Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-11 / 188. szám

2 PÉNTEK, 1972. AUGUSZTUS llí A felszabadító erők Hűét támadják • Hanoi. Saigon (Reuter. MTI) A dél-vietnami felszabadí­tó erők csütörtökre virradó­ra tüzérségi támadást indí­tottak Hué ellen, és két órán át lőtték a császárvárost — jelentette a Reuter-iroda. A támadásnak több dél-vietna­mi katona eseit áldozatul. A váratlan akció pánikhangu­latot keltett a saigoni báb­hadsereg soraiban. A hazafiak bevetették tü­zérségüket Quang Trinál és a Da Nangtól délre fekvő Que Sort völgyben is. A sai­goni dél-vietnami katonai parancsnokság közlése sze­rint itt is több kormánykatona meghalt. A saigoniak meg­segítésére bevetették az ame­rikai légierő vadászgépeit is, amelyek Hué közelében, va­lamint a Que Son völgyre szórták bombáikat Dél-viet­nami részről elismerték, hogy hét katonájuk meghalt és negyvenkettő megsebesült, amikor a hazafiak Quang Trinál ágyútüzet zúdítottak állásaikra. • Az amerikai B—52-eseket szerdán a késő esti órákban elsősorban á demilitarizált övezet északi és déli részén vetették be. A saigoni amerikai kato­nai parancsnokság egyik szó­vivője cinikusan bejelentet­te, hogy „Észak-Vietnam fe­lett ismét kitisztult az ég­bolt, így tehát kedden és szerdán az amerikai gépek háromszáz hullámban bom­bázhatták a VDK-t". A UPI csütörtökön azt je­lentette, hogy a saigoni báb­kormány további csapaterő­sítéseket küld Huéba, mert attól tart, hogy a Quang Trlt ellenőrzésük alatt tartó ha­zafias erők nagyszabású tá­madásra készülnek a csá­szárváros ellen is. Négyes értekezlet # Párizs (MTI) Csütörtökön a francia fő­városban megtartotta 154. ülését a vietnami helyzettel toglalkozú négyes értekezlet. EzúttaL elsőként William Porter amerikai nagykövet, az Egyesült Államok dele­gációjának vezetője szólalt lel. Semmilyen pozitív in­dítványt nem tett, ehelyett ismét elcsépelt propaganda­szólamokkal támadta a VDK-t. Pham Ilang Lam. a Thieu-rezsim delegációjá­nak vezetője követelte, hogy a „másik fél" (a VDK és a DIFK) fogadjn el az ameri­kai feltételeket; amennyi­ben ezt visszautasítják, ak­kor Észak-Vietnam „teljes megsemmisítését" helyezte kilátásba. Nguyen Thi Binh külügy­miniszter asszony, a DIFK küldöttségének vezetője ki­jelentette: Thieu-adminiszt­rácló szembeszegül minden olyan megoldással, amely el­vezetne Dél-Vietnam Igazi függetlenségéhez és semle­gességéhez. s nem elégszik meg Dél-Vietnam rommá tételével, hanem felszólítja az Egyesült Államokat a VDK még ádázabb bombá­zására. A VDK delegációjának nevében Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének he­lyettes vezetője részletesen ismertette az amerikaiak legújabb agresszív cselek­ményeit. A négyes értekezlet jövő csütörtökön újból ülésezik. Mediterrán charta # Georgetown (Iteuter, MTI) A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány képvi­selőinek elismeréséről folyó vita még mindig szembe­állítja az el nem kötelezett országok georgetowni kül­ügyminiszteri értekezletén résztvevőket. Indinézia, Ma­laysia, Singapore és Laosz továbbra is kitart amellett, hogy ne adjanak helyet a DIFK-nek, a külügyminiszte­rek többsége azonban támo­gatja a küldöttség részvéte­lét. Egyelőre valószínűtlen hogy az értekezleten komp­romisszumos javaslatot fo-1 gadnának el a DIFK-kül­dötlség jelenlétére vonatko­zóan. Ügy tudják, míg nem rendezték a DIFK-küldöttség jogállását, nem tárgyalják a „kambodzsai szék" kérdését sem. Mint ismeretes, az el nem kötelezett országok kon­ferenciáján való részvételre igényt tart mind a Phnom Penh-1, mind pedig a Szilta­nuk herceg vezette királyi egységkormány küldöttsége. A Reuter-iroda jelentése szerint Algéria javaslatot terjesztett elő a Földközi­tenger térségéhez tartozó el nem kötelezett országoknak a térség békéje és biztonsága megerősítésért történő társu­lására. A hétpontos javas­lat a Mediterrán charta ne­vet viseli. Szervusz, Vénusz! Sorok a koordinációs-számítóközpontból A Vénusz—8 leszállóegységének földi próbája Bukarest Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke és Ni­colae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Román Szocialista Köztársa­ság Államtanácsának elnöke csütörtökön a Fekete-tenger melletti Mangaliaban tanács­kozott a két ország, a két nép közti baráti kapcsolatok és sokoldalú együttműködés további elmélyítéséről, a nemzetközi helyzet egyes kérdéseiről. Karachl Iszlamabadban csütörtökön hivatalosan bejelentették, hogy helyreállítják a diplo­Kiutasítás, ultimátumra Idi Amin, Uganda elnöke három hónapot adott. Eny­nyi Idő alatt kell országát elhagyniok az ázsiaiaknak. Első bejlentése óta az elnök némi engedményt tett. Most már elsősorban az ázsiai (értsd: indiai, pakisztáni) kereskedők kiűzéséről van szó, bizonyos szakmák kép­viselőinek — úgymond Amin — esetleg megengedi, hogy az országban marad­janak. Orvosokat, jogászo­kat, pedagógusokat és je­lentősebb üzletembereket említett. Különösen az utóbbi megjelölés az érdekes. Va­jon úgy kell ezt értelmezni, hogy a kis szatócs, a kis rövidáru-kereskedő, a kis suszter, a kis szabó — szó­val az emberek, akik, ha nem is alkalmazottként, de kora reggeltől késő estig robotolnak — nem kívána­tos elemek Ugandában, amennyiben bőrük színe nem fekete (és nem fehér), hginem barnás-sárga. Ám, há ugyanez a bronzbőrű in­diai vagy pakisztáni törté­netesen „jelentős üzletem­ber", tehát gazdag, akkor maradhat? Akkor már „be tudott illeszkedni" az ugan­dai társadalomba, amely — e logika szerint — csupa „jelentősebb üzletemberből", gazdag egyénből állna? Szomorú hír ez az ugan­dai, s még szomorúbb, hogy nem egyedülálló, nem új. Korábban már Kenyában, Tanzániában és Zambiában is történtek hasonló intéz­kedések. Csak nemrég füg­getlenné vált nemzetek ve­zetői, akiket nem olyan rég elsősorban bőrük színe mi­att üldöztek, és tartottak gyarmati sorban, most ha­sonló fajvédő szellemben kezdenek el üldözni máso­kat. Ez a dolog első oldala. A másik: London szerepe. A kiutasított Indiai pakisz­tánok ugyanis, bár nem an­golok, de valamennyien brit útlevéllel rendelkeznek. Te­hát őfelsége állampolgárai. Mégis: őfelsége Belügymi­nisztériumának korlátozó intézkedései vannak beván­dorlásukkal szemben. Hol­ott a brit koronának köte­lessége, hogy mindenütt vé­delmet és jogsegélyt nyújt­son a brit alattvalóknak, ahol erre szükség van. Az angol kormány azonban azt szeretné, ha az Ugandából távozni kényszerülők In­diába. Pakisztánba men­nénnek. Elképzelhető, hogy Ugan­da (s a többi hasonló intéz­kedéseket foganatosító afri­kai állam) idővel megbánja majd mostani könyörtelen­ségét. Nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is. máciai kapcsolatokat Pakisz­tán és a Mongol Népköztár­saság között. Pakisztán ez év januárjában szakította meg kapcsolatait a Mongol Nép­köztársasággal, mert az utób­bi elismerte a Bengáli Népi Köztársaságot. Bangkok Bangkokban csütörtökön hivatalosan közölték, hogy Thaiföldön a közelmúltban 30 „kommunistagyanús" sze­mélyt vettek őrizetbe, és a razziák során négy teher­autóra való „kommunista" irodalmat, lőszert, egyenru­hákat és egyéb „fontos do­kumentumokat" koboztak el. Belfast Csütörtökön több fegyve­res összecsapás zajlott le Belfastban brit katonák és katolikus ifjúsági szerveze­tek tagjai között. Emberélet­ben nem esett kár. London­derryben három bomba rob­bant. A robbanások csak anyagi kárt okoztak, mert az előre figyelmeztetett sze­mélyzetnek sikerült időben távoznia. A március 27-én „indított" Vénusz—8 automata űrállo­más — miután 117 nap alatt több mint 300 millió kilomé­tert tett meg — július 22­én elérte a bolygó felszí­nét. Az állomással ez alatt az idő alatt 86 esetben rádió­összeköttetést teremtett a földi irányítóközpont. A le­szállórész pontos időbeli és helyrajzi célba érése érde­kében két pályakorrekciót terveztek be. Április 6-án került sor az első korrekció­ra. A mérések szerint ez olyan pontosan sikerült, hogy a második pályamódo­sításra már nem volt szük­ség. ... Az automata állomás a bolygó légkörébe ér, ha­marosan megkezdődik a le­ereszkedő készülék leszállá­sa a felszínre. Nehéz nap vár a koordinációs-számí­tóközpont munkatársaira. Nehéz, de inkább forró nap­ja van a Vénusz—8-nak is, hiszen be kell fúrnia ma­gát a bolygó rendkívül ma­gas hőmérsékletű légköré­be... A központban mindenki a képernyőt figyeli, amelyen a Vénusz és a Föld haladási pályája, valamint a Vénusz —8 röppályája látható. Jobbról egy kisebb ernyő mutatja a megközelítés ada­tait, a repülés napját, a Földtől való távolságot. Az elektronikus órák pontosan mérik az időt. Az állomás közeledik a Vénusz légköréhez. A le­ereszkedő készülék perceken belül automatikusan leválik az orbitális részről. A levá­lásra a jel akkor érkezik meg, amikor az állomás a bolygó légkörébe történő be­hatoláskor elveszti stabili­tását., amikor az optikai adó látómezejéből eltűnik a Föld. Ha a leválás ekkor nem történik meg, úgy a légkör fékező ereje követ­keztében előálló túlterhelés eléri a terv szerinti mé­retet, és „parancsot" kül­denek a leválasztásra. A le­választás megtörténhet a programozó órák parancsá­ra, vagy földi parancsra is. De még a legkedvezőtlenebb esetben is, amikor mind a három módszer sikertelen lenne, megtörténik a levá­lasztás. Ugyanis a leereszke­dő készülék és a műszertar­tály közötti rögzítések nem bírják ki a nagy hőmegter­helést és elégnek, elolvad­nak. Ugyanakkor egy meg­felelő berendezés eltaszítja őket egymástól. A mi esetünkben a leválás a programozó órák paran­csára történik. Már halljuk is a jelentést, hogy a táv­mérések szerint megtörtént a leválás. 10 óra 40 perc­kor következett be, de az óra többet mutatott, mivel az automata állomásról in­duló jelzéseknek több mint 60 millió kilométert kellett megtenniük. A leereszkedő készülék gömbje másodpercenként több mint 11 km-es sebes­séggel fúrja be magát a Vé­nusz légkörébe. Ujabb jel­zés most már csak akkor érkezik a leereszkedő ké­szülék adójáról, amikor ki­nyílik a fékezőernyő. A hir­telen fékezést nagy erejű becsapódás követi, a gömb körül több tízezer fok hő­mérsékletű gáz kavarog. Nö­vekszik a légkör sűrűsége, növekszik a túlterhelés, vagyis a túlnyomás. A mu­tatószám több mint 330, te­hát az állomás földi súlyá­nak több mint 330-szorosát éri el. Aligha van ennél ne­hezebb helyzet. A leereszke­dő készülék különleges hő­szigetelő anyagból készült külső burka elég, gőzzé vá­lik, de a gömböt megmenti a megsemmisüléstől. A leereszkedő készülék sebessége csökken, és amint eléri a másodpercenkénti 250 métert, kinyílik a féke­zőernyő. Jelzés érkezett. Halljuk az informátor hang­ját: megkezdődött a leszál­lás, működésbe lépett a fé­kezőernyő ... Kezdődik a Vénusz légkörének szondá­zása. A műszerek mérik a fény erősségét, a légnyomást és a hőmérsékletet. — 11 óra 45 perc. Lég­nyomás 9,5 atmoszféra, hő­mérséklet plusz 190 Celsius­fok. A képernyőn megjele­nik azoknak a légköri nyo­másoknak a grafikonja, amelyeket az előző kísérle­tek során mértek. Erre vi­szik rá a most mért adato­kat. Nagy eltérés nincs. — Légnyomás 76 atmosz­féra, hőmérséklet plusz 450 Celsius-fok — hangzik a hangosbemondóból. Néhány perc múlva: — A leereszkedő készülék belsejében a hőmérséklet plusz 20 Celsius-fok. Közeledik a bolygó felszí­ne. — Vibrál a műszer! — a készülék elérte a Vénusz felületét. A fékezőernyő befejezte feladatát, most kinyílnak a leereszkedő készülék külön­leges antennái, és a leszál­lás helyén megkezdődik a kőzet tanulmányozása. Az adatok 50 perc alatt érkez­nek a Földre. Tudósaink ismeretei a bolygóról sok értékes adat­tal gazdagodnak. Értéküket az is növeli, hogy a kísérlet, a kutatás első ízben történt a Vénusz Nap által megvi­lágított oldalán' Kirill Vlagyimirov A magyar textilipar megújulása irta: dr. Bakos Zsigmond, könnyűipari miniszterhelyettes Népgazdaságunk egyik nagy tradí­cióval rendelkező iparága, a textilipar számára a IV. ötéves tervben felvá­zolásra került egy nagyszabású re­konstrukciós program. E program lé­nyege, hogy a textil- és textilruházati ipart alkalmassá kell tenni a követ­kező évek és évtizedek egyre növek­vő követeményeinek teljesítésére. Az iparág megfelelő előkészületek után, 1970 végén a kormány elé ter­jesztette a mintegy két ötéves tervre előirányzott fejlesztési programját. Konkrét döntés a IV. ötéves terv időszakára született. Ennek értelmé­ben öt év alatt fejlesztésre körülbelül 14 milliárd forintot lehet fordítani. Ez az összeg több mint kétszerese a III. ötéves tervben hasonló célra fel­használt összegnek. Mi telte indokolttá azt, hogy a nép­gazdaság ilyen nagy eszközöket for­dítson a textilipar fejlesztésére? Mindenekelőtt a IV. ötéves tervben az iparág számára meghatározott ter­melési, gazdasági feladatok. A textil­es textilruházati ipar össztermelését 5 év alatt 42 százalékkal kell növelni. Ebből a hazai ruházati fogyasztás 40 —42, a szocialista export 60—62, a tő­késexport 30—37 százalékos növelését kell lehetővé tenni. Figyelembe véve, hogy az iparág termelő berendezései­nek döntő többsége több évtizede dol­gozik, ennek következtében korsze­rűtlen, elavult, jelentős részük kicse­rélést igényel. Helyükre a szocialista és tőkés textilgépgyártó ipar lehető legjobb gépeit és berendezéseit szük­séges állítani. Erre a célra a már em­lített 14 milliárd forint terhére 60— 65 millió rubel és körülbelül 60 mil­lió dollár áll rendelkezésre. Az elmondottakból kitűnik, hogy az iparág a IV. ötéves tervben elsősor­ban nem új gyárakat épít — az ál­talános népgazdasági célkitűzésekkel összhangban —, hanem a megleeő üzemekben gyors ütemben kicseréli az elavult gépeket és berendezéseket. Ebbe az irányba serkenti az a körül­mény is, hogy különösen a nagy vá­rosokban (Budapest, Szeged, Győr) az utóbbi evekben egyre nagyobb mér­tékben csökken a textiliparban dol­gozók száma. A növekvő termelési feladatokat tehát a jövőben lényege­sen kisebb létszámmal, vagyis magas munkatermelékenységgel lehet csak megvalósítani. Az elmúlt több mint másfél év alatt a kormányhatározat alapján a fejlesztési döntések nagy száma szü­letett meg. Ennek eredményeképpen 1972 közepéig a IV. ötéves tervben termelésre előirányzott fonalmennyi­ség 70, szövet-, illetve kelmemennyi­ség 100, kötöttáru-termelés 80 és kon­fekcióipari termékek 50 százaléka a beruházásokkal megalapozásra került. Ezt úgy kell érteni, hogy az iparág vállalatai a fenti mennyiségű terme­léshez szükséges gépeket megrendel­ték, illetve azok egy része már dol­gozik is. A rekonstrukciós program nemcsak mennyiségi célkitűzéseket határozott meg. Célul tűzte, hogy az iparág gyártmányainak minősége és összeté­tele tekintetében is közelebb kerül­jünk a nemzetközi színvonalhoz. En­nek érdekében a régebbinet gyorsabb *

Next

/
Thumbnails
Contents