Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1972. JÜLIUS 6. A tárogató A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése Ezzel a billentyűs magyar síphangszer­rel gyermekkorom­ban találkoztam elő­ször, mint elrettentő példával. A Zsótér­húzb-an, ahol lak­tunk, egy második emeleti lakás törött ablakán dugta ki egy elkeseredett albérlő, aki kezdő lehetett, mert olyan keserve­sen és hamisan fúj­ta, hogy a Széchenyi téren összeszaladtak a járókelők... Később, egy szín­házi ifjúsági előadá­son találkoztam újra a tárogatóval. Az „Ocskay brigadéros" második felvonásá­ban szólalt meg a színpadon, a Tisza­kastély előtt, klasz­szlkus szépséggel. Ez már nagyon tetszett. A múzeumban tör­tént, már a 60-as években. A Somogyi­könyvtárból jött le hozzánk látogatóba Tersánszky Józsi Je­nő. Kalauzoltam őt, bevittem a szép ré­gészeti kiállítás ter­mébe, de ő esek le­gyintett: — Van-e hangszer­gyűjteményetek? He­gedű, régi hárfa és tárogatótok... Hány darab? Láttam róla, őt ebben a múzeumban csak ilyesmi érdek­li. Nagy kínomban előhozakodtam a ré­gi hangszerekkel, a néprajzi raktárban. Büszkén mutattam föl a Dankó-hegedűt, elvittem őt a nagy vízidudához, a szöge­di hajósok és vízi­molnárok „tárogató­jához", melyről saj­nálkozva említi Bá­lint Sándor Szegedi Szótárában, hogy a múlt század 50-es éveiben halt ki ez a „búvársíp" vagy „tá­rogatósíp" nevű ősi szerszám. Jenő bátyánkat mindez nem hatotta meg ... Csalódva bú­csúzott. Mi köze is van városunknak a táro­gatóhoz? 1927 nyarán egy amerikai dollárki­rály járhatott errefe­lé, aki hallhatott va­lamit a régi életről s a hangszerekről. Néhány hét múlva, távozása után, érke- rucok fújták a nó­zett egy levél egy ta!... amerikai cégtől, így lett mögment­mely zenekarok szer- ve a város böcsülete. vezésével foglal ko- De más köze is zott, azzal az udva- van városunknak a rias kéréssel, lehet- tárogatóhoz, ne-e valahol „dere- Elrettentő példá­gade"-t (egy másik val kezdtem. Ügy is újság híradása sze- fejezem be, egy má­rint bizonyos „thea- sik elrettentő példá­gethow"-t) szerezni, val. s elküldetni? No, összeültek a szegedi koponyák, mi is az a csudabogár, az a deregade, vagy theagethow? Variál­ták permutálták a betűket, elölről, há­tulról, de nem jöt­tek rá a nyitjára. Végre valakinek az eszébe jutott, hogy a legmagasabb zenei fórumot, König Pé­tert kellene megke­resni a rejtély ügyé­ben. Könlg Péter kezé­be vette a levelet, s összébb tolta bozon­tos szemöldökét: — Hát micsoda Ezt I. József csá­szár statuálta. El­rendelte, hogy a csá­szári katonaság ko­bozza el, s gyűjtse össze az országban található összes táro­gatót, mint tiltott, veszedelmes hang­szert. Adatom is van erre, hogy ez meg is történt. A szatmári békekötés után a sze­gedi várba nagy mennyiségű tároga­tót szolgáltattak be, s a vasas német ez­red auditorának hi­vatalos jelenlétében a vár udvarán hatal­mas máglyára hal­mozva elégették... Csak az a kár, matyarok maguk, ha hogy annak idején azt sem tudják, hogy Tersánszky J. Jenő mi ez? Hát ez a da- előtt ezt a mentséget rogadó, az a hosszú, nem tudtam fölhoz­fekete, amibe a ku- ni... Hány fővárosa volt Magyarországnak ? Az urbanizáció, vagyis a tozott. Első fővárosunk volt városi lakosság növekedése Esztergom, de szerepét rövi­és a falusi népesség egyide- desen átvette Székesíehér­jű fogyatkozása: a mai kor vár. Itt koronázták legtöbb társadalmi életének, egyre királyunkat és itt van leg­több gondot jelentő problé- több királysírunk is. A fő­mája. Ez a folyamat nálunk város, illetve a királyi szék­is megvan és egyre fokozódó hely később átkerült Viseg­irányzatot mutat. A városi rádra, majd Budára. Az or­lakosság száma már nagyon szág háromrészre szakadása közel jár az 50 százalékhoz, után a királyi Magyaror­Magyarországot a még nem szágnak Pozsony, a keleti or­ls távoli múltban a világ szágrésznek, azaz Erdélynek közvéleménye, mint a pusz- Gyulafehérvár lett a székvá­ták, betyárok, pásztorok or- rosa. Az igazi főváros Buda, szágát tartotta számon. En- a török uralom alá jutott nek a felfogásnak erősítésé- résznek lett a székvárosa, a hez sokszor a saját — téve- budai basának a székhelye, sen értelmezett — propa- A török uralom megszűnése gandánk ' is hozzájárult. A után még hosszú ideig Po­valóság az, hogy bár nem zsony volt a főváros. Buda volt az urbanizáció olyan csak 1848-ban lett ismét az mérvű, mint a nyugati vagy ország fővárosa és száz esz­északi országokban, jelentős tendeje — 1872 óta mint az városi kultúránk volt már a egyesített Budapest, fővárosa közép korban, az ország az országnak és lakosainak egyes részein már a római száma ez alatt a száz év időkben is. Szombathely, alatt — a sok vihar és csa­Pécs, Győr, Sopron, öbuda pás ellenére — több mint helyén mér a római időkben tízszeresére emelkedett, népes nagy városok voltak. Kutya­„fejcsere' Nem mindennapi műtétet hajtott végre Anatolij Ko­nyevszkij volgográdi profesz­szor: egy kutyakölyök fejét átültette egy másik, idősebb kutya fejétől megfosztott testére. A fejcsere annyira jól sikerült, hogy az állat a műtét után egy órával már felismerte gondozóit, s ké­sőbb jó étvággyal evett is. A kísérlet egy sok éve folyó kutatási program része, amelynek egyik célja a szer­vezet idegkapcsolatától elszi­getelt agyvelő tevékenységé­nek a vizsgálata, valamint az idegen szervezet immun re­akcióinak a tanulmányozása. Konyevszkij professzor és munkatársai egy második szívnek az állatok szerveze­tébe való beültetésével is kí­sérleteznek. Az utóbbi négy évben több mint 300 Ilyen műtétet végeztek, s ezek so­rán azt a tapasztalatot szűr­ték le, hogy a keringési rendszer két szívvel is mű­ködőképes lehet. á tudomány a szocializmusban 3. Mire képes a tudomány? Az emberi társadalom szol- 230 méter élho6szúsagú koc- egyetlen feltétele, a társada­gálatába állított tudomány kában levő vízmennyiség pe- lom töretlen szolgálata. De szinte csodákra képes. Máig dig az egész világon egy év mi e szolgálat lényege? aktuális program minden alatt megtermelt szénmeny- N. N. Szemjonov, Nobel­ember felszabadítása a ne- nyiséggel egyenértékű ener- díjas szovjet akadémikus, héz testi munka, valamint giaforrást jelent. szavait idézhetjük, akt sze­az egyhangú, gondolkodást, Meg kell jegyezni, hogy az rint a tudomány legnagyobb harmonikus tevékenységet így nyert villamos energia feladata az, hogy a legszéle­nem igénylő munkák terhe igen olcsó és könnyen hoz- sebb néptömegeket bevon­alól. Máig aktuális program, záférhető lesz. Ez pedig gyö- juk a sokoldalú alkotó tevé­hogy mindenkinek legyen keres változásokra vezet kenységbe. Nemcsak arról élelme, ruhája, lakása, vagy- majd a kohászati és vegy- van tehát szó a tudomány és is, hogy minden lakóját a iparban. Ezekben az iparok- a társadalom kapcsolatainak Földnek valóban szabaddá ban a termékeket elektro- fejlesztésében, hogy egyes kell tenni, hozzásegítve őket kémiai úton gyártják majd, tudományos eredmények képességeikhez, tehetségük- elektromos kisülésekben és mennyiben lendítik fel a höz mérten az alkotó élet nagy áthatoló képességű su- termelést, oldanak meg bizo­öröméhez, a kulturális, szel- garak hatására végbemenő nyos társadalmi, szociális lemi értékek élvezetéhez. És gyártási folyamatokkal... problémákat, hanem ennél a tudósok gyakran hangot Külön köteteket kellene sokkal többről. „Egyesek ta­adnak annak is, hogy ha az írni ahhoz, hogy csupán ez ián nem helyeslik a boldog­egész földgolyón olyan társa- a forradalmi technológia mi- ságnak azt a felfogását — dalmi rendszer lenne, amely- lyen változásokra vezethet a mondja Szemjonov akadé­beri a hatalom az anyagi Földön. Mindez nemcsak az mikus —, amelyről beszélek, és szellemi javak igazi meg- anyagiakat, a termelési mó- Természetesen sok ember ma teremtőinek, a dolgozó em- dot, hanem az emberi gon- nem az aktív alkotó tevé­bereknek a kezében van, dolkodást és életet is, min- kenységben látja boldogsá­akkor az emberiség már ma den tartalmával együtt vál- gát, hanem abban, hogy a is teljes mértékben el lenne toztatná meg. De mindennek munkahelyről eltávozva, látva és hasznosíthatná a vannak határai, s a tudo- vagy napi munkája befejez­civilizáció minden áldását. mánynak számolnia kell a tével az élet más örömeinek De, vajon milyen alapvető kedvezőtlen körülményekkel - csendes vagy viharos ál­tudományos és műszaki-gaz- Jf" íontos k*rdés Példf.ul> ^mek - adja át magát dasági problémák megoldása hogy van"! bat?r a Erős szemé,lyes meggyőzode­határozza meg elsősorban az mos eromuvek osszteljesit- sem szerint azonban a bol­emberek jólétét? Az ipari, fényének növelésében hogy dogsag effajta fe fogasa vagy mezőgazdasági és a minden- ^ a ^T^^fr^6 V^T^ ® Jíf^T naDi élet színvonala nagy- hozzáférhetővé válik? ségeből es uressegéből fa­mértékben függ attól hogy Van ilyen határ' s ezl a fakó- vagy P^'® onnan, hogy mennyi a rendelkezésre álló Fö,ld felszínének és légköré- hiányoznak azok a társadal­energia, de különösképpen a nek a ffmo"ukl?al?8 feltetelek, amelyek m.n­villamos energia mennyisége, cioban felszabaduló ho hatá- den normális emberben Jelenleg a világban egyem- 681-0 beálló melegedese ha- meglevő alkotó törekvések es berre mindössze 0 1 kilowatt tározza mefr Ha a reakcióból képességek megmutatkozását kiépített azaz felhasználha- kivátó hőmennyiség elérné a és kibontakozását lehetővé tó villamos energia jut Ez Földet érő napenergia 10 tennék. Röviden: ahhoz, hogy túlságosan kevés, ezért a ne- szózalékát- akkor a földi kö- minden ember kifejthesse héz testi munka nélkülözhe- ^hőmérséklet mintegy 7 alkotó erejét es ebben öro­tetlen, különösen a gyengén fokkal magasabb lenne, mint mét lelje, az ismereteknek, fejlett országokban. A ter- ,ma- ,Ezvalószínűleg az Észa- az esztétikai ízlésnek, és a mészeti erőforrások lehető- W- ésDéli-sarkvidék hótaka- morálnak vagyis az ember vé tennék e mennyiség sok- r°Ja"ak rohamos olvadására társadalomhoz és önmagához szoros növelését. Ha például vezetn«- teljes özönvízrel fe- való erkölcsi viszonyának a világ összes országában ^^ fc^lLítf ™£atár0*>tt szlnt* SZÜk" olyan utemu lenne a villa­mosenergia-termelés fokozá­előállított termonukleáris séges." energia mennyisége aligha Amikor tehát a tudomány sa, mint a Szovjetunióban, ^ meghaladni a Földet szerepéről beszélgetünk a akkor az ezredfordulóig több napenergia 5 százalékai. társadalomban s például mint ötvenszeresére fokozód- De ez 18 annyit jelentene, azokat a konkrét feladatko­nék a világ villamosenergia- ,hogy a mainál tízezerszer röket ismertetjük, amelyek a termelése b vlllamos energiát lehet- távlati tudományos kutatási ne előállítani. S ha a Föld tervekben szerepelnek, vol­A legnagyobb lehetőséggel népessége addigra a tízszere- taképpen arról van szó, hogy kecsegtető mesterséges ener- sére növekednék, akkor is az ember egészséges testi és giaforrás, amelyen ma a tu- 125 kilowatt energiakapaci- szellemi életéhez szükséges dósok dolgoznak, a termo- tás jutna egy emberre, vagyis feltételek megteremtésén ho­nukleáris reakció szabályoz- 1250-szer több, mint ma... gyan, s miként dolgozunk. A ható megvalósítása. Ha ez si- A tudomány ígéretei és le- szocializmusban mindeneset­kerül — márpedig még eb- hetőségei tehát nagyok, de re, ezt a munkát hosszú táv­ben az évszázadban számít- megvalósulásuk a tudomá- ra lehet tervezni, míg kiala­hatunk rá — a természet nyok társadalmi helyzetétől kul a tudomány és a társa­legnagyobb tartalékai tárul- és feladataitól ls függ. dalom mind tökéletesebb nak fel. Egy liter közönséges A szocialista országokban a egysége, amely áthatja majd vízben tulajdonképpen 160 tudományok szabadok és a hivatásos munka és a ma­kilogramm szén elégetésével nincsenek kitéve efféle „re- gánélet minden területét, egyenlő energia lakozik, egy cesszióknak", s fejlődésük Szluka Emil A Fejér megyei Tác község helyén levő Gorslumnak már az i. e. 1. században húsz­ezernél több lakosa volt. Az Óbuda helyén virágzó fővá­rosnak, Aquincumnak hajda­ni fényét és jelentőségét bi­zonyítja a két feltárt amphi­teatrum és a díszes szarkofá­gok egész sora. A magyar államhata­lom korszakában, a ke­reszténység felvétele után kezdtek kialakulni u vá­rosaink. Az első korszak­ban Esztergom és Székesfe­hérvár, valamint Veszprém voltak a legjelentősebbek. A török időket Fehérvár síny­lette meg a legjobban. A történelem viharai, termé­szeti csapások. járványok, sokszor pusztították varo­sainkat, A múlt század kö­zepétől a fejlődés általában folyamatos, az utóbbi két év­tizedben a fejlődés erőteljes. Fényes Elek 1850. évi ki­mutatása szerint, akkor még csak egy százezres városa volt az ország, az akkor még külön közigazgatású Pest 110 516 lakosával. Budának ugyanakkor 34 988 lakosa volt, Óbudának 10 760. tehát kevesebb mint a mai Gö­döllőnek, vagy Kőszegnek. Akkor még Debrecen volt az ország második városu 55 437 lakossal. Követte Kecskemét 44, Hódmezővásárhely 37, Szeged 36. Az idők folyamán az or­szág fővárosu ls sokszor vál­ooooooooooooooooo Hullámsír Q.OJDJQJQJDMQ&Q.QJÜJ&JJJQJQ. SJ fe — Neköm papol ez a Herrich úr a Tiszárul? — hördült föl indulatosan Ábrahám, a hajós­gazda. — Nekóm, aiki több száz mázsa tehörrel levittem a hajómat a Dunába, ott átlavíroztam égbolt sem volt biztatóbb, mert ott is össze­torlódtak az ónszínű fellegek, komoran be­boltozták a fenti világot, melynek csak né­hány kisebb-nagyobb repedésén szivárgott még át a nap, s megfejthetetlen figurák, formák és képek jelentek meg nyomán, mint ódon kupo­lákon az elmosódott, régi freskók. — Emiéköztök — szólalt meg megint Áb­rahám —, mikor a szabadságharc idején csaj­kás századot szerveztünk víziembörökbül, s Deszknél a kis (ísapatunkkal harminc ölnyi áttörést tömtünk be cölöpök leverésével, mög a Vaskapun, s a végin Gailacnál kötöttem ki? fűzsarjak sövényfonásávaí, s ezzel mögmen­"Ez a pesti úr magyarázza mög minekünk, hogy töttük fél Torontál megyét akkor, amikor az mit köll itt csinálni? Ez, aki meg mög se fur- árulók már ott garázdálkodtak, s gyilkolták a dött benne? magyarokat. Akkor a Maros áradt mög. Te — Vagy énneköm — mérgelődött Tombácz már ezekről csak apádtól mög anyádtól hal­mester — aki, mikor ez a kelekótya Herrich fottál, Gábor öcsém — fordult egy jóvágású úr fölásatta az újszögedi partot ötvenezör fo- fiatalember felé, aki szintén ott álldogált kö­rint költséggel, hogy a Tisza medrét a Rondel­lával szömben kiszélösitse, előre megmondtam, hogy kidobott pénz, mert az első tavaszi áradás újra behordja homokkal mög iszappal a ka­nyart, mert az az ő ágya. s azt nem tanácsos mögbolygatni. Aztán mi löt.t? Űgy lőtt, ahogy mondtam. A következő év tavaszán ott voltunk mögén, ahol a midi zsidó. Csaik ötvenezör fo­rinttal lőttünk szögényebbek. Most is összegyűltek a parton jó néhányan, de már valamennyien szűrben, subában, szur­kunkéban, vagy jó meleg bundában, mert a fagy egyre keményebb lett, s még így is ösz­szehúzlák magukat, hogy védekezzenek a szél csípős suhintása ellen. Ott álldogáltak a Sópaj­táik közelében, s toprengve, keseregve bámulták a jeges vizet, mely sziszegett, morgott, s in­gerülten harapdálta az útjába eső köveket vagy magát a töltést, mint valami veszedel­mes sárkány, hüllő, mely időnként megvadul, rátámad a városra, s követeli áldozatát. S most még bőrösödő hátán kirojtosodott jég­táblák is úsztak, mint óriási pikkelyek. De az zöttük, s szemmel láthatólag lesújtotta őt is a Tisza új fenyegetőzése. — Különösen anyám mesélt ezekről az idők­ről. apám hallgatag természetű — felelt a fiú. akit Bite Gábornak hívtak, jogász volt, s most csak karácsonyra jött haza Pestről, hogy szü­leit meglátogassa. Szépszál legény volt, csiz­mában, feszes nadrágban, s rövid bekecsben ácsorgott ő is az öregekkel, s kiskarimájú tol­las jurátus-kalpagja alól csak néhány fekete fürt kandikált lei, s a sötét szem áthaló né­zése, — Persze, anyád — mondta Ábrahám, s még talán folytatta volna bennfentes megjegyzését, de hirtelen elharapta a szót. Aztán mégis hoz­záfűzte: — Hát ami azt illeti, öl eget hallhat­ta tőlünk a nagy időkel, mert akkor ő még fiatal lányka volt, s az ő családja — hiszen tudod — nem állt a mi oldalunkon. A fiú előbb összeráncolta a homlokát, aztán néma biccentéssel vette tudomásul az öreg ha­jós utolsó szavait. Jól tudta, mire céloz, s né­hány pillanatnyi tétovázás után elfordította a tekintetét, hogy a belé nyilalló fájó érzést el­leplezze. Nem is maradt ott tovább, hiszen úgyis csak véletlenül került össze velük a parton, hanem udvarias kalaplevétellel meg­hajtotta magát, s elballagott a Vár keleti olda­la mellett, a nemrég engedélyezett új úton, s lekanyarodott a Halpiacra. Egy darabig szótlanul bámultak az elballagó legény után, mindegyik érezte, hogy uz öreg hajásgazda megjegyzése nem volt helyénvaló. De megbánta már maga Ábrahám ÍN", hogy többet mondott a kelleténél, mikor sokra be­csülte a fiút, tudta róla, hogy kitűnően végzi az egyetemet, most áll utolsó vizsgája előtt, s a híres ügyvéd, Kelemen István már jelezte, hogy szívesen veszi maga mellé bojtárnak. A fiú előtt jövő állt, s minden úgy rendeződött . körülötte, hogy a város büszkesége lesz. mint egykor Osztrovszky volt, a kis Kossuth. Tom­bácz is morgott, hogy mi a fenének kell az ilyesmit hánytorgatni annyi idő után amikor erről se a fiú, de még az anyja se tehet. A kínosan rájuk nehezedő csóndei aztán Zsótér törte meg leleplezve egyszersmind az epés megjegyzés eléggé köztudott indítékát is. — Benned meg mindig tüske a szép rác asszony — öregesen csóválta a fejét. — Vén­ségödre már benőhetne a fejedlágya. Most váratlanul Tombácz vette védelmébe Ábrahámot, s majdnem ugratva támadt a hig­gadt Zsótérra, * — Mért? Te tán nem koslattál utána, he? Pedig akkor már nős embör voltál. Zsótér zavartan dörzsölgette rövidre nyirt szakállát, aztán íiatalos mosoly villant meg a szája körül, s huncutul pillantott a halászra. — No, hogy az igazat mögvalljam, még most is melegöm lösz töle, ha möglátom... Pedig hatvanéves is elmúltam már... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents