Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

4 KEDD. 107". iZEPTEMULIt 19. n kisiparosok tagdígáről A kisiparosok KlOSZ tau­flijflzctoserol érdeklődik K. M. olvasónk. Kérdési: vnn-c olyan rendelkezés, amely kö­telezően előírja a KlOS/,­tagságot? Hu van, kéri: tá­jékoztassuk erről a rendel­kezésről, valamint a KIOHZ­luRsagutil kapcsolni os fize­tési kötelezettségről. Végül szeretné tudnL hogy a KIOSZ által megállapított tagdíj összege ellen van-e bírói Jogorvoslat? A kisiparosok KlOSZtag­aiini kötelezettségét uz 18511. évi 0. számú törvényerejű rendelet 3. paragrafusa (5.) bekezdése, valamint ti végre­hajtásáról szóló a/1858. (V. 1.) Kip. számú rendelet 8. paragrafusa írja elé, A Kl­OSZ tagsággal járó tagdíj­fizetést a KIOSZ Országos Vezetősége a 3« 1971. (V. 2H.) O. V. Határozatával állapí­totta meg. A határozat sze­rint a tagsági díj összegét az alapsrzervezet vezetősége ál­lapítja meg az érdekelt kis­iparos ipari Jövedelme alap­ján. Az Iparból származó kereset összegének megálla­pításakor figyelembe kell venni a kisiparos adóalap­Ját, ha pedig általányt fizet, HZ általánynak megfelelő tiszta Jövedelmet; adómen­tesség esetén az összes kö­rülmények alapján becslés­sel megállapítható tiszta Jö­vedelmet. A tagsági díj pót­lék nélkül havi 10 forinttól havi 300 forintig terjedhet. Az alapösszeghez minden kisipari alkalmazott utón 10 —10 forint pótlék járul. A pórtoló tagok tagsági díja havi 10 forint. Annak a tag­sági díja, aki nyugdíjfolyó­sítása mellett tovább foly­tatja iparát, a nyugdíjazást követően nem lehet több, mint amennyi nyugdíjazása előtt volt A belépési díj 50 ferint AW a nyugdíjazást követően 3 hónapon belül iparát folytatja, nem kell újabb belépési díjat fizetnie. Azokra a hónapokra, amely alatt az Ipart nem folytatta, a tagsági díj havi 10 forint, amit ha az iparát újból folytatni kívánja, köteles megfizetni. Tehát a tagsági díjat az összes körülmények figye­lembevételével az alapszer­vezet vezetősége állapítja meg. Ha az alapszervezet vezetősége által megállapí­tott tagdíj összegével u kis­iparos nincs megelégedve, jogában áll ellene 15 napon belül a megyei szervezet vezetőségéhez fellebbezni. A megyei szerv vezetőségének döntése végérvényes, az el­len további fellebbezési le­hetőség nincs. Tehát a bíró­sághoz fordulni ilyesmivel nem lehet Dr. V. M. Elektronikus „révkalauz" München közelében egy próbapályán a Siemens-cég kutatói új forgalomirányító rendszer kialakításának kí­sérleteit végzik, mely egy központi számítógép segít­ségével az indulási helytől a célpontig utasításokkal, az irányra és a sebességre vo­natkozó parancsokkal látná el az autóvezetőket. A gon­dolat egyáltalán nem utó­pisztikus, ám Igaz, hogy megvalósulására még jó ideig várnunk kell, hiszen csak költséges előkészítés, nagyfokú szervezettség tehe­ti a gyakorlatban is használ­hatóvá. A „programozott forga­lom" alapgondolata az, hogy a közlekedés minden egyes résztvevőjét optimális út­vonalon vezessék el céljá­hoz (az optimális út nem okvetlenül a legrövidebbet jelenti, hanem azt, ame­lyen a legfolyamatosabban haladhat a gépkocsi). A leg­kedvezőbb útvonalat a köz­ponti forgalomszámláló vá­lasztaná ki, amely a maga „hatáskörében" minden ko­csiról tud, hiszen a vezetők indulás előtt egy megfelelő számhoz tartozó gomb le­nyomásával tudomására hozzák a célpontot. A gomb a gépkocsiban levő kis ké­szüléken — miniatűr rádió­adón — lenne elhelyezve, mely az egész út során su­gározná a kiválasztott szám­nak megfelelő jelet, amit az úttestbe épített Indukciós hurkok fognának fel, és to­vábbítanának a központi számítógépbe. A számítógép képes arra, hogy villámgyorsan egybe­vesse az egyes útszakaszok foglaltsági adatait a jármű­vek úticél-kívénságaival, és megállapítsa, merre kell ha­ladniuk az egyes gépkocsik­nak, hogy legkevesebbszer keresztezzék egymás útját. Döntéseit, ajánlásait ugyan­csak az útburkolati vezeté­kek segítségével, a nyilak valamelyikének a felvillan­tásával, a javasolt sebesség értékének megadásával hóz­ná tudomására a vezető­nek a központi Irányító rendszer. *. KERÜLET Házasa* II: Hslttaz .Tárioa és Tóth Ilona. Zalai Sándor es Majoros Margit. Palcu Attila és Paullk Erzsébet, Tróger Wln­frted áa Vágl Katalin, Szalma Imre és Szekeres Mária, Földest Gábor és Pányko Magdolna, Csórja István es Sprajcer Ma­rta. Huszár László és Krlvon Rozália. Otott Béla c« Szivén Máris, Szécsi József Ca Albert Kalit. Acs Sándor ós Jámbor Sarolta, Kubatovlos Lajos t-s Juhász Murla, Simon Ferenc éa Kecskeméti Eva, dr. Molnár Imre es dr. NlederlHnd Katalin, Czlpott Endre ét. Nádor Eva, dr. Kecskés László es dr. Hu­Uak Klára, Aaztaloa Ferenc és Kardos Ilona, Cabui István és Annus Edit, LŐrlncz Uarnnbás i>á Szshó Klára. Lukács Ferenc és Flakont kl Márts házasságot kötöttek. •sülstáa: Pan Zoltánnak és Hadvanyl Erzsébet Katalinnak Melitta Ágnes. Bndó Zsoltn ik es Megvert Erzsébetnek Zsolt, Sitkei Józsefnek és Szakái Ró­zsiiénak József, uélcczkl Mi­hálynak és Szabó Ágnes Iloná­nak Péter Mihály. Nagvlvrtn Dezsőnek és Gulyái Gizella Katalinnak Katalin. Rörrsölt Jó­zsefnek éa Szabó Juditnak Sán­dor. dr. Sallal Jánosnak és Kö­kuti Ildikó Eszternek János Zol­tán. Zsolnai Istvánnak és Sze­keres Ilona Máriának Évn, Ba­logh Imrének és Koszo Máriá­nak Imre, Lázár Jenőnek és Farkas Uonanak Eva Eszter, Hallót János Lászlónak és Ltni­pek Irén Annának Gabriella, Kiss Károlynak es Halász-Szabo Piroskának Róbert. Bakó Jó­zsefnek, es Juhssz Marta Anná­nak Szilvia Mnna. süttó László Miklósnak és Nógrádi Gizellá­nak Szilvia, Gyénes Alajosnak és Gombos Mártanak Csilla Mónika, Hódi Imre Jánosnak és Király Etelka Piroskának Anikó Gyöngyi. Farkas Ferenc­nek és Módra Erzsébetnél; Szil­via Erzsébet. Zstlák Jánosnak ég Dekány Rozáliának Eva Eri­ka, Juhász László itelansk es Rózaa Irán Mariának Udlk i Irén. Börcshk Lalos Bélának és Kincsei Katalinnak Mónika, Fö­di Lajosnak és Arnril Eva Er­zsébetnek Ágnes. Födi Lajosnak és Aradi Eva Erzsébetnek H­dlkó. sijmon Józsefnek és Czé kus Mária Gizellának Edit Má­ris, Bakos Ferencnek és Török Erzsébet I.ldlánRk Ferenc. Né­meth Józsefnek és Kaufmim Jolánnsk Tibor József. Bnruvlés Jéssefnok én Snhrodt Máriának József, Tóth Tihamérnak éa Neukunft Mariának TUnde Ag­nea. Kiss Sándornak es s.. tmerédi Annának Anikó Edit, Flórián Jánosnak és KuU Er­zsébetnek Clyörgyl Katalin, He­vesi Andrásnak és Vőnekl Etel­kának Erika Szilvia. Tóth Jó­Anyakönyvi hírek Szűcs Bálint, Szabó János, Sely­mest Jánosné Gődér Róza. Kiss István, dr. Somogyi Istvánná Rónay Zsuzsanna, Antal István meghalt. II. KERÜLET Házasság: Somogyi József il­lés és Vldacs Ilona, Terhes Sán­dor János és Tallógy Mária Erzsébet. Vörös Zoltán Géza és Makal Hona. Gárdián József és Vlncze Valéria, Menyhárt Mi­hály István és Paatylk Eva Má­ria, Berta István és Karolyi Zsuzsanna házasságot kötöttek. Halálozás: Erdei György, Kiss Péter, Nagy Józsefné Tóth Pi­roska. Somogyi litván, Balázs Józsefné Boros Ilona. Horváth­Vfzi Józsefné Huszta Hona meg­hált. III. KERÜLET Házasság: Gonda Ferene én Szűcs Anikó, Fehér Mihály és Tátrai Katalin, Magyar Gyula és Jambrlk Zsuzsanna, Révész Lajos éa Szabó Margit, Tóth György és Urdög-Deak Gizella házasságot kötöttek. Születési Gúrgyán Antalnak és Savanya Irénnek Tibor, Né­meth Mihálynak és Gubtpak Mariának Hilda, CsUri Mihály­nak és Molnár Juliannának József, Kónya János Antalnak és Bolta-Niigy Katalin Piroská­nak Mónika Andrea, Jancsika Sándornak és Borsos Rozáliá­nak Klaudia Nikoletta, Tanclarl Imre Mihálynak és Hegedüs­Bite Irénnek Erika, Szabó Fal­nak és Szalma Erzsebetnek Attila, Kószó Lajosnak és Varga Irénnek Gabriella, ördögh Jó­zsefnek és Márki Mariénak Zsolt, Tóth Ferencnek és Né­meth Mariának Andrea Maria nevü gyermekük született. Halálozás: Juhász Pál, Tanács Imréné Koródl Márta, Julián János, Tóth Tstvánné Kovács Julianna, Körösi Péterné szűcs Erzsébet, Maróti Imréné Vess Erzsébet, Hódi Mihályné Szanka Katalin, Vecsernyés Hona, Szűcs Ferenc, Nagy Károly sándorné Inges Erzsébet, Dabó Ferencné Takács Margit, Radványl Bé­lánc Vidéki Jolán, Szávity Er­zsébet, Puljer Fülöpné Beit? Rozina meghalt. Nyitott ajtók mögött Mielőtt bárki azt monda­ná: az ideg- és elmeheteitek ügye nem tartozik az egész­ségesekre, és különben is ez egészségügyi-tudományos téma, amihez a „normáli­sak" társadalmának kevés kóze van — elismerjük, hogy hosszú ideig ez volt a hiva­talos álláspont ls. Az új el­metörvény megjelenéséig, ItlüB-ig, nem a betegei véd­ték a társadalomtól, hanem fordítva. Az volt a lényeg: hogyan lehet az ön- és köz­veszélyesnek nyilvánított ideg- és elmebetegeket mi­nél jobban elszigetelni a zárt­osztályokon. vül. A szakemberek szerint, de a társadalmi tapasztalat ls azt bizonyítja: az elme­osztályok zártságának leg­tragikusabb következménye, hogy az Ideggyógyászatra szorulók félnek a pszichiát­riai osztályoktól, és ezért ál­talában csak kényszerrel lehet őket oda bevinni. kényszerrel behozott, betege­ket is el lehetett engedni, és önként visszajöttek. • 3. Magyarországon először Debrecenben, majd — mi­után az ottani klinika veze­tőjét, dr. Juhász Pált a bu­dapesti II. sz. Neurológiai Klinika igazgatójává nevez­ték ki — ezen az elmeosz­tályon próbáltak meg alap­vetően szakítani a „zárt osz­tályok" szemléletével. Sőt, a gyakorlatban is bevezet­ték a „nyitott ajtók" rend­szerét. A téma időszerűsé­gét, a neurózisos betegek szá­mának növekedésén túl az is adja, hogy a tapasztalatok­ról nemrégiben tárgyalt az Ideg- és Elmeorvosok Tár­saságának Tudományos nagygyűlése. Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni a változást, fel kell idéznünk az elmeklinikák zárt osztályainak már szok­ványossá vált képét: az ab­lakon rácsok, az ajtók zár­va. A zárt ajtók mögött az ápoló, aki a kulcsot őrzi. A folyosókon álldogáló, sem­mittevő ápoltak, a szobák­ban magukra hagyott bete­gek. A zártság, a magáraha­gyottság csak fokozza a be­tegséget, hiszen ilyen körül­mény még az egészséges em­bernek ls nagy megpróbál­tatást jelent. A zárt osztá­lyok betegei mindig arról panaszkodnak, hogy ilyen helyzetben emberségüktől érzik magukat megfosztott­nak. A tényekhez tartozik, hogy a zárt ajtók módszere mar csak azért sem szolgálhatja a társadalom védelmét, mert jelenleg még elégtelen az elmeos/.tályon rendelkezésre álló ágyak száma. (Százezer lakosra 70 ágy jut, holott az Egészségügyi Világszervezet értékelése szerint 200 ágy lenne szükséges.) Ilyen kö­rülmények kőzött még ma is sokszor nem a betegség dön­ti el, hogy ki kerül be, és ki marad a zárt ajtókon kí­A fentiek ulapján felmér­hető a jelentősége a „nyitott ajtók" rendszerének. A bu­dapesti II. számú Neuroló­giai Klinikán alapvetően megváltozott a helyzet. Az „ajtónyitás" nemcsak azt Je­lenti, hogy az elmeosztályon szó szerint nyitva az ajtó, hanem azt is, hogy az ápol­tak látogatót fogadhatnak, kimenőt kaphatnak. A nyi­tott ajtók mögül érkező be­tegeket szívesebben fogad­ják otthon, a családban, és segítséget nyújtanak mi­előbbi felépülésükhöz. A nyitott ajtók rendszeréből következik, hogy az ápolók nem az ajtóra vigyáznak, ha­nem a betegek foglalkozá­sát szervezik. A betegekben felelősségtudat alakul ki ön­magukkal és betegtársaikkal szemben. Jellemző, hogy a Az eredményt bizonyítan­dó, ezúttal csak egyetlen adat: amíg lööD-ban, még a zárt rendszer idején a Ju­hász Pál professzor által ve­zetett klinika elmeosztályán is az egy főre eső ápolási napok száma 34 volt, addig 1071-ben a nyílt ajtók mel­lett ez a szám 23-ra csök­kent. Talán nem kisebb je­lentőségű a mai szűkös kór­házi „kapacitás" mellett, hogy a nyílt rendszer lehe­tővé tette a nappali kórház meghonosítását is az elme­osztályon. Minden kísérő nélkül, naponta 15—30 be­teg megy be a klinikára és reggeltől délutánig ott tölti Idejét, megkapja gyógyszere­it és részt vesz a foglalko­zásokon. Gyógyulásuk gyor­sabb és hatásosabb. Ahhoz, hogy e példamuta­tó módszert a klinikák kö­vethessék, nemcsak az orvo­sok, és ápolók kors-'p-'b szemléletére van szükség, hanem arra ls — és ez te­szi az ügyet a legszélesebb értelemben társadalmivá —, hogy a betegek közvetlen környezete, családja, baridi köre, esetenként a munka­helyi közösség is — megért­ve a nyitott altók szellemét, segítsen a gyógyulásban. Pálos Mikié" Karikák •i / v nef Sándornak rs C«oi»re«l Margitnak Szilvia, Tábnroal Já­nosnak e« Bezdán Evénuk Já­nos Láaaló, Oltványi Mihálynak s* Mfnzároü Annának Tanta" Andris nevü gyermekük szü­leien Halálnsás i Hároae* Jánosiul Ciegláql Jusztina. Tóth István t.sjoanc fiator Jozefa. Széesl Imréné IfkovlOh Vslerln, Szeli T.sjrs. Szeles Murla. Bugyi Jn­nosnt Kcimiegl Juliánná Fl­s;uru Brnedekné K'iklls Etelka, Heten Vtlmoá, Bálint András. KRCZELl A. KÁROLY 71. — Nem erről van szó, édes Pistám. De ked­ves tőled és megható, hogy ennyire magadévá teszed máris a mi titkos terveinket. A király­gyilkosság anarchista és nihilista módszer, én nem ítélem el, mert mindenki úgy harcol a hi­téért, ahogy tud, de Itt nem egy embert, hanem egy elvet, egy szentségesnek hitt téveszmét kell elpusztítani, hogy valahogyan — ettől megsza­badulva — végre a saját dolgainkat, érdekeink­nek megfelelően rendezni tudjuk, elsősorban persze a környező kisnépekhez és saját nemze­tisegeinkhez való viszonyunkat. Mert különben valóban elvesztünk. Tudom, hogy te már min­denről lemondtál, logikusan ís le tudod vezet­ni a végveszély elkerülhetetlen bekövetkezését, lehet, hogy józanabb vagy nnlnm c téren, vagy mélyebben átéled a magyarság teherbíró képes­ségét, de bennem még él valami reménység a jövőt Illetően, s ebből szeretnék valami kevés­két most neked is átadni, — Aztán hirtelen határozottan jelentette ki: — Egy röpiratot kell szerkesztenünk .., Első lépésként... Igen, egy Habsburg-ellenes röpiratot... Névtelenül, ti­tokban, s mindenki számára érthetően .,. Ehhez kérem a te segítségedet! Pintér Pista, aki mtndont tudott a dinasztia visszaéléséről, s nemzelpusztító voltarol, s uz ország tragédiájáért a török garázdálkodáson kívül, de még annál is elitélhetőbb módon az uralkodó családot tette felelőssé, nem sokat kérette magát. Sőt, örült, hogy a sok töpren­gés, személyi válság, szerelmi kudarc mállasz­tó őrlödésében valami határozott, s végered­ményben neki is tetsző celt tűzhet maga elé. — Még ma hozzákezdek — mondta kisvár­tatva, s kezet nyújtott Gábornak. — Tudod, hogy nem felfogásunk, csak alkatunk különbö­zik egymástól, de most igyekszem magam be­lelovalta! egy kis fanatizmusba. Hiszen igazad is lehet! Hátha segít? Végtére is, nem vagyok próféta. Lehet, hogy csak én vagyok életkép­telen, s ezt a szubjektív érzést kivetítem az egész népre. Ez a kísérlet talán engem ls föl­ráz. — Mtkor az Arány Oroszlánban együtt ül­tünk Joó Ferivel meg Vuss Pistával, s te s/o­kui.lan hevességgel kifakadtál a királyi ellen­ség ellen, már tudtam, hogy nem sokáig kell téged puhítanom egy Ilyen Izgalmas vállalko­zásra. De jól vigyázz, Pista, ez titkos dolog, erről jelenleg csak ketten tudunk, s még né­hány barátom es társam fönt. Pesten, de a ne­vedet nekik sem árultam el. Nem árt óvatnának lennünk, bár a helyzet most nem olyan, mini a Bach-korszakban volt, hogy ilyesmiért 10 vagy 20 évi várbörtönre is ítélhették az összeeskü- • vöt, de azért most is meghurcolhatják az em­bert. s ez neked uz állásodba, nekem pedig le­endő diplomámba ls kerülhet. Ez ostobaság A mártírlum nem megoldás. Rppen elég vérta­núnk van! — Pe én, hn nekilátok, alaposan megmon­dom a véleményem erről a tiszteit családról, mert nagyon nehez mentseget találni bármely tagjára ls. Persze, az elején kezdem, de min­denkire és mindenre sor kerül, még ha elfo­gultan is, de ennyi hazafiasságot én is meg­angedhetek magamnak. Lipótot külön kipel­lengérezem, aki a legártalmasabb uralkodók egyike volt, nemcsak Nádasdy kivégzése, a Kol­lonics, a Caraffa ármányának ránk szabadítá­sa miatt, hanem a végzetes telepítések, a népe­sedés erőszakos, s a magyarsagra nézve káros, sót katasztrofális megváltoztatása miatt is. De Itt van még a remek magyar várak lerombol­tntása, s egy ugrással tovább az átkozott prag­matlca sanctlo, amellyel beleette magát a ma­gyarság zsigerelbe ez a parazitacsalád S azt az érzelmesen emlegetett Mária Terézia anyánkat ls kikezdem, akinek ősi trónját saját bevallása szerint n bolond magyarok mentették meg, de évtizedekig nem volt hajtandó a felszabadított Délvidéket, az országhoz visszacsatolni, birodal­mi tartományként kc/clte, s a szerbek Istápo­tasri mellett még tökéletesen oi ls németesf­tette. Vagy o kedves fiacskája, ez a túlbecsült doktriner idióta, aki minden történelmi érzék nélkül emésztetlen dogmákat ukart megvaló­sítani, Bach előfutáraként eltörölte a nemzet­nyelvét, bazárt kiváló es mély gyökerű intéz­ményeket, de mégis óriási elmének tartják H megbűvölt ós felvilágosult racionalisták, mert nem volt olyan bigott szamár, mint a mi Fe­renc Jóskánk, aki énpen a te XJbénvid me­rénylete után meggyőződve most már kétség­bevonhatatlanul, hogy neki isteni rendeltetése van, azért nem vágta el a kés a nyakát, olyan konkordátumot kötött a Vatikánnal, amely már a tizenhatodik században is korszerűtlen cse­lekedet lett volna. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents