Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

VASÁRNAP, 1972. JŰLIÜS '<&. a Végváry Gyula Jégvirágos attak Szepesi ÓRÁK VERSE benépesíted éjszakám nem-nyugvó kalandjainkkal távolléted fekete vízesés könnyű ruhád halomban leülsz nap-tüze-meztelen válladra madár száll emlékeimből félarcod homályba hajlik búvó melled félszavad félmagányod a talon túl valaki jár Szókratész városából jöttél barbárok pusztáiról jöttem sorsot-cserélve alakoskodunk aztán a homály fölöttünk átcsap csnklanak moll ó-k ordas er-ek hajad hajammal elkeveredik hajnalra körmöm holdja válladon megfakul fogad gyöngye vállamon hideg szél fúj szemedben megvirrad M

a délben nyílik a XIII. Szegedi Nyári Tárlat. Tizenharmadik alkalommal rendezte meg a Szeged megyei város tanácsa, a Móra Ferenc Múzeum, a Képzőművészek Szövetsége dél-magyarországi szervezete és a Kiállítási Intézmények a város és egyre inkább az ország egyik legrangosabb vidéki ktálllítását. A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, ma délben nyíló kiállítás 190 képzőművész .125 alkotásét mutatja be. 118 festmény, 82 grafikai lap, 73 szobor, 40 érem és 12 egyéb képzőművészeti alkotás várja a látogatókat. A Szegedi Ünnepi Hetek legfontosabb és legjelentősebb képzőművészeti eseménye a nyári tárlat. Lapunkban ízelítőül néhány alkotást mutatunk be, mellyel szeretnénk kedvet csinálni olvasóinknak a kiállítás megtekintésére. A

magyar filmnek sikere van. Legalábbis külföldön, Moszkvában éppúgy, mint Párizsban, érdekesnek, izgalmasnak, vitára, tovább gondolkodásra késztetőnek tartják a magyar filmművészetet. Olyannak, amely szuggesztív erővel képes felidézni a ma, a kor valóságát. A magyar filmművészetnek csak egy valahol nincs sikere: itthon. A nézők mintha elfordultak volna a magyar filmektől. A nagy fellendülés esztendői, a hatvanas évek eleje óta évről évre csökken hazai filmek látogatóinak száma. Sőt az az igazság, hogy a mozinézők számának közismert és már-már megállíthatatlan apadását a magyar film okozza. A külföldi filmek látogatottsága általában stagnál vagy emelkedik. A magyar film és a közönség kapcsolatai azonban vitathatatlanul megromlottak. Miért? Nagyon tömören válaszolva az illetékesek abban jelölik meg e feltűnő és sajnálatos kapcsolatromlás okát, hogy a magyar filmgyártás képtelen volt megbirkózni a közönségfilm problémájával, képtelen volt nagy tömegeknek szóló színvonalas filmeket csinálni. Az úgynevezett művészfilmek szinte programszerűen, már eleve lemondtak arról, hogy bármiféle kapcsolatba lépjenek-kerüljenek nézőikkel; rendezőik valósággal o közönséggel szemben dolgoztak. Az úgynevezett közönségfilmek pedig — általában — a harmincas évek vígjátékainak fordulatait-sablonjait ismételgették. A helyzet fokozatosan romlott és végül tarthatatlanná vált. Közönséghatás nélkül lehetetlen működtetni egy filmművészetet; ennek se szellemileg, se anyagilag nincs értelme. Ezért ez év elejével a magyar filmgyártást átszervezték. Az eddigi stúdiórendszer helyett két, önálló szervezetet hoztak létre, a Budapest és a Hunnia filmvállalatot. A változás nem formális: a két új intézmény a vállalati önállóság rendje szerint dolgozik. Azaz el kell tartania' önmagát. Filmjeiket el kell adniok, s ha a MOKÉP nem veszi meg őket, vagy csak keveset fizet értük — s ehhez a MOKÉP-nek természetesen joga van — a vállalatok rosszul járnak, S hogy a MOKÉP mit vesz meg, egyáltalán, hogy a vállalatok mi pénzt tudnak „keresni" filmjeikkel, az nyilvánvalóan elsősorban attól függ, mit szól majd ezekhez a filmekhez a közönség, látogatja-e őket, vagy hátat fordít nekik, mint eddig. Hogyan lehet ezt a feladatot jól, színvonalasan megoldani? Jól, színvonalasan, vagyis úgy, hogy a filmgyártás ne fulladjon bele a kommercializmus mocsarába? A Budapest Filmvállalat igazgatója, Nemeskürty István nemrégiben Szegeden járt, s elmondotta, hogy mindenekelőtt el kell feledkeznünk a „művészfilm" és a „közönségfilm" divatos kategóriáiról. Ezek ugyanis rossz, hibás elnevezétek. Jó filÚJ UTAKON Az 1971. évi filmforgalmazás adatai az 1970. év százalékában meket kell csinálni a közönségnek: ez a feladat. Szakmai vetítésen láttuk már a Budapest Filmvállalat két legújabb filmjét, amelyek ősszel kerülnek majd a közönség elé, a Kézdi Kovács Zsolt rendezte Romantikát és a Bacsó Péter rendezte Forró vizet a kopaszra című filmet. Ebből a két filmből úgy érezzük, a vállalat még csak a kezdet kezdetén áll programja megvalósításának, sem a Romantika, sem, a Forró vizet a kopaszra nem alkalmas arra, hogy a vállalat törekvéseit markánsan reprezentálja. Kézdi Kovács Zsolt filmje — cselekménye vagy kétszáz évvel ezelőtt játszódik — roppant szuggesztív hatású és remekül fényképezett alkotás, de a közönség, azt hiszem, képtelen lesz az extrém történetet kapcsolatba hozni a mával. Bacsó Péter groteszk, szatirikus vígjátéka esetében ez a kapcsolat adott: e történet a mában játszódik. De tempója kissé vontatott és sok igazán szellemes megoldásának hatását lapos, erőltetett fordulatok rontják. A magyar filmművészet sorsa nyilvánvalóan a filmgyárakban és a mozikban dől el. De azért ennek a sorsnak az alakulásába beleszólnak más tényezők is. Mindenekelőtt az a közvetítői apparátus, amely a filmgyárak és a mozik között elhelyezkedve dolgozik azon, hogy a filmek és a közönség kapcsolata minél szorosabbá és erőteljesebbé váljék. Ennek az apparátusnak a tevékenységét, bár szerepe csak érthetően másodlagos, kiegészítő, nem szabad lebecsülni. A filmek minősége ugyan nyilván nem rajta múlik, de a közönség érdeklődését, véleményét képes formálni; beletartozik ebbe az apparátusba a sajtó ls, kritikáival éppúgy, mint információival, tájékoztató közleményeivel. Ennek a munkának a jelentőségét ismerte fel az egyébként is aktív Budapest Filmvállalat, és ezért hívott össze az elmúlt héten a közvetítő gárda szakembereiből jó néhányat egy kis filmgyári látogatásra, ismerkedésre, forgatásra, vetítésre és beszélgetésre. A mozgalmas nap elsősorban információszerzésre, kölcsönös tájékozódásra szolgált; kötelező határozatok itt természetesen nem születtek. Tervekről, elképzelésekről volt szó. Milyenekről? A Budapest Filmvállalat sokféle tervéből most csak kettőt említünk, annak illusztrálására, hogy miképpen lehet jól, ügyesen, okosan szervezni a film és a közönség kapcsolatait. A fllmvállalat például szívesen vállalná, hogy időnként valamilyen reprezentatív helyen, például az újszegedi szabadtéri színpadon premier előtti vetítéseket tartson, az alkotóművészek részvételével. A másik ilyen terv a megyei mozibérlet meghirdetése. Ezek szerint már nyáron, nyár végén meghirdetnék, hogy a fllmvállalat új alkotásaiból mikor tartanának ünnepi bemutatókat valamelyik szegedi filmszínházban; az erre szóló bérletet minden Csongrád megyei városban, faluban meg lehetne vásárolni. Az átszervezés, a stúdiók munkájának felváltása a két önálló vállalat tevékenységével persze okozott bizonyos nehézségeket is. Magyarországon eddig évente 20 film készült; majdnem biztos, hogy az idén nem csinálunk ennyi filmet. Másképpen szólva, ez az esztendő inkább a felkészülés, mint a teljesítés éve lesz. Az elmaradt filmeket persze sajnáljuk. de ha a felkészülés alapos és gondos lesz, a következő esztendő üj magyar filmjei, amelyekben, reméljük, a „művészi" szervesen olvad össze a „közönségnek valóval", bőségesen kárpótolnak majd 1972. elmaradt alkotásaiért. ÖKRÖS LÁSZLÖ Csohárry Kálmán Madár és fák Szabados Árpád Illusztráció II. >