csi­nálni, mert a gomba való­ban fölséges eledel. Októ­bertől újra gombaismerői tanfolyamot szervez Szege­den, a városi tanács szol­gáltató üzeme. Címe: Kos­suth Lajos sugárút 8. Aki a gombát enni is, szedni is szereti, jelentkezzen! Minden faluba legalább egy Ilyen ember kellene. Az újságokat szebb hírekkel ls meg tudnánk tölteni. Horváth Dezső Bővül a lengyel—magyar idegenforgalom Jövőre a jelenleginél ezerrel több szálláshelyet tart fenn a Zakopánéba és a Krakkóba utazó magyar turis­táknak a lengyel idegenforgalmi és tájékoztatási Iroda (ORBIS). Többek között ezt a fontos pontot tartalmazza az a megállapodás, amelyet most írtak alá Budapesten az ORBIS és az IBUSZ képviselői a két ország közötti ide­genforgalom bővítéséről. Megegyeztek abban ls, hogy a továbbiakban változatosabb, gazdagabb útiprogramokat állítanak össze. így az IBUSZ szervezésében az eddiginél több magyar csoport utazik jövőre a Mazuri-tavakhoz, a Balti-tenger mellé, Varsóba és a lengyel turisták nem­csak Budapesttel és a Balatonnal, hanem Sopronnal és Szombathellyel is megismerkedhetnek. Először szerveznek majd hatnapos gyógyüdülést a lengyeleknek Hajdúszo­boszlón is. X

Next

/
Thumbnails
Contents