Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

VASÁRNAP, 1972. JÜLIUS 23. LACUS FEIER EZ MEG AZ Nagy Sándor Nemzedékek Tóth Sándor Kislány I. Nagy írén Szék Vecsésí Sándor Ketten Varsó központjában egye* bol­tok és kávéházak nyitvatartását 2—3 órával meghosszabbították. Az élelmiszerboltok, iparcikkbol­tok, virágboltok nagy forgalmat bonyolítanak le, de a nyitvatartó vendéglátóhelyeken nem túl sok a vendég, mert a varsóiak még nem szoktak hozzá ahhoz, w;gy este 10 óra után kávéházban üldögélje­nek. A boltok Svédországban és Spa­nyolországban éjfélig, Olaszor­szágban este fél nyolcig, Dániá­ban viszont este fél hatig tarta­nak nyitva. A nyitvatartási Idő meghosszabbítása elsősorban a nagy üzletekben figyelhető meg. • A Szovjetunióban jelentősen fejlesztik a Fekete-tenger partvi­dékén a vendéglátást. A nyolca­dik ötéves terv elején 1542 üzlet és 1620 étterem működött, 80 ezer férőhellyel. Jelenleg az ét­termek száma több mint 2 ezer, 115 ezer férőhellyel. A korszerű pavilonok, árusítóhelyek száma meghaladja az 1700-at, 1972-ben már 120-at nyitottak meg. • A jugoszláv—román közte vál­lalkozásban a közelmúltban üzembehelyezett vaskapui duz­zasztógát, víztároló stb. turisztikai látványosság ls lesz. A 150 km hosszú, 17 ezer hektár területű mesterséges tó minden vízi sport­ra alkalmas, partjain üdülőöveze­tet létesítenek. Dunarea elneve­zéssel turisztikai komplexumot létesítenek (szállodák, szórakozó­helyek stb.). • A román tengerparton a meg­levő 116 ezer elszállásolási hely mellett az Idén szállodákban, mo­telekben és kempingekben továb­bi 8 ezer ágy áll rendelkezésre. Ugyanekkor 16 új étterem, 32 úszómedence, 13 mini-golfpálya, 3 bowling (automata tekepálya), bá­rok, kávéházak stb. is megnyíl­nak. Oj cikk az NSZK háztartásai­ban a szabályozható ruhakefe A beépített skála segítségével min­den szennyeződés az ahhoz leg­jobban megfelelő erősséggel és a ruha anyaga szerinti beállítással kefélhető ki. Nyár van... sebb tó kétségtelenül mélyebb volt a mainál. A tó alján lesz, azaz meszes agyag van. Ezt a löszréteget azonban az állandó északnyugat—délkelet irányú szelek az északi és a nyugati partokon homokkal takarták le, és ezzel délkelet irányban szo­rították a vizet. Az északnyugati rész feltöltődéséhez a belvizek levezetőcsatornái is hozzájárul­tak. Miután a déli parton tér«-; ni emelkedés is van, és a szódá­val átitatott lösz maradandóan ellenáll. Itt egyenes Irányú part­vonal alakult. Ezzel szemben az északi és a nyugati part éppen a homok előnyomulása miatt szabálytalan, csipkézett vonalú volt. A tó terjeszkedését ezeken kívül maga a szikesedés folya­mata is elősegítette. Ugyanis a tóba mosott szóda elszikesített a múlt század közepén még sok helyen termékeny, művelhető talajú szigeteket, és a tóval ha­táros magasabban elterülő szán­tóföldeket. A talaj szerkezete el­romlott, a termőtalajok valóság­gal szétfolytak a környezetbe. Ezeken a helyeken a part egy­beolvadt a térszinttel, a csapa­dékmennyiségtől függően ter­jedt, vagy visszavonult. A tó 1872-ig lefolyástalan volt, de amikor a felgyülemlő víz má>­Szegedet is veszélyeztette, ásták meg a tavat a Maty-érrel össze­kötő csatornát. Ezzel a felesleges vízmennyiség lefolyhatott a Ti­szába. Mindezeket a változásokat megállította, a partok vonalát le­rögzítette, a tónak halastóvá tör­ténő átépítése. A halastavak építése A Fehér-tó rendezése csak az 1930-as évek elején kezdődött, amikor az egész tavat átszelő, nagyjából nyugat—keleti Irányú Algyői-főcsatorna megépült. A csatorna algyői szakasza látja el a tavat tiszai vízzel. Ez a csator­na vezeti le a tó felesleges vi­zét alacsony vízállás esetén gra­vitációs úton, magas vízálláskor pedig szivattyúzással a gyálai holt Tisza-ágon keresztül a fo­lyóba. A csatorna megépítése nagy lépést jelentett a Szeged környéki vízrendezésben, és ez­zel lehetségessé vált a halasta­vak kiépítése és rendszeres víz­ellátása. E főcsatornától délre 1932-ben 900 katasztrális holdon épült meg Szeged város tógazdasága. Az elért eredmények alapján fel­buzdulva, a gazdaságot tovább fejlesztették, 1942-ben további 130, 1949-ben 300 katasztrális holddal növelték a területet. Az 1959-ben megindult nagyarányú építkezés eredményeként a ta­vak összes területe 2289 kataszt­rális holdra növekedett. Ma 16 nagyobb és 40 kisebb tóra osz­tottan folyik a haltenyésztés (3. ábra). DR. VÁMOS RF.ZSŰ A Fehér-tó kiterjedésének változása Irmédi Molnár szerint A tó régi lefolyása Trmédi Molnár szerint dett. A laposok a két homokhát közötti mélyedések, amelynek nincsen állandó lefolyása. A bel­vizlevezető csatornák egyesülé­sük után akkoriban a tó észak­nyugati sarkában ömlenek a tó. ba. (2. ábra.) Ezek az árkok természetesen nemcsak a homokhátak között összegyűlt vizet vezették a tóba, hanem a vizek magukkal hozták és hozzák ma is a laposokban képződött szódát. A vízrendezé­sig, amíg a laposok nagyrészben lefolyástalanok voltak, minden feltétel adva volt ahhoz, hogy ott a talaj elszikesedjék. A szi­kesedés három tényezője: 1. az időszakos vízborítás, 2. vízzáró réteg a talajban, 3. száraz időjárás. Ma már tudjuk, hogy ezek a tényezők végeredményben a szó­daképződés biológiai feltételei is. A tó szétterülésének másik oka a feltöltődés. A hajdani ki­A szegedi halgazdaság A Szegedi Állami Gazdaság halászata a hajdani Fehér-tóból kiépített halastavakban, összesen 16 nagyobb tóban folyik. A tó eredetét tekintve, egy olyan lefo­lyástalan lapos teiknő, másnéven horpasz, amely a Duna—Tisza közének déli részéről — körül­belül 850 négyzetkilométeren — összegyűlő vizeket fogadja magá­ba. Az évi összegyűlő vízmennyi­ség körülbelül 10 millió köbmé­ter, ennek 70—80 százaléka a ta­vaszi hóolvadás után érkezik a tóba. Egykor kisebb volt Évszázadok során a mai Kis­telek, Kiskunmajsa és Kiskun­halas határában levő hajdani szi­kes pusztákról jövő vízfolyások sok szódát és más sókat hoztak magukkal s ezáltal a tó és kör­nyékének talaját elszikesítetlék. Ezért későbben, a tó építésekor a i környezetében levő alacsony ter­:méshozamú szikes szántóföldeket -és legelőket is tavakká építették. A hajdani tó vízfelülete, azaz a •tó kiterjedése állandóan válto­zott. Volt amikor teljesen klszá­. radt, máskor árvízzel fenyege­-tett. Ahonnan a nyári időszakban a nagyfokú párolgás következté­ben visszahúzódott a víz, ott ki­virágzott a sziksó. Ennek nagy része szóda, és ez képezte a haj­dani virágzó szegedi szappanfő­zés egyik alapanyagát. A tó végleges partot, és vele állandó kiterjedést, csak az 1959­ben végrehajtott átépítés során nyert. Addig a tófelület nagysá­ga a csapadéktól függött. Neve minden valószínűség sze­rint a beszáradó tófenéken kivi­rágzó sziksótól, az elmállott szi­likátokból visszamaradt fehéres­szürke színű amorf kovasavtól és a parti vizének fehéres szí­nétől eredt. Ugyanis a partok mentén eső után a víz fehér, mert a talajból kimosott oldott mangán a lúgos vízben fehér színű vegyület formájában kivá­lik. A népnyelv számos ehhez hasonló tavat nevez még Fehér­tónak, amelynek előneve az a helység, amelynek közelében a tó található, így: szegedi Fehér-tó. A tófelület változásával és annak ábrázolásával kapcsolatban érde­kes észrevétel, hogy minél ré­gebbi térképen látjuk a tó rajzát, annél kisebb a kiterjedése. Az 1778. évben Balla Antaltól készí­tett térkép és a három évvel ké­sőbbi II. József császár korabeli felvétel szerint területe mindösz­sze 3,7 négyzetkilométer volt. A tó azonban fokozatosan terjedt, és a régi térképeken jelzett há­zak, kutak és utak helyeit nem egészen száz évvel később m*r víz takarja. Ugyanis a múlt szá­zad elején a mai tó területén még több út, közöttük egy pos­taút vezetett keresztül. A tó területi növekedését 1781­től 1886-ig az 1. sz. ábra mutat­ja. A felület növekedése A tó növekedésének egyik oka, hogy a tóba ömlő vízfolyások száma megnőtt. Számos Duna­Tisza közti hátságról lefolyó idő­szakos vízfolyást — amelyek az ármentesítő munkálatok előtt önállóan folytak a Tiszába vagy pedig eltűntek a laposokban, a belvízrendezés során a Fehér­tóba vezették. így a tóba kerülő vízmennyiség állandóan növeke­A Fehér-tóból alakított halastavak

Next

/
Thumbnails
Contents