Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

YASARNAT, 1972. SZEPTEMBER 24. A Szegedi Nemzeti Színház új miivészei Szabó Mária 'A debreceni színházból került Szegedre. A beszélgetés során mégis minduntalan Győrről, Kaposvárról hallok. — Győri vagyok, de Szeged utcáin néha úgy érzem, mintha otthon járnék. Azonosak az utcanevek: Deák Ferenc, Kazinczy utca, Széchenyi tér. Ismertem már a várcet. mielőtt idejöttem, tanulmányoztam a történetét, most pedig szorgalmas újságolvasó vagyok. — És a színház? — A Médeiában kaptam szerepet Tisztában vagyok vele, hogy új helyen a kollegákkal és a közönséggel is újra el kell fogadtatni magam. Megpróbálom. Mindenféle szerepet szeretek. Meggyőződésem, hogy aki színésznek megy, van valami mondanivalója a dolgokról, a világról. Az ember azzal a gondolattal lép színpadra: jó lenne, ha más is tudná. Ha nem színész, akkor biztosan pedagógus lettem volna. — Persze, a mi évadjaink nem olyan „sűrűek". Ha nincs olyan szerep, amelyben átadhatnám azokat a gondolatokat amik éppen foglalkoztatnak, verseket tanulok. A maradék időt is ezzel töltöm ki. Nem biztos, hogy azonnal előadom ezeket, magamnak is tanulok. Ahogyan ma kell játszani a KlflLLITASI HIIPLO Végszó egy kiállításhoz színpadon, ahhoz véleményem szerint elengedhetetlenek a versmondással, tanulással megszerezhető készségek, képességek. A vers tanít: kifejezni a kifejezhetetlent — Mire jut még a „maradék" időből? — Sok-sok belszégetésre. Ez az évad sok mindent ígér. Például, hogy a színházi ismeretségen túl is lesz kapcsolatunk az itt élő emberekkel. Ügy gondolom, sokféleképpen hasznossá tehetjük magunkat. És végre a férjemnek is segítségére lehetek. Közgazdasági technikumban végeztem, ő pedig esti egyetemre jár és az idén politikai gazdaságtant fog tanulni. Jachinek Rudolf Mint később kiderült, ő tanul politikai gazdaságtant az eseti egyetemen. Igazán nem gondoltam eddig, hogy ez is kell a színészethez. — Manapság mindenhez kelL Engem egyébként soksok dolog érdekel, de valamennyi a színházzal kapcsolatos. Érdekel a világítás, a díszletezés, a varroda, az asztalos műhely. Első utam Szegeden is a műszakiakhoz vezetett. Valamit mindig ki lehet találni, nem ritkán például közgazdasági ismeretek segítségével. Számomra egyáltalán nem közömbös, hogy mennek a dolgok, nemcsak a színházban, az egész országban. — Politizál? — Ha ez azt jelenti, igen. Nem tudok szó nélkül tovább állni, ha valamit nem találok rendben. A boltban, vásárlás közben is képes vagyok szóvá tenni, hol ezt, hol azt. Sajnos, elég gyakran. Az emberek morális tulajdonságai nem fejlődnek olyan rohamléptekkel, mint a technikai civilizáció. — Nem túl nehéz misszió ez? Még ráadásnak a színházi munkához? — Először is nem mondanám, hogy misszió. Ilyennek születtem. Vannak ebből bonyodalmak, mert amíg nem ismernek, könnyen rám süthetik, hogy izgága alak vagyok. Az embereknek kellemetlen. ha szemükbe mondják: jobban is csinálhatnád . Ebben a helyzetben természetesen nem engedhetek meg magamnak semmiféle lazítást Alapvető dolog, hogy ha másokhoz szigorú vagyok, magamhoz meg inkább. A kérdés másik felére pedig: nem tudom elválasztani a színházat a civil élettőL — A színházban is szigorú? — Mielőtt végképp sok rosszat gondolna rólam: optimistább már nem is lehetnék. Meggyőződésem, hogy az emberek folytonosan okos, jó célokat tűznek maguk elé, csak útközben hajlamosak elrontani a dolgokat. Időnként nem árt, ha visszazökkennek a helyes kerékvágásba. — Hogyan kell „jól csinálni", ilyen érzéssel elengedni a nézőt? — Számomra nem meglepő a közönség ellenérzése a „kegyetlen" színházzal szemben. A nézőt megfosztják attól, hogy részese legyen a katarzisnak, hogy választhasson — a jobbat. Ma éppenséggel az lenne a színház dolga, hogy bíztatást adjon, megmutassa, hogyan lehet másképpen — igazán emberi módon — érezni egymás iránt, tenni dolgainkat, élni. S. E. „Régi adósságot igyekszünk törleszteni, amikor a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár történetét nagy vonalakban felvázoljuk" — írja a hatvanéves gyár kiállításának reprezentatív katalógusában Kajári Gyula. Három dátum kívánkozik említésre a szépen rendezett, gazdag kiállítás kapcsán: 1788, 1912 és 1972. 1788-ból származnak a legrégebbi Írásos feljegyzések a hajlott, sovány, görbehátú vásárhelyi cserepesekről, akik „embörzsírral" készítették edényeiket, s akik — volt irP" amikor négyszázan — 'remtették az azóta bő' . illető forrást jelentő vásárhelyi népi kerámiát. A másik dátum 1912, amikoris „a néppel, a magyar való• sággal" szoros kapcsolatot tartó művészek, az „Alföldön alkotó közössége", a „vásárhelyiek kis gyülekezete" látva a hanyatló fazekasipart és felismerve az elerőtlenedés veszélyeit, megalapította a Majolika Telepet Hódmezővásárhelyen, a Hajda-vendéglő épületében. A harmadik dátum, pedig 1972, amikor a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár és a Tornyai János Múzeum példás összefogással olyan kiállítást rendezett, mely méltón reprezentálja az egykori vásárhelyi „sárvargák" máig ható cserepes művészetét, 386 kerámiatárgy, fénykép és irat segítségével. Vázák, tálak, kanták, kancsók, kulacsok, mihókok, bütykösök, kosarak, bokályok, domborművek, figurális alkotások, kályha- és épületcsempék sorakoznak a tárlaton rendkívüli változatossággal, feltárva a régi vásárhelyi fazekasok és erdélyi népművészek egész forma-, szín- és dekorációs anyagát, a szecesszió gazdagon burjánzó folyondárjainak ihletését és a modern kor követelte egyszerű formákat és díszítéseket. Üqy érzem, a gyárnak azok az alkotásai a legrangosabbak — neves alkotók figurális művei mellett —, melyek megérlelve és átírva az itt meghonosodott népi fazekasság forma-, szín- és motívumkincsét alakították a mához, s ezzel mintegy tárgyi üzenetet közvetítenek egy régi világból. A gyár fejlődését folyajnatában mutatják be, s ezzel azt is elérik, hogy érzékelni lehet a nagy nekifutásokat és a megtorpanásokat, felfelé ívelő, ragyogó korszakokat és az iránytű nélküli tájékozódás tépelődéseit is. „Amikor az idő homályából kiássuk ezt a méltatlanul mellőzött múltat, abban a meggyőződésben tárjuk a nyilvánosság elé, hogy ezzel nemcsak Vásárhely értékeit növeljük, hanem az egész magyar kerámia történetét is" — írja a kiállítás rendezője, a gyár egykori tervezőiparművésze, Kajári Gyula. A kiállítás bizonyítja, hogy igaza van. Iparművészek Dr. László Gyula, egyetemi tanár nyitotta meg tegnap délután 5 órakor a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárának második emeletén Fekete János és Feketéné Loványi Erzsébet szépen rendezett kiállítását. Egy kiállítás ez, nem a keramikus és a diA görbetükrök nem hazudnak Arról beszélgettek a most kiállító karikaturisták a tárlat rendezése közben, hogy van közöttük olyan vélemény, miszerint egy karikatúrának az csak jót tesz, ha látszik rajta az előrajzolás ceruzanyoma, a művész ujjlenyomata, az sem hátrány, ha a lap széle itt-ott szakadozott. Így legalább közvetlenül tetten érhetők az alkotó ember rezdülései, s jó dolog az, ha egy karikatúrán az is látszik, hogy emberi produktum. Csak olyan emberé, aki érzékenyebben reagál a körülöttünk forrongó világra, csalhatatlan szemmel választja ki a boszszantó, a fonák és kellemetlenkedő jelenségeket és mindezeken túl ceruzájának, rajztollának és fantáziájának segítségével láthatóvá is teszi, hogy nevetünk rajta, hogy szigorú kritikáik görbetükrében önmagunk gyarlóságaira ismerünk. Az élet megannyi kis és nagy viszszásságait mulatják be lapjaikon, szigorral és felelősséggel, kacagásra ingerelve, de küldetésük komolyságával. Három karikatúra-művész, Brenner György, Szür-Szabó József és Várnai György a II. Szegedi Karikatúra Kiállítás vedégei. Tárlatukat ma délben nyitja meg a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában Rózsa Gyula művészettörténész, a Népszabadság munkatársa. Szűr-Szabó József társadalmi visszásságaink egyik legharcosabb ostorozója. Rajztolla hegyére tűzi finom iróniával átszőtt háborgásait a közélet tegnapi és mai problámiáról, életünk kisebb-nagyobb fordulásairól. Egyszerű vonalakkal alkotott típusok játsszák el előttünk életünk megtörtént, vagy történhető eseményeit. Várnai György Intellektuális humorát ragyogó típusokkal teljesíti ki. Figurái a ma és a történelmi korok levegőjét egyaránt hordozni tudják. Érzékeny a groteszkre, a „sötétszürke" humorra, a borzongva kacagtató szituációkra. Ügy sorakoztatja fel a halál legkülönbözőbb nemeit és szituációt, hogy tudomásul kell vennünk, mosolyogva, hogy életünk természetes velejárója. Vannak rajzai, melyek történeteket, eseményeket mondanak el egyetlen rajz szűk négyszögében. Olyanok ezek, mint egybe kopírozott filmkockák. Tömörek és. egyszerűek, jellemzőek lés életből ellesettek. Brenner György lapjai különös stílust képviselnek a magyar karikatúrában. Finom és gazdag rajzosság, fejlett színkultúra és virtuozitás segítségével bontja ki fantáziájának karikatúrákra kívánkozó gondolatait. Benépesíti lapjait velünk, vagy közülünk való típusokkal, de ebből a tömegbői valaki, egy valaki másra figyel, mást csinál, másként cselekszik. Megbontja a rendet, a megszokottat, a vélt harmóniát — ő az egyén, ő a karakter. Nem egy a tömegből. Mint maga Brenner György. Tandi Lajos vattervező egymás mellé került alkotásai. Mindkettőre jellemző, az anyag sajátos tisztelete és a lehetőségek és funkciók messzemenő figyelembevétele. Loványi Erzsébet, a HÓDIKÖT divattervezője ezen a tárlaton néhány dekoratív divattörténeti rajzot — mint alkotásainak, terveinek ihletőit és forrásait —, valamint megvalósult terveinek egy csokrát mutatja be. Kötött ruhái, kosztümjei, együttesel, a legkorszerűbb anyagból és eljárással készült modern ruhadarabok, melyek egyszerre tükrözik a szépség, a korszerűség, a használhatóság és praktikusság jegyeit. Fekete János az utóbbi két évben készített kerámiaedényeit mutatja be. Olyan ez a félteremnyi kiállításrész, mintha gyönyörű vázákat, edényeket, tálakat virágozna. A magyar népi fazekasság formakincsét idomítja Fekete János, a 20. századi ember környezetéhez és igényeihez. Visszafogott színei a barnába hajló okkerek, a szürkék és zöldek változatai is népi művészet és az Alföld színvilágát tükrözik. A több mint száz kerámiatárgy rendkívüli gazdagsággal bizonyítja, hogy milyen óriási forrásvidék a magyar népi kerámia, milyen erőt tud kölcsönözni a vele barátkozó művésznek és milyen modern és korszerű kerámiák születhetnek ebből a barátságból. Európai polgármesterek találkozója A budapesti centenáriumi program legközelebbi — hazai és nemzetközi szempontból egyaránt nagy jelentőségű — eseményére szeptember 26—28. között Budapesten kerül sor: az európai kontinens polgármesterei találkoznak a három városrész — Pest, Buda és Óbuda — egyesítésének 100. évfordulóját ünneplő magyar fővárosban. Az összejövetel jelentőségét fokozza, hogv ez az első ilyen jellegű nemzetközi eszmecsere Európában. A fontos közéleti esemény — amelynek a vár egykori országgyűlési épülete ad majd otthont — jó alkalmat nyújt arra, hogy a fővárosok vezetői kicseréljék véleményüket az európai metropolisok együttműködésének széles körű lehetőségeiről, a városfejlesztés eredményeiről, gondjairól. A gyümölcsöző tapasztalatcserét segíti majd az a nagyszabású kiállítás, amely „Pillantás Európa fővárosaira" címmel a BNV területén, szeptember 26-án nyílik meg, s amely 22 európai főváros eredményeit, lakóinak életét tárja az érdeklődők elé. Budapesti művészeti hetek Hétfőn Kodály Székelyfonó című egyfelvonásos daljátékának előadásával megkezdődnek az idei budapesti művészeti hetek. A zenei program kiemelkedő eseményének ígérkezik a Moszkvai Rádió és Televízió ének- és zenekarának, a bécsi filmharmonikusoknak és a szófiai szimfonikusoknak a vendégszereplése. A kamarazene kedvelőinek különleges élményt ígér az a négy részből álló sorozat, amely neves előadók tolmácsolásában Kodály kamarazenéjét szólaltatja meg a Zeneakadémián. A balettprogramok műsorán Kodály-, Bartók-, Lajtha-, Hacsaturján-. Sztravinszkijművekre írt táncjátékok szerepelnek az Állami Operaház, a pécsi balett és a kubai nemzeti balett előadásában. Neves előadóművészek a filharmóniai naptárban A moszkvai rádiózenekar nyit]a az évadot Kiemelkedő művészeti eseménnyel indul október 8-án, vasárnap délelőtt az idei szegedi filharmóniai évad. A főbérleti sorozat színházi koncertjén a Moszkai Rádió Szimfonikus Zenekara játszik, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij vezényletével, a gordonkaművész Viktória Jagling közreműködésével. A világhírű művész Prokofjev: Gordonkaszimfóniájának szólójában mutatkozik be a szegedi közönségnek, s a hangverseny érdekessége. hogy egy-egy Sztravinszkij- és Csajkovszkij-mű mellett elhangzik még Erkel Hunyadi László nyitánya is. A főbérleti sorozat két novemberi színházi matinéján a szegedi szimfonikusokat 12-én Oberfrank Géza, 26-án Breitner Tamás dirigálja. Katona Ágnes és a szegedi Nagy Imre, illetve Ránki Dezső közreműködésével. Az idei naptári évben még egy koncertet tartanak decemberben- Kodály-emlékmüsort, amikor a Vaszy Viktor vezette Szegedi Szimfonikus Zenekar, az operaház és a szegedi színház művészeinek, valamint a Zenebarátok kórusának közreműködésével a Felszállott a pávát, a Budavári Te Deumot és a Psalmus Hungaricust szólaltatja meg. Januárban a Szalatsy István vezette szegedi szimfonikusokkal Kovács Dénes hegedűművész lép fel. feb-uárban Lukács Ervinnel a Szegedi Tanárképző Főiskola fiatal zongoraművésze, Nagy Tstván. A program érdekessége még, hogy egy-egy alkalommal hangversenyt nd Szegeden a Budapesti Filharmóniai Társaság Kórodi András vezette zenekara és a Magyar Állami Hangversenyzenekar Ferencsik Jánossal. közben pedig áprilisban vendégkarmester mutatkozik be a szegedi zenekar élén: a bolgár Veselin Garvanov. Míg a főbérleti sorozatok vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődnek a Szegedi Nemzeti Színházban, a kamarakoncertek általában csütörtök este 8 órakor a Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola Lenin körúti nagytermében. Ismét két kamarasorozat indul, a B-típusú bérletben, november 30-án a Szegedi Fúvósötöst, januárban a Tátraivonósnégyest, februárban a szegedi kamarazenekart, áprilisban a tanárképző főiskola énekkarát hallhatja a közönség, a C-sorozatban a Szegedről elszármazott Onczay Csaba gordonkaestje kezdi a műsort október 26án, decemberben a szegedi kamarazenekar, februárban a Filharmóniai Fúvósötös, áprilisban angol zongoraművész. Nerine Barrelt foly. tatja. Mindkét kamarasorozat bérleteseinek ad koncertet a világhírű szovjet énekművésznő, Zara Doluhartova — március 15-én, a Szegedi Nemzeti Színházban. A filharmónia szegedi kirendeltségén elmondták, jó! halad a bérletezés, az érdeklődés körülbelül megfelel az elmúlt évek hasonló időszakának: a bérletigények bejelentésének határideje október 7.