Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

40 SZERDA, 1972. JŰNIUS 7. Szegedi emlékek Jágó hiba nélkül énekelt A „felfedezés" az én szá­momra olyun értékű szó, mint a „csIllaKzi'is". Gyönyö­rűséges tett felfedezni vala­kiben a képességet, az érté­ket, a tehetséget. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Palócz László, a Magyar Állami Operaház tagja immár régóta „híres" énekes. Az 6 „csiilag­zása" is Szegeden kezdődött el, országos hírnevéhez nz 6 útját ls Szegeden kövezték ki. Vnszy Viktor volt az, aki 1947-ben felfigyelt az akkor huszonhat éves kóristéra és kiemelte őt az énekkarból. — Vaszynnk szép szokása, hogy a fiatalságnak, az utánpótlásnak minden lehe­tőséget megad a kibontako­zásra. Ezért sokan hálásak lehetünk neki, hiszen nem én voltam az egyetlen, akit „kiemelt". Hallatlanul ke­ménykezű, de kitűnő zene­pedagógus ő, aki nagyon szereti a színházat, a színhá­zát, s nem egy énekest „bo­csátott pályára", hogy azután az operaházi tagságig szár­nyaljon ... A kibontakozás egyetlen lehetősége a próbára tevő szerep. Nos, Palócz László­nak sem lehetett panasza erre, mert az Opera énekka­ra után Szegeden rögtön a Traviata Germon-ját énekel­hette eL Nagy szeretettel fo­gadták a Szegedi Nemzeti Színháznál a kezdő szólistát — Harmonikus, baráti em­beri kapcsolatok jellemezték a szegedi társulat közösségi életét. Bár ma lenne ilyen színház! — mondja Palócz László. — Király Sándor, Littay György, Bessenyei Fe­renc, Deák Sándor, Zentav Anna és Kenessey Ferenc rendező (ma a budapesti Operaház rendezője) neve fémjelzi az akkori színházi életet. Ragyogó, szép eszten­dők voltak a szegediek. Na­pirenden voltak az újságíró klubban a tartalmas szí­nész-újságiró „éjféli viták", eszmét cseréltünk, beszélget­tünk, s közben emberileg ls gazdagodtunk. Nincs nehezebb feladat egy énekes számára, mint váratlan-hirtelen „beugrani" valaki helyett a színpadra. De nagyobb, szebb élmény ls kevés van annál, mint amikor ez igazán sikerül. Palócz László Szegeden élte meg életének első veszedel­mes „beugrását". Az Othelló Jágó szerepét kellett eléne­kelnie egyik napról a másik­ra, zenekari próba nélkül. Bizony, nehéz lélekkel, fe­szülő idegekkel öltötte ma­gára a jelmezt. Jágó azon­ban ezen az estén is hiba nélkül énekelt és intrikált, s alakítója Igen szép sikert aratott! — Ebben az Időben ját­szották Pesten a Wlndsori víg nőket, ragyogó szerep­osztásban, ám mérsékelt si­kerrel— meséli a Liszt-díjas baritonista. — Szegeden is műsorra tűztük ezt a dara­bot. A társulat, mint együt­tes, olyan Jó volt, hogy Pest­ről is lejártak a szegedi „víg nőket" megnézni... Vaszv Viktor világéletében hitt a színházban. Ezért tudott rög­tön a háború után olyan kitűnően éneklő, rendkívül jól vezetett színházat csinál­ni Szegeden, amely párját ritkította. Ragyogó hangula­tú előadásokban gyönyör­ködhettek az operakedvelő szegediek. Vaszy az opera­irodalom egyik legnehezebb operáját, Beethoven Fidel'ó­ját úgy állította színre, ének­karilag olyan tiszta hangzást produkált, ami egyszerűen bravúros volt. Hogyan ér­hette el ezt? Ügy, hogy hitt az emberekben is, nem csak a színházban. Palócz László, a budapesti Operaház magánénekese a szegedi reflektorok fényéből német, szovjet, angol, izraeli, francia, svájci operaszínpa­dokra lépett. Milyen volt a búcsú a szegedi színháztól? Nem csak nagy emlékeket hozott el onnan a tarsolyá­ból, hanem emberileg és művészileg ls gyarapodva távozott. Az idő ezt adta ne­ki cserébe azért, amit elvett. Gulay István Iskola óletközetbon A munkára nevelésről Egy építész „vallomása yy Nagyon sokféle,^ nagyon lönböznek a háború előttiek- hóban, fagyban, zsúfolt vil­lamoson vagy autóbuszon cl­az tartal­— Mint építész, azt érzem a legfontosabb célnak, hogy munkámmal hozzájárulhas­sak minél több ember egész­séges, boldog életének kiala­kításához, hogy tervező munkámmal adni tudjak, ameddig lehet, adni jó szív­vel, lelkesen és önzetlenül. Ezek a mondatok az épí­élete ne legyenek kénytelenek céljának a szolgálatot tart­ja. Az emberek szolgálatát, minden emberét, akár a je­lent, akár a múltat, akár a jövőt kepviseljék is a nem­zedékek egymást váltó sorá­ban. magas szintű tudásra van tői. Ezért dolgoztam ki prog. szüksége munkájához az épi- ramjavaslatokat „szállodahá- pelni a még alvó kicsit a tészmérnöknek. A ceruza és zak" építésére, amelyekben bölcsődébe, az óvodába, s így a vonulzó használatától a közös társadalmi rendelteié- inkább merjék vállalni műszaki tudományok hosszú sű, klub- stb. helyiségekkel élet leglényegesebb során át, egészen n legújabb egészítenénk kl a kisméretű mát a gyermeket, építőanyagok tulajdonságai- lakásokat. S amikor az első nak és a korsfcerű technikai ilyen jellegű épületet sike­eszközök — a számítógépek, rült — az idősek számára — a grafikus dlsplay-k stb. — megvalósítani, ugyanazt alkalmazási lehetőségeinek éreztem, mint akkor, az óvo­pontos ismeretéig. De mind- daavatásnál. Valami jót ez nem elég. Még valami akartam nyújtani az öregek­kell hozzá, amiről nemrég nek, és talán sikerült. Spiró Eva, a LAKÓTÉRV — A legfiatalabbak és az építészmérnöke tett meglepő, idősek után — folytatta a nagyon emberi „vallomást", mérnöknő — a fiatal háza­Amint elmondta, ennek a sok problémái kezdtek fog- tészmérnők mondatai. De többletnek, a humánumnak, lalkoztatni, hogy — különö- szinte kiált belőlük a nő, az az építményt használó embe- sen ha gyeremek is van már anya szemlélete, aki rekkel való törődésnek fontosságára az egyetemen lemondani minden szórako­Kotsis Iván professzor ir'á- zásról, mindenről, amit meg­nyitotta rá a figyelmét, de szoktak, hanem legyen mód­Igazi átélését csak a gyakor- juk a felüdülésre, a kikap­lati munku hozta meg. csolódásra ls. Ne legyenek — Néhány éve óvodát kénytelenek kora hajnalban, terveztem — mondotta. — Nem volt világraszóló alko­tás, szerény, egyszerű épület volt, mégis fordulópontot je­lentett munkámban. Az óvo­da avatásakor ugyanis tanú­ja lehettem, hogyan vették birtokukba, hogyan töltötték meg az apróságok az élette­len objektumot vidám, szí­nes, zsivajgó élettel. Olyan érzés volt, mint mikor az anya életet ad, és tudja, hogy most valami csodálatos dolog történt, valami, ami bennem indult el, él, mozog, része lett a világmindenség­nek. Azt hiszem, tulajdon­képpen akkor lettem építész. Rádöbbentem, hogy az épí­tészet nemcsak azért csodá­laton hivatás, mert művészet és technika egyidejűleg, ha­nem azért is, mert a bölcső és a sír közötti utunk bol­dogságának vagy boldogta­lanságának, elégedettségének vagy elégedetlenségének is egyik fontos tényezője. — Aztán rá kellett jön­nöm, hogy lakástípusaink nincsenek összhangban tár­sadalmi rendünkkel. Nem, vagy csak ritkán vesszük fi­gyelembe az életforma meg­változását, a nők bekapcso­lódását a termelő munkába, az igényt a háztartási munka csökkentésére. Lakásaink számos korszerű megoldás ellenére lényegileg alig kü­A középiskolai tanulók tervszerű nevelésének prog­ramjában a fiatalok munká­ra nevelésével kapcsolatosan ezt olvashatjuk: „Legyen meggyőződve a tanuló arról, hogy a munka a nép anyagi jólétének és kulturális fel­emelkedésének az alapja, a munka végzése az egészsé­ges és boldog emberi élet feltétele. Tudja, hogy a mun­kának döntő szerepe volt az ember kialakulásában, a társadalom fejlődésében. Lássa tisztán azt is, hogy az egyes embert a szocialista társadalomban munkája alapján ítélik meg, tisztelje tehát a munkát és a képes­ségeik szerint dolgozó, szor­galmas embereket." E nemes célkitűzések meg­valósításáért sokat tehet az iskola mint nevelőintéz­mény, a fiatalok aktivitásra, önállóságra, fegyelmezett­ségre, pontosságra stb. való neveléssel, a munka örömé­nek és szépségének megis­mertetésével, a szellemi és a fizikai munka közötti össz­hang megteremtésével, a jól végzett munka hasznának, eredményének érzékeltetésé­vel stb. A tanulás és a gya­korlati foglalkozás során szerzett munkatapasztalatok csak akkor lesznek nevelő­hatásűak is, ha az iskola eszmei célkitűzéseit a csa­lád és a társadalom is tá­mogatja, illetve ha a család és a társadalom szemlélete a munkáról az iskola ez irá­nyú célkitűzéseivel is össz­hangban van. Vizsgáljuk meg először a család feladatait a gyermek munkára nevelésével kap­csolatosan. A munkáról, annak jelen­tőségéről nemcsak az iskolá­ban szerez benyomásokat a tanuló, hanem a családi kör­ben is. Ma mér az esetek többségében mindkét szülő dolgozik, sőt a családokkal együtt élő testvér is. Termé­szetes tehát, hogy a munká­ról, a munkahelyről, s an­nak légköréről sokféle Infor­mációt szerez a gyermek. Ezek az Információk s vé­lemények rendkívül erősen hatnak a gyermekre, s állás­foglalását messzemenően be­folyásolják. Például: ha az anyagiasság szelleme korán eluralkodik a gyermeken, ennek oka az esetek nagy többségében a családban is megtalálható. A törekvő, munkaszerető szülők gyer­meke általában magával vi­szi az életbe is a jó példát, míg ellenkező esetben in­kább a lazaság, a lustaság uralkodik a fiatalokon. Más­ként nő fel, más eszméket és elveket vall az a tanuló, akinek szülei jó munkáju­kért megbecsült emberek, mint aki csak azt látja ott­hon, hogy semmittevéssel is elmúlhat a nap. Az igényes család beleoltja gyermekébe is az igényességet, a törek­vést, a korral való lépéstar­tást, míg a munkát lebecsü­lő, a dologtalan életet dicsé­rő nyilatkozat a gyermek munkaszeretetének alakulá­sára is rossz hatással van. Az „úgy álljunk a munká­hoz, hogy más is hozzáfér­jen", és az ehhez hasonló megjegyzések kényelmesség­re és könnyű pénzkeresetre nevelik a fiatalokat. A pél­da mindig vonz. Dolgos em­bert Igazában csak olyan környezet tud nevelni, ahol a szülők is élen járnak a munkában, figyelemmel kí­sérik gyermekük tevékeny­ségét, buzdítják, serkentik és lelkesítik, s nem utolsó­sorban a családban is meg­erősítik az iskolai szinten fo­lyó munkaszeretetre való nevelést. Nagyon sok gyermek dol­gozik az üzemben, vállalati munkahelyen. A szakközép­iskolás tanulóink mindegyi­ke, de a gimnáziumi stb. ta­nulók közül is többen vál­lalnak munkát. Nyilvánvaló, hogy az üzemeknek és vál­lalatoknak is van tennivaló­juk a munka megszeretteté­sét Illetően, azaz tevékeny­ségüknek összhangban kell lenni az iskolai nevelőmun­kával. Mikor „dolgozik" össz­hangban az üzem, a válla­lat az Iskolával? Többek kö­zött akkor, ha szervezetten és jó tárgyi feltételek mel­lett folyik a munka. Ha nincs üresjárat, s a tanuló mindenütt azt tapasztalja, hogy mindenki szívügyének érzi a munkát. Az üzem­nek sem szabad csak a sa­ját érdekeit helyezni előtér­be. Kedvét szegi a gyermek, ha kezdeti tájékozatlansága, ügyetlensége miatt stb. ki­gúnyolják. Ahol például a hangnemre, a bánásmód stí­lusara is adnak, ott a tanu­lók is jobban érzik magu­kat. A legideálisabb helyzet az volna, ha a tanulókkal foglalkozó egyén is a tőle telhető legjobb szándékkal egyben pedagógus is igye­kezne lenni. Szólni kell a televízió, a rádió és a napilapok szere­péről is. Ügy vélem, több olyan műsor, előadás és írás kellene, amely a tanulókkal megismerteti a munkát, az üzemet, a termelőszövetke­zetet s benne a dolgozó em­bert, a munka és az élet­színvonal kölcsönhatását, a tervek teljesítésének fontos­ságát stb. Több szót érde­melnének társadalmunkban a jól dolgozó munkásembe­rek, s úgy érzem többen kellene adni a termelőmun­ka iránti tisztelet felkeltésé­re. S befejezésül legyen sza­bad az V. Nevelésügyi Kong­resszus téziseiből idéznem: „Belátjuk az anyagi érde­keltség nagy motiváló ere­jét a munka végzésében, de ettől elválaszthatatlan a társadalomért végzett tevé­kenység önzetlen erkölcsi motívumainak nevelése is. A munka erkölcsi ösztönzőinek nevelése szempontjából rendkívül jelentőségű a ta­nulók önzetlen társadalmi munkája." Nem árt tehát a városért, a munkahelyért, a lakóterületért, az iskoláért, gyermekeink otthonának kulturáltabbá tételéért stb. végzett munkát előtérbe he­lyezni és szorgalmazni, a ta­nulók munkára nevelése ér­dekében. Bánfalvi József Hárman a vádlottak pad fán Együttesen és külön-külön donítottak el és értékesítet­elkövetett bűncselekmények tek. Himmersbach rovásán miatt kerültek a vádlottak van még kerékpár- és gyer­padjára Himmersbach József mekkocsilopás és egy kire­32 éves, foglalkozás nélküli, katüveg betörése a Bízomá­büntett előéletű, Szeged, Re- nyl Áruházba, ahonnét egy tek utca 14., Kádár Németh magnetofont vitt el Zoltán 25 éves, büntetlen Süttei Pált egy alkalom­előéletű, Klskundorozsma, mai rávették, hogy saját ne­Nap utca 5. és Süttei Pál 27 vében magnetofont kölcsö­éves, büntetlen előéletű, Sze- nözzön a kölcsönző vállalat­ged, Béla utca 3. szám alatti tói, amelyet viszont Kádár lakosok. Himmersbach és és Himmersbach értékesített. Kádár Németh, hogy pénzre A szegedi járásbíróság Him­tegyenek szert, a jelmezköl- mersbaeh Józsefet összbün­csönzőből 2500 forint értékű tetésül 3 évi fegyházra ítélte ruhát kölcsönöztek, amelyet és öt évre eltiltotta a köz­elzélogosítottak, a zálogcédu- ügyek gyakorlásától. Kádár lát is értékesítették. Betörtek Németh Zoltán büntetése l a DÉGÁZ egy lakókocsijába; év és 2 hónap börtön, s a ahonnan gázpalackot, olaj- közügyektől háromévi eltil­kályhát és ruhaneműt vittek tás. Süttei Pál 0 hónap javí­el magukkal; a Szatymaz ut- tó-neveló munkát kapott, 13 ca 6. szám alól egy 200 li- százalékos bércsökkentéssel, teres gázolajos hordót tulaj- Az ítélet Jogerős. Yorkban végrehajtották az Egyesült Államok Mo6t pedig arra kérjük az olvasót, emlékez­tórténelének egyik legnagyobb szabású bank- zen arra, hogyan intézte el „Albert bácsi" Ralph 10. ALBERT BÁCSI HALALA Másodperceken belül kitűnt: mind a felhajtott gallérra, mind a kesztyűre nagy szükségük volt. A jövevények német gyártmányú géppisztolyt húz­tak elő a kabátjuk alól, és minden különösebb különösebb sietség nélkül szitává lőtték a gyil­koskülönítmény sebezhetetlennek hitt parancs­nokát. Joseph Bocchino fodrászsegédből az FBI egy szó vallomóst sem tudott kihúzni. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor a két Ismeretlen belépett, Bocchino „véletlenül" feléjük fordította a forgó fotelben ülő kliensét. Az igazság az, hogy kevés embert öltek meg a világon, altiért ennyire nem sírt volna senki. Számtalan áldozat hozzátartozója gyűlölte Anas­tasiát. Igen, nagyon sokan 'tudták, hogy férjük, fiuk vagy testvérük meggyilkolása „Albert bá­csi" műve, de bizonyítékuk nem volt Az sem vitás, hogy — ne felejtsük el: jobbára szicíliai­akról van szó, akiknél egy kis vérbosszúért kü­lönben sem kell a szomszédba menni — a tö­megvyilkossal már sokan végeztek volna, ha nem őrzik olyan Jól a testőrei. A meggyilkoltak rokonain túl azonban az egész becsületes amerikai közvélemény forrt a dühtől Arnold Schusler esete miatt. A követ­kezőkről volt szó: az ötvenes évek elején New rablását. A rendőrség elfogta a banditák veze­tőjét, egy Willy Sutton nevű gengsztert, aki később bevallotta, hogy Anastasiának dolgozott. Az FBI talán soha nem fogta volna el Suttont, ha nem siet a segítségére egy fiatal, bátor breoklyni munkus. Arnold Schuster látta a la­pokban megjelent hatalmas fényképeket, a rend­őrség körözési felhívásával, és ahhoz még nem volt eléggé régi amerikai, hogy megtanulja: „Ne avatkozz bele abba, ami nem a te dolgod". (Amerikaban ez egyébként európai ember szá­mára hihetetlenül elterjedt gondolkodásmód. Napirenden van, hogy sok közömbös szemlélő szeme láttára gyilkolnak meg valakit.) Schuster a New York-i földalatti, a subway egyik jára­tán felismerte a banditát, és feltűnés nélkül kö­vette. Egészen addig, amíg — már fenn az ut.­cán, az egyik sarkon — meg nem pillantott egy rendőrt. Akkor kiáltozni kezdett, és bátran a hatósági közeg segítségére sietett, amikor Sut­ton ellenállt. Az Egyesült Államokban olyan ritka a bűn­üldözés ilyen civil segítője, hogy az eset óriási storynak számított. A nyári uborkaszezonban öles címbetűk nevezték hősnek az ifjúmunkást, megjelent a filmhíradókban, interjúkat készítet­tek vele, valamennyi televíziós állomás ripor­terei, nagy cégek — reklámcélokból — legújabb gyártmányaikat keresztelték el az ő nevéről. Albert bácsi magához Intette egyik rutinos bérgyilkosát, Frederlch Tenutót, és azt mondta neki: — Te is tudod, Fred, hogy nem bírom a hen­cegőket Paskold meg ezt a fickót. Ez volt ennek a naiv, tiszta fiatalembernek a halálos ítélete. Garbót, a „Csukottszájút", a floridai ügyész gyilkosát — éppen azért, mert nem bizonyult elég csukott szájúnak. Ezek után a szárnyaló fantáziára bízzuk, mi történhetett Frederick Tenutóval, aki Schuster „megpaskolása" (agyonlövése) után nyomtalanul eltűnt. Cui prodest? Kinek használ? A bűnüldözés ősi alapkérdése ez a régi Rómában divatossá vált két szó. A Park Sheraton Hotel fodrász­szalonjában történt gyilkosság óta bizonyos mozaikokból lassan összeállt a válasz erre a kérdésre. Az egyik legnagyobb New York-i Cosa Nostra­..család" főnöke, Vito Genovese megirigyelte Anastasia babérjait. Tulajdonképpen ez a vá­lasz, a többi csak részletkérdés. Genovese ugyancsak régi maffiás, és azon kevesek közé tartozik, akiknek már a harmincas években a nyomában volt a rendőrség. A régi recept sze­rint Olaszországba menekült. Helyét egyik gengsztertársa, Frank Coslello vette át. Amikor az amerikai csapatok a második világháború végén megszállták Olaszországot, az FBI körö­zési listát adott át az MP-nek (Militory Pollce, katonai rendőrség), néhány Cosa Nostra-körö­zött. nevével. Így Genoveset is elcsípték, és óriá­si bánatára visszavitték az Egyesült Államokba. Aztán kiderült, hogy kár volt aggódnia. A Cosa Noslra előkészítette egyik tekintélyes személyi­ségének visszatérését: a vád dokumentumainak többsége csodálatosképpen eltűnt a rendőrségi dossziéból. Volt viszont még egy koronatanú, név szerint Johnny Santello. (Következik: Egy „tisztes üzletember".) t

Next

/
Thumbnails
Contents