Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. AUGUSZTUS 10. 3 Üdülnek-e q munkások ? A vállalati nyaralók, vikendházak... Előző cikkünkben közöl­tük, hogy milyen szakszer­vezeti kedvezményes beuta­lókhoz juthatnak a dolgo­zók. Ennek folytatásakép­pen azt is el kell mondani, hogy Szegeden és Csong­rád megyében körülbelül 120 ezer szakszervezeti tag él, s a SZOT útján üdülők szá­ma a következőképpen nö­vekedett az elmúlt években: 1969-ben 7768 fő, 1970-ben 8182 fő, 1971-ben 8388 fő, az idén pedig hozzávetőle­gesen 8500 fő nyaralt, illet­ve nyaralhat szakszervezeti beutalóval. Érzékelhető, hogy a beutalók száma év­ről évre növekszik, azonban a dolgozók összes létszámá­hoz viszonyítva különösebb változás nem történt, mivel az üdülőjegyek számának százalékos emelkedése sem­mivel sem nagyobb, mint a szákszervezeti tagság lét­számának növekedése, s így továbbra is a szervezett dolgozóknak csak 6,5—6,7 százaléka veheti igénybe a kedvezményes üdültetést. m Mégis mi az, ami az el­múlt esztendőkben sokat ja­vított a helyzeten? A vál­lalatok saját anyagi erőiből létrehozott üdülői, nyaralói, bérleményei és hétvégi ví­kendházai jelentenek ko­moly előrelépést e szociál­politikai vívmányban. E területen háromféle üdülési lehetőséget különböztethe­tünk meg: L a helyi hétvégi vikendházak és strandfürdői öltözők, 2. vállalatok, in­tézmények által fenntartott bérlemények, s végül 3. a vállalatok és intézmények saját tulajdonában levő üdülők. Ezek a formák egy­re inkább eredményesen nö­velik, s kiegészítik a SZOT által biztosított üdülési le­hetőségeket. Az elmúlt időszakban a szakszervezetek megyei ve­zetői megvizsgálták, hogyan is néz ki a szegedi és a Csongrád megyei vállalatok­nál az üdültetési alapok képzése és felhasználása. A vizsgálódás megállapította, hogy a környezetünkben le­vő vállalatok és intézmé­nyek többsége rendelkezik hétvégi pihenoházzal, illet­ve víkendházzal a Tisza partján Szegeden, Márté­lyon, Szentesen, a Maros partján Makón és a Körös­torokban Csongrádon. A Tisza-parti Sárga-üdülőtele­pen 25 vállalatnak van hét­végi nyaralója, ahol 900 sze­mély fér el nyugodt körül­mények között, az újszegedi partfürdőn közel száz válla­lat és intézmény tart fenn üdülőházat körülbelül 1500 férőhellyel, a makói Maros­parton 5, Mártélyon 30, Szentesen 20, Csongrádon, a Körös-torokban 7 vállalat vagy intézmény épített hét­végi nyaralót. Az adatok ta­valyiak, elképzelhető, hogy azóta inkább szaporodtak a vállalati vikendházak. Ezeket az épületeket és a fenntartásukra szükséges ki­adásokat a részesedési alap­ból finanszírozzák. A pihe­nésnek és kikapcsolódásnak ezeket a formáit a vállalati dolgozók kedvelik és egyre többen felkeresik a hétvégi napokon a folyók partján le­vő víkendházakat. Sokan ezekben a nyaralókban töl­tik el a nyári szabadságu­kat is családjukkal együtt. Megjegyezzük azonban, hogy ezek a létesítmények nem­igen biztosítják az úgyneve­zett turnusváltásos üdülte­tést akár házaspárok, akár családok számára, mert ezek végeredményben csak hét­végi pihenőházacskák. Á környezetünkben levő vállalatok közül sokan bé­relnek 2—5 vagy annál több szobás épületeket, esetleg épületrészeket az ország más tájain, elsősorban a Ba­laton partján. Általában magántulajdonossal, de más vállalatokkal (Balatoni Hal­gazdaság) és a SZOT-tal (például Gyulán) kialakított bérleményi forma is meg­található. 1970-ben néhány ismertebb vállalat a követ­kező összeget fordította üdü­lők építésére, bérletére, vagy fenntartására: a papri­kafeldolgozó 25 ezer, a DÉ­GÁZ 32 ezer, a ruhagyár 55 ezer, a KSZV 271 ezer (építésre), a textilművek 32, ezer, a DÉMÁSZ szegedi igazgatósága 28 ezer, az au­tójavító 115 ezer (75 ezer építésre, 40 ezer bérleti díj­ra), a szegedi kenderfonó­gyár 60 ezer, a gabonafel­vásárló 7,5 ezer, a RÖVI­KÖT 40 ezer, a rostipar 16,5 ezer, a BMG makói gyára 35 ezer, a vásárhelyi és a dorozsmai gépjavító 650 —650 ezer (építésre) forin­tot szánt dolgozóinak üdül­tetésére. Néhány említésre méltó példa: a XI. Autójavító Vál­lalat a gyulai gyógyüdülő felépítéséhez 75 ezer fo­rinttal járult hozzá, s ezen­kívül a Balaton mentén is bérel IBUSZ-szobákat, így nyaranta 110 dolgozóját küldheti el üdülni, pihen­ni. A két gépjavító válla­lat trösztjük javaslatára 1,3 millióért a Balaton partján szándékozik üdülőt építeni, legalábbis ez volt az elha­tározásuk két évvel ezelőtt. A Szegedi Ruhagyár a Bala­ton mellett és Miskolc-Ta­polcán évente 200 dolgozó­jának biztosít üdülési lehe­tőséget. Legnagyobb lehető­séggel a Kenderfonó és Szö­vőipari Vállalat rendelkezik Fonyód-Bélatelepen, mivel ott megvásároltak 900 ezer forintért egy üdülőtelepet, amelyet később bővítettek és kéthetenként 12 szobában 46 dolgozójuk nyaralhat családjával együtt. Sokan sokféleképpen vé­lekednek a vállalati saját üdülőkről, a hétvégi ví­kendházakról és a bérlemé­nyekről, Vannak, akik alá­becsülik, mások viszont túl­értékelik ezeket a lehetősé­geket. Egyik vélemény sem állja meg a helyét. Talán akkor közelítjük meg a tel­jes igazságot, ha azt mond­juk: nagyon kellenek ezek a vállalati üdülési lehetősé­gek, sőt finomítani, az ellá­tást javítani, a dolgozók hozzájárulását igazságosab­bá tenni érdemes volna. Kö­vetkező cikkünkben szót ej­tünk arról is, hogy milye­nek az ellátási viszonyok, és térítési díjak egy-egy válla­lati, intézményi üdülőben, nyaralóban, s mennyire használják ki a fizikai dol­gozók a saját tulajdonukban levő nyaralókat. Gazdagh István A festői szépségű mártélyi Tisza-part színes faházai­nak, nyaralóinak tövében fiatalok rajzolnak, festenek. Még a víz hátán hintázó csónakokon is rajzolnak a matrózok. A partmenti út szélén ácsolt kapu, rajta a felírás: VII. Országos Ifjú­sági Képzőművészeti Tábor. Két sorban sátrak, mindegyik üres. A futballpálya is csen­des. Csak a konyhán szor­goskodnak fehér köpenyes szakácsnők. A focipálya szé­lén a német delegáció veze­tője ül a fűben, fatanulmá­nyokat készít tussal. Bal láb­feje gipszben. Az első napi focimeccsen tört el a láb­ujja. Az étkezősátorban hár­man dolgoznak. Egy hosszú hajú, szakállas fiú — egy szavát sem értettem a fia­tal jugoszláv képzőművész­nek — op-artos kompozíció­kat festett végtelen pontos­sággal. Ketten plakátterve­ket készítettek. A tábor ve­zetőségének néhány tagjára a padlásszobában találtam. Tóth Zsuzsa, a Csongrád megyei FESTÉS A SZABADBAN KISZ-bizottság kultúrfelelő­se a tábor vezetője. Ágya fölött egy nagy „T"-betű, mert még tanulóvezető, akit „vezetés közben nem sza­bad zavarni". Rajta kívül négy hódmezővásárhelyi fes­tőművész, Fodor József, Hézső Ferenc, Holler László és Lelkes István irányítja az 58 fiatal képzőművész mun­káját. Igen szerencsés az idei resszióját, tovább támogatja és báto­rítja Izrael terjeszkedő politikáját. A Német Szövetségi Köztársaság bizo­nyos körei továbbra sem készek nor­mális kapcsolatokat létesíteni az NDK-val, mindent elkövetnek elszi­getelése érdekében. A NATO-hatal­mak újabb és újabb eszközökkel kés­leltetik a kormányok biztonsági kon­ferenciájának előkészítését. Az eredményes tárgyalások politi­káját az' tette lehetővé, hogy a Szov­jetunió és a többi szocialista ország gazdasági, politikai, nem utolsósor­ban katonai téren megerősödött, a nemzeti felszabadító mozgalmak fel­lendültek, elmélyültek a tőkésorszá­gok belső és egymás közötti nehézsé­gei, azaz a nemzetközi erőviszonyok a szocialista országok javára változ­tak. Ez játszott alapvető szerepet a nagy jelentőségű megállapodások lét­rejöttében, és abban, hogy az Egye­sült Államok kormánya és lényegé­ben az egész tőkésvilág elismerte a békés egymás mellett élés elvét, mint egyetlen lehetőséget A Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok korábban is tö­rekedtek hasonló megállapodásokra, a tőkésországok, elsősorban az Egye­sült Államok vezetői azonban — vélt erőfölényük tudatában — el­zárkóztak a kezdeményezések elől, sőt nukleáris zsarolással, fegyveres fenyegetéssel, a felforgatás és a fel­lazítás gálád eszközeivel a szocializ­mus visszaszorítására törtek. A kapi­talista világ végül is kénytelen volt tudomásul venni a realitásokat. Va­jon elképzelhető lenne-e, hogy az Egyesült Államok kormánya egyez­ményeket köt stratégiai fegyverek korlátozásáról, ha erre a szembenálló fél legalább vele azonos ereje erre nem készteti? A nyugatnémet mono­poltőke elismerné-e a második világ­háború utáni határviszonyokat — be­leértve a Német Demokratikus Köz­társaság határait is —, s lemonda­na-e az erőszak alkalmazásáról, az azzal való fenyegetésről, ha erre nem lenne kénytelen? Tiszteletben tartva, hogy a tőkés­világ bizonyos köreiben őszinte és jóindulatú szándékok is mutatkoznak a nemzetközi valósághoz való alkal­mazkodásra, a kapitalista államok uralkodó köreinek megegyezési kész­sége alapvetően mégis abból fakad, hogy felismerték az erőpolitika zsák­utcáját. Az amerikai vezetők is kez­dik felismerni a világ kizárólagos uralmára, a szocializmus erőszakos megsemmisítésére vonatkozó politi­kájuk meddőségét. Bebizonyosodott, hogy a Szovjetunióval és a vele szö­vetséges szocialista országokkal csak a konstruktív tárgyalások nyelvén, a teljes egyenjogúság alapján lehet be­szélni és megállapodni. A tárgyalá­sok módszere a harc egyik formája, s mint ilyen, nem kevésbé küzdel­mes és bonyolult, mint a csatamező­kön zajló összecsapások. A moszkvai csúcstalálkozó bár tár­gyilagos légkörben, de esetenként éles viták közepette folyt le, amelyek­ben ellentétes társadalmi osztály­nézetek ütköztek. A tárgyalások ered­ményei nem kelthetik azt az illúziót, hogy megszűntek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a két tár­sadalmi rendszer különbözőségéből fakadó, áthidalhatatlan elvi és gya­korlati ellentétek. A Szovjetunió ve­zetői nem hagytak kétséget afelől, hogy változatlanul elítélik az Egye­sült Államok imperialista politikáját, indokínai agresszióját, és a közel-ke­leti válság megoldását gátló maga­tartását. Az Egyesült Államok veze­tőinek tudomására adták, hogy a Szovjetunió változatlanul szolidáris a vietnami péppel, és az igaz ügyükért küzdő arab országokkal, harcukhoz a jövőben is megad minden szükséges támogatást. A különböző társadalmi rendszerű országok eltérő törekvései és érdekei következtében a közöttük megkötött egyezmények magától értetődően kompromisszumos jellegűek. Olyan kompromisszumok, amit a marxisták —leninisták mindig is lehetségesnek és szükségesnek tartottak osztálytö­rekvéseik békés úton, megállapodá­sok és egyezmények útján történő megvalósításához. A tárgyalások poli­tikájának eddigi eredményeit a szo­cializmus, a haladás minden igaz hí­ve nagyra értékeli, hiszen azok elő­mozdítják a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és a nem­zeti felszabadító, antiimperialista mozgalom célkitűzéseinek megvalósí­tását. A nemzetközi osztályharc min­den területen tovább folyik, de az imperialistaellenes erők számára ked­vezőbb feltételek mellett. A nemzetközi politika egyik fontos tanulsága, hogy komoly jelentőségű megállapodások a különböző társa­dalmi rendszerű államok között csak akkor születhetnek, és akkor vezet­hetnek eredményre, ha a nemzetkö­zi erőviszonyok megfelelőek: minél erősebb a szocializmus gazdasági, po­litikai, katonai téren, minél nagyobb a Szovjetunió és a többi szocialista ország befolyása a nemzetközi fejlő­désre, annál kedvezőbbé válik a bé­kéért és a szocialista haladásért fojy­tatott világméretű küzdelem ügye. tábor összetétele. Nemcsak azért, mert szinte ugyan­annyi fiú van, mint lány, de azért is, mert az ország minden megyéjéből érkeztek amatőr alkotók. Vannak kö­zöttük, akiket a művészpálya varázsa csalogat, vannak, akik kedvtelésből nyúlnak rajztollhoz, ecsethez. — Pontos program szerint igyekszünk irányítani a tá­bor munkáját — mondja Tóth Zsuzsa. — A mai dél­előttön azért nincs egy lélek se a táborban, mert a sza­badban festenek. Mindenki kedve szerint, kinek mi moz­dítja meg a fantáziáját. Az idén csónakokat is sikerült bérelnünk, arról is festhet­nek a gyerekek, amit termé­szetesen nagyon élveznek. Délutánonként izgalmas fo­cimeccsektől és pingpong­csatáktól hangos a tábor. A művészi és szakmai fel­adatok mellett gazdag prog­ram várja a fiatalokat. A tábor vendége volt Száraz György filmrendező, aki a Balázs Béla Filmstúdió film­jeit vetítette a tábor lakói­nak. Izgalmas vita alakult ki a Mázaszászvár című kis­film kapcsán. A tábor fiatal lakóit vendégül látták a vá­sárhelyi művészek műter­mükben, és megismerkedtek Szegeddel is. Az aznapi ebéd készült, amikor a táborban jártunk. Paradicsomleves, borsos to­kány uborkasalátával. Még senkinek se volt panasza a kosztra. A nagyobb gyom­rúakon délelőttönként meg délután megkönyörülnek egy­egy szelet padlásajtónyi zsí­ros kenyérrel. hogy egy kép elkészítése bi­zonyos munkamódszert igé­nyel. Az ötlettől a vázlatok elkészítésén keresztül, a kész alkotásig hosszú az út. — Az elmúlt héten alig tudtunk kimozdulni a sát­rakból, annyi eső esett. Egész arborétum tenyészett már az ágyak alatt, azon gondolkodtunk, marad-e az arborétum, vagy halastóvá növekszik. Szerencsére ma­radt — Nagyon élvezzük Hézsö tanár úr reggeli trombita­hangjait, olyannyira, hogy már fel sem ébredünk rá. — Az egyik éjjel is nasy vihar volt. Rohan egy srác a táborvezetőséghez, s kiabál­nak, hogy visszhangzik bélé az éjszaka: „úsznak a néme­tek, mint a kacsák". — A múlt éjjel gyalog jöttünk Vásárhelyről Már­télyra. Ahogy bandukolunk a nagy alföldi éjszakában, egyszer csak ránk köszön valaki: „Aggyon isten, jó éj­szakát". Még az ütő is meg­állt bennünk. Pedig csak egy arra valósi biciklis paraszt­ember volt ALKOTOK, ÉRTÖK TÁBOROZNI JÓ Négyen ballagtak a tábor felé a Tisza-parton. Hónuk alatt mappák, rajzszerszámok. Ép­pen egy ugrándozó kisku­tyát akartak rábírni, hogy álljon nekik modellt, ami­kor találkoztunk. Antal Im­re Egerből jött, most érett­ségizett s ősztől Pesten, a kirakatrendező iskolában fog tanulni. Nagy László ér­di fiatalember, s a képzőmű­vészeti főiskola gondolatával kacérkodik, Neuberger Ist­ván Tatáról jött, Zombori László pedig Zsámbékról. Abban mindnyájan meg­egyeztek, hogy „nagyon klassz dolog ez a tábor". Nemcsak egymást ismerik meg, nemcsak két kellemes hetet tölötenek el itt a nyár­ból, de élményekben is fel­töltődnek, és sok új dolgot hallanak, tanulnak. — A bennünket irányító festőművészek sokat segíte­nek nekünk. Inkább beszél­getnek a munkáinkról, mint kritizálnak. Megtanultam, — Egy­re job­ban vá­logatnak á megyei bizottságok a fia­talok köréből — mondja Fodor József. — Nincs olyan nagy szintkülönbség a gyerekek között, amelyek gátolnák a közös munkát. Ma már nem a legjobb könyvterjesztőt vagy virág­felelőst küldik el ide juta­lomból, hanem a képzőmű­vészettel, alkotó munkával „megfertőzötteket". A programban a műhely­munka épp úgy szerepel, mint az egyéni alkotás, a tervezési feladat épp úgy, mint a kroki. — Nem .akarjuk kisiskolás módszerekkel gúzsba kötni a fiatalok fantáziáját és kezét. Megbeszéljük a feladatokat, tanácsokat adunk, aztán ki­ki képzettségének, felkészült­ségének és kedvének meg­felelően választhatja ki a témákat. Ma például verti­kális elemekből kell kompo­zíciót készítenünk. Itt ez a gyönyörű környezet, min­denki menjen, keresse az egyéniségének legmegfele­lőbb témát. A tábor célja elsősorban, hogy a KISZ alapszerveze­teiben ezek a fiatalok kép­viselni tudják a ma képző­művészeti törekvéseit, máso­kat is el tudjanak vezetni alkotóikig, a kész művekig, maguk is alkotó módon tud­ják felhasználni az itt ta­nultakat. Kevesen gondol­nák, hogy erre is jó a sátor­táborozás, Pedig jobb alkal­mat találni sem lehetne. Tandi Lajos Felmentés, kinevezés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vórkonyi József rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet — ér­demei elismerése mellett — felmentette a Magyar Nép­köztársaság teheráni nagy­követségének vezetésére ka­pott megbízatása alól. Egy­idejűleg Gál Bálintot rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki, és megbízta a Magyar Népköz­társaság teheráni nagykö­vetségének vezetésével. v 1 4

Next

/
Thumbnails
Contents