Délmagyarország, 1972. augusztus (62. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

IO VASÁRNAP, 1972. AUGUSZTUS 20. MUNKÁNK KENYERE A NEMZET CSALÁDI ÜNNEPE Csanády ÍGY - KELL ! János Csak a munka, ha a munkatendfllet szervezi, sorba-rakja, amit a kéz — • az ész megragad; a kéz tíz ujja, csak a munka építheti fel újra és mindig újra, amit a bomló természet úgy hord utunkba, hogy benne lélek roppan, láb tapad, ba megfog az Iszap! , — Munkára fel! = így kell: Fel! így szól az újulás örök vezényszava, a munka így emel fel, de csak akkor ha benne, s általa % örömet lel a szomjú ész. s a Jó munkára mindig éhes, tiszta kéz! így készUlj hát. te Fényes. Alkotni sose kényes: munkára (el! AZ ILLUSZTRÁCIÓ KRAUTHETM MARIA GRAFIKAJA A

ugusztus 20-a régen is ünnep volt. De mennyire másképpen! Ady Endre írta hét évtizeddel ezelőtt: „István királynak a napja van ma. Hivatalos ünnep, munkaszünetes nap ... István király országa, amely majdnem gyarmata egy másik, züilő országnak .. „ koldus, mert szipolyozták és szipolyozzák ..., ereje nincs, hogy leszámoljon a megbéklyózó feudalizmus maradványaival... Itt még társadalmilag az őskorban élünk..., az ország sorsát kaszinóban intézik... A magyar politika teljesen belemerült a reakcióba, s egészen a kiváltságosak osztályát szolgálja ... Közigazgatásunk példátlanul rossz. Iskoláink nem tudnak embereket faragni, csak félembereket ... Íme, csak úgy odavetve is milyen garmadája az átkoknak .. Ide új hit, új erő és új munka keli!" Augusztus 20-a ma is hivatalos ünnep, munkaszünetes nap. Ezen a napon ma is eszünkbe idézzük az államalapító királyt — születése millenniumát két évvel ezelőtt külön is megünnepeltük —, de emlékezünk a fél évezrede született Dózsa Györgyre is, a szegények új törvényéért küzdő parasztforradalmárra. az év utolsó napján, meg a százötven éve született 48-as „viharmadárra", Petőfire ... Mert ez az ország ma már nemcsak István országa, kinek a nevével annyit visszaéltek. Az övé is, de Dózsáé is, Petőfié is. meg a 19-es eleinké, akik a világ első szocialista alkotmányát iktatták törvénybe. És a miénk, a mi országunk — alkotmányunk egyszerű, szép szavaival — szocialista állam, melyben minden hatalom a dolgozó népé. Mert „a múltról szólva, mindenekelőtt a dolgozó magyar népre gondolunk, amely munkájával, verejtékével, és vérével hazánkat, államunkat századokon át fenntartotta, éltette és a fejlődés útján előbbre vitte". Kádár János szavai ezek, április 19-én mondta, amikor is országgyűlésünk az 1949. évi XX. törvény módosítását, a Magyar Népköztársaság Alkotfnányának egységes szövegét egyhangúlag elfogadta és törvényerőre emelte. Nemzetünk sorsát ma már nem az úri kaszinókban intézik — „a város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek által gyakorolják hatalmukat". Ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy nyugodtan és magabiztosan haladunk előre azon • az úton, melyet a párt X. kongresszusa jelölt meg a munkásság és a parasztság, az értelmiség. s valamennyi dolgozó réteg. a nemzet egésze számára. Koldusok nem vagyunk már, bár anyagiakban még a leggazdagabbak sem. Ám államháztartásunk fejlődése valamennyiünk figyelmének tárgya, s kezdünk nemzeti méretben osztozkodni a gondokban is. Tudjuk: közös érdemünk, hogy az elmúlt esztendőben a nemzeti jövedelem a tervezett ütemben, 7 százalékkal emelkedett; de közös gondunk például az is, hogy a beruházások üteme kétszerte volt gyorsabb, mint a nemzeti jövedelem emelkedése. A gondok enyhítését célzó tervszerű intézkedéseket egyetértéssel fogadjuk, mert azokat országos és helyi szinten egyaránt a dolgozó nép okos gyülekezeteiben hozzák, s a nyílt és őszinte beszéd, a józan. s átgondolt tennivalók egy egészséges társadalom légkörében működnek és hatnak. Hajdan példátlanul rossz közigazgatásunk helyén a munkáshatalom rendszerének, államéletünknek szakadatlanul korszerűsödő rendszere épül. Épül és épít arra, hogy elveink annál jobban érvényesülnek, minél erősebb a szocialista haladásért összefogott nemzet egysége, minél nagyobb az állami szervek működésének társadalmi támogatása, minél élénkebb az állampolgárok közéleti tevékenysége. Ennek a közreműködésnek ad egyebek között keretet a Hazafias Népfront, amely — az alkotmány szavait Idézve — tömöríti a társadalom erőit a szocializmus teljes felépítésére, a politikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldására, közreműködik a népképviseleti szervek megválasztásában és munkájában. És iskoláink ... Megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, s oktatásunk, nevelésünk fejlesztése szívügye államunknak, társadalmunknak egyaránt. Évekig tartó munka előzte meg az oktatási reformot, s hozzáértők alkotó vitája segíti az iskolarendszer, a nevelésügy előttünk álló tökéletesítését, továbbfejlesztését is. A magyar fiatalok teljes emberré válhatnak iskoláinkban, felkészülhetnek az életre, munkára. Az Ady elátkozta, reakcióba merült hajdani magyar politika a múlté. A magyar politika ma a haladást szolgálja, határainkon belül, s a nemzetközi politika színterein is. Érdekeltségünket a béke, a biztonság és a nemzetek közötti együttműködés megszilárdításában azzal is kifejezzük, hogy nemcsak helyeslői, de cselekvő részesei vagyunk a küzdelemnek, melyet a szocialista országok közössége, s a világ haladó erői folytatnak az imperializmus háborús, agresszív erőivel. Íme, csak így felvázolva is, mekkora megtett útja a fejlődésnek! Az új hit) az új erő, az új munka tette ezt, amit a kivívott új társadalmi rend hozott magával. Augusztus 20-a hivatalos ünnep, de családi is. A nagy családdá váló nemzeté. Alkotmányunk napja — szocialista hitünk, erőnk és munkánk alkotmányáé. JUIÍASZ RÓBERT A kenyér olyan adomány, amelyet a természet nem ad jótékonyságból gyermekének, az embernek. Meg keli dolgozni érte, mégsem mondhatjuk fizetségnek. Ember és természet ellentétekkel terhes, de nélkülözhetetlen szövetsége testesül meg benne, ünneplése ezért olyan hagyomány, amit az emberiség ősidőktől mindmáig nemzedékről nemzedékre hagyatékoz. Éz alatt sokat változtak e hagyomány formál, sőt tartalma is, hiszen változott az embert a természethez fűző viszony. Ez a viszony a munka, amelyben testet öltenek az" ember gyarapodó ismeretei a természetről csakúgy, mint ezek alapján készülő egyre ügyesebb gépei, termelői fortélyai. Ezek révén egyre kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a természetnek, de azért — mint Engels figyelmeztetett rá — „minden lépésünk eszünkbe juttatja, hogy korántsem úgy uralkodunk a természeten, mint ahogy a hódító egy idegen népen uralkodik, mint olyan, aki a természeten kívül áll —, hanem, hogy hússal, vérrel és agyaggal hozzá tartozunk és benne állunk és egész fölötte gyakorolt uralmunk abban áll, hogy minden más lénynél jobban felismerjük törvényeit és képesek vagyunk ezeket helyesen alkalmazni". Ezek a gondolatok — amelyekből a természet, a környezet védelmének eszméje is táplálkozhat — küzdelmes, munkás kapcsolatról szólnak. S erre figyelmeztetett bennünket az idei, esőzésektől elnyújtott, fáradtságos aratás is, amelyben az ország egyik fele segítségére sietett a másiknak, az Alföld a Dunántúlnak. Ez a segítségnyújtás méltó az ünnephez, hisz az új kenyér ünnepe az összefogás ünnepe is. Sokféle szakmabeli ember keze munkájával lesz a lábon álló gabonából friss kenyér, amelynek első szeletjét oly örömmel fogadtuk szüleink kezéből gyermekkorunkban. Erről szól Magazinunk képsora is Bara István, Hadas János, Horváth Dezső és Szávay István fényképeivel.