Délmagyarország, 1972. szeptember (62. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

VASÁRNAP, 1972. SZEPTEMBER 1E IVOozdonyA MÁV dízelesítési programja során csaknem 100, kiöregedett gőzmozdonyt szerelnek szét a budapesti Hámán a mozdonyte-— _ _ _ _ - -re- Kató Fűtőház bontóbrigádjai. Képünkön: temető mető. Összeépült Szegeddel Falugyűlések Szőregen a közigazgatás egyesítéséről A Szegedet környező öt községben a napokban tart- csolat a várossal. Elhangzik ják a falugyűléseket, melyeken a lakókkal ismertetik a olyan vélemény is, hogy nem megye vezető testületeinek a közigazgatás egyesítésével sokat ér majd ez a Szegedhez kapcsolatos álláspontját, s egyúttal meghallgatják az em- tartozás. Hiszen egyelőre nem berek véleményét. Érdemes odafigyelni a véleményekre, kap semmit a község. „Közhiszen jó néhány új szempontot lehet megismerni az egyesítéssel kapcsolatban. Szőreg immár teljesen öszszeépült Szegeddel. Dr. Deségből nagyközség lettünk, most város leszünk és a tervek maradnak" — mondják. Az előrelátók, a reálisan mérlegelők viszont másként szor bajban volt: nem tudott tájékozódni. Nem tudta : mi tartozik Szegedhez, tásnál mindenki várta ezt a lépést. Természetesnek tartus Jenő körzeti orvos mesé- ják az emberek. Sokat is beszélnek, ök arról is szólli, hogy kezdetben ő is sok- várnak ettől. Hosszabb tá- nak, hogy: „már kinőttük a von: a kommunális ellátás közigazgatási kereteket. Renjavítását, közművesítést, geteg bonyolult adminisztráépítkezéseket. Hamarabb: a cióra volt fölöslegesen szükmi Szőreghez? Például a Lö- villany, a víz árkülönböze- ség. Most újra magunkra völde út közepén húzódik a tének megszüntetését. Máris kell szabni a ruhát, amit kihatár. Az egyik oldal, a Tö- Szegedről jön a víz. Meg is nőttünk". Tudják: Szegedet rökkanizsa utca, Szőregé, a lepődtek az emberek, jó né- kiemelten fejlesztik, a vámásik, a Lövölde út, Szeged- ven vették, hogy a különbö- rosra több jut, mint az egész hez tartozik. Egy utca két ző suttogások ellenére egy- megyére. Igaz, a tervek névvel, akár jelképe is le- értelműen megmondták ne- 1975-ig nem változnak. De hetne az összetartozásnak és kik a nyári vízhiány idején, érthető, hiszen a községek az értelmetlen elválasztás- hogy nappal ugyan nem lo- megtervezték öt évre bevécsolhatnak, de éjjel: nyu- teleiket, kiadásaikat, egygodtan Sok a kert, a virág szóval fejiesztésüket ugyanKell tehát a víz. No, meg azt , . ' aJ keset hallani tőlük. Ugyan- is várják, hogy az adó is ugy' mint Szeged' Ezt at" csak dr. Deák Jénő mondta igazodik majd a városihoz. tervezni már nem lehet, és A téesz elnöke, Bódi Já- nem is érdemes. De a követnos nyilván a szövetkezet kez6 ötéves tervben már az egy bolti eladó megbeteg- szempontját tartja elsosor- ... . . szik, például bélhurutban, ban szem előtt. Meglehető- ot kozseg 13 Szeged feJleszután sen jelentős a kiegészítő te- tesi terveben szerepel. Egyvékenységük. Szeged terüle- egy ötéves terven évekig tén eddig nem végezhettek dolgoznak az 1975-től 1980rfSá^kn^Pedg5^ terjedő'tervidőszak élőkérosban hiány van víz- és szitese most folyik. Éppen gázszerelőkben. Olyan gyá- ezért kellett most sort kerínél két, legfeljebb három rak is igényt tartanak mun- teni az egyesítésre, hogy nap alatt el lehet majd in- kájukra, mint a szalámi-, lq7=_tői Szőre,e „_ tézni ugyanezt. Vagyis ötna- vagy a kábelgyár. Ezután ' „ szőreg is az uj le pi táppénzzel kevesebbet már Szegeden is nyugodtan hetosegekkel gazdalkodhaskell fizetni. Jó ez a népgaz- dolgozhatnak majd. Ez min- son. daságnak, és jó az emberek- denképpen megnyugtató, Aggályok akadtak a jövőhiszen a táppénz dolgozóik jövőjét is biztos- vel kapcsoiatban a faiugyűsá teszi, hiszen a járásban _, . „ nem akadt elég munka. leseken, de ellenzők végsoA község szempontjából is soron nem. Az aggályok abAz iskola szempontjából figyelemre méltónak tartja ból fakadnak, hogy nem látMárton András, az általános Bódi János e kérdést. Egy- ja nem sejti mindenki a •-•—*- "" sokat két év alatt nyilván nem ...' _ változik meg minden. De Jovot De akl megsejti a tav" akinek élete Szőregen zajlik latokat, az e lépés mellé áll. le, aki évtizedeket töltött el Mert tudja, ő nem veszíthet, a községben, az képes gene- csak nyerhet, ha egyelőre rációkban gondolkodni. Hi- , , szen például Szőreg a kör- nem 15 sokat De a gyerme" nyék legmagasabb, lakásépí- kek számára ez a lépés szűvárosban tanul tovább. De tésre legalkalmasabb pont- leik egyik legfontosabb tette most például mód nyílhat a ján fekszik. Szeged nyugati iesz Mert ezzel teremtik rászoruló gyerekek gyógype- oldalán van aa: iparövezet. feltételeket ahhoz, dagógiai elhelyezésere. Min- Miért ne lehetne az ellen- ° ' dig akad egy-két gyermek az póluson, a keleti oldalon egy h°gy eSY valóban nagy vaiskolában. aki ott még a lakóövezet? Ehhez már csak ros, vonzó kulturális, tudonvolc osztályt sem tudja el- mi tesszük hozzá: nagyon mányos, gazdasági és idevégezni._ Akit pedig sikerült nagy genforgalmi központ legyen ra. Remélhetőleg egy 150 ez- Szeged, es az ot kozseg mosis tani területén. nak. Érdemes beszélgetni a község lakóival. Sok érdea példát a közigazgatási kü lönállás vadhajtásaira. Ha csak két negatív lelet állhat munkába. Eddig a megyei KÖJÁL-hoz, Vásárhelyre kellett küldeni az ilyen anyagokat, az eljárás legalább 8—10 napot vett igénybe. A szegedi intézetnek is, mégsem fizetés. Nem beszél ve például a szakorvosi ellá' tás várható javításáról. iskola igazgatója túl nem vár azonnal a közigazgatás egyesítésétől. De ez a kevés is fontos. Az iskolának eddig is jó kapcsolata volt a szegedi oktatási intézményekkel, hiszen a gyerekek 90—95 százaléka a Drága, mert új? elhelyezni a gyógypedagó gián — volt rá példa — bi zonyítványt szerzett, jó és res nagyváros ahhoz ügyes szakmunkás lett. Az könnyebben jut hozzá, iskola most 12 épületben működik. Egyelőre nyilván nem épül majd új. De legA falugyűléseken is hasonló szempontok bukkantak föl. Az emberek többSzávay István N

ézegetjük a kirakatokat. Az új televíziót, amely a prospektus tanúsága szerint „világszínvonalon áll". Szép, biztosan jó is; az ára másfél ezerrel több elődjénél. Hát, igen, mondja a kereskedő, új, tehát drágább. Keressük a hagyományos hintőport, mosdószivacsot, lábast, fogkefét — teljesen mindegy, hogy mit említek —, pontosan az nincs, hanem egy újabb fajtája. Igaz, valamivel többért. De ki néz arra a néhány forintra? Mi nézünk. Drága, mert új? Nyugodjunk bele a megváltoztathatatlanba? Minduntalan kétségeink merülnek fel. Nem csupán érzéseink, hanem józan eszünk tiltakozik. Itt van például vegyipari újdonságunk, a műanyag ajtó. Jól emlékszem arra a sajtótájékoztatóra, amelyen szuper termékként ajánlották figyelmünkbe. Azt állították az egyébként kétségtelenül jó minőségű termékről, hogy minden tekintetben felülmúlja a hagyományost. A műanyag ajtó tényleg tartósabbnak látszik, egyszerűbben szerelhető stb. Csupán egyetlen szépséghibája van: igen drága. Több mint másfélszer annyiba kerül, mint a faajtó, tehát egyetlen tekintetben nem előnyösebb: ez pedig az ár. S ami még meglepett: drágaságát elhanyagolható körülménynek tartották az ajtó előnyeihez képest. Anélkül, hogy mélyre ható közgazdasági elemzésbe bocsátkoznánk, érdemes néhány dolgon elgondolkozni. Ennek a terméknek tervezésekor vajon megfontolták, hogy érdemes és időszerű-e kategóriájában ilyen drága árfekvésű terméket készíteni, árulni? Vagy új termék lévén, nem divat az ánat kritikusabban vizsgálni? (Az igazsághoz az is hozzátartozik: ahol föltalálták és először gyártották, éppen azzal nyert csatát, hogy a faajtónál olcsóbb.) Nem az ártatlan porplasztajtókon akarom elverni a port, s nem szeretnék maradinak sem látszani. Nem az újdonsága ellen érvelek, hanem tagadom azt, amit jó néhány vállalat nálunk magától értetődőnek tart: az árak csak felfelé csúsznak az új termékek árcéduláin. Miért születnek újítások, találmányok, miért a korszerűsítések, a know-how, a licencvásárlások, ha nem arra törekszünk, hogy előnyös termék legyen a végcél. Nemcsak tulajdonságaival, hanem árával is! Mert ez lényegében politikánk követelménye. A gazdasági törvények bonyolultak, de nem beláthatatlanok. (Ezért nem hihetünk vakon vállalatok számláiban, kalkulációiban.) Sokan beszélnek mostanában árakról, vita tárgya a párt- és brigádgyűléseken éppen ügy, mint a baráti összejöveteleken. Érthető, hisz az árak mindenkit érintenek. S indokolatlannak tűríő emelkedésükről — vagy éppen a jogosnak tartott magasabb árról — adott esetekben megoszlanak a vélemények. Egy azonban biztos: ma már kritika nélkül nem marad egyetlen új termék árcédulája sem. A SZOT elnökségének tavalyi megállapítása szerint „a bérből és fizetésből élők nagy része a megeihetési költsegek növekedését nagyobbnak érzi, mint amit a hivatalos statisztika kimutat". Igaz, az érzés szubjektív, és nem közgazdasági tenyező, nem tudjuk mérni, tokokra, szazalékokra osztani, sem grafikont vezetni róla. Amit viszont okosan, higgadtan kell mérlegelni, hisz az effajta érzéseket nem intézhetjük el kézlegyintéssel, vagy azzal, hogy nem veszünk róluk tudomást. S miért ne vennénk, amikor nagyon is valószínű okait sejtjük a kedvezőtlen tenden ciáknak. És erről jut eszembe vegyipari szövetkezetünk esete a Desodor-spray-veL Kikísérletezték. ellenőrizték, osztottak-szoroztak, s szakembereink nagy örömére — igen kedvező árat sikerült kialakítani. De az öröm korainak bizonyult. Az üzletemberek fanyalogva vették kezükbe az új terméket — talán éppen a jutányos vételár miatt! Mondván: olcsóságával a többi külföldi és most forgalomba kerülő, hasonló hazaiakra — „ro6sz fényt vet". Ki veszi meg akkor a raktárakban felhalmozott mennyiséget? Különben is; a kereskedőket a forgalom után fizetik; a nagy forgalom könnyebben összejön a drága holmik eladásával — tiszta sor, hogy ha lehet, száműzik az olcsó dolgokat Nem az egyetlen idézett példa — hanem sok más is bizonyítja, hogy a korszerű, gazdaságos technikával lehet olcsó, mégis modern terméket gyártani. Igaz. hogy az újdonságok rendszerint többet nyújtanak kényelemben, használhatóságban stb., s a többletszolgáltatásért, tartósságért szívesen fizetünk — jogosan — többet. Azt szintén tudjuk, hogy az árutermelés fejlődésével együtt halad bizonyos mérvű — természetes áremelkedés. Ám ezen a címen, mindig aránytalanul drágán adni az újat, ez ami megengedhetetlen, ami üldözendő. | ert akár esetünket nézzük, akár több hasonlót, felfedezhetjük mögötte az irracionális, meggondolatlan, nem eléggé előrelátó gazdasági döntést. Sőt, azt is, hogy gazdasági rendszerünk és a társadalompolitika követelte magatartásunk a gyakorlatban kissé eltorzul. A rugalmasság helyett néha engedékenységet tapasztalunk, ami viszont nem kevésszer teremt lehetőséget az antiszociális céloknak, cselekedeteknek. Amiben aztán a milliókat kereső, kötő kisiparos korlátlan „üzleti szabadsága" ugyanúgy benne van, mint a nagyvállalati szervezetlenség, fegyelmezetlenség stb. Az arra való lehetőség, hogy a hatékonyság és termelés ésszerű növelése nélkül többletnyereséghez jussanak jól kifundált, de haszontalan manőverekkel; emberek munkafedezet nélkül nagyobb összegű prémiumokat vegyenek feL És elég egyetlen eset ahhoz, hogy az áremelkedések láncolatát indítsa el... Visszatértünk tehát a kérdéshez: miért drága az új? De ezzel nem elégedhetünk meg — a pontos válaszokat kell mielőbb megkeresnünk, s nyomában cselekednünk. Matkó István M Magyar-román műszaki együttműködési megállapodás Dr. Ajtai Miklósnak, a zásának magyarországi, ilMinisztertanács elnökhelyet- letve romániai rendszeréről, tesének, az Országos Mű- A tárgyalások eredményeszaki Fejlesztési Bizottság ként aláírták a Magyar elnökének meghívása alap- Népköztársaság Országos ján dr. Ioan Ursunak, a Műszaki Fejlesztési BizottRomán Szocialista Köztársa- sága, és a Román Szocialisság Tudományos és Tech- ta Köztársaság Tudományos nológiai Országos Tanácsa és Technológiai Országos elnökének vezetésével szép- Tanácsa közötti együttműkötember 14-től 16-ig román désről és kooperációról szóló tudományos-műszaki delegá- megállapodást, valamint a ció tartózkodott Budapes- két szerv közötti együttten. Tárgyalásosat folytat- működés 1972—73. évi tertak a két ország közötti tu- vét. dományos-műszaki együtt- Dr. Ioan Ursu budapesti működés és kooperáció fej- tartózkodása során tárgyalesztésének kérdéseiről, va lamint információkat, tapasztalatokat cseréltek a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés irányításának, tervezésének és finanszíroalább a lehetőség meglesz nyire nem úgy beszélnek, rá, és ez is nagy szó. Mert mintha két különálló tele— mondja Márton András — a fölszabadulás óta mindenki azzal számolt állandóan, hogy Szőreg Szegedpülés ügyéről volna szó, hanem mint közös ügyről. Elmondják: eddig is bejártak hez kerül. Így azután a köz- vásárolni. Talán javul majd ség mindig kevesebbet kapott, mint a távolabbiak. Hiszen nem volt biztos a „státusza". Most végre megszűnik ez a bizonytalanság. Bálint Pál társadalmi tanácselnök-helyettes. a téesz Szőregen is a választék. De hallanak olyasmit, hogy a Volán csökkenteni akarja az autóbuszjáratok számát. Vajon miért éppen most? Baj van a híddal is — mondják. faiskolájának vezetője teszi Érszűkület a közlekedésben, hozzá: senkit nem ért meg- Főleg most, hogy javítják, lopetés. Mar az előző válasz- Tarthatatlan lesz így a kapFiatal írók tanácskozása Több mint negyven fiatal alapján „Fiatalok a közéletíró részvételével szombaton ben, közélet a fiatal irodaHatvanban, az Ady Endre lomban" címmel rendeztek könyvtárban tanácskozást vitát. rendezett a Magyar Írószövetség KISZ-szervezete. A megnyitót Darvas József Kossuth-díjas író, az Írószövetség elnöke tartotta, majd Szentmihályi Szabó Péter KISZ-titkár A tanácskozás befejeztével a fiatal írók megtekintették a hatvani művelődési házban az irodalmi színpadok területi bemutatójának nereferátuma hány műsorát. lásokat folytatott, és jegyzőkönyvet írt alá a két ország atomenergia bizottságai közötti együttműködésről, a fizikai kutatásokban és az atomenergia békés célú felhasználásában. A román delegáció meglátogatta a Központi Fizikai Kutató Intézetet. Dr. Ioan Ursut fogadta Vályi Péter miniszterelnökhelyettes, a magyar—román gazdasági, együttműködési vegyesbizottság magyar tagozatának elnöke. A tárgyalások a kölcsönös megértés és elvtársi segítségnyújtás szellemében zajlottak le. A román delegáció vasarnap utazik el Budapestről. Timföldből gyógyszer Nagy hatású gyógyszer előállítására alkalmas speciális timföld üzemszerű gyártását kezdték meg az Almásfüzitői Timföldgyárban. A fehér színű, különleges terméket az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárnak szállítják, ahol savkötő gyógyszert készítenek belőle. A két üzem együttműködésének eredményeként ismét rendszeresen kapható lesz a gyomorbántalmak gyógyítására alkalmas hazai termék, amit alapanyag hiánya és egyéb más műszaki akadály miatt hoszszabb ideig hazai gyárban nem készítettek. Tavaly a kísérleti gyártás során hét tonna, ebben az évben pedig már húsz tonna savmegkötő aktív timföldet készítenek Almásfüzitőn. A hazai timföldgyárak közül egyedül az almásfüzitöiben foglalkoznak az aktív, vagy más néven a különleges timföldek gyártásával. A negyedik ötéves terv végéig 20 millió forintot költenek az aktív timföldek kutatásával és előállításával foglalkozó részlegek fejlesztésére az almásfüzitói gyárban. í i