Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

VASÁRNAP, 1973. JÚLIUS 33. 5 Hunyadi László Átadta ka néptánc­Erkel operája a szabadtéri játékokon fesztivál díjait A Szegedi Ünnepi Hetek mai programja Erkel Ferenc Hunyadi di László című operája a Dóm téri színpadon, este 8 órakor. Christian Collum or­gonahangversenye a dómban, holnap, hétfőn este 8 órakor. XIII. Szegedi Nyári Tárlat megnyitása a Horváth Mihály utcai képtárban, 12 órakor. Szeged környéki nép­élet című kiállítás meg­nyitása a tápéi művelő­dési házban. Honvédelmi repülőnap a repülőtéren, délelőtt 10 órától. Térzene. A Munkás­őrség zenekarának hang­versenye a Széchenyi té­ren. délelőtt 11 órától. \ XXVII. Szegedi Ipari Vásár a Marx téren. Lechner Lajos emlék­kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarno­kában. Képzőművészet a szín­padon című kiállítás az i újszeged! November 1. művelődési központban. A szegedi könyv a nemzetközi könyvévben című kiállítás a Somogyi könyvtár olvasótermé­ben. Ötvös- és ékszerbemu­tató a Képcsarnok Vál­lalat Kárász utcai be­mutatótermében. Szegedi műgyűjtők ki­állítása a Bartók Béla művelődési központban. Samu Katalin szobrai a Stefánián. Károlyi Lajos emlék­kiállítása a Sajtóház klubjában. . • . | r | , öli11 j JUZ.5CI iciveie A/l n * Hlinwnol I n^ZÍÁ Ma, vasárnap este ismét Erkel Ferenc népszerű operája, a Hunyadi László kerül / RI*D. F fUJfjruu' UWUA.IV . Dóm előtti színpadra. Képünkön: tömegjelenet az előadásból Siflis József felvétele » Kevés vonzóbb daralbot is­mer a szegedi Dóm-színpad Erkel Hunyadijánál. Törté­nelmi levegője, cselekmé­nyessége, vártermei és bás­tyái, tömegszerűsége, muzsi­kájának verbunkos lobogá­sa oly sajátos színképben áll össze a téren, hagy a néző­hallgató joggal hiheti, ere­dendően ide szánták. Lát­szólag az a veszély sem fe­nyegeti, hogy kőszínházból kinagyítva a megnövelt mé­retek elmossák finomabb vo­nalait, líráját — intim pil­lanatai, érdekes módon, a térhatásokban csak fölerő­södnek. Valószínűleg ennek titkát lelte meg Szinetdr Miklós rendező, aki nagy tapaszta­lata és tervezőpartnere, Fü­löp Zoltán ideálisan alkal­mazható díszletkonstruk­ciója birtokában először pró­bált valami egyéni, jelleg­zetes töltést adni a Hunyadi szabadtéri előadásának. Ko­rábban elmondta, most segí­tőtársával, Székely Gáborral megrendezte Sánetár Mik­lós, hogy Erkel operájának gyújtópontja a harc, mely a királyi trónért, annak árnyé­kában folyik — s ennek konzekvenciáit akkor is vál­lalta, ha a szokásosnál gör­csösebben elmarkolt kardok, dobbanóbb tekintetek, iz­zóbb szenvedélyek fényében némileg módosul a drama­turgia anatómiája. Hunyadi László címszerepe veszít sú­lyából, veszítenie kell, hi­szen a direkt cselekvések színpadán általában helyette cselekszenek. Hívei ölik meg Czilleit, maga pedig megbo­csáthatatlan vakhittel vonul Budára, sőt utasítja el a szö­kés lehetőségét is: lojalitása - ezen a színpadon még szem­beszökőbb illúzió. A tragédia nehéz páncélingét így nem a „naiv katona" — hanem az anya, Szilágyi Erzsébet vi­seli. Csupán a zenét hallgat­va is feltűnhet, az opera igazán nagy drámai szerepe Szilágyi Erzsébeté. Csak ő tudja, mi a veszteni valója: a nagy Hunyadi özvegyének úgy is mint a hatalmi harc­ban érdekeltnek, úgy is mint anyának. Semmiképp sem lehet véletlen, ha Erkel mu­zsikája nála a legszélesebb, az ő áriáiban a legdrámaibb zene. Ezen a ponton ismét sza­kít egy hagyománnyal a sza­badtéri előadás. A két szop­figyesen használva ki a for­gószerkezet előnyeit. Márk Tjvadar jelmezeinek szín­összeállítása a színpadi lát­Három kiállítás helyébe. Azt példázza, hogy a korszerű anyagok és tech­nológiák felhasználásával hogyan készítik művészeink a korszerű színpadképet, hogy teljes legyen a színház varázsa. Szinetár Miklós Vaszy Viktor „ padot. Simándy József a címszereplő szintén remekel, különös-izgalmas fényű te­norja változatlanul egyfor­mán jó a hősi színekben és a finom bel cantóban. Pal­csó Sándor V. László jelme­zében színészileg is ponto­san építette fel szerepét, Miller Lajos Czilleije szép baritonjának dacára valami­vel sápadtabb erő a kelle­ténél, Szalma Ferenc Gara nádora rusztikus, Gyimesi Kálmán Rozgonyija gondos, kerek alakítás. Tetszett Vár­nay Edit Mátyása, a rendező azzal az ügyes ötlettel is megbízta, hogy a kivégzési jelenetben, az opera finálé­jában eltépje a királytól ka­pott nyakláncot. Az utolsó tabló, amit a közönség ma­gával visz a kihaló nézőtér­ről, döbbenetes pillanatra fokozza föl a látványt: a szlnpadsarki erkélyről me­nekül a király, vele átellen­ben, a másik sarokból máris hadat üzen az ifjú Mátyás. A hatást azonban kikezdi a roppant távolság: Mátyást szerencsésebb lenne középre hozni. Ettől az apróságtól elte­kintve az egész előadás rendkívül meggyőző: szerep­lői érzékenyen mozognak, le­reagálják a zene tartalmát, láthatóan tudják, mit miért tesznek — ami az operában nem lebecsülendő erény. Fülöp Zoltán várkőszürke, borongós hangulatú díszle­tei tömegszerűségükkel is elasztikusan épülnek be a tér és a templom méreteibe, Tegnap, szombaton éjfél­kor, a gálaest után dr. Or­tutay Gyula akadémikus, a néprajztudományok doktora, a Szegedi Nemzetközi Nép­táncfesztivál zsűrijének el­nöke ismertette a fesztivál eredményeit. A fesztiválon bemutatott összteljesítménye alapján a HVDSZ Bihari János tánc­együttese kapta a fesztivál nagydíját, a budapesti Ta­nácsköztársaság-emlékmű kicsinyített mását, Kiss Ist­ván szobrászművész alkotá­sát, és háromnapos balatoni nyaralást. A folklórverseny győztese, az Aranypapucs-díj tulajdo­nosa a szovjet Jatrany tánc­együttes. A verseny második díját, az Ezüstpapucsot a Vegyipari Dolgozók Szak­szervezete Bartók Béla-tánc­együttese kapta. A megosz­tott harmadik díj, o Bronz­papucs tulajdonosai: a HVDSZ Bihari János tánc­együttese és a bolgár Georgi Dimitrov táncegyüttes. A koreográfusok első dí­ját Nóvák Ferenc SZOT-dí­jas, a Bihari együttes mű­vészeti vezetője kapta Várj reám című koreográfiájáért. A második díjat Falvay Ká­roly kapta Regölés című, a harmadik díjat pedig Timár Sándor, Köröstől a Marosig című kompozíciójáért. A közönség diját a Bar­tók Béla együttes, a len­gyel Rzeszowiacy, és a szov­jet Jatrany együttes érde­melte ki. A román Tara Oasuhii együttes és a francia En­semble Populaire de Paris Agay Karola ránszőlam közül a drámait, Erzsébetét a természetében lírai alkatú Ágay Karola — a lírait, Garai Máriáét drá­mai hang: Horváth Eszter kapta. Horváth Eszternek látszólag könnyebb a dolga, csak a koloratúrák akadá­lyain kell túljutnia, hogy hajlékony szerepét egyénisé­géhez idomíthassa. Ágay Karola viszont rendkívüli szuggesztivitással, lebilincse­lő zenei kultúrával oly va­rázsos atmoszférát teremt maga körül, hogy hinni kell neki: bármilyen furcsán hangzik, a „merész összeál­lításban" is ő viszi a szín­ványra figyel, a Barkóczy Sándor koreográfiájára be­mutatott palotásról a vas­taps nyilatkozik. Kevesebb egyértelműség­gel dicsérhetjük az előadás zenei menetét, bár valószí­nűleg Vaszy Viktor alig te­het róla, ha a színpad és a zenekari árok időnként nem hallja egymást. Nem vagyok kompetens az ügyben, de a mikrofonok körül már az ünnepélyes megnyitó má­sodperceiben is zavar tá­madt. Az ilyen hiba termé­szetesen kiküszöbölhető, nem árt utána nézni. Az előadás második része ugyanis arra enged következtetni, alapos zenei műhelymunka előzte meg a premiert. Nikolényi István A Közművelődési Palota lépcsőházának falán Vágó Pál hatalmas méretű fest­ménye függ, A szegedi ár­víz. Az 1879-es pusztítás megrázó dokumentuma. Szinte válasz erre a képre a kupolacsarnokban tegnap délben Takács János városi tanácselnök-helyettes beszé­dével megnyílt kiállítás, mely az elpusztult Szeged újjáépítőjére, Lechner La­josra emlékezik halálának 75. évfordulóján. A kiállí­tás egykorú újságcikkek, térképek, tervrajzok és fo­tók segítségével vezeti vé­gig a látogatót az újjáépí­tés munkálatain, mely egy­úttal Lechner életművének jelentős szakasza is. Egy­szerre válasz a kiállítás Vá­gó Pál képére, és példája egy ember tehetségének, ki­tartásának, ugyanakkor a történelem egy darabja is. Ugyancsak tegnap délben nyílt meg a Somogyi Könyv­tár olvasótermében A szege­di könyv a nemzetközi könyvévben című kiállítás. Negyedik alkalommal mu­tatja be értékes könyvritka­ságait a könyvtár. A kiál­litóteremben a minden év­ben látható értékes ritkasá­gokon — mint például a Schedel Világkrónika, vagy az 1633-ban Amsterdamban kiadott Atlas — kívül az idén érdekes összeállítás mutatja be a szegedi könyv, betű és nyomdászat törté­netét. A November 7. Művelődé­si Központban Képzőművé­szet a színpadon címmel rendeztek érdekes kiállítást, melyet Varga Mátyás Kos­suth-díjas érdemes művész nyitott meg. A kiállítás be­pillantást enged a színfalak mögé, a díszletcsinálás mű­Somogyi Kilrolyné felvétele Az Aranypapucs-díj gazdája a szovjet együttes. Képün­kön: jelenet a műsorukból együttes a népi hagyomá­nyok őrzéséért, a német Phillipp Müller, a csehszlo­vák Vsacan és a szolnoki Tisza együttes pedig a fesz­tivál munkájával kapcsola­tos teljesítményükért a zsű­ri különdíjait kapták. Egyéni különdíjat kapott a zsűritől Polenzi Guezala, a francia együttes hangsze­res szólistája és Vasile Sa­va-Pitigoi, a román együt­tes hegedűse. A díjak átadásával befe­jeződött a harmadik Nem­zetközi Szakszervezeti Nép­táncfesztivál. A külföldi együttesek ma, vasárnap délben vidéki szereplésekre utaznak. (

Next

/
Thumbnails
Contents