Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

VASÁRNAP. 1978. JtLIUS 9, 7 s,ma, FÖL-FÖLRAGYOGVA lejemre kékből sisakot virág-szkafandert parázsló Vasllliomot kalandos ujjaim közé ember hazatért tünemény kószálok itt szép éz a kérlelhetetlen lépni a szakadékra megint s megint szép ez a kérlelhetetlen zultannl oldalt mint szakadatlan fülfele a Cügó kék sisakban fol-fölragyogvn úgy érni le úgy érni le A HALOTTAKNAPI KATONÁK Lélek gyertyaláng évada föl a krizantém-koronát adj király ádj nekik szabadságot jöhessenek haza a halottaknapi katonák a vízzé-mosdatott árvák a rög-szelídek a gyökércafrangosok erdőkre szögezeit Krlsztusok-Barrabások uram hadd jöjjenek hazájuk éz aa éj rengnek a sírok horpadozik a láng-sisak elsírt viaszok szirmok könnyek ünnepélyére földübögnek ők a halottaknaplak hazájuk ez a csönd tükrén verődik egy sikoly roppant csigolyáikban a föld hé ne olyan feszesen mint valamikor gyászosztag ez csak semmi félhajtág uram nóta se napiparancs se csak jöjjenek nsontrozogán sírják ki boldogtalan szemükből a varangyokat POHÁRBÓL VISSZANÉZŐ pohárból visszanéző tükörből visszanéző törékeny pillanatnyi arc egy arc amit már látni késő folyókból visszanéző szemekből visszanéző széttört szétszabdalt semml-are kezeddél hozzáérni késő féltámadás utáni arc az eredeti és a végső le szerencsétlen! mit akarsz? mindent amit akarni késő döntötte meg, amikör élőanyag iparszerű termelésére épített üzemeket. E tényezővel függ össze például a korábbi paraszti gyakorlatban alig ismert lábvégmegbetegedések problémája. A gyárfalakon belül ugyanis nincs mód a rendszeres jártatásra. A gyógyszeres kezelés ceak amolyan „tűzoltás". Terjedelmes dolog volna itt leírni, hogy Vajda doktor hány oldalról igyekszik megközelíteni ezt a rejtelmes betegségcsoportot Régen az állat, amit nem kaphatott meg a takarmányban, megkereste a természetbén. Az üzemben ilyesmire nincs lehetősége. Vitaminokból, fehérjékből, különféle nyomélemekből és más anyagokból csak annyit építhet a szervezetébe, amennyit kap, s nem annyit, amennyire pontosan szüksége lenne. Erre Vigyá2ni nagy felelősség. Bizonyos rézhiány például halvaszületéseket eredményezett. Hány áttöprefigett éjszaka kellett ahhoz, mig kiderült a halvaszületések öka. Hiszen ugyanezt ezer más körülmény is előidézhette volna. Szorítani a gyűrűt a lehetséges kórokozók körül, s teljes biztonsággal kizárni mindazokat, melyek tévútra vezethetnek, s mindent gyorsan, mert a jelenségek hőinapra már felbecsülhetetlen károkat okozhatnak. Ez a munka már nemcsak egyfajta elhivatottságot, hanem megszállottságot követel az embertől. Alighanem a kibicek is, akik a sikertelenségeket jósolják, erré gondolnak: nem lesz most a szocialista mezőgazdaságnak elegendő „Vajda doktorja". Bizonyos azonban, hogy tévednek. Mind többen vannak az olyan állatorvosok, a fiatalabbaktól a legidősebbekig, akik az üzemi állatorvosi szolgálatban az állatvédelem ée -gyógyászat fejlődésének megváltozott, egyben megnövekédett lehetőségeit látják. S olykor nem ls a vírusókkal és a baktériumokkal kell a harcot kezderúök, hanem az emberekkel. Legtöbbször a dolog mélységét és komolyságát nem is sejtő szakvezetőkkel. Mért az üzemi állatorvosi szolgálat tül fiatal szervezet még ahhoz, hogy jelentőségéhez méltóan beépülhetett volna áz üzemi Vezetés rendszerébe. Eleinte Vajda dOktőr körül sem ment minden simán. Ma azonban mér — mint mondja — őrvdsl jellegű döntések meghozatalában teljés szabadságot élvez, üzemi, anyagi természetű dolgokban pedig egymás mellé rendelt szerepük ván az üzemvezetővel. Azt mondja: így most már jó dolgozni, pedig mér majdnem kenyértörésre került a sor. Ezt a módszert őszintén ajánlja másoknak is, s közben azt javasolja az illetékes törvényhozó szervek számára: időszerű volna már megalkotni egy olyan törvényerejű rendeletét is, mely kellő tartalmi mélységgel körvonalazná áz Üzemi állatorvosi szervezet tevékenységét. CSÉPI JÓZSEF A ZALAI ÁLLATORVOS Valaki távollétében mutatta bé: munkája, egész orvosi magatartása példázza, hogy a dolgos hétköznapok végtelen folyamatában miként lép magasabb szintre mezőgazdaságunkban az állatgyógyászat, s miként jut elsődleges szerephez a preventív védelem. Elhatároztam, hogy amint lehetséges, felkeresem dr. Vajda Kornélt Tápén, a Tiszatéj Tsz sertéstenyésztő és -hizlaló telepiének üzemi állatorvosát. Amikor bemutatkozott, alig tudtam titkolni meglepetésem. Valamiért eddig egy lelkes fiatalember állt képzeletemben, aki egyenest az állatorvos-tudományi egyetemről jött ide, hogy azonnal befektesse szellemi vagyonát, míg az élet el nem halványítja azt. Ehelyett fehér hajú, termetes, fehér csiz. más, köpenyes ember nyújtott kezet Egy messzi zalai falucskában, Zalatárnokon vette annak idején a hírt, hogy Csongrádban „gomba módra" szaporodnak az iparszerű, szakosított állattenyésztő telepek, ötvenévesen, 26 évi hatósági körzeti állatorvosi gyakorlat és magénpraxis után vállalkozott arra, hogy új életet kezdjen. A megyei Állategészségügyi Szolgálat közvetítette ki Tápéra, mert akkor itt volt ré legna,gyobb szükség. A kibicek, a minden bajt előre tudó, a szocialista mezőgazdaság új vállalkozásait lépten-nyomon lebecsülő, semmihez sem értők már „temették" ezt aa új, csaknem 50 milliós üzemet. A tápéi „nylondisznók" és azok agyonveretése állandósult téma lett. Gondok, nehézségek ma is vannak, hiszen nem múlt el még két esztendő sem, hogy bár az építkezések még tartottak, dé már a termelés is elkezdődött Ennyi Idő pedig a legjobban szervezett, új ipari üzemek begyakorlásához is kevés. (A Dunai Vasműnek például 15 év kellett.) Mégis, tavaly már 3,3 kilogramm takarmányból állítottak elő 1 kiló sertéshúst Táp>én, ami pedig mindenképp világszínvonalnak számít. önköltsége 22,02 forint volt, ugyanakkor a bélföldi és a szocialista piacokra juttatott áruért 24, a kapitalista exportra menőért pedig 27, illetve 28 forintot kapott kilogrammonként a tsz. Tehát már az első teljes esztendő ls biztató sikert, nyereséget hozott. S ebben már az üzemi állatorvosnak is tekintélyes része van. Rövid idő alatt kiragadni egy áHatcit természetes, évezredek során kialakult optimális tenyészkörülményeiből, a természetből „gyárfalak" közé szorítani, tudományos vállalkozásnak talán még nagyobb dolog, mint gazdaságinak. S ennek most nemcsak Tápén, szerte az országban tanúi vagyunk. Fiatalabb korában kutatóorvos akart lenni, az őrökké rohanó körzeti állatorvosi teendők mellett is szakított időt kutatásra. Neki sikerült először hazánkban a feltevést tudományosan is igazolni, annak idején, hogy például a DDT- és a HCH-tartalmú növényvédő szerek okozzák a sertéseknél a toxikus májdisztrófiát. Alighanem ebből eredően az 1950-es években ez a betegség az emberek között is sokkal gyakoribb volt, mint mostanság. Az elhullott sertések májából készített tehyészeteken DDT- és HCHmérgezésben pusztultak el a házi legyek. Álmait, vágyait látja beteljesülni. A tápéi sertéskombinát most egyszerre laboratóriumi környezetet teremtett számára. Naponta mérheti le a beteg állatok magatartásán gyógyító munkájának értékét. Számos tudományos feladatot kell nemcsak laboratóriumi, hanem üzemi szinten is megoldani, melynek szükségessége mostanáig jóformán fel sem merülhetett. Ilyen például az üzem speciális nílkroflórájának a vizsgálata. E tekintetben egyik fontos megállapítása, hogy vemhes kocákat idegen helyről telepíteni a jövőben sohasem szabad. Ha az állat szervezete már a vemhesülés előtt hozzáidomulhat, beépülhet a mikroflórába, nagyobb számú, egészségesebb, életképesebb utódokat szaporít. Azután itt is, máshol ia mind aggasztóbb jelenségként tűnik fel a takarmányokban a fuzáriumgombák fertőzése. Ez ideges nyugtalansággal járó álivarzást, súlyosabb ésétben Véfömléses bélgyulladást, végül pedig tömeges elhullást válthat ki. Az üzémterve2ők — mert ebben nincsenek még kitaposott utak — sokszor tévednek: A munka közben kialakuló, állati életszükségleteknek nem felel meg a fűtés, vagy épp a szellőztetés rendszere. Akármelyik legalább fél tucat nagyüzemi állatbetegséget eredményezhet, olyanokat is, melyeket jószerével eddig nem is nagyon ismert az állatorvos-tudomány. Hiszen a természet biológiai egyensúlyában amennyi élőlény veszedelmét jelentett az állat számára, legalább annyi védte is. Csak akkor kellett az orvosnak beavatkozni, ha ez az egyensúly valamely okból megbillent. Ezt az egyensúlyt most maga az ember tudatosan