Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

VASARNAP, 1972. JÚLÍUS 9. Tol [gl lal ra HEH 1 SZOKVÁNYOS TÖRTÉNET Egyik szokványos hétköznapon felültem a szokványt* kék autóbuszra, és a szokott módon elindultam munkahelyemre... Minden ment a maga rendjén: ahogy felültem a busz ls indult. Am egyszeresek hirtelen megállt Látom: szemben velünk tejcsárda. A vezetőnk, aki igen szimpatikus fiatalember, beazól a mikrofonba: — Elnézésüket! kérem, cenk pár pillanat! Megitta a tejfejadagját. — No, most már el la Indultunk ... Megyünk Is tovább. Am egyszeresek újra megállunk. Látom: velünk szemben egy teleforwutomata,velótte néhány sorjára váró ember. Vezetőnk, laki Igen szimpatikus fiatalember, <" beszólt a mikrofonba: — Elnézésüket kénem, enak pár pillanat. — Beállt a sorba. Felhívott valakit telefonon. Vissza akasztotta a kagylót. Beült a volán mögé. — No, máris mehetünk tovább ... És megyünk la. Am egysaw cwA hirtelen megállunk. Látom: szemben velünk egy Jeles hrrdetőosr. lop. tetején órával. Az óra körül flátalók, randire váró szerelmesek ácsorognak, idegeskednek, járnak le-fel. Vezetőnk, aki szimpatikus fiatalember beszól a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat.« Odament az óra alá. Várt. Idegeskedett. Végre megjött a kislány. összecsókolództak. Beszélgettek. Szorongatták egymás kezét Ismét összecsókolództak. Búcsúztak. Pilótánk megint a volánnál. — No mehetünk tovább! És valóban tovább megyünk. Ám hirtelen megállunk. Látom: szemben velünk egy felpántltkázott új ház. Kihallatszik a zene, az ének, az ablakban vidám emberek léthatók. Vezetőnk, aki Igen szimpatikus fiatalember, beszól a mikrofonba: — Elnézésüket kérem, csak pár pillanat... Bement a házba. Ott énekelnek, zajongnak, táncolnak. Később öszszeverekszenek, rendőrt hívnak. Helyre áll a rend. Folyik tovább a házibuli. Vezetőnk kijön és beül a volán mögé: — No mehetünk tovább. Hirtelen megállunk. Látom Itt a pályaudvar. Vezetőnk az igen-igen szimpatikus fiatalember, beszól a mikrofonba: — Elnézésüket, csak pár pillanatra... Szabadságra megyek. Ezzel felült a vonatra, és elhúzott Szocslba. Lesülve még egészségesebben, még szimpatikusabban érkezett vissza. — No, mehetünk tovább. „ Munkahelyemről természetesen elkéstem, de ezt az ég egyvtlágón senki sem vette észre. N. SBTANY1LÖVSZKIJ I zeged folyója, kedvene folyónk, a Tisza van Jelen elmbndtak róla. S

|1 I PPI • , ^ ezeken a képeken. Már mindent ami csak elmondható e vén, virgonc, áldást hozó és romboló folyóról. Nehéz róla valami újat ls kisütni. De akkor miért keresik fel partját ezrek és ezrek naponta? Talán, ha mi nem is tudunk újat mondani róla, ft tud újat mondani nekünk? Valahogy igv lehet. Persze, beszéde képletes, ezért ls fordította a képek nyelvére fotóriporterünk, Somogyi Károlyné. A

z utóbbi néhány esztendőben több fontos tanácskozást rendeztek a közművelődésről. Az Országos Népművelési Konferencia, az országgyűlés kulturális bizottsága, a művelődési otthonok vezetőinek országos fóruma — hogy C6ak a legjelentősebbeket említsük — vitatta a továbblépés lehetőségeit. Nem véletlenül. A felszabadulást követő évek látványos előretörése után lelassult a művelődés tempója. Az alapvető társadalmi változás eredményeként, ma senki elöl nincs elzárva a kultúra, de tény, hogy az emberek — családi, származási, iskolázottsági és munkahelyi körülményektől függően — nagyon különböző mértékben élnek a művelődési lehetőségekkel. Noha az általános iskola nyolc osztályának elvégzése kötelező és ingyenes, a ma 15—49 éves népességből 1,6 millió mégsem rendelkezik általános iskolai végzettséggel! A huszonöt éven aluli Iparifizikai munkások huszonegy százaléka nem fejezte be az általános iskolát és ezzel az alapműveltséggel a munkások ötven százaléka sem rendelkezik! A munkáscsaládok gyermekeinek továbbtanulását az anyagi lehetőségek és a meglevő kulturális igények egyaránt befolyásolják. Nagyon sok családban szükség van a gyerek mielőbbi keresetére. Másutt egyszerűen a kulturális igények hiányoznak. De akadályozója az előbbrelépésnek az iskolahálózat máig is kedvezőtlen helyzete, a két műszakos tanítás is. És változatlanul mostoha körülmények között folyik a szakmunkástanuló-képzés, amelynek keretében a munkásosztály utánpótlásának oktatása, nevelése folyik. A munkásosztály egyes rétegeinek művelődési helyzete az átlagoshoz képest is rendkívül rossz. Ez mindenekelőtt a bejáró munkásokra, valamint a segédmunkásokra és — sok erőfeszítés ellenére — az építőipar munkásaira vonatkozik. Jelenleg mintegy nyolcszázezer bejáró munkást tartanak nyilván. E munkástömegek a fővárosban és a nagyobb városokban hozzák létre a termelési értéket, az adót is a fővárosi vagy a városi szerveknél róják le utánuk az üzemek. Ugyanakkor szociális, kommunális igényeik a falvakban jelentkeznek, ezt azonban a lakóhely — megfelelő koncentrált anyagi erők hiányában — nem tudja vállalni. A helyzetet súlyosbítja az utazással töltött órák elvesztésén túl az a tény, hogy a bejárók többsége Iskolázatlan, betanított vagy segédmunkás. Munkahelyük sem ösztönzi őket általános és szakmai műveltségük növelésére, ennek következtében kulturális igényeik is alacsonyabbak. A megalapozó általános és szakműveltség híján a bonyolult termelési-üzemi körülmények közé kerülő munkás nem lehet teljes értékű tagja munkahelye kollektívájának. Sürgető igény tehát mielőbbi bevonásuk a közművelődésbe! Hiszen csak a kulturáltabb munkaerő válik igazán alkalmassá a tudományos-technikai forradalom vívmányainak befogaMUNKÁSMŰVELŐDÉS dósára, elsajátítására, új technika, technológia, termelésszervezés megvalósítására. Sokak jogc* kérdése; mi az oka a kulturális fejlődés lassúbbodásának? A probléma sokrétű és összetett. A munkásosztály gyorsan növekvő létszámával nem tartott lépést a közművelődés intézményi hálózatának fejlődése. Énnek következtében közművelődésünknek még korántsem sikerült az igényeknek megfelelő differenciált művelődési lehetőséget biztosítani. Csökkent a tanulás az önképzés társadalmi megbecsülése ls. Ugyanakkor az életszínvonal emelkedésének hatására a háztartások clvilizélódásH nem mindig hat, pozitív irányba: a nagyobb családi beruházások elvonják az anyagi eszközöket és az időt a művelődéstől. Az emberek egy része ma a civilizációs eszköztál* gyarapításáért él, dolgozik, és nem azért korszerűsíti az életét, hogy ezzel sokoldalú emberi, szakmai, kulturális fejlődését könnyítse meg. A műveltség bizonyos fajta fokmérője az olvasottság: e tekintetben hazánk nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő helyet foglal el. A nagy fejlődés ellenére azonban a családok fele egyáltalán nem vásárol könyvet, és a felnőtt lakosságból mintegy hárommillió egyáltalán nem olvas. Ezek nagyobb része — sajnos — munkás és paraszt. Nem olvas — furcsának tűnő ellentmondás: de ugyanakkor rádiót hallgat, televíziót néz, Vagyis látóköre tágul, Ismeretanyaga gyarapszik s így műveltsége is lényegesen magasabb, mint húsz-harminc esztendővel ezelőtt a nem olvasó emberé. Furcsának tűnő ellentmondás az is, hogy a művelődés iránti igény és a meglevő igények kielégítésének a lehetősége akkor csökken, amikor fokozatosan nő az emberek szabad ideje. Jelenleg már kétmillió ember dolgozik 44 órás munkaidőben, ami azt jelenti, hogy kétmillió ember két szabad szombathoz jut havonta. Ám ma még a megnövekedett szabad Időnek caak kis töredékét használják kultúrálódósra. Egyelőre még messze vagyunk attól, hogy az emberek szokásává tegyük a szabad időbeli művelődést. Mi hát a továbblépés útja? Erre a kérdésre keresték a választ a már említett országos tanácskozásokon, amelyek előkészítői a készülő népművelési törvénynek. A közművelődés munkásainak egyik legfontosabb feladata: megtalálni azokat a módokat — a klubszerű foglalkozások, szakkörök és tanfolyamok bővítésével —, amelyek vonzó módon, az eddiginél hatékonyabban segítik elő az emberek műveltségi szintjének emelését. Tovább kell növelni a szocialista munkabrigádok közművelődési tevékenységét, mert így létrejöhetnek a közművelődésnek olyan természetes elemi egységei, amelyek nemcsak a munkatevékenységben fejleszthetik tagjaikat, hanem befolyásolják érdeklődésüket, szabadidő-felhasználásukat is. Napjainkban már száztízezer kollektívában egymillió-kétszázezer dolgozó törekszik a szocialista brigádmozgalom hármas céljának megvalósítására, s fejt kl közös és rendszeres tevékenységet feladataik tökéletesebb ellátása, általános és politikai önművelés érdekében. A brigádok többsége művelt, politikailag tapasztalt munkások vezetésével tevékenykedik. Elsősorban az ő feladatuk, hogy a szakmai műveltség folyamatos és rendszeres növelése mellett az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítsanak, egészen a jnűvészetek megismeréséig, a korszerű általános műveltség gyarapítására. A művelődés: termelési ténypző. Ez azt jelenti, hogy a közművelődésért a gazdasági vezetőknek is sokkal többet kell tenniök. Részt kell véllalniok a kulturális létesítmények fenntartásában, a művelődést szolgáló eszközök gyarapításában. A kezdeti lépések mér megtörténtek: mind több olyan ipari nagyüzem mutat készségét a falusi közművelődés támogatására, amely munkáslétszámának egy részét — és nem is kis hányadát — falun élő emberek köréből toborozta. Biztató, hogy egyre nő azoknak a gazdasági vezetőknek száma, akik megértik: a munkásság cselekvő, közvetlen társadalmi-közéleti tevékenységéhez, részvételéhez elengedhetetlen feltétel a szakmai ismeretek állandó bővítése mellett az általános műveltség gyarapítása is. A közművelődésről folytatott viták, tanácskozások még nem fejeződtek be. így az előbbrelépés hogyanjáról sem született még meg a végleges válasz. Egy azonban már most bizonyos: az eddiginél többet, sokkal többet kell tenni a munkások műveltsége gazdagításának érdekében. Ehhez kívánnak segítséget nyújtani az eddigi Vitákban elhangzott, s a még ezután elhangzó ötletek, javaslatok, észrevételek. PRUKNER PAb V