Délmagyarország, 1972. július (62. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

VASÁRNAP, 1972. JÜLIUS 16. 7 Vázlat III. DÉR ISTVÁN MŰHELYÉBEN Páva FÉL EGÉSZSÉG \ Dér István műterme sokkal Inkább egy műhely hangulatát idézi, mint szokványos műtermekét. A hosszú falat teljesen beborítja a készülő intarzia mérethű kartonja. Első látásra olyan, mint a kész mű. A földön kötegekben és szerte széjjel falemezek. Régi szegedi asztalosok műhelyeinek legmélyéről bányászták elő őket. A rózsaszínes árnyalatú tojáshéj színű kőrislemezektől a gyönyörű erezésű magyar dión át körülbelül húsz fajta fa mintegy harminc-negyven árnyalatú lemeze található meg a kötegekben. Festőállvány sehol, az asztalon sem éppen festőre emlékeztető eszközök: ollók, különböző méretű és formájú kések, körvágó, vonalzók sokasága. Nemrég még ezek is asztalosok félretolt szerszámai voltak. Most újra feladatot kaptak. Nem is akármilyet... A falnak támasztva vázlatok, a szülés előtti gyötrelem emlékei. Vázlatfüzetekben skiccek, tervek. Ssfnte minden képzőművész vágyik a nagy feladatokra. Nagy méretben — mozaikban, 6eccoban, intarziában, freskóban — megmutatni az oroszlánkörmöket, a megérlelt tehetség fényeit. Mert ezekben a murális munkákban mindig összesűrűsödik, kikristályosodik az egész addigi alkotómunka minden gyötrelmének, harcának, kísérletezésének eredménye, sajátossága, eredetisége, az alkotó művészetének summás egésze. Sajnos, napjainkban is kevés az igazi nagy feladat, s egy-egy lehetőség felvillanásakor hosszú sorban tömörülnek az alkotók... Az elmúlt év augusztusában a Bács-Kiskun megyei tanács képzőművészeti pályázatot írt ki tanácstermében elhelyezendő hétszer háromméteres intarziaképre. A pályázatra négy képzőművészt hívtak meg: Gy. Molnár Istvánt. Zoltán Pétert, Szabó Zoltánt és Dér Istvánt. A megbízást Dér István kapta. Nem vételeníii Évek óta sz izmosodó szegedi piktúra egyik legmarkánsabb és sajátos hangú festője, a „derékhad" egyik vezető művésze. A pályázati kiírás, az intarzia* kép témája nem kötötte gúzsba a képzőművészeknek sem a kezét, sem a fantáziáját. Dér István első elképzelései a nonfiguratív, a jelekkel, szimbólumokkal megfogalmazott alkotás felé mutattak. Ezekből az elképzelésekbői megalkotott első vázlat — sokak szerint — a mexikói művészet izeithangulatát hordozta, a benne fellelhető motívumok-jelek a mexikói indián népművészet geometrikus organizmusainak rendjére utaltak. Szigorral szerkesztett rendszer volt ez, a városiasodásra utaló átírt jelzésekkel, geometrikusán stilizált nap-motívummal és az — mindvégig megmaradó — életfával. Azután meghívták az alkotókat háromnapos kirándulásra Bécs megyébe. A hatalmas, erdőméretű gyümölcsösök között, végeláthatatlan szőlőskertek, szökőkutakként „életet" adó öntözéses kultúra, és a dolgozó emberek között rájött Dér István arra, hogy ezen a szimbolikus faliképen vissza kell valamit adni a táj sajátos varázsából, lényegéből és lelkéből. A sárgás, barnás falemezeket úgy kell alakítania, hogy az évszázados munkával-vesződséggel megszelídített homok virágzó kultúrája éppúgy benne lélegezzen, mintáz az ember, aki most 6zázados harcának győzelmeként a bőség kosarát tölti gyümölcseivel, szőlejével. Üj vázlatain már több figura jelenik meg. Ezek a vázlatok már könnyedebbek, lágyabbak és oldottabbak, mint az első, a formák harmonikus egységgé olvadnak, s a figurák beépítésével közvetlenebbül emberi és emberhez szóló lelt a kompozíció. Motívumain jobban tükröződik a magyar nép évezredes ábrázolóművészete, stilizált ábrái szürrátétek, virágos hímzések, madarasok motívumai. Volt a vázlatokon szőlőt-gyümölcsöt érlelő nap, Kodály emlékének tisztelgő pávagalamb és Kodály dalait éneklő lányfigurák. Volt olyan elképzelése is a művésznek, hogy hármas tagolású szerkezetben oldja meg a feladatot. Végül, mivel az eredeti helyszínen eredeti méretben egyszerre befoghatja a szem, a képet, arra indította Dér Istvánt, hogy egybefogja a képet, ne szakítsa lazán kapcsolódó strukturális egységekre, hanem az egy-, szerre belátható képen az egyes motívumok egymásnak adják a képi ritmust, vezessék a tekinteteket a minél mélyebb megértés felé. Uven állomások és vívódások után született meg a megvalósuló terv... Húszféle falemezből megfogalmazni egy tálegység minden szépségét. húszféle falemezből egy képpé vágni a Kiskunság megszelídített homokián ma virágzó kultúrát — kéozőművész számára a legszebb feladatok közül való. A hatalmas méretű falikéo fő motívuma a közéntől kissé lobbra elhelyezett stilizált életfa, összefogott formáján belül a részletek gazdag variációját dolgozta ki a művész. Legyezőszerűen kibontott levelei egyszerre juttatják eszünkbe a gyümölcsöt érlelő, árnyat adó, s a homokon szinte életet jelentő fát, a kibomló virágszerű motívumok a nép művészetének továbbélését. Egyszerre hordozza ez a jelképes életfa az élet értelmét, szeretetét és harcát, a munka eredményeit és biztató jövő ígéretét. Az életfa alatt szűkszavúan megoldott női figura. Gyümölcsökkel megrakott tálat tart kezében, mintha mindnyájunkat kínálna vele, egész éves munkájának eredményével. Az intarziakép jobb oldalán az öntözéses kultúrát szimbolizáló finom ívű vízsugarakat láthatjuk, mint egy nagy kert szökőkútjait. A kép bal oldalán három női figura — utalva a táj legfontosabb termékeire, a szőlőre, a barackra, és a paprikára. Körbefonja-szövi alakjukat egy stilizált szőlőmotívum-sor, mögöttük fölsejlik a jövőbe mutató jelen: egy geometrikus rendszer, mely a táj városiasodására utal. Dér István intarziaképét — a kiskunsági táj és ember dicséretét — augusztus huszadikán avatják fel Kecskeméten, a megyei tanács tanácstermében. TANDI LAJOS Az asszony nagyon-nagyon rosszkedvű volt. A hajnali kelés, a huzatos, piszkos villamos, no meg nyilaló könyöke most jobban gyötörték, mint máskor. Tudta, miért. Tegnap óta motoszkált a fejében a megjegyzés: — Nézze, Komarekné, én elhiszem, hogy nehéz takarítóasszonyt kapni, de ez az iroda napok óta olyan, mint egy hadszíntér a harmincéves háború idején. Elhiszem, hogy otthon is sok baja, gondja van, de erre nem lehet a végletekig hivatkozni. Ha nem végzi tisztességesebben a munkáját, szólunk az igazgatónak, és más megoldást fogunk találni. „Szól az igazgatónak" — motyogta magában —, a Varga Józsinak, aki még kifutógyerek volt a lakatosműhelyben, amikor 6 már évek óta itt takarított! Hát persze, hogy marad egy kis piszok, ha u beteg Horváthné helyett is neki kell takarítania. Es egy munkaidőn belül, hiszen ha megjönnek a tisztviselők, már nem lehet dolgozni... Hadszíntér ... Grabcsák, Grabcsák, ezt még megkeserülöd ... És ahogy dúlva-fúlva csapkodott a portörlővel, pompás ötlete támadt Hát ami azt illeti, lehet itt tisztaságot csinálni. Csak ahhoz idő kell, sok-sok idő.., Forró vizet hozott, súrolószerszámokat, beeresztő lakkot, ami kell. Aztán nekilátott a nagytakarításnak. Ahogy belejött a munkába még dudorászott ls. Nyolc óra felé nyílt az ajtó és egy fiatal lány lépett be, majd megállt: — Jaj, tessék mondani, korán jöttem...? — Nem, aranyoskám, én megyek későn. Maga az új titkárnő? — Igen. Kovács Ica vagyok. — Én meg Komarekné, a tisztaság felelős. Na, de már kész is vagyok. Vesse le a kabátját, aztán dolgozzon, mert mindjárt jön Grabcsák, a vaddisznó. — Ne tessék ilyet mondani... — De bizony mondok én róla még különbeket is! — Nevezhetem a nénit, Komarek néninek? — Itt én mindenkinek Juci néni vagyok... — Juci néni, drága, tetszik tudni, hogy itt nagyon szépen ki tetszett takarítani? Eddig azt hittem, hogy anyámnál senki sem takarít szebben, de itt úgy ragyog minden, mintha aranyból lenne... — Tudod, Icukám harminc éve csinálom, és már a klsujjamban van a szakma. De nem mondom, ez tényleg szépre sikerült... — Miért mondják Juci néninek, hogy néni? Anyám már idősebb, de még a nyáron is miniszoknyát hordott. És a haja is nagyon szép Juci néninek. Majd ajánlok egy jó fodrászt, ha meg tetszik engedni ... Grabcsák jelent meg az ajtóban, és nagyot füttyentett: — Ez igen, Jucikám, rozmaringom, galambom ... tisztaság fél egészség! Es ml van má magával? KI van pirulva, csillog a szeme... — megpaskolja Juci néni arcát — ... na dolgozzunk. Icuka. öröm lesz ebben a tisztaságban. Komarek néni vette a euecát és tűzrőipattant léptekkel megindult az öltöző felé. Ott akadt tükör. Közben eltökélte, hogy ha a Grabcsák Tóni kikezd vele. a padlócsiszolóval letöri a kát... ypr DEÁK GUSZTÁV lasndd' EGY SZAL Varga Eva _ LEHULLOTT Tegnap szobánkba lépett a halál. Nem volt kaszája, semmi fegyvere, anyám az ágyon félrebillent szájjal hang nélkül mondta: — Elmegyek véle! A gerendákon pókháló feszült, egy szál lehullott, némán ült a pók, a macska pedig szelíd fejével végigdörzsölte a kék takarót. , Szekrény tetején ötven piros alma hirtelen szénfeketére változott, megállt az óra és én azt hallottam, valahol tompán ütnek most egy dobot. Kintről a fák kérdezve lehajoltak, a kerítés gyerekdalt énekelt, léptem egyet, mint apró koromban, s kiáltásomra senki sem felelt. »éz A SAINTEZotán MARGUARITE SZIGET PIPACSAI ólálkodtok a parton, kémlelitek a tengert, ösvény szegélyén, bokrok közt mutatkoztok. Fut a repkény a romra, peremén lecsorog — tajtékját lesitek. Zárva a kapu. a szurkos szárny halott Sötét csendjében ott hallgatóztok, űzve zsongó kamillák méheit a néma udvaron ott tolongtok. És mind hevesebben, mind sürgőbben. Valami gyülekezőben, valami riadóban. Valami tikkasztó ősi kínban. Delel az ég. füstöltök, gyúltok, a rétre kicsaptok. Neki a sövénynek, át a sövényen — hogy nyargaltok! Ki ellen, mi ellen? Szövődtök lobogóvá. Arany betűket csókol rátok a Nap. Ö a táncoló tüz-lge — hogy nincsen béke az olajfák alatt, hogy lesz még béke az olajfák alatt! I