Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

4 KEDD, 1972. JÜNIUS fi. 5 H fizetéses szabadságról R. G. szegedi olvasónk vállalatánál áttértek a rövidített munkaidőre s emiatt kéthetenként szabad szombat van. amikor munkát véRcznl nem kell. Kérdezi: az évi rendes szabadság kiadásánál a szabad szombat munkanapnak számít-e? A Munka Törvénykönyve rendelkezései szerint a rendes szabadságot az esedékességének évében kell kiadni, és lehetőleg egyben. A dolgozó kérésére több részletben is kiadható a szabadság, a vállalat azonban legfeljebb két részre bonthatja. Ha a dolgozó munkaviszonya év közben kezdődött, akkor csak a vállalatnál ledolgozott hónapokkal arányban álló szabadságra jogosult. A dolgozó munkaviszonyúnak első hat hónapjában nem igényelheti a szabadság kiadásét, de annak nincs akadálya, hogy a vállalat engedélyezze hat hónap eltelte előtt is. A szabadság kiadásánál a fi'1967. (X. 8.) MÜM számű rendelet 14. paragrafusa szerint kell eljárni, mely szerint a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanap, a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti napokat (fizetett ünnepnapokat) kivéve, függetlenül attól, hogy a dolgozónak a vállalat munkaidő-beosztása szerint mindegyik napon munkát kell-e végeznie. A rendelet alkalmazása szemponjtából a szabad szombat is beszámít a szabadságba. A rendelet helyes alkalmazása esetén a dolgozó, aki az évi szabadságát részletekben veszi ki, nem járhat jobban, mint az, aki azt egybefüggően veszi ki. Legtöbb vállalatnál a kollekív szerződésben szabályozzák a szabadság kiadását arra az esetre, ha a dolgozó a szabadságát részekben veszi ki. Ha a dolgozó szabadságát részekben vette ki és abba nem esett szabadnap (szabad szombat), akkor ötnapos munkahét esetén minden kivett öt munkanap után egy munkanapot kell a szabadsághoz hozzászámítani a szabadságidőre eső szabadnapként. Kéthetenként ötnapos munkahét esetén pedig minden kivett tizenegy munkanap-szabadság után egy munkanapot kell ilyen címen beszámítani. Helytelen és félreértésre ad alkalmat az, ha a vállalat az év elején olyan rendelkezést, utasítást, táblázatot ad ki, amely szerint a dolgozónak eleve kevesebb szabadság jár a rendeletben előírt mértékű szabadságnál. Természetesen azoknál a dolgozóknál, akik a szabadságukat egybe veszik ki, ez a kérdés fel sem merülhet. Olvasónk esetében — mivel kéthetenkét egy szabad szombat van — minden kivett tizenegy munkanap szabadság után egy munkanapot kell ilyen címen beszámítani. Tehát az évi rendes szabadság kiadásánál a szabad szombat is munkanapnak számít. Dr. V. M. Fogynak a hüllők A nagy kereslet miatt olyan irtóhadjárat folyik a krokodilok, a kígyók, és gyíkok ellen, hogy alig marad belőlük. Brazília 1950ben még 4,9 millió krokodilbőrt exportált az Amazonas medencéjéből — ma a feltevések szerint 20 ezerre tehető az ott még élő krokodilok száma. India évente átlag 3,6 millió gyíkbőrt és 4,1 millió kígyóbőrt exportál — de a természetes utánpótlás nem bírja követni ezt a tempót. L KERÜLET Házasság: Kószó Antul és Mondovlts Gyöngyi, Acs-Santa Imre es Farkas Hermina, Olár Tibor es Fekete Anna, Révész Céza és Nógrádi Piroska, Brozán Kudlvoj és Nagy Mária, Hegyes András és Oláh Annu, Terényl Jozset és Virág Zsófia, Palíl István és Csillag Hona, Malatlnszkl Péter es Gyurlca Kornélia, Nylcral Zsigmond es Sóvári Kutalln, "lóth András és Szabó Zsuzsanna, Bertinyl Árpád és Mészáros Ágnes, Molnár Pál és Nagy Mária, Vas* Imre és Balázs Olga, Gyurkl Tibor és Százi Gizella, Lénárt Lajos és Szobosglal Margit, Király János és Molnár Piroska, Halász Pál és Bangó Mária, Vajda János és Rácz Regina, Szabó Ferenc és Fogas Aranka. Dézsl Sándor és Böde Evn, Bársony András és Tóth Margit ha/nsságot kötöttek. Sztllctés: Kánltz Z( Kánnak és Gulyás Ágnes Erikának Zcllán, Szűcs Imrének és Nagy Irénnek Eva, Molnár Istvánnak és Hegedús Etclkanak Edit. Gárgyán Imrének és Dobó Juliannának Tibor, Kovács Sándornak és Fodor Etelka Máriának Sándor Zoltán, Kiss Nándornak és Tóth Eva Erzsébetnek Anikó, Koncz István Antalnak és Kovács Eszternek István János, Pór István Lászlónak és Berencz Erzsébetnek Ferenc, Pör István I,ászlónak és Berencz Erzsébetnek Erzsébet, dr. Stájer Gézántik és dr. Szabó Angélának Ildikó Katalin. Beszédes Tibor és Kerekes Klára Katalinnak Tímea Ilona. Molnár Tibor Vince és Szél Mária Magdolnának Erika, Regdon István ós Magyarosi Arankának Henriett. Rácz Gábor Mihály ós Berta Éva Mártanak Péter, Dávid László és Büki Erzsébetnek László, Dér Oylla Vilmos és Koszti MargU Vlktótiának Gyula Ferenc. Mari Péter és Cs Tkitl Erzsébet Gizellának Krisztina. Farkas István Cs Kiss Ilona Annának Zsuzsanna, Komlódl Zoltán és Bárkánvt Artnes Máriának Judit. Farkas Gusztáv ós Csurár Évának Gusztáv, Tischncr Tibor Antul es Kovács Klárának Ildikó, András László és Mucsl Katalinnak Zoltán, Paplogó Mihály és PáUnkó Gizellának Mihály. Fazekas Imre és Farkas Ágnes Máriának Erika. Kurzora Károly és Zadorl Évának Csaba, Jarjubke l'ol es Sáfár Ilonának Akus, Berta József Cs Gregus Máriának Krisztina. Hegedűs Ferenc es Kiss Mária Tcrezlán.-.k Róbert, Bánfl János és Békéli Máriának Szilvia. Csanyl András es Kiss Mária Magdi Inának András, Kürtösi András és Gálfl Máriának Katalin Rita. Ojvurl János és Nagy Matildnak Zsolt. Ottllk Ilié* és Fekele Évának Lilla. Bjrrs György és Köróra Zita Máriának Zoltán Peter. Hegedűs Zoltán és Varga Evannk Zsolt Tibor, Tóth Ferenc és Kószó Mária Zsuzsannának Gábor Ferenc. Laczkó Gábor és Yagó Rozáliának Magdolna, Kökény Antal János es Rozsnyai Erzsébet Teréziának Zsolt János, Volfard Géza és Ka/.i Erzsébetnek Erika ZUn. Trszlyirts'zki Anrirés és Ba Máriának Andii a. Fazekas István Tibor és Kozmán Margit Murtának Judit. Horváth Jozsei és Kovács Mariának Klára. Rácz ayul* és Máté Máriá Jolánnak Gabriella, Bujáki István és Balog Lídiának Erika. Eszr* Béla és Kiss Mária Zsófiának Béla. Gyuris Ferenc és Komár Máriának Ferenc Tibor. Buborl Lajos és Engl Mária Annának Szilvia, Stlráoskl Sándor és Junász Erzsébetnek Gyózó. Pintér István és Tóth Annának Ágnes, dr. Pozsúr János és dr. Fapp Ilona Rozáliának Melinda. Vnrga Mlhálv és Nagy Margitnak Attila. Dobo MUkl is és Bezdán Mária Anyakönyvi hírek Etelkának Attila. Domokos István Miklós és Kiss Már.a Teréziának István Ferenc, Lukács Árpád és Kollár Évának Zoltán Aron. Czlrákl László Pál es Kovács Juliannának László, Antal Ferenc cs Tóth Klára Zsuzsannának Hajnalka, Sajtos László József os Marton Rozáliának Zsolt. L'rbán István és Leukjcza Juliannának Andrea, Kiszner Vince és Czlnkócr.i Juliannának Tünde, Ábrahám Antal és Ördög Mária Magdolnának Zsolt, Szűcs József Vince és Agod Margitnak Györgyi, Veszelka János és Papdl Irénnek Annamária. Loló Bertalan J4nos és Szabi Irénnek Róbert, Klspál Dszsö és Molnár Edit Magdolnának Angéla nevű gyermeke született. Halálozás: Vetró Sándor, Mészáras János, Bálint András, Bárányi Miklósné Szabó Anna, Tuksa Gyulánó Tamási Mária, Nemeoek Gyula, Bozsó Istvánné Csanádi Julianna, Juhász Hálnó Czene Mária, Harkal Antalné Táborosl Erzsébet, Ördög János, Guba Antal, Király Vince, Farkas Katalin. Buba Helga. Fekete Gábor, Németh Zoltán. Bezdán Istvánné Lukács Franciska, Polgár Lajosné Kucsora Rozália, Szirmai Gyula, Apró Jenő, Fodor András, Ferenc Lajos, Csikós Ferenc, Nagy János, Kerekes Istvánné Osztreuczkl Mária. Gllde Lászlóné Jacsa Margit meghaltak. n. KERÜLET Házasság: Hajdú Sándor és TIpily Anlki Ágnes, Martonosi Ferenc és Biie Lívia Jolán. Egri Miklós István és Ágoston Klára házasságot kötöttek. Halálozás: Losoncz Lukácsné Rácz Rozália, Nehéz Aladámé Horváth Ilona meghaltak. in. KERÜLET Házasság: Fekete István és Engl Erzsébet, Bíró Imre Mihály és Mazula Julianna Mária, Szemén András és Seres Veronika, Nagyváradi Béla György és Zeke Erzsébet Jolán, Illa Ferenc és Mosonl Maria, Farkas Sándor és Szabó Ilona házasságot kötöttek. Születés: Vineze József és Török Juliannának Andrea. Cserép István és Jónás Vilmának István, Czéfó Dezső és Vlráfh Máriának Zsolt. Kálmán László és Hunteleki Judit Klárának Zsolt, Nyárt Antal és Süli Honának Imre. Pápai Mihály László és Horváth Erzsébetnek Péter Szilárd, Varga Antal és Kónya Mária Piroskának Katalin Mariann, Nyárt István és Balogh Erzsébetnek Mária, Kovács Oábor és Szendi Erzsébet Máriának Gábor, Buha András és Zakar Annának Helga nevű gyermekük született. Halálozás: Mészáros József György, Bus Józsefné Almásl Rozália. Bakó Sándor. Savanya Illés, Fürdők Dezső, Huszta Julianna, Szabó György, Lusztig Gyula, Szántó Győző, Kovács Gábor, Almási Julianna, Orosz Gyula Jánosné Hunyár Izabella, Hajagos Erzsébet, Kecskeméti •ránosné Király Julianna meghaltak. Raktár, üzlet pályázat révén A tétel a kétszer kettővel egyenlő: vásárolunk, eladunk — vagyis kereskedünk. Hogy milyen felszereltségű üzletben és hogyan, af a kereskedelmi kulturáltság fokmérője. Hozzátartozik ehhez természetesen az áru minősége és annak csomagolása és még sok „apróság", ami az eladók és a vásárlók kölcsönösen jó kapcsolatát eredményezi. A kereskedést éppúgy tanítják és tanulni kell, mint a fogtechnikusságot vagy a kéményseprést. Az is magától értetődő, hogy világos, jól áttekinthető, tágas és nagy választékú, áruval bőségesen megrakott üzletben jobban érzi magát a vásárló és az eladó, mint azokban a boltocskákban, amelyeknek mar, vagy egyáltalán nem lehet kirúgni az oldalát, hogy bővítsék, korszerűsítsék. lózat fejlesztése, noha minden egyszázalékos forgalomnövekedésből 0,5 százalékot lenne indokolt hálózatfejlesztésre fordítani. Ott vannak viszont a vállalati nyereséget körülhatároló szabályzók, amelyek kötnek és köteleznek. E Napjainkban még ott tartunk, hogy Csongrád megyében az üzlethálózat 60 százaléka kis boltocskákból áll. Látszatra ennél jobb a kép Szegeden, de nem a lakosság létszámához, a vásárlóerőhöz mérten. Nem lehet úgy benyitni egyetlen kereskedelmi vállalathoz sem, hogy a tájékozódás első öt percében ne kerüljön szóba az üzletek szűk, korszerűtlen volta, természetesen a jobb körülmények megteremtésének küzdelmei mellett. Az új üzleteknek örülünk, a régebbiek csinosítását, körülményeik javítását tudomásul vesszük, a terjeszkedésre mindenképpen alkalmatlanokat viszont úgy kell vennünk, ahogy vannak. Azokra legfeljebb költeni lehet — és költenek is —, mégsem lesznek kielégítőek. Ezek az átvett örökségek a kapitalista kereskedelem felszámolásából származnak. De mondjuk ki kereken: amikor lakásépítésre sem jutott elég pénz, hogyan jutott volna új üzletekre? Ami újat üdvözölhetünk azóta Szegeden, az csak rövid 10— 12 esztendőre tehető. Mára viszont utolért bennünket egy másik „tehetetlenség": nem tudunk elég gyorsan lépni az igényekkel. Altalános a megállapítás, hogy az üzletek forgalma Csongrád megyében és Szegeden egyaránt növekszik, ez év első negyedévében 8,6 százalékkal. A forgalomtól elmaradt a kereskedelmi háJavaslatként sokszor elhangzott már különböző fórumokon, hogy azok a cégek, nagy vállalatok, amelyek raktárnak használnak Szeged belvárosában üzletnek való helyiségeket, azokból költözzenek ki, építtessenek maguknak raktárakat, sót összefogással raktárkomblnátot. Csak a ruházati nagykereskedelem 4 ezer 100 négyzetméter belvárosi területen zsugorodik Szegeden, amelyből kiskereskedelmi célra alkalmas lenne 2 ezer 700 négyzetméter kész helyiség. Hogy miért a zsugorodás? Azért, mert ez a raktározási állapot tovább nem fejleszthető, é6 régen korszerűtlen, s ma már akadálya a nagykereskedelem fejlődésének. A problémák megoldására vannak ugyan jó kereskedelempolitikai alternatívák, de a nagykereskedelmi raktárépítés továbbra is kilátástalan, mert megvalósításához nincs kellő anyagi alap. Miért? Az érintett nagykereskedelmi vállalatok készítettek egy beruházási programot 32 ezer 61 négyzetméter alapterületű raktárra, amelynek költsége 170 millió forint. Ebből Szeged város tanácsa magára vállalt 24 milliót, a többi vállalati alapból, hosszú lejáratú hitelből, és a Belkereskedelmi Minisztérium támogatásából tevődne össze. Csakhogy a szóban forgó vállalatoknak elsősorban forgóeszköz feltöltési kötelezettségei miatt nincs ennyi pénzük rá. Ezért új, szerényebb beruházási programot állítottak össze másodszorra, de annak realizálása máris áttolódott jövőre. A csökkentett program azonban nem javította lényegesen a megvalósítás lehetőségeit, mert a forgóeszköz-fejlesztési problémák változatlanul megmaradnak. A beruházáshoz szükséges saját pénzügyi fedezet megteremtése ugyanis nem teszi lehetővé a forgalommal arányos fejlesztést. Nem maradhat megoldás az, hogy egyszázalékos forgalomnövekedésre éveken át csak 0,1 százalékos eszközfejlesztés jusson. Számolhatunk tehát közelesen arra, hogy Szeged belvárosában elfoglalt üzlethelyiségek jelenlegi raktár mivoltukból csak kivetköződnek, s a felszabadult helyiségekkel számolhat a város kereskedelme. Ha ehhez hozzávesszük azt a pályázatot kiskereskedelmi rendeltetésű üzletek építésére is, állami támogatással, amelyet a Belkereskedelmi Minisztérium bírál el, akkor kereskedelmünk jelentőset lép előre a fejlődésben. Miről van szó? Kétezer négyzetméteren újabb ABC-áruház Szegeden. Építkezésének kezdete: 1973. Lakberendezési áruház 3 ezer négyzetméter alapterületen. Érdekelt fél Szeged. A beruházást 1974-ben kell kezdeni. Tanulóképző ABC-áruház, ugyancsak Szegeden, 1300 négyzetméter alapterületen. A pályázó város szintén Szeged. A pálya nyílt Az ér rajta célhoz, aki igényesen vállalkozni mer a beruházás jogáért. Elvégre ott tartunk már, hogy ne csak tartsuk a markunkat, hanem valamiért adjunk is valamit. S aki ebben jól jár, az a kereskedelem és a vásárló. Lődi Ferenc A rézlelőhely „aranyfedele" Üj lelőhellyel gazdagodott Kazahsztánban az Irtisz menti gazdag aranyvidék. Érdekes, hogy ezen a helyen több éven át csak rezet bányásztak. Az aranytartalmú réteg a felülethez közel húzódik, ezért nyíltszíni fejtéssel is kitermelhető. Miután lefejtették a kuszmurini rézlelőhely „aranyfedelét", hozzálátnak majd a szakemberek szerint igen gazdag rézkészlet kitermeléséhez is. (MTI) 9. A SZINDIKÁTUS URAI Bili Davidson chicagói újságíró így írt: „A borjúhúst a szindikátus mészárszékeiből a szindikátus teherautói hozzák, a szindikátus szakácsai készítik el a szindikátus üzemeiben gyártott konyhai gépekkel, és a szindikátus saját gyártmányú edényeiben tálalják a szindikátus hoteljeinek, moteljeinek éttermeiben." Jaj annak, aki nem hajlandó „együttműködni" a szindikátussal. Néhány évvel ezelőtt egy Arthur Adler nevű kereskedő felháborodott azon, hogy Giancanaék arra akarták kényszeríteni: vásároljon tőlük. Nagy hibát követett el, érintkezésbe lépett a rendörséggel. Holttestét két hónap múlva találták meg a város csatornahálózatában, borzalmas kínzások nyomaival. 1919 óta — mint akkor a rendőrség megállapította — Adler volt a Cosa Nostra 941. megtorlatlan áldozata. A gengszterek rendszerint nem váratlanul gyilkolnak, hanem félreérthetetlen fenyegetések után. Mindössze arra vigyáznak, hogy ne legyen jelen harmadik személy, amikor a szóbeli zsarolással megbízott ügynök ilyesmit mond valamelyik kiszemelt áldozatnak: — Kár lenne uram, ha ön vagy valamelyik családtagja autószerencsétlenség áldozata lenne. Nem lehet eléggé ismételni: a gengsztervilág és a „tisztes Amerika" összefonódásának szinte jelképe, hogy a vezérek háborítatlanul élő, dúsgazdag és jobbára országszerte ismert emberek. Detroit jelentős részét a szicíliai születésű, 65 éves Joe Zerilli látja el péksüteménnyel, Raymond Patriarca, a bostoni főnök hatalmas hotelhálózat tulajdonosa. A philadelphiai alvilág ura, Angelo Bruno nagykereskedő, Pittsburghé John La Rocca építési nagyvállalkozó, a „Háromujjú", Thomas Luchese egy nagy New York-i ruházati kombinát tulajdonosa, és így tovább. A bűnszövetkezetnek — ez is hozzátartozik a szicíliai hagyományokhoz — rögzített taglétszama van. Üj tagot csak minden második évben vesznek fel, és akkor is kizárólag a különböző okokból elhunytak helyére. Márpedig a maffia tagjainak igazán számtalan elhalálozási lehetőség és forma juthat osztályrészül. Esetenként pótfelvételeket tartanak a kisebb rangú lebukottak helyére is, de erre, a rendőrségbe és más magas közhivatalokba beépült CN- (Cosa Nostra) emberek miatt ritkán van szükség. Az FBI, a szövetségi nyomozóiroda, különböző jelek alapján biztos abban, hogy a bűnözési monopóliumnak a szervezett taglétszámnál sokkal több ember dolgozik — sokszor anélkül, hogy fogalma lenne a CN irányításáról. A látszólagos rejtély nyitja: az egyszerű tagok maguk is kisebb-nagyobb, a szervezethez nem tartozó bandák vezérei. Magas fokon nem, de a „közlegények" felvételekor a CN szívesen választ, börtönviselteket. Bebizonyosodott, hogy akinek már volt komolyabb dolga a rendőrséggel, megbízhatóbb, körültekintőbb. Igaz, a rendőrség figyelheti, de ezt a veszélyt kiegyensúlyozza az, .a szervezet számára életbevágóan fontos körülmény, hogy a büntetett előéletűek jobban zsarolhatók, jobban kézben tarthatók. Mi a „közlegények" és főnökök viszonya? McClellan szenátor, az amerikai törvényhozás különleges bűnüldözési bizottságának elnöke (a bizottságot éppen a Cosa Nostra büntetlensége miatt felháborodott közvélemény nyomására hozták létre néhány esztendeje) ezt egy interjújában így fogalmazta meg: „A Cosa Nostra egyszerű tagjai kocsin viszik a főnököt, noha nem sofőrök. Fontos üzeneteket továbbítanak, noha nem küldöncök. Tanácsokat adnak az általuk jól ismert részterületről, noha nem tanácsadók. Elkísérik feljebbvalójukat, jellegzetes testtartásban, zsebre dugott kézzel, pedig nem testőrök." Egy ilyen hatalmas hálózatnál, amely ráadásul a világ leggátlástalanabb bűnözőiből áll, természetesen bőven akad belső egyenetlenség, nézeteltérés is. A Cosa Nostra különböző rangú és rendű vezérei nemcsak a rendőrség és a kiszemelt áldozatok, hanem egymás ellen is szüntelenül hadakoznak. A Gyilkosság Rt. rettegett főnöke, Alberto Anastasia szintén egy ilyen belső háború nyomán fejezte be „fényes" pályafutását. 1957. október 25-én „Albert bácsi" belépett az egyik legelőkelőbb New York-i szálloda, a Hetedik Avenue és az Ötvenötödik utca sarkán levő Park Sheraton Hotel fodrászszalonjába. Kedélyesen tréfálkozva ment végig a földig hajló alkalmazottak sorfala között, és kényelmesen elhelyezkedett a 4-es számú süppedő bőrfotelben. Anastasia kéjesen hátradőlt, élvezte a szeszes masszázst, amikor két elegáns férfi lépett a műhelybe. Az egyetlen, ami furcsa volt rajtuk, hogy kabatjukat nem vetették le, sőt, különlegesen nagy méretű, felhajtott gallérjukat sem hajtották vissza. Fekete bőrkesztyűjük is a kezükön maradt. (Következik: Albert bácsi halála)