Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

3 SZERDA, 1972. JŰNIUS 7. Tanácskozás a fialal pedagógusokról Több mint 40 ország és számos nemzetközi szervezet részvételével kezdődött kedden az Építők Rózsa Ferenc művelődési házában az a nemzetközi szakszervezeti tanácskozás, amelyen a fiatal pedagógusok helyzetét elemzik. A találkozót a pedagógusszakszervezetek nemzetközi együttműködésének bizottsága (CICSE)) hívta össze. A háromnapos eszmecserén megvitatják a pályakezdés gondjait, a fiatal pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésének helyzetét. Szóba került a fiatal pedagógusnők és a falun dolgozó fialal pedagógusok munkaés életkörülménye is. A tanácskozás középpontjába azok a témák kerültek, amelyek a pedagógusok helyzetének javításával az ifjúság nevelésének ügyét szolgálják — természetesen mindebben elemezve a szakszervezetek tevékenységét. A tanácskozás referátumát F. Blanchard, a pedagógusszakszervezetek nemzetközi együttműködési bizottságának titkára tartotta. (MTI) Hazánk szerepe a nemzetközi egészségügyi együttműködésben A napokban érkezett haza Genfből az Egészségügyi Világszervezet idei közgyűlésén részt vett magyar küldöttség. Vezetője, dr. Farády László, az egészségügyi miniszter első helyettese nyilatkozott a nemzetközi találkozó eseményeiről. — Az idei vita középpontjában a világszervezetnek a fertőző betegségek, elsősorban a himlő, a kolera és a tbc-leküzdését célzó hosszú távú tervei, valamint a környezetvédelem kérdései állottak. Világosan kidomborodott, hogy a fejlődő afrikai és ázsiai országokban dúló járványok leküzdése a nyugati félteke országainak is elsőrendű érdeke, annak ellenére, hogy például gyakorlatilag a himlő ezt a féltekét nem érinti. — A másik nagy kérdéscsoportban, a környezetvédelemben elsősorban az ivóvíz kérdése foglalkoztatta a közgyűlést. Az urbanizációs ártalmak, elsősorban a levegő és a felületi vizek szenynyeződésének kérdését a viElőzetes megjegyzés a szegedi vásárról Készülődnek a Szegedi Ipari Vásárra. Az előkészületekről nemrégiben hírt adott lapunk is. A vásár vezetői elmondták, hogy a szegedi kiállítás évek óta keresgeti a maga sajátos arculatát. Tavalyelőtt és tavaly odáig már eljutottak, hogy meghirdették: ez a vásár fórumot teremt az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók találkozójának, eszmecseréjének. Dicséretes a törekvés. Persze nem volt teljes az említettek találkozója. Messziről szemlélődtek egymásra, legalábbis a fogyasztók csak egyszerű vásári látogatók, nézelődők, esetleg mérgelődök voltak ebben a viszonylatban. Mert ugye mi is történhet egy ipari kiállításon? Mondjuk Kovács János, aki egyben fogyasztó is, elmegy a vásárba. Mit tesz, mit tehet ott? Nézelődik, de aligha van lehetősége tárgyalni az ipar és a kereskedelem képviselőivel. Na és ha van, akkor mi a helyzet? Semmi. Elmondja majd odahaza, hogy milyen sok szép dolgot látott, jó lenne, ha az üzletben is viszontláthatnák a tetszetős árut. Régi nóta. De állítólag nem sokáig. Az idei vásáron már a vásárlók képviselete is megoldódik, mivel ott lesznek a Fogyasztók Tanácsának képviselői, akik nevünkben is ügyködhetnek, véleményt mondhatnak, s bármelyikünket felvilágosítanál? vásárlói jogainkról, a szavatosságtól a jótállásig és így tovább. Ez lenne az egyik megoldás. Van azonban ennél sokkal jobb lehetőség is a kontaktusra. ígérik a vásár vezetői, hogy az idén a bemutatott termékek jó részét nemcsak nézni szabad, hanem meg is lehet venni, vagy rendelni. A kiállító vállalatok árusítanak, árusíthatnak. Ezt ígéri a Pamutnyomóipari Vállalat (Budaprint) és a Szegedi Ruhagyár is. Mások nem igen mozgolódnak ebbéli ígéretekben, bár valószínű jó néhány ruházati és élelmiszeripari árut megvehetnek a vásár látogatói. Állitólag Pick-szalámi is lesz minden mennyiségben. Az előzetes megjegyzés arra is irányul, hogy az iparvállalatokat győzködjem: ne féljenek, ne „fázzanak" attól, hogy maguk is odaálljanak a vevő elé és kínálják eladásra portékájukat. Végül is bizonyíthatnák ilyen esetekben a sokat emlegetett véleményüket, hogy azért nem lehet a boltokban látni néhány szép terméküket, mert a kereskedelem nem rendel belőle arra való hivatkozással, hogy a nagyközönség nem érdeklődik, nem kéri. Tessék, tegyenek próbát. Majd meglátjuk, a gyakorlat eldönti, hogy kell-e a fogyasztóknak, vagy sem. Évente szóvá tesszük, hogy a Szegedi Ruhagyárban milyen szép szabadidő (bléser) ruhákat készítenek. Három évvel ezelőtt a szegedi gyár a vásárban reklámáron eladott néhány száz öltönyt. Aki ügyes volt, az hétszáz-nyolcszáz forintért kiváló öltönyhöz jutott. Én is a szerencsések között voltam és vettem egy ilyen ruhát. Azóta is „állja a sarat", igazán kiváló minden tekintetben. De amikor rajtam van, még ismeretlenek is megkérdezik, hol szereztem. Mondom, hogy a szegedi gyár terméke. Csodálkozó válasz: az üzletekben irmagját sem lehet látni. Mit tesz erre fel az újságíró? Felkeresi a gyár igazgatóját és érdeklődik, miért nem látják el ebből a fajta öltönyökből a belkereskedelmet? A válasz: nem kérik. Viszont a kereskedelem legtöbb esetben azt mondja, hogy az ipar nem gyárt és nem szállít. Ilyen szituációban a legcélszerűbb, ha az iparvállalat nyit egy üzletet és ott bemutatja, árulja mindazokat a termékeket, amelyekről lemondott a kereskedelem a mi, az az a fogyasztók érdektelensége címén, nevében. Ezért bátorkodtam előzetes megjegyzést tenni a Szegedi Ipari Vásár vezetőinek dicséretes törekvéseihez, hogy a bemutatott temékeket meg is vehetik a látogatók az idei vásáron. Ha így lesz, akkor egyre inkább valóra válik a célkitűzés: legyen a szegedi vásár az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók valódi találkozója. Gazdagh István lágszervezet az egyes országok belső ügyének tekinti, amelynek megoldását tanácsadókkal és megfelelő mérőműszerekkel támogatja. Erre a támogatásra mi is számíthatunk. — Ajánlásokat fogadtak el az orvostudományi kutató munka jobb összehangolására, az orvosok és az egészségügyi személyzet képzésének és továbbképzésének korszerűsítésére is. Jóleső ér- J zéssel hallhattuk a fejlődő/ országok küldötteinek felszó- | lalásaiból a nálunk és más szocialista országokban végzett fiatal szakembereik képzettségéről, valamint az' illető országok egészségügyi ellátását közvetlenül segítő szakembereink munkájáról elhangzott elismerő szavakat. — Először fordult elő, hogy az NDK küldöttsége meghívott megfigyelőként vehetett részt az értekezleten és fejthette ki nézeteit. Annál sajnálatosabb, hogy dr. Candau főigazgatónak ezt a gesztusát nem követte az NDK jogainak elismerése. A tagfelvételi vitában ugyanis a szocialista országok és sok más ország képviselőinek érvelésével szemben úgy határoztak, hogy újabb egy évre elhalasztják a döntést, azzal az indokolással, hogy meg kell várni az NDK felvételét az ENSZ-be. Ennek az érvnek logikátlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a különben örvendetes tény, hogy a Bangla Desh Népi Köztársaságot, amely ugyancsak nem ENSZtag még, több más országgal együtt felvették. — Magyar szempontból külön is eredményesnek ítélhetjük az idei közgyűlést — mondta végül dr. Farády László. — Kezdem mindjárt a legfontosabbak elsöprő többséggel 125 szavazatból 188 igennel beválasztottak bennünket a világszervezetnek a két közgyűlés közötti munkát irányító legfőbb testületébe, a végrehajtó tanácsba. Az állandó szakértők listájára, amelyen jelenleg 28 kiemelkedő magyar szakember szerepel, további magyar nevek kerülnek. Ez nemcsak megtiszteltetés számunkra, hanem egyúttal bő alkalmat nyújt a nemzetközi tapasztalatok közvetlen megszerzésére is. Valószínűleg még ebben az évben ismét Magyarország rendezi meg a fejlődő országok szakemberei részére a vérellátó tanfolyamot, a nyáron pedig rubeola-szimpozion lesz Budapesten. Ugyancsak a nyáron látogat el hozzánk dr. Candau, a világszervezet főigazgatója. Élvezhetne pedig előnyöket azzal a ténnyel, hogy húsz éve dolgozik az igazgatóságon. Több szava lehetne az apja révén is, akivel ugyanitt és ugyanígy dolgozott hosszú esztendőkön át. S éppen ez az, a tradíció, ahoszszú egy helyben levés, ami többre kötelezi az embert. Valamikor tőlük zengett a Viharsarok. Ha ők megálltak némán, ásóra, csákányra, lapátra támaszkodva, akkor valami készülőben volt a földmunkásmozgalomban. Seregük félelmetesen feketéllett, amikor megindultak az országutakon, hosszú sorban, a csikorgó talicskák mögött. Vasúton és gyalog keresztülkasul bejárták az országot. Ahol a föld megmozdításra várt, ott őrájuk volt legelőször szükség. S nemcsak kisemmizett szegénységüket cipelték át az országon. Tüzet zött, annak úgy vittek a kezükben, a szemükben, gyűjtő lángot az felperzsekanak sem volt túlon túl jó íze. A hétköznapok megnyúltak, mint a korai sötétedésben az árnyak, a vasárnapok pedig mindig kurták voltak a család körében. OLYAN EMBER-E Ö? A vízügyi igazgatóságon ez Meg az már a múlt a kubikosok összesző- munkakörülményeiben. Gépkottság. járművek sora ingázik veAmit egy- lük, hogy a napi munka után szer elhatároznák maguk kö- hazajussanak családjuk kör kell lenni. rébe. A tartósabb építkezéMert mit mondanának a tár- seken pedig az első épület VÍZHORDÓKENT KEZDTE úri Magyarország lésére. A MUNKA DICSÉRETE Klaszszikus éreszünkbe régről a kubikosokról. Ha ránézünk a Tisza védtöltéseire, akkor is rájuk terelődik a beszéd, hiszen két kezük munkájából épültek a folyót kordába szorító gátak. A mai kubikosokat is a munkájuk dicséri. Nélkülük nincs alapozás, építkezés a legmodernebb gépek jelenlétével sem. Példa rá az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság számos kubikosbrigádja. Közülük is Pataki Mihályé. Egyszerű, de szoros kötelék tartja össze őket: a munkamorál. Ezt ők nem így nevezik maguk között. — Egy karra dolgozunk, s az összteljesítményt szétosztjuk magunk között. Senki sem akar a másik rovására boldogulni. Nem vinné rá a lelkiismerete, a tisztessége. Így summázza összetartozásukat a munkában Pataki Mihály brigádvezető, aki nem afféle előmunkás, előokoskodó pallér. Éppen úgy dolgozik a szerszámokkal, ásóval, lapáttal, csákánnyal, talicskával, mint a többiek. sak, ha Pataki Mihály csak úgy váltogatná véleményét a munkáról, a társairól? Ennek híre azonnal bejárná a falut, Álgyőt, ahol valamennyien laknak, s ahova telemben minden este hazajárnak a ez jut brigádtagok, Herczeg Ferenc, Miczicz István, Szénási Lajos, Czirok Károly. — Az emberek átadhatják helyüket a brigádban másnak, ha úgy gondolják, hogy máshol jobban megtalálják a számításukat. Csakhogy akit egyszer maguk közé vesznek, amellett és azzal jóban, rosszban kitártánál?. Pataki Mihályékról ezt Papp Gyula mondja közös kön, a tiszaszigeti uj szivattyútelep építkezésén. Annak idején együtt dolgozott idős Patakival, akinek a brigádjában vízhordó volt a fia, Mihály, majd 18 évesen felnőtthöz való munkát kapott közöttük. Akkoriban még úgy volt, hogy az állandóan változó és messzeeső munkahelyek szinte egész hétre magukhoz kötötték a kubikosokat. Lakóhelyüktől, családjuktól 20—30—50 kilométeres távolságok választották el őket. A hevenyészett munkásszállások szűkös körülményei fogva tartották a legszebb gondolatot, s a munMegkezdte budapesti ülésszakát a KGST építésügyi állandó bizottsága az ebédlő, az öltöző tető alá hozása, s délben a főtt étel biztosítása a régi tarisznyázás helyett. A jó kollektívát, s a rendezett munkakörülményeket persze azok teremtették meg helytállásukkal, akik vállalták a nehezebb időszakot is. Pataki Mihály tekintélyét, emberségét is ez alapozta meg társai szemében. S ezzel meg is elégedhetett volna, hiszen munkájára, szakismeretére ezután is szükség van, számíthatnak rá. — Hova tovább ezután? Mit tudnék még tenni, ami erőmből telik? — tűnődöttel építésvezető élete során. Ekkor határozta munkahelyi!- el- hogy a szegedi szakaszmérnökség kommunistái közé akar tartozni. Miért? Több lesz a keresete? Nem. Könnyebb a munkája? Nem. Kiesik a szerszám a kezéből? Nem. Éppen ellenkezőleg: ereje teljében, 40 esztendősen most érti csak igazán a szerszámok nyelvét, az alkotás örömét. S mikor meggyőződött arról, hogy mások is jónak látják elhatározását, akkor kérte felvételét a kommunisták sorába. Biztos akart lenni önmagában, hogy olyan ember-e ő, amilyennek tartják: emberségesnek, őszintének, határozottnak, szemléletében pedig mindig a közösség dolgaival törődőnek. Tudta, hogy ezzel a lépésével még többet vállalt, és nem lesz több ezért a fizetése, sem a szabad ideje, amivel eddig úgy gazdálkodott, ahogy jónak látta. Apja valamikor ott kezdte, ott haA Hotel Duna Intercontinental kongresszusi termében kedden megkezdte munkáját a KGST építésügyi állandó bizottságának 33. ülése. A plenáris ülésen Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese a magyar kormány nevében köszöntötte a budapesti ülésszak résztvevőit. Rámutatott arra, hogy a KGST-tagországok — köztük hazánk is — jelentős anyagi eszközöket fordítanak az építő- és építőanyag-ipar fejlesztésére. A hatékony nemzetközi együttműködés és a szocialista munkamegosztás jelentősen hozzájárul a fejlesztési munkák meggyorsításához. A szocialista integráció komplex programjának építésügyi fejezete kilenc pontban foglalja össze a tagországok építésügyi együttműködésének legfontosabb feladatait. A jelenlegi tanácskozás napirendjén is sok téma kapcsolódik a komplex programban meghatározott építésügyi együttműködési feladatok megvalósításához. A komplex programnak megfelelően tárgyalnak ezen az ülésszakon a legfontosabb építőanyagokat gyártó üzemek, s különösen a kísérleti automatizált technológiai sorok tervezésében kialakítandó együttműködésről, amely hatékonyan hozzájárul majd az építőanyag-ipar technikai, műszaki színvonalának növeléséhez. Az építőipari témák közül különösképpen a könnyűszerkezetes építési mód, valamint az építésszerelési munkák területén megvalósítandó szakosítás és kooperáció nyújthat segítséget az építőiparral szemben támasztott igények teljesebb, s egyúttal a kívánt minőségben történő kielégítéséhez. A budapesti ülés napirendjének az a témája, amely a nemzetközi műszaki, tervezési szervezet létrehozását javasplja, ugyancsak arra utal, hogy az építésügyi állandó bizottság szüntelenül keresi az együttműködés hatékonyságát növelő korszerű szervezeti formákat. A plenáris ülés után a bizottság három munkacsoportban folytatta a tanácskozást, amelyen a szombati záróülésig mintegy húsz témában tárgyalnak az együttműködés fejlesztésének ujabb lehetőségeiről, a további feladatokról, s a bizottság munkatervéről. (MUV ladt az országúti talicskások hosszú sorában. A mai kubikosokra viszont már helyben várnak a szerszámok, oda viszik nekik a munkahelyre. S nem kényelmesség ez, hanem megfontolt munkaszervezés. A kubikosok munkájának profilja is megváltozott mára. Többnyire csak a gépek nyomába járva finomítanak az alapokon. Zsaluznak, köveznek, betonoznak, betonvasat „idomítanak", mikor mire van szükség. Olyan mindenesei lettek a földön a földdel való munkának, hogy észre sem vették, mikor megásodtak alkotásaik főié. Lödi Fcreue