Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

4® VA9A*NAP, 1972. JÜLTTTi 30. regiment A szegedi anekdota­kincsből Csongor Győző gyűjtése követtek londériát el. Egy ilyen volt, magának Steinhardt Nácinak a z esete, aki veszedelmes tré­facsináló volt. Háza a Nagy Péter (a Földváry utca az ár­víz előtt) utcában volt. Előtte vonultak el az ájtatoskodók, a templomba igyek­vők. Vasárnap dél­előtt fölmászott a padlására, a szelelő­ablakon kidugott bőgött rá arramenö­Saáehenyl föllópé- orvosa, mint inAáber se előtt komolyabb került az elére társas egyesülések- (Tóth-Molnár Fe­rói még nemigen renc festette meg bessélhettünk Sze- portréját, uniformis­geden- Nemesebb ban; jelenleg a mú­szónakozások he- zeum gyüjteményé­lyett főleg különbö- ben van), aki adju­lő ivókompániók tánskónt Buchperger alakultak. A leghí- István szíjgyártót resebb ezek közül az (csúfnevén: Nyúl iszák reoiment né- Pista) vette maga ven Jutott be a sze- mellé, gedi kuriózumok A regiment hós­történetébe. (A töb- tetteinek jó részét btekről, mint a Cserzy Mihály, Czi­szaufbrúderek-röl, a mer Károly, s má­a nagy itce rájtereí- sok örökítették meg. egy ökörszarvból ké­ről majd a későbbi- Csak azokat vet- szült tülköt, s tompa ekben ejtünk még ték föl az ezredbe, szót.) Ez, a hajnalt akik ittas fejjel al­odrá vendégek regi- kalmasak voltak kti­mentje, mely az lönböjő csínytevé­Arany Oroszlán ká- sekre, bolondságok ­véházban, a Nádor ra. Aki éjfél előtt utcai Palatínus ven- elázott, annak rög­déglőben, s nem vest kiadták az ob­Utolsósorban a Prés sitet. Jó vendéglőben (a mai ráknak, Dugonics téren, az scheint állítottak ki, Engel-huz helyén) mely kézről kézre tartotta főhadiszál- járva, stílusánál fog- vén szólította: lását, még a Bach- va nagy derültségre — Rúlad van szó, korszakban is mükö- adott alkalmat Vol­dött Védőszentül tak óbesterek, káp­szent Leokádiát vá- lárok, testkísérő ár­lasztották, tábori kászok, kik az árok­püspökük ls volt ba bukottakat húz­Kreminger esperes ták ki, s támogatták személyében. A mu- haza. A botrányos latozó társaság ak- gárdának volt külön kor élte fénykorát matrikulája, mely­amikor Steinhardt be azok nevét írták (Eróikövl) Ignác, a be, akik nem vala­48-as nemzetőrség mi közönséges bo­hangon egy-egy re: — Teee .,, ször­nyű bűnös ... most mégy vezekölni ugye?.,; A megszólított ivócimbo- menyecske zavartan Tapftr- nézett körül, senkit sem látott, mirs a hang most már ne­Veron!.,. Hiába forgatod a nyaka­dat!.,. De szép is vótál a cifra pöndö­lyödben, amit ten­nap vöttél föl elő­ször!,,, A szegény me­nyecske lába földbe gyökerezett ijedté­ben. Hát már ezt is tudják odaát? A hang könyörte­lenül folytatta: v Csavargattad a kedvesöd nyaka kö­ré azt a selymös ha­jadat ugye?... Futott a menyecs­ke ész nélkül. Még a Dömötör-templom­ba sem mert belép­ni, pedig oda igye­kezett, csak kerülkö­zött cél nélkül, hol az oskola, hol a ja­vadalmi hivatal kö­rül — akár csak az ecceri ördög a kái­polna körül... Elvégre, nem le­het a túlvilági szel­lemekkel ujjat húz­ni. — Majd möghalt szögény az ijedtség­tül — mesélte aztán Steinhardt Náci. Az iszákreglment ugyancsak élvezte az elbeszélést, míg va­laki meg nem kér­dezte: — Hót egyik-má­sik menyecske mög­biljen olykor... az nyilván így van a világ terömtése úta­De hogyan tudhat­tad mög éppen te azt az éjszakai his­tóriát? — Mán hogy né tudtam volna, ami­kor éppenséggel ma­gam voltam a fő­szereplője ... Vállalati Pató Pálok Viszonylag sok vállalatnál ben levő ütemek közé tar. . nem csinálnak különösebb titkot abból, hogy piaci po­litikájuk vezérelve: „ez van, .: eszi, mást ezek a vállalatok Így is megélnek, igaz, nem arat­nak különösebb sikereket, de e jelenlegi pieei helyzetben üzleti csődtől sem kell tar­taniuk. mert a vásárló több­nyire egyedül rájuk van utalva. nak az üzem- és munkaszer­toinak, amelyek rendszerint vezéri módszerek aikalmazá­érzéketlenek minden váltó- sában, vállalják az új mű zásra, a piac, nem cazi, nem kap álet minden, az így kányelmes, eltérd követelményeire, E gondolkodásmód eredménye aztán ott látható az tak kirakataiban. A jelenség azért is szem­betűnő, mert szép számmal vannak olyan üzemek is, a gazdasági szaki, technológiai, gazdasági eddigiektől megoldásokkal járó kocká­zatot, Egyszóval a „mának­élés", a „valahogy csak lesz" üzle- vállalati politika helyett elő­relátó, kiszámított gazdasé­• gi stratégia szerint dolgos­nak — ée nemcsak a maguk hasznára. A vegyipari üzem ahol e magatartásnak dpJ f«!dája csak 7®letlenül Ju pen az ellenkezője tapasztal, tott eszembe, de az már nem amelynek igazgatója hossza- utóbbi években elismert nem­$ e gondolkodásmódnak ható. Jártam olyan vegyipari V<1®"«B{ hogy például » ha: egyéb megnyilvánulásai is vállalatnál, amely szintén eonl° elvek, alaPJan dolgozo vannak elkényelmesedett monopol helyzetben van. de ma®yar, gyógyszergyárak az műszaki-technológiai fejlesz- ' tés, a minőség romlása, egy­fajta sajátos, beszűkült vál­lalati szemléletmód, amely­nek horizontja az üzem ka­puinál, falainál húzódik, e amely egy idö után annyira Pató Pál-ossá deformálódik, hogy felcseréli a fogyasztói — végső soron pedig a nép­gazdasági — érdekeket e torz, semmit sem kockáztató, vállalati érdekkel. san fejtegette, hogy a piaci egyeduralom, e monopol­helyzet ez állandó kereske­delmi partnerek megtartásá­ra és bővítésére kötelez. S ennek érdekében „bevetik" a legkorszerűbb módszere­ket. Állandó figyelemmel ki­térik a világ számottevő, ha zetközi rangot vívtak kl ma­guknak, s említhetnék pél­dákat a műszeriparból, a könnyűiparból stb. S a si­kerek „titka" csak abban ke­resendő, hogy ezek a válla­latok nemcsak a saját sike­reikért, hanem a magyar ipar eredményeiért, elismer •criK a vuus szamouovo, na- . • sonló profilú üzemeinek tetemért is dolgoznak. Sa­Mi mással lehetne magya­rázni azt a sok gazdaságta­lan terméket, amelynek gyár­tása senki másnak, csak egy­egy vállalatnak Jelent so­ványka — többnyire állami­lag dotált megélhetést? Mi massal magyarázható, hogy nálunk európai viszonylat­ban ls meglepően lanyha a licenc, illetve a know-how kereskedelem, s ha időnként vásárolnak is egy-egy kor­szerű gyártási eljárást, kül­földön már jól bevált talál­mányt, akkor annak hazai találmányt, akkor annak ha­alkalmazását a végelát­hatatlan huza-vona, a körül­ményeskedő és sok esetben eredménytelen „piaci" mun­ka előzi meg. A munkaügyi miniszter he­lyettesének nemrég tartott tájékoztatóján elhangzott, hogy a hazai vállalatok Jó negyedrésze — értve ezalatt e vallalotok vezetőit — még odáig sem jutott el, hogy felismerje az üzem- és mun­kaszervezési módszerek al­kalmazásának szükségessé­gét. Nagy a gyanúm, hogy a szóban forgó vállalatok egy­től egyig költségvetési tá­mogatásból épült. Inkubá­torban élő, a „biztos" pozí­cióben, e monopol helyzet­munkáját, fejlesztést, gyártá­si eredményeit, ötletes ke­reskedelmi módszerekkel kí. sérleteznek — és nem ered­ménytelenül —, kezdemé­nyeznek és tempót diktál­ját érdekeiket nem akarják — és nem is tudják — el­választani, külön érvényesí­teni gazdaságunk egyetemes érdekeitől. Vértes Csaba A megjavítandó garancia Egy rendelet, amelyet nem tartanak be Rengeteg embert érint a tartós fogyasztási cikkek jót­állására vonatkozó eltelte után végre észrevette, az a hiba, hogy az egyik e(pő kérge majd másfél centivel a gyártól az eladó pultig ter­jedő sorban senki sem kép­rendelet, viseli a vevőt. Teheti min­a vállalatok nagy része még- denki, amit akar büntetlenül, magasabb a másikénál- Nap­is semmibe veszi, lépten- mert bér a rendelkezés mjnd- nál világosabb a gyártási hi­nyomon megsérti a vásárlók nyájunk érdekei védelmének ba, de a Minőségi Cipőgyár a szellemében készült, a megszegőivel szembeni bün­illetékes vezetője mégsem volt hajlandó kiesevélni a cipőt, mondván, hogy letelt a Szarka János pedig azzal a fél óv! Veszélyes az az üz­levéllel nem megy semmire, letpolitika, amelyik csak ad­a Delta megírta, dig terjed, hogy rásózza a hogy csak nyugodtan hasz- vevőre a terméket. érdekeit. Itt van például a szegedi Szarka János kálvá­riája 16 800 forintért Vásárolt tethetőségről elfeledkezett. Pannóniájával. Május elején javították hatodszor a motort, s a rendeletet ismerő ember amelyben kérte, adjanak neki egere­utalványt. Az öt sokszor cser- nálja tovább a motort, a he­ben hagyó Pannónia helyett tedig, nyolcadik javítás után javítások körüli leggyako­üjat kért, mivel a motor öt- majd kicserélik. Az sem biz- ribb gondról, az alkatrész­Eddlg nem is szóltunk a nél többször szorult javftás­toe, hogy javára dönti el az hiányról- Az mindennapos, alkatrészhiány tenni Jegfel­ra. Az utalványt nem kapta ügyet, az, ha a Pannóniát el meg, azóta a szervizben áll küldi a KERMI-hez, mert ott jebbi ba egyik-másik vállalat a motor, a szegény vevő pe- azt tudják megállapítani, te8z ellene valamit, de az il­hogy jó, vagy sem, de hogy letékes dig szaladgál az igazáért. Mi számít miniszterek közül korábban hányszor és miért még egyetlen sem büntette javították, annak eldöntése megi vagy jelentette fel vél­képtelenség. És ha már szó­ba került a KERMi, említ, sük meg: a rendelkezés ki, köti, ha a javítás 15 napnál Ez az eset, mint az állal- tovább tart, egerekészüléket jegtöbben naponta fittyet orvosi beteg ló, magán hord- kell adni, meg kell hosszab- banynak rá, nem gondogkod­MMtt^M^i^ bitani a garanciaidőt Arról nak javításnak? lalatát a jótállási rendelet megsértése miatt, pedig min­denki tudja, hogy gyártó és importáló vállalatok közül a ja a garanciális javítás ösz­szes gyengeségét. A Csepel vis*önt "em szól, mi van, ha Motorkerékpárgyár garancia­levele, több társához hason­lóan, élő példája az említett, az alkatrész-ellátágról. Egyetlen kereskedelmi vál­meg öt miniszter által 1969-ben szegedi magnetofonnal tör­kibocsátott rendelkezés sem- tént mibe vételének. A rendelettel . , , , , , ellentétben a Csepel kiköti, A £YaT O hl TŐ hogy esak a „főbb alkatré- > szek" meghibásodása és cse­réje számít javításnak. Mivel a gyár a csereutal­vány kiadási jogát ugyanesak De ne vesszünk el a rész­rendeletellenesen magának letekben. Mint példánk is taptjá fenn, gyakorlatilag azt mutatja, a garanciális javí­nevezi főbb alkatrésznek, tással kapcsolatos viták amit akar. Pedig a szegedi többnyire a gyárakból in­dúlnak el, 0 a KERMJ-be küldik el, s ott lalatét sem büntettek áll esetleg hónapokig, amint ttzért; mert úgy hozott vala­az legutóbb egy ugyancsak mit f0rgaiombe, hogy a sem számít Jótállási kötelezettség teljesí­tését nem szerveste meg. (Szegeden például így ho­zott forgalomba 4 Delta ju­goszláv és magyar olajkály­hákat.) Mit lehetne tenni? motoros számára — ha éjsza­ka a Balaton-parton ragad a jótállási levél sem szabá­egy hibás gumitömftés miatt lyos, nem tartalmazza a ga. - ej a néhány forintos al- raneia előírt feltóteleit. A katrész a legfontosabb, akár­mi ij a műszaki véleménye. De találhatunk ebben a garancialevélben a főbb al­katrésznél még furább meg­A legkitűnőbb rendelet íp ?nn*p' _8y Tar e6ak ar»nyit é1'- amennyit be­tartanak belőle, ilyen szem­pontból az emberek többsé­gét érintő jótállási rendelke­zés nem sokat ér- De a meg­A rendelkezést büntető fé­szekkel kellene kiegészíteni éa minden erővel be kellene jászberényi Hűtőgépgyár jó ^ ^ ___ _ szakértők val a rendelet megjelenése óldásTríern az" eltörlésTSőt" után ls korábbi, már érvény­telen rendelkezésekre hivat­kozik a garancialevélen; az ••• M órák jótállási papírja pedig " határozást is, nevezetesen azt, csalfán 3 javítasi jegyet tar- , , , , * ,« hogy az számit javításnak, talmaz, de egy-egy javításért A kereskedelmi fe ügyelő­ami egy óránál több munkát a műhely külön 3,8 hónapos segnek hatásköre csak a ke­Egy kezdő garanciát vállal, vagyis ha reskedelemre vonatkozik, p* egy előfordul, hogy valakinek öt- J ' Egy nél többször javítják az órá­" ' ját, a cserét még akkor se kérheti igényel. Kinek? szakmunkáénak, vagy tapasztalt mesternek? kedvetlenül dolgozó szerelő nek, vagy annak, aki borra­valóval sem vehető rá, hogy másfél óráig piszmogjon a Pl félórás munkán? Hogy az ranciát nem lehet tartós fo­••ÜM"" • kl- WM ~M ilyen kikötés mennyire szolgáltatja a vevőt, szükséges réezletezni. A szerviz kezét megköti a Csepellel aláírt szerződés, ő nem adhatja ki a csereutal­ványt, de mindez nem lenne hetősen borsoe áru akkumu hiba, ha a rendelkezésnek látorokra (fél évet), dig ezeknek az ügyeknek a többsége az ipartol indul eb Ki kellene tehát terjeszteni a felügyelőségek jogkörét mm­"Á"rendelet azt is leszögezi, den vásárlói érdek védelmé­hagy egy évnél rövidebb ga- re; szükség esetén büntet. • - hessék meg azokat is, akik az iparvállalatoknál és szer­vizeknél dolgoznak. A vásárlók jogainak vé­delmére szolgáló intézmények gyasztási cikkre vállalni, en­nem nek ellenére egymás után je­lennek meg Ilyen-olyan ter­mekek, amelyekre 3 hónap, fél év stb. jótállást vállal- - Kereskedelmi Főfelügyelő, nak, mint például a megle- seg, Kereskedelmi Minőségei. megfelelően legalább a ke­lenőrző Intézet — egyetlen minisztérium irányítása alatt A gyárak jó részét a ve- állnak, holott feladataik en­reskedelem védené a vásárlót, vő sem, de saját jó híre sem nél szélesebbek. A szomszé­A bolt kötelessége ugyanis érdekli. A sokat kifogásolt dos orszagokban a vásárlók az ötnél többször javított tar. cipők ügye végre megnyugta- érdekeit védő hasonló intéz­tós fogyasztási cikk cseréje, s tóan lezárult, itt már a bolt- menyek az országgyűlés, a ezt a cserét nem kötheti vezető maga döntheti el, ki- Minisztertanács irányítása semmilyen feltételhez, ahhoz, cserél-e egy hibás cipőt, alatt működnek- Szükség len. hogy kap-e csereutalványt, vagy sem. De... Egy váeárló ne nálunk isjsértatlam^egy­Keres- hónapokat kínlódott 400 fő­úttal büntetési Jogkörrel te vegy sem. A Delta 4. ... kedelmi Vállalat azonban az rintos cipőjével, mert az bíró vásárlói érdekvédelmi új motort nem hajlandó ki- egyik állandóan törte a lábát, szervezetre. adni. Hiába van rendelkezés. Alig-alig hordta, míg fél év Pünköstl Árpid ftERCZELI A. KÁROLY nehogy megfutamodásnak MÉM a. — Én nem adom föl a tűn­28. Mondanom sem kell, hogy Budai seregében csak székelyek és magyarok voltak. Hát ezek végzetes dolgok, nem tagadom, de a jövőről azért nem mondhatunk le Feszülten figyelte Pintért, több és hatásosabb érveket szeretett volne még felsorolni a nem­zet életerejének bizonyításira, de a nyomasztó hangulatban ő is megzavarodott, pedig régen megszokta már a nyilvános szereplést. Nem volt rögtönző természet, szerette megrágni, megfontolni, sőt előre elgondolni, amit mond, Pintér kifakadása készületlenül érte, utána kel­lett néznie Jegyzetelnek is, hogy méltóképpen válaszoljon. — Erre a kérdésre még visszatérünk — Je­lentette kí aztán, némi fölényt erőltetve ma­gára. — Nincsen remény — emelkedett föl Pintér Pista. — Ezt a beszélgetést reggelig is folytat hatnánk, a refrén számomra ugyanez. Vörös marty próféta volt. — Hát én küzdök, amíg bírok — tiltakozott hevesen Vass, jók fel a vita föladása, harcot! — Sajnos, én is hajlok a kétkedésre ,— szó­lalt meg végre Gábor, aki a nemzetiségi dispu­ták közben, mint aki kissé találva érzi magát mindig valamilyen formában, persze, nem mint­ha barátai, különösen a testvéri Pintér Pista egyetlen célzással is megbökte volna valaha ls, hiszen erre valóban nem volt oka soha, mert Zágora lelkesebb hazafi volt, mint az itt Ülők együttvéve, de mindig ügy vélte, jobb, ha nem nyiletkozik, a Petrovics nagybácsi ránehezült rossz emlékével, s ezt barátai kímélete sem tudta vele elfeledtetni. Mindig attól tartott, hogy — ha dicséri és elismeri a rátok kétség­telen előnyeit, akkor elfogultnak tekintik, hn meg szidja és becsmérli őket, akkor cvooMé teszi magát, mint aki így akar a vérségi kap­csolattól menekülni Ezért rendszerint hallga­tott. De most nem is az országra ás a népre, csak szülővárosára gondolt, melyet nagyon sze­retett, s mely közvetlenebb veszélyben forog most, mint a haza. — E percben én legjobban a mi városunkat féltem. Egyelőre ezen kellene segíteni szögezte la, mintegy véget vetve az előbbi vitának. — Eddig még mindig meg Hidtuk menteni dörmöjött ? fejtő. — A víztől Igen — felelt Gábor -w De a korrupciótól nem. S a királyom, a nemzetisége­ken kívül, Pista, ez « harmadik nerruetj csapás. Herrich Károly miniszteri tanácsos a napokban érkezik Szegedre. S ez maga a katasztrófa! — A vízügyi bizottság már felkészülten vár­ja őmáltóságát — mondta sietve Vass, az al­jegyző. — Ahogy kivettem a főjegyző, s néhány tanácstag szavaiból, lesz mit hallgatnia, mert ez tetemrehívás lesz. Jó lenne, ha ti is eljön­nétek. — Én mindenképpen tanú szeretnék lenni. Komor balsejtelmeim vannak. Ez a Herrich a végzet embere — állt föl Bite Gábor is, mert menni készült. — Nos akkor élvezheted majd megszégye­nítését, mert e tanács most már minden ere­jével azon van, hogy megbuktassa őt — készü­lődött Vass is, s krajcárok után kotorászott a zsebében. — Ot megbuktatni? — kiáltott föl Joó haho­tázva. — Gyerekek vagytok t( még, ha ebben hisztek. Hát nem emlékeztek már a kormány­biztosra, eki vele is meg az őrgróffal is össze­paktált, azt hiszem, Marsovszkynak hívták. A város mindent elkövetett, hogy szabaduljon tő­le, s ez csak akkor sikerült, mikor már olyan nyilvánvaló volt a szédelgése, hogy nem lehetett tovább eltussolni S akkor sem bukott meg, mert kiz 1" V ' i vt"j-m-endelték a minisztérium ' működése elismerése mellett. (Folytatjuk-)

Next

/
Thumbnails
Contents