Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

SŰ VASÁRNAP. 1972. SZEPTEMBER TI. II hiszékenyek háziasszonya — Miben van úgy elmé- szony, amelynek körvonala lyedve, lelkecském? Csak egyhelyben megült és nem nem albérletet keres? — lehetet látni sem a szobát, kérdezte egy újságolvasó fia- sem a bútorokat Az albérlő­tal nőtől egy 60—05 év kö­rüli asszony a Széchenyi té­ren. — Sajnos azt keresők, né­nikém — válaszolt a kérde­zett, aki a sors különös aján­dékónak tekintette az érdek­lődő nénikét. Haj, pedig ha tudott volna olvasni hunyor­gó, apró szeméből, akkor ri­adtan kitért volna előle, mi­előtt még csapdába ejti. Ez történt pedig ez év július 11­en, délelőtt. A fiatal nő: Nagy Károlyné. Férjével együtt került Mezőhegyesről Szegedre. Itt kaptak munkát A bűbájos nénike pedig: özv. Megyelka Imréné, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 23. szám alatti lakos. Belvárosi szoba-konyhás és mellékhe­lyiségből álló lakásában fő­bérlő, pontosabban szólva: albérlőtartó. A színjáték második ré­sze azzal kezdődött hogy özv. Megyeikáné 3 forintot kért villamosra Nagy Károlyné­tól, mert a pénatórcáját ott­hon felejtette. A mezőhegye­si fiatalasszony még nem is­merte ki magát Szegeden, nem tudta, hogy a Széchenyi tértől a Bajcsy-Zsilinszky ut­cáig nem visz villamos. Erre másnap jött rá, amikor fér­jével együtt megnézte Me­gyeikáné lakását. Kétezer előre — Hót ez lenne az, lel­kecskéim — gyújtott meg egy olvasólámpát a háziasz­jelölteket gyorsan kitessékel­te a konyhába, aztán nyúj­totta a tenyerét. Kétszáz fo­rint foglalót kért és kapott. Beköltözni azonban még nem lehetett, mert ott lakott az előző albérlő, Cs. Mária, aki csak július 30-ón távozott, de nem szépszerével. A házas­pár augusztus 1-én ismét csengetett, majd leszámolt özv. Megyeikánénak kétezer forintot, négy havi albérletet előre. Elismervényt kértek róla, és megkapták a lakás kulcsát. Másnap költöztek. Az asztalon Megyeikáné pa­pírt hagyott, amelyen az állt, hogy Budapestre utazott. Szétnéztek a lakásban és megrémültek a kosztól, pi­szoktól, büdösségtől. Pénzü­ket már odaadták, nem gon­dolhatták meg magukat In­kább kitakarítottak, rendbe tették a lakást, gondolván, hogy annak majd a háziasz­szony is örülni fog. De még mennyire! Nem utazott el, mert este hazave­tődött de olyan részegen, hogy nem ismertek rá. Csak amikor kijózanodott, Egy biztonsági zárral kizárta őket a lakásból és azóta is futnak a pénzük után. özv. Megyei­káné albérlőáldozatait nem először fosztotta ki. Nagy Károlyék annyira sokadikok az áldozatok sorában, hogy a házbeli lakók ezen már meg sem lepődtek. Akiket elérnek szóval, azokat felvilágosítják Megyeikáné „módszeréről", amelynek következménye csak polgári peres út lehet. De ki szeret pereskedni? In­kább hagyják veszi a pénzü­ket, semhogy huzakodjanak az öregasszonnyal, akiről az a hír járja a házban, hogy több esze van, mint egy tu­cat ügyvédnek együttvéve. Tudja, hogy rajta az égvilá­gon semmit sem tudnak be­hajtani. Tartósan még nem lakott nála senki. Mindenkin túl­adott, lehetetlenné tette ott­létüket Megyeikáné úgy él áldozataiból, mint a vámpír. Ott csap le rájuk a Széche­nyi téren, a WC oldalára függesztett hirdetőtábla előtt, és magával csalja őket Már nem hiánycikk Egérút úgy szórta rájuk a goromba Ufírrtm Ifflhim szavakat, átkot, amiért kita- ''O'0'" KOpi/fJ karították a lakását, gatták a rendet. felfor­Behajthatatlan — Mehetnek isten hírével a hónap végén — hangosko­dott A fiatal pár azonnal összepakolta volna holmiját, de pénzüket nem adta vissza Megyeikáné. Másnap sem, rsi Bajba jutott emberek fut­nak az őrsre, a határon őr­ködő járőrhöz: „Fuldoklik egy ember a Tiszában!" „Ég egy ház! Segítsenek, ha tud­nak!" S a határőrök rohan­nak, kerékpárra pattanva, vagy gépkocsira ülve szá­guldanak a helyszínre. A közelmúltban számta­lan olyan eset fordult elő, amikor a határőrök ered­ményes mentési munkát vé­geztek. Csépé Imre határőr például egy májusi napon, a késő esti órákban a Tiszá­ból egy fuldokló nőt és egy férfit mentett ki. Tiszaszige­ten. a Piacsek-tanyán tűz ütött kl, s mire a tűzoltók értesítést kaptak, a határ­őrök már lokalizálták a tü­zet Tavasszal Asotthalom határában, a szikes úton egy égő szalmakazal, nyáron meg Asotthalom-felsőn egy lángoló tanya oltásában vet­tek részt a határőrök es megakadályozták a tűz to­vábbterjedését. Mórahalmon Papdi Nán­dor községi tanácstag kezde­ményezésére minden évben a taligautakat a tanyasi la­kosok a határőrökkel együtt teszik járhatóvá. Nagylakon az óvoda udvarának rende­zésében, Kübekházán a köz­ség szépítésében, Röszkén útépítésben, Mórahaímon a pártház renoválásában és a kultúrház díszítésében segít­keztek, illetve segítenek az őrsök katonái. A „Tiszta Szeged" mozgalomban ta­valy Is és most is részt vesz­nek a tisztiiskolások. Az Al­só kikötő sori utat 600 mun­kaórában ők hozták rendbe. Tiszaszigeten a „Búzaka­lász" Mezőgazdasági Tsz-bcn Balla Sándor határőr — aki egyébként újszentiváni fiú — és Farkas József határőr két héten át vontatóval hordták a gabonát a kom­faájntói a raktárba. Az el-. múlt napokban pedig ugyan­csak a ..Búzakalász" Tsz­ben a silótakarmány szállí­tásában is rész* vettek Hor­váth százados beosztottjai. A Csongrád megyei határ­örök egyébként a határ mentén lakó öregek, kisma­mák és gyerekek orvoshoz, vagy kórházba szállításához is többször nyújtottak már segítséget Nagyra becsülen­dő, hogy fiatal határőreink a véradó mozgalomban is példamutatóak. Ebben az évben már közel kétszáz­liter vért adtak a megyében szolgálatot teljesítő határ­őrök > Gazsó Béla Megvárakoztatja a hiszéke­nyeket a Bajcsy-Zsilinszky utca előtt, miután pénzüket elvette, aztán elszökik elő­lük a ház Kígyó utcai, vagy Lenin körúti kapuján. A háromkapus ház ilyen egér­útja Megyeikánénak. A rendőrséggel is volt már dol­ga, mert nem mindenkit je­lentett be. Időnként csönget nála fiatal nő, aztán férfi. Nem együtt jönnek, és nem együtt mennek el. A házbe­liek megfigyelték, hogy Me­gyeikáné úgy lopakodik fel este a lakásába, mert fél, hogy meglesik, akiket már rászedett. Károsultjai, áldo­zatai — B. I. csengelei lako6, K. I.-né, & Ágnes, P. Éva és a többiek — nem hatal­maztak fel, hogy szóvá te­gyem becsapottságukat, ki­zsarolásukat Az szinte mel­lékesnek tűnik, hogy Me­gyeikáné háromszor egymás után eláztatta az alatta levő lakók lakásának menyezetét, mert a vízcsapot nyitva hagy­ta. A ház rendjét súlyosan sértő hangoskodást, az albér­lők jogos követelését 6em le­het megszokni. Megyeikáné él, és virul, nem dolgozott, és nem dol­gozik —, „eltartatja" ma­gát... Lődl Ferenc A Szegedi Univerzál Ktsz-be hosszabb szünet után végre megérkezett Angliából az Unitox rovarirtó szer egyik alapanyaga, így megkezdődhetett a gyártás. Hamarosan az üzletekben is találkozhatunk a régóta hiányolt ter­mékkel. Gépkocsit loptak Együttesen elkövetett gép­kocsilopás miatt álltak a sze­gedi járásbíróság előtt Bús Róbert 19 éves, Szeged, Jó­zsef Attila sugárút 8., Vasa Rudolf 18 éves, Pécs, Zsig­mond utca 3/2, Ernyes Lász­ló János 19 éves, Pécs, Vince utca 44. szám alatti lakosok. A szegedi Tisza-híd közelé­ben parkolt egy kis teher­gépkocsi, amelynek ajtaja nem volt bezárva. Bús Ró­bert vezetői jogosítvány nél­kül elindult a kocsival, amelybe társai is beültek és Tápéra mentek kocsikázni. I Egy útmenti gödörben- el­akadtak, s egy szolgálatot teljesítő rendőr intézkedett velük szemben. A szegedi járásbíróság a lopást kezdeményező Bús Róbertet 6 hónap szabadság­vesztésre ítélte, amelynek letöltését próbaidőre felfüg­gesztette. Vass Rudolf 8 hó­nap, Ernyes László 6 hónap javító-nevelő munkát kapott 15---15 százalékos bércsök­kentéssel. Mohammed futása A szegedi anekdota­kincsből Csongor Győző gyűjtése 1902-ben a fiatal Nagy lókőtés vd­Móra Ferenc pályát rosunkbati. Alcím: cserélt. Otthagyta Móra Ferencet be­nevelői állását, s el- szállították a Csil­jött Szegedre újság- lag-börtönbe. Nyil­írónak. Szerette ezt a hivatását, s egy­szer így nyilatkozott róla: „Üjságírói pályá­mon én is többször elbicsaklottam ám vánvalóan egy adó­dó névcserét hasz­náltak fel erre. Ha nem is volt lókötö, a szó igaz ér­telmében, mégis tu­dunk arról, hogy egy az igazságtól, mint alkalommal lóvá tet­legjobb barátaim ál- te a Tesvirt, a helyi lítják rólam, de ér- Friss Üjság szer­dekes, hogy helyre- kesztőjét. igazítást soha senki 1919 május 27-én még nem követelt a franciák katonai tőlem " ünnepélyt rendeztek Az újságírókat a a repülőtéren. Üjla­rezgő nyárfához ha- ky Antal- a Tesvtr> mindenkit kifagga­tott, aki közelébe került, s amit hal­lott, fönntartás nél­kül elfogadta. Most is, azonnal följe­gyezte noteszába ezt a fontos adatot. Móra Ferencben megszólalt a lelki­ismeret : — Tóni, nehogy megírjad ezt a sza­márságot ... Csak tréfáltam!... A Tesvirrel azon­ban már nem lehe­tett bírni. — Hogyisne...! ciák cenzorát, ho­gyan egyezhetett bele, miszerint ilyen képtelenség jelenjen meg egy lapban. A francia hadnagy így válaszolt! — Hát kérem, így történt: — Az ezre­des úr rendeletére minden különleges dolgot megjelenése előtt neki be kell mutatni. Én úgy vél­tem, ez a cikk elég­gé különleges... hát bevittem hozzá a kéziratot. Bétrix ezredes úr a hasát sonlította, amely szerinte locsogó, fe­csegő teremtés. Van valami újságírós benne, nem is szól­va arról, hogy „ko­paszon hordja a le­velét, mint a fiatal riporterek a száju­kat .. Akkoriban szokás­ban volt, hogy ug­ratták a fiatal új­ságírókat. A konkur­rens lap azt a tréfát eszelte ki bosszan­tására, hogy a kö­vetkező híradást je­lentette meg az új­ságban : éppen akkor érke zett az újságírók páholyába, amikor a gyarmati katonák, a szpáhik lóháton száguldoztak a tri- med bün előtt. Odafor- Mi!? dult a jelenlevő A következő na­Mórához: pon csakugyan meg­— Tesvir, miért jelent a szépen, szí­vágtatnak ilyen bo- nesen kicirkalmazott Azt akarod ugye {ogta nevettében. Ferikém, hogy a amikor lefordítottam Friss üjság lema- neki a szerkesztő úr radjon erről a cse- cjkkét. Nyomban megéról? Csak a megállapította, hogy Naplóban legyen ez a közlemény nem megírva a Mohám- sért semmiféle hadi /utasa!?... érdeket, s végül is kijelentette: londul ezek az ara­bok? Móra a legtermé­szetesebb hangon fe­lelte: — A hegirának, Mohammed futásá­nak az emlékére ... Űjlaky Antalnak szokása volt, hogy riport a Friss Új­ságban. Kiemelte az arabok festői felvo­nulását, a lovas mu­tatványokat, a vág­tatást, a hegirának, Mohammed futásá­nak emlékére. Az újságírók meg­kérdezték a fran­— Ez a cikk kü­lönlegesen érde­kes ... ennek meg kell jelennie!... Így ismétlődött meg 13 évszázad múlva újra Szege­den Mohammed ra­gyogó sportteljesít­ménye. S hogy így történt, esküszünk, a próféta szakállá­ra ... BERCZELI A. KÁROLY Hullámsír 70. Vele együtt társai: Jubál Károly tanár, Andrásfy. Sárközy Sámuel végezte a bitón. De a mélyben minden forrt, mert Szakmáry százados magát a Burnót akarta felrobbantani, egy Hatvany Imre nevű hazafi gerillakat toborzott az önkényuralom ellen, s Kossuth esetleges jövetelének előkészítésé­re Mach ezredes is szőtte az összeesküvést, s akik ebbe belesodródtak, aradi minoriták, erdélyi diáikok, Rózsafy és Figyelmessy nevű volt hon­védek, valamennyien bűnhődtek valamilyen formában, ha nem tudtak idejében külföldre menekülni. Tehát van ebben a népben még erő és hajlam az ellenállásra! — jelentette ki ke­ményen Gábor, szinte harsogva, hogy mentse nehezen megóvott optimizmusát Pista csüggedt lemondásával szemben. — S azt is büszkén említem meg — mondta még —, hogy mikor ez a szobrot és teljes tiszteletet érdemlő hős, Libényi János elkövette a merényletet, s a csá­szár megmenekült, és elrendelték az egész Mo­narchia területére a hálaadó miséket, s az ün­nepi fellobogózásl, akkor Szegeden csak öt ma­gánház volt kivilágítva, s a városháza sem öltött díszt. Máig is rejtély, hogy Bonyhádv uralma idején ez hogyan sikerült. De megtör­tént! S nekünk ez a fontos! S ha kimégy a ta­nyákra, akkor egy kis bizalmas csevegés után már megtudod, hogy a padláson vagy a ver­mekben még mindig vannak elrejtve fegyve­rek, s különösen a dohánymonopólium és a szeszadó bevezetése óta a hajlam is egyre érik egy nyílt összeütközésre. Elfelejted, hogy 60­ban, március 15-én egy diák esett áldozatul az önkénynek, Forinyák Géza volt a neve... — Tudok róla — bólintott Pista. — ... s amikor a temetését megrendezték, hatvanezer ember vonult gyászszalaggal, nem­zeti ruhában a koporsó után. Ez neked semmi? — Sok biztató van abban, amit mondasz, hiszen én volnék a legboldogabb, ha maradék nélkül helyeselhetnék neked — válaszolt elgon­dolkodva Pintér Pista —, s azt is tudom, hogy még a hajdani töröknél Is pusztítóbb rákfene ez az osztrák dinasztia, de tudnod kell, hogy a mi népünk erősen királyhű. Kossuth debreceni döntése sokakat megingatott, s nem a hibás politikai • sakkhúzás, hanem a kirái.vság esz­ménye miatt. Az emberek itt még mindig hisz­nek a király égi küldetésében, Isten kegyelmé­ből való voltában, s babonásan félnek hozzá­nyúlni. Még Petőfinek is- sokat ártott, hogy a királyok 'felakasztását követelte, s úgy tudom, hogy mint követjelöltnek, emiatt is magyaráz­kodnia kellett a választópolgárok előtt. Lásd, ez a különben elég lelkes Kremminger plébá­nos Is csak addig lelkesült a forradalomért, amíg a királyt nem bántotta, s mihelyt meg­tagadta, rögtön szembefordult vele. De így so­kan voltak, mert senki sem gondol arra, hogy a tömérdek rémuralmi kivégzést és sanyarga­tást lehet hogy Bach, Kempen, Grürine és a többiek hajtották végre, de végső fokon mégis­csak a király legfelsőbb jóváhagyásával. S ez a Ferenc József, akiről a dinasztikus Széchenyi is azt írja, hogy nincs szerető, meleg szíve, valóban úgy viselkedik, mint egy jó hivatalnok. egy jó bürokrata, aki elvégzi a rárótt munkát, de alig lát az orrán túl. Lásd, a francia—porosz háborúba is bele akart avatkozni a franciák oldalán, bosszúból Königgrátzért, s ha And­rássv nem beszéli le erről, akkor kétségtelen, hogy újabb, s még súlyosabb katasztrófa éri a birodalmat, mert Bismarck nem vajszívű. Per­sze, lehet, hogy Andrássy ebben is hibázott, mert egy újabb nagy vereség talán a dinasztia bukását Is magával hozta volna. Ki tudja? Szó­val, a mi népünk még mindig tiszteli a királyt, s ezt a tulajdonságát Bach is kihasználta, mert mind azt a jót, tehát a jobbágyfelszabadítást, s a közterhek általános viselését, amit Kossuth és a pozsonyi országgyűlés vívott ki, úgy tün­tette fel, mint a király nagylelkű ajándékát. Ennek volt betudható az a szégyenletes eset, ami 57-ben zajlott le itt, Szegeden (akkor mi kétévesek lehettünk), hogy az a nép, amely 49-ben Kossuthot lovasbandériummal fogadta. Italaplevéve hallgatta utolsó hazai beszédét, mely a Banerenfeind-ház erkélyéről hangzott el, s este fáklyásmenettel ünnepelte szabadság­hősét, ugyanaz a nép 57-ben. tehát nyolc év múlva, a rémuralom tetőfokán ugyanígy fo­gadta a királyt, a Kárász-ház előtt halászsát­rakat vert, ezüstbográcsban főzte a halpapri­kást, s utána a molnárok járták a többi vízi­emberrel ősi táncaikat, a gyilkos zsarnok tisz­teletére. Mert végeredményben az uralma • ked­véért irtották kJ a legderekabb magyarokat. Ez a baj nálunk a köztársasággal' Persze, én ve­led tartok, s ha azt kívánod, hogy mint Libénvi Tijnn* őriem mag ezt pz érzéketlen •'á'ványt. a királyt, még arra is vállalkozom, mert en­nél nagyobb tettet úgysem hajthatok végre. Gábor fölkacagott. ÍFolutatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents