Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

TASARNAP, 1972. AUGUSZTUS 20. w TERVEZIK A MESSZI JÖVŐT esetleges növelése okozza. Mindenekelőtt a munkaerő-források beszűkülése miatt. Már a következő években, a 70-es évtized derekától a rendkívül alacsony lélekszámú korosztályok állnak munkába, s magas létszámú nyugdíjba vonuló korosztályokat váltanak fel. Mivel az egyéb munkaerő-források is mindinkább elapadnak, a dolgozók szabadideje pedig várhatóan tovább növekszik, így a felhasználható öszszes társadalmi murfkaidőalap 1980-ban sem lesz több, mint 1970-ben volt. S ha a gyorsan fejlődő infrastrukturális ágazatok növekvő igényeivel is számolunk, akkor az iparban foglalkoztatott létszám és a munkaidőalap abszolút csökkenését is a termelékenység emelésével kell pótolni. Ezért az élőmunkával való takarékosság és az ésszerű eszközgazdálkodás a jövő gazdasági növekedésének kulcskérdése hazánkban. A termelés növelésének másik nagy korlátja hosszú távon az elmaradott infrastruktúra. Mindenekelőtt a közlekedés és a közműhálózat fejlesztése kívánatos. Az életszínvonal emelése, a társadalompolitika pedig olyan infrastrukturális fejlesztést igényelnek, mint amilyen a nagyarányú lakásépítés, az egészségügyi, az oktatási, a kollégiumi hálózat ' stb. bővítése. Máris nyilvánvaló: beruházási lehetőségeink szűkös volta miatt nem lehet valamenynyi infrastrukturális igényt rövid időn belül kielégíteni, a feladatok rangsorolásával kell a legcélszerűbb változatot kfválasztani. Csupán érzékeltetni kívántuk, hogy a hosszú távú. tervezés milyen sokrétű, és bonyolult feladat. Szó sincs tehát az elmúlt évek fejlődési arányainak és irányának mechanikus jövőbevetítéséről. Sőt, némi túlzással azt mondhatnánk, hogy éppen az arány- és irányváltozás, az új kornak, és az új követelményeknek megfelelő optimumok kialakítása, a minőségi ugráshoz vezető mennyiségi növekedések megtervezése a feladat. E munka során a tervezőknek számítaniuk kell arra, hogy 15—20 év alatt iparágak, szakmák, tevékenységi területek egész sora szűnik meg, helyüket új, ma még legfeljebb homályosan körvonalazhatók foglalják el; termékfajták tízezrei adják át helyüket a legújabbak százezreinek; gyors ütemben változnak a fogyasztási igények és szokások; nő a szabad idő; s lesznek területek, ahol az emberek munkaképes évtizedeik alatt — a fejlődés gyorsasága miatt — kétszer, háromszor is szakmát változtatnak. Jóllehet a gazdasági fejlettségben utol kívánjuk érni az előttünk járó tőkés országokat, de nem másoljuk gépiesen példájukat. Mert el akarjuk kerülni mindazokat a konfliktusokat, buktatókat, amelyek az ellentmondásos tőkés fejlődés velejárói. Hosszú távon bizonyíthatjuk igazán a szocialista gazdaság előnyét, fölényét, magasabbrendűségét. KOVÁCS JÓZSEF HOMOKÁGY A kert hátsó részében, a ribizlibokrok mögött veteményes rejtőzött. Anyám paprikát és paradicsomot nevelt az ágyásokban. Gyakran bizta rám a locsolásukat. Apám a hosszú ágyások végéhez öt talicska homokot hordott. Még a tavaly nyáron. Itt raktuk össze a bontásból vett téglákat is. Ezek mögött bújtam el, a homokkupac lett a birodalmam. Nyáron éppen odasütött a nap. A fejem alá nagyobb halmot kapartam össze, majd elnyúltam az átforrósodott homokágyon. A cingár lábam már elérte az ágyások nedves végét. Heteken át hevertem itt. Apám általában éjszakás műszakot vállalt, hogy minél többet keressen. Egy újabb szobával szerettük volna megtoldani a házunkat. Anyám két műszakban dolgozott, a közeli lenfonóban. Amikor délelőttösnek osztották be, senki nem ügyelt rám otthon. Ezek voltak a legcsodálatosabb napok. , Ilyenkor korán keltem, pedig nagyon szerettem aludni. Vékony lábaimra gyorsan felhúztam a halásznadrágot. Ugyanis lány létein ellenére mindig fiúsan öltözködtem. Anyám a konyhában hagyta áz elkészített reggelit. Világos tejeskávét, vajas és mézes kenyeret. Hamar bevágtam közben bekukkantottam a ki&szobába, ahol apám szuszogott. Mire én kilenc óra felé felkeltem, ő már régen aludt, csak dél körül riadt fel. Szabad voltam. A konyhában ócska, faragott lábú sezlon állt. Alatta jókora bőíönd feküdt A barna bőröndöt kihúztam, majd felnyitottam. Apám két esztergályos szakkönyve mellett sárga fedelű, kis méretű könyvek sorakoztak benne. Ez volt a könyvtárunk. Anyám két évvel ezelőtt szokott rá a könyvvásárlásra, pedig ő ritkán olva-> sott, de amikor felvette a fizetését, hazafelé mindig bement a könyvesboltba és találomra kiválasztott egy három forintos, olcsó könyvet Két tenyerem majdnem befedte a könyvek borítóját. A sárga címlapon embléma hirdette, hogy Olcsó Könyvtár. A bőröndből egyszerre két könyvet vettem ki, hogyha az egyiket megunom, a másik kéznél legyen. A regények cselekményét. szereplőit gyorsan elfelejtettem, csak az olvasás hangulata élt bennem tovább. Hevertem a téglahegy mögött a homokban, a hátam égette a nap, én pedig kitartóan olvastam... A hatodik osztály befejezése után, egy meleg júniusban olvastam a legtöbbet. Reggeltől estig feküdtem a homokban. A világ kincséért sem bújtam elő rejtekhelyemről. Gyorsan feketére sültem és anyám varrta bugyim kifakult. Akkor már a jonatán almafák is megerősödtek, de a lombjaik árnyéka még nem ért el hozzám. Ha meguntam az. olvasást, hanyatt feküdtem és felbámultam az égboltra. Nyugalmat és biztonságot ereztem. Sokszor a szemem is becsuktam és továbbálmodtam a könyvek történetét. Csodálatos kalandokat talaltam ki. Erdész lettem, erdőket irtottam, beteg állatokat ápoltam. Királynő voltam, akinek a hős háborúban meghalt a férje és így ő irányította az országot. Egyszer elképzeltem, hogy lovon ülök, prérin vágtatok, az ellenséget űzöm. Akkor mondtam anyámnak, hogy vegyen nekem nadrágot, mert én fiú akarok lenni. Aki lovagol. Apámmal viszont nemegyszer igazi háborúba keveredtem Nem nézte jó szemmel, hogy ilyen sokat olvasok és .emiatt anyámnak keveset segítek. Apám délben különben is morcosan, éhesen ébredt fel. Anyám pedig csak két óra után ért haza, de az előző este főzött ebédet másodpercek alatt megmelegítette. A másfél szobás házunk udvarán, a szabad ég alatt ebédeltünk. Anyám mindig kék terítőt tett a tányérok alá. S kerek, fehér tálban hozta a gőzölgő levest. Én még olvastam. Apám elkiáltotta magát. — Kész az ebéd! Csak néhány pillanattal később válaszoltam. — Még biztosan forró a leves... S hevertem tovább. Apám nemsokára újra üzent a téglahegyen túlról. Már ingerülten, parancsolva. — Gyere már! Anyám kérlelve hozzátette: — Kislányom... Nem mozdultam. Mindaddig, amíg nem hallottam, hogy apám kirúgja maga alól a széket és értem indul. Erre felpattantam és eléje léptem a téglarakás mögül. Hogy haragiát lecsillapítsam, elsőként szólítottam meg. — Pont olyan emberekről olvasok, mint te... Erre elmosolyodott. Egyszer aztán váratlanul rácsapott f fenekemre. Feljajdultam. Fájt az ütés. — Hányszor akarsz még becsapni! — kiáltotta nekem. Haragosan sírtam. Már azért is, hogy ezzel bizonyítsam, nem akartam becsapni. De már nem hitte el. Szótlanul ette a levest. Befejeztem a bőgést, de Még mindig nem nézett rám... A második fogás alatt sem. Aztán ebéd után megsértődve szaladtam a téglák mögé. A homokágyra vetettem magam. Keservesen felsírtam. Boldogságom szertefoszlott. — Én nem ilyen emberekről olvastam. .. — szipogtam. Apám ekkor sem jött oda hozzám. Napokon át kerültük egymás tekintetét. Ez mindennél jobban fájt. VARGA CSABA Elöljáróban leiszögezhetjük, hogy a népgazdaság tervszerű fejlesztéséhez ma már nem elég az éves és az ötéves terv. Ahogy arra a KGST legutóbbi 26. ülése utalt: napjainkban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok sem tervezhetők meg több ötéves tervidőszakot felölelő perspektíva nélkül. (Az integrációs program maga is hosszútávra szóL) De az ország szakemberellátása, a gazdaság szerkezetének átalakítása, a területfejlesztés, vagy a településrendezés és a környezetvédelemmel kapcsalatos tennivalók ugyancsak évtizedekre szóló feladatok. Sőt azok a döntések — például a beruházások — amelyek ugyan néhány év alatt megvalósulnak, de funkciójukat több ötéves időszakon át teljesítik, szintén feltételezik a távlatok lehető legpontosabb ismeretét. Azt, hogy milyen irányba és ütembe fejlődik a tudomány, a technika egy-egy ága; a legfejlettebb műszaki eredmények gyakorlati alkalmazása milyen színvonalon valósulhat meg a tervidőszak egyes periódusaiban. Vagyis az élet, a szocialista tervgazdálkodás fejlesztése új feladatokat tűzött napirendre. Mivel a távlati tervezéshez sem hazai, sem külföldi tapasztalataink nem voltak, ezért sajátos módon kezdtük el a munkát 1968-ban. összesen kilenc társadalmi munkabizottság létesült a különböző minisztériumok, a társadalmi szervezetek (párt, szakszervezet, MTESZ) a kutató intézetek és tervező irodák vezető szakembereinek részvételével. Így ktilön vizsgálták és vizsgálják az ipar, az élelmiszer-gazdaság, az építő- és építőanyagipar, a közlekedés, a külkereskedelem, a munkaerő és életszínvonal, a területfejlesztés távlati tervezésének lehetőségeit, feladatait A .közgazdasági munkabizottság az összefüggésekkel, rendszerezéssel, a távlati tervezés módszereivel foglalkozik, a konzultatív bizottság pedig a legátfogóbb gazdaságpolitikai stratégiát dolgozza ki. A sokrétű munka utolsó, befejező szakaszán dolgoznak jelenleg. Legelőszőr a népgazdaság, az adott ágazat fejlődésének 20 éves tapasztalatait elemezték a bizottságok, majd ezt követően mintegy két évig tartott 'a tényleges tervezés. Jelenleg pedig a távlati elképzelések a bizottságok munkája végeredményeinek összegezésén, egyeztetésén, a különböző ágazatok közötti szerves kapcsolatok megteremtésén, s a párhuzamos munka során támadt ellentmondások feloldásán dolgoznak A tát/lati terv vé|ül is több változatban készül, s a párt és kormány majd politikai mérlegelés után választja ki a legmegfelelőbb alternatívát. Az elképzelések szerint 1973 derekára lesz az országnak jóváhagyott 1985-ig szóló távlati terve. Az első befejező szakasz után 1973-75-ben azonban a távlati tervezést tovább folytatják, érvényességi időtartalmát 1990-ig meghosszabbítják. A széles társadalmi erők közreműködésével folyó távlati tervezés igen hasznosnak, sokszínűnek bizonyult. Egy-egy bizottság különböző részfeladatainak megoldásában a legjobb szakemberek százai vettek részt, esetenként bizonyos témák kutatására intézeti tudós-kollektívák is megbízatást kaptak. A bizottságokban számtalan javaslat, ötlet hangzott el. A résztvevő szakemberek az általuk képviselt kollektívák tapasztalatait, véleményét is tolmácsolták. A távlati tervezés nemcsak a kidolgozás módszereiben, hanem a jellegében és tartalmában is különbözik a rövidebb távra szóló cél- és feladatmeghatározásoktól. Nyilvánvaló, hogy minél távolabb nézünk, annál elmosottabbak a részleteik, s néha még a nagy kontúrok rajza sem teljesen éles. Az idővel arányosan nő a pontatlanság, és bizonytalanság kockázata. Ezért a távlati tervek irányelvjellegűek, s a gyakorlat, a végrehajtás szélesebb határok között korrigálhatja azokat, mint az éves vagy az ötesztendős elképzeléseket. A távlati tervezés ezért is folyamatos, az időszakos lezárásokat követően „karbantartásra" szorul, újból és újból meghoszszabbítják érvényességi idejét. Így a távlati tervben vázolt hoszszútávú gazdasági folyamatok és célok mindenkor irányelvként és kiindulópontként szolgálnak az aktuális ötéves tervek készítésénél. A távlati tervezés azért is nélkülözhetetlen, mert nagyobb a szabadság foka, s következetesebb, merészebb megoldásokat tesz lehetővé. Bár tudjuk például, hogy a gazdaság elavult szerkezete fékezi fejlődésünk ütemét, mégis egy-egy ötéves tervidőszakokban keveset tehetünk annak korszerűsítéséért. Hosszabb távon viszont lehetőség nyílik a legkedvezőbb gazdasági szerkezet kialakítására. Hasonlóképpen 15 éves tervidőszakra megtervezhetjük az „ideális" fogyasztási modellt, s a nagyarányú életszínvonal emelését annak figyelembevételével valósíthatjuk meg. Persze; a tervezés szabadságfoka hosszútávon . sem korlátlan. Sőt, bizonyos értelemben még behatároltabb, mint rövid távon. A gazdaság objektív törvényeitől az éves tervnél még eltérhetünk, s rövidebb távon többet oszthatunk el például, mint amennyit megtermelünk. Hosszabb, távon viszont követni kell a gazdasági fejlődés törvényeit. Hosszú távon a legnagyobb gondot a nemzeti jövedelem-növelés eddigi átlagos (5,5 százaié-kos) ütemének fenntartása és