Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

VASÁRNAP, 1972. JtNlUS L 3 Pedagógusnapi kitüntetések A pedagógusnap alkalmá­ból a Csongrád megyei ta­nács székházában dr. Ko­mócsin Mihály tanácselnök tegnap délelőtt átadta a művelődésügyi miniszter ki­tüntetéseit Szeged és Csong­rád megye' munkában ki­tűnt pedagógusainak, okta­tásügyi dolgozóinak. Az ün­nepséget, amelyen megjelent dr. Ozvald Imre. a Szeged városi pártbizottság titkára és Papp Gyula, a Szeged városi tanács elnökhelyette­se is, Hantos Mihály, a me­gyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Szegedről és a szegedi járás­ból Böszörményi Anlalné, a szegedi közgazdasági szak­középiskola szaktanítója, Duba Gyuláné, a Madách utcai általános iskola taná­ra, Duzsik Józsefné, a pető­fitelepi általános iskola nap­közi otthonának vezetője, Esik Zoltán, a Radnóti gimnázium tanára, Gubacsi Béláné az algyő-farkiréti ál­talános iskola tanítója, Gu­lácsi János, az újszentiváni általános iskola tanára. Ka­rácsonyi Ilona, a sövényhá­za-kisszeri általános iskola iskolavezetője, Kovács Jó­zsefné, a Béke utcai általá­nos iskola szakfelügyelője, Lengyel Jánosné, a Rózsa Ferenc sugárúti általános is­kola tanítója, Megyesi La­jos, a Csongrád megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának főelőadója, Merx Endréné, a Hajnóczy utcai napközi otthonos óvoda óvó­nője, Nádas László, a Tö­mörkény gimnázium tanára, dr. Suki Béláné, a Mező Imre általános iskola taná­ra, Szilágyi Dezsőné, az ásotthalmi napközi otthonos óvoda vezető óvónője, Tit­kos Lajosné, a Hámán Kató általános iskola tanítója, Vántus Istvánné, a Szeged városi tanács művelődésügyi osztályának főelőadója és özv. Vida Károlyné, a Csa­nádi utcai napközi otthonos óvoda vezető óvónője. Kiváló Dolgozó kitünte­tést kapott Szegedről és a szegedi járásból Blidár Jó­zsefné, az Odessza körúti óvoda dajkája, Farkas Irnré­né, a kiskundorozsmai álta­lános iskola hivatalsegéde, Hajdú Mihályné, a gedói általános iskola konyhájá­nak dolgozója, Nagy Ernő­né, az Ády Endre kollégium gazdaságvezetője, Simon Já­nosné, a Zrínyi Ilona általá­nos iskola konyhájának dol­gozója, Sólya Szilveszterné, a központi napközi otthonos konyha dolgozója, Somogyi Károlyné, a napközi ottho­nos konyha gazdaságvezető­je és Szűcs Ferencné, a Ma­jakovszkij kollégium sza­kácsnője. Miniszteri dicséretben ré­szesült dr. Balla Györgyné, a Rózsa Ferenc gimnázium tanára, Balogh Györgyné, a deszki óvoda óvónője, Fe­rencfalvi Kornélia, a Zalka Máté általános iskola taná­ra, Hódosi Zoltán, a balás­tyai általános iskola igazga­tóhelyettese, Honti György­né, a Majakovszkij kollégi­um igazgatóhelyettese, Ke­reszthegyi Irén, a fodortele­pi óvoda vezető óvónője, Kishalmi Zoltánné, a Szillé­ri sugárúti általános iskola tanára, Kocsis Mária, a szó­regi óvoda szakfelügyelője, Móra József, az Ifjú Gárda, ifjúsági város szakoktatója, dr. Riesz Béláné, a Liszt Ferenc zeneiskola tanára, Szabados Mártonné, az Arany János utcai óvoda vezető óvónője, Szécsi Szil­veszter, a Radnóti Miklós gimnázium tanára, Zsadányi N. Árpádné, a Siketek álta­lános iskolájának gyermek­felügyelője és Zsivola Jó­zsefné, a Gera Sándor ál­talános iskola tanítója. A Szeged városi tanács székházában tartott pedagó­gusnapi ünnepségen Kovács József, a művelődésügyi osz­tály vezetője köszöntötte a pedagógusokat, majd Baló Ilona, a KISZ városi bizott­ságának titkára KlSZ-kitün­tetéseket adott át az ifjúsá­gi munkában kitűnt pedagó­gusoknak. Aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott Ko­vács Lászlóné, a főiskola kollégiumi igazgatója, Tóth Gyuláné, a Majakovszkij kollégium igazgatója, Bics­key Dezsőné. a Tisza-parti gimnázium tanára és Bak István, az erdészeti szakkö­zépiskola tanára. Ezután Kovács József ki­hirdette a művelődésügyi osztály pályázatának ered­ményeit. Az első díjat az idén a bíráló bizottság nem adta ki. Második díjat nyert Kovács László és Szécsi Szilveszter, a Radnóti Miklós gimnázium tanárai, Mészáros Istvánné, a Dózsa György általános iskola, Tö­rök Károlyné, a Zrínyi Ilo­na általános iskola pedagó­gusa. Harmadik díjat kapott Lábodi Lászlóné és dr. So­mi Imréné, a Dózsa György általános iskola pedagógusai, Udvarhelyi Ferencné, a Gárdonyi Géza általános "is­kola tanára. Negyedik díjat kapott Lisztes Lászlóné, a petőfitelepi l-es számú ál­talános iskola és Tóth Pál­né, a ságváritelepi általános iskola, valamint Magyari Zsolt, a Rózsa Ferenc gim­názium pedagógusa, Molnár Géza és dr. Varsányi Zol­tán, a gépipari szakközépis­kola pedagógusai és Zsa­dányi Nagy Árpád, a Ság­vári gyakorló gimnázium ta­nára. A pedagógusnap alkalmá­ból az egészségügyi minisz­ter az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. ado­mányozta dr. Berencsi György egyetemi tanárnak, a közegészségtani intézet igazgatójának, dr. Kiszely György egyetemi tanárnak, a biológiai intézet igazgató­jának, dr. Sávay Gyula egyetemi tanárnak, az or­vostudományi kar dékánhe­lyettesének és Farkasné dr. Pettkó Emma adjunktusnak. A tudományos diákköri munkák vezetése terén elért eredményeiért a művelődés­ügyi miniszter dicséretben részesítette dr. Csanda End­re docenst és dr. Szendrei Kálmán adjunktust. A tu­dományos diákköri konfe­rencián elért eredményeiért Kasler Miklós IV. éves or­vostanhallgatót és Lózsa Al­bert IV. éves orvostanhall­gató a Művelődésügyi Mi­nisztérium és a KISZ Köz­ponti Bizottságának fődíjá­val tüntették tó. A Szegedi Tanárképző Fő­iskolán a pedagógusnap al­kalmából az Oktatásügy Ki­váló Dolgozója kitüntetést kapta dr. Kóbor Jenő főis­kolai tanár, dr. Palásti László vezető nyelvtanár és dr. Mosonyi Kálmánné gya­korló iskolai szakvezető. Kiváló Dolgozó kitüntetés­ben részesült Dóczi Mihály műszaki és gondnoki cso­portvezető, Rigó Béla fűtő, Horváth Istvánné takarító és Török Istvánné szakács. Miniszteri dicséretet kapott dr. Vidács Ferenc, dr. Kallós Gábor és dr. Kovács Zoltán főiskolai adjunktusok, vala­mint Bálint Ferenc szakve­zető tanár és Kecse Nagy Sándorné tanító. Pedagógusnapi ünnepséget tartott tegnap délelőtt a KISZ Csongrád megyei bi­zottsága és a Magyar Úttö­rők Szövetsége megyei el­nöksége is. Átadták a kitün­tetéseket azoknak a pedagó­gusoknak, akik hosszú idő óta vezetik az ifjúsági szer­vezeteket, kiváló munkát végeznek a fiatalok nevelé­sében. Ifjúságért érdeméremmel tüntették ki dr. Szemere Györgynét, a Szegedi Állami Védőnőképző Intézet igazga­tóját, Mucsi Erzsébetet, a szegedi Rózsa Ferenc gim­názium igazgatóhelyettesét. Üttörővezetöi érdemérmet kapott dr. Veszprémi László, a szegedi Tanárképző Főis­kola I. sz. gyakorló iskolájá­nak igazgatója, Kiss Ernő, a szegedi Gera Sándor álta­lános iskola úttörőcsapatá­nak helyettes vezetője, dr. Voss Zoltánné, a szegedi Dózsa György általános is­kola úttörőcsapatának veze­tője és dr. Katona Ferenc­né, a sándorfalvi általános iskola úttörővezetője. 260 ezer plusz OTP Cím az apróhirdetések között: valaki lakást ajánl, azonnal beköltözhetőt, Tar­jánban. Többen mindjárt te­lefonálnak, vagy jeligés leve­let írnak. Szegeden jelenleg 6500 jogos lakásigénylő van, mindegyikük azonnal szeret­ne kényelmes otthonba köl­tözni. A vételár azonban hor­ribilis. Hát kik kapnak lakást az államtól? Kik azok, akik alighogy megmelegedtek, máris százezreket akarnak keresni mások szorultságán? Jelige után megtu­dom a cí­met. Klapcsik Istvánné, Fel­támadás utca 15. Tarjáni új lakást kínál eladásra. Hon­nan van egy Feltámadás ut­cai lakosnak Tarjánban la­kása? — Nem az enyém, enge­delmével, a lányomé. Csóti Miklósnéé. Akar vele be­szélgetni? — éppen itt van, borsót fejt, — fogad az asz­szony a sötét, udvari, köves szobában. A félhomályban megpillantom a fiatal nőt. — Érdekli a lakás? El­adó. Szentivánon szeretnék családi házat venni. Kiköl­töznénk, anyuka jobban tud­na vigyázni a gyerekre. — Mennyit kér érte? — 150 ezer plusz OTP-át­vállalás. Nem adom olcsób­ban, ne is kérje. Bolond len­nék ... — Maga mennyiért kap­ta? Idős ember fordul felém: — Mit érdekű ez magát? Leszázalékoltak, disznót akarok hizlalni. Eladni talán bún? Tudtommal nem tör­vényellenes — vagy talán igen? — Hány levelet kaptak? Van komoly jelentkező? — Hetet. Nincs még aján­lat, de biztosan lesz. — Miért kért lakást, ha tudta, hogy úgyis eladja? — kérdem Csótinét. — Azelőtt ebben a szoba­konyhában öten szorongtunk. De a. tíz emelet sem jó ne­kem ... Az ajtó névtábláján: Zsi­kai András. Tarján 205. I. emelet 3. — Ugye a hirdetésre jött? — kérdi a feleség. — Igen, de nem magán­ügyben. Szeretném megtudni az indítékait: miért árulja a lakást? — Nincs ebben titok: a fűtés miatt. Két kisgyere­kem van, állandóan megfáz­nak. Magánházat szeretnénk, mindig azt akartunk. Van egy kis gyűjtött pénzünk, azzal kipótoljuk a vételárat. — Mennyit kérnek? — 260 ezer plusz OTP­átvállalást. Nem sok. — Mennyiért kapták? — Mennyiért is? Ügy ti­zenhatezer körül kellett be­fizetni. Ez szövetkezeti ugyanis. — Nem sokallja az árat? — Ugyan! Ha nem adják meg a 260 ezret, tárgytalan az egész. — És a gyerekek megfázá­sa, a fűtés kétszázezer alatt nem számít? ért. Napokkal előbb mond­tam fel a Magas- és Mély­építő Vállalatnak, norma csoportvezető voltam, 2660­at adtak. — És ez nem volt elég kettőjüknek? — Kérem, ne feszegesse, magánügy. — Az is, hogy mennyit kér? — Igen.;. Elégedjen meg annyival: mellettünk 250 ezerért plusz OTP-átválla­lásért kelt el ugyanilyen la­kás. Én sem akarok rosszul járni. — Hova mennek, ha el­adják? — Visszaköltözünk a szü­lőkhöz, amíg összeszedjük magunkat — És most már könnyű lesz együtt? — Hát KINEK MI KÖZE HOZZÁ? a távlati terv Tárgyalások a Haldex tevékenységéről Eryk Porabka, a Lengyel Népköztársaság bánya- és energiaügyi miniszterének első helyettese, valamint Menyhárt László nehézipari miniszterhelyettes június 2-án és 3-án Budapesten tárgya­lásokat folytatott a Haldex lengyel—magyar részvény­társaság tevékenységéről. Megállapították, hogy a vál­lalat egyenletesen fejlődik. A szén termelése tavaly el­érte az eddigi csúcsot, a vál­lalat fennállása óta először nyertek 400 ezer tonna sze­net. Megfelelően haladnak a beruházások is. Elismeréssel nyilatkoztak azokról a táv­lati tervekről, amelyeket az üzemek nyersanyagbázisá­nak és késztermék-átvételé­nek biztosítására létrehozott munkacsoport dolgozott ki 1990-ig. Tájékoztató A telek-, a lakás­és az üdülőtulajdon bejelentéséről A múlt év végén kiadott rendelkezés szerint június 30-ig be kell jelenteni és nyilvántartásba kell venni a telek-, a lakás- és az üdülő­tulajdonokat. A megállapí­tott határidő közeledtével a Pénzügyminisztérium tájé­koztatója felhívja a figyel­met a bejelentésre vonatkozó főbb szabályokra. Bejelentésre az a személy (család) kötelezett, akinek az ország területén bárhol be­építetlen lakó- vagy üdülő­telke, illetve egynél több la­kástulajdona, vagy egynél több üdülőtulajdona van. A tulajdonjogi kérdéseket sza­bályozó új rendelkezések szerint a házastársakkal együtt lakó, nagykorú nőt­len. hajadon gyermekek tu­lajdona is beszámít a család együttes tulajdonába. Nem kell bejelentést tenni akkor, ha a személyi, családi tulajdonban nincsen beépí­tetlen telek és csak egy la­kás- s egy üdülőtulajdon van. Nem kell bejelentést tenni azoknak sem, akik már eleget tettek a telekadóról szóló rendeletben előírt kö­telezettségüknek. Amennyi­ben azonban az adóbevallás­ban foglaltakhoz képest a családi vagy a tulajdonvi­szonyban változás történt, úgy újabb bejelentést kell tenni. A rendelkezés szerint lé­nyeges változás: a korábbi telekadó bevallásokban nem kellett kitérni arra,, hogy a beépített telken levő lakó­házban vagy üdülőben a tu­lajdonosnak hány lakása, il­letve üdülőtulajdona van, most ennek ki kell tűnnie a bejelentésből. A minisztérium tájékozta­tója ismételten felhívja a fi­gyelmet, hogy az arra köte­lezettek bejelentésüket leg­később 1972. június 30-ig tartoznak megtenni állandó lakóhelyükön a tanács vég­rehajtó bizottsága pénzügyi szakigazgatási szervénél. Ab­ban az esetben, ha az ingat­lan nem a tulajdonos állan­dó lakóhelyén van, akkor a bejelentés egy példányát meg kell küldeni az ingatlan fek­vése szerinti pénzügyi szer­vekhez is. A bejelentés el­mulasztása. vagy valótlan adatok közlése — mint isme­retes — szabálysértési eljá­rást von maga után. EMBERNEK VALÓ HELY — Halló, az „Azon­nal át­adó"-jel­igét ön hirdette? — Igen. Maga komoly ér­deklődő? — Mennyiért adja? — Van kéremalásan két szoba gázfűtéssel, garázs, természetesen teljes kom­fort. A belvárosban. Higgye el, nem sok érte a négyszáz­ezer, jól jár vele. — Nagyon magas összeg. — Mit akar? Legalább embernek való hely, nem olyan, mint amilyeneket a tarjáni bérkaszárnyában ta­lál. Ez kérem exkluzív. De mondja, lakást akar vagy bájcsevegni? És letette. Újból hívom, de nem árulja el a nevét. „ÖSZI ÁTADÁS" Bemutat­kozom. A fiatal, harminc érthetően Sándor. körül járó férfi mondja: Erdei (Odesszai krt. 18,/E). — Megmondaná, mikor kapták a lakást? — Három éve. — Azelőtt hol laktak? — A szülőknél. Nem volt könnyű együtt, örültünk, hogy a sajátunkban élhe­tünk. — Hát akkor miért vál­nak meg tőle? — Anyagiakra van szüksé­günk. Kell a pénz. — Gyerekük van? — Nincs. De ketten nem keresünk sokat. A feleségem ,a husiparnal van, havi iöOU­Végig­jártam vagy tíz áruba­bocsátott lakást. Volt olyan tulajdonos, aki mihelyt meg­tudta, hogy nem magán-, hanem közügyben kellene szólni — megnémult. Egyet­len mondatot hajtogattak: kinek mi köze hozzá, az el­adást a törvény nem tiltja! Valóban, a lakásokról szóló új törvény megengedi az adásvételt. Kár, hogy a nat gyobb szabadság révén ta­lán túlságosan nagy enged­ményt tett a manipulátorok­nak. Azt, hogy visszaélje­nek a feszült lakáshelyzettel. Mert mit gondoljon az em­ber az olyanokról, akik kér­vények sorozatát írják a la­káshivatalhoz, a tanácshoz, a vállalatánál és mindenütt igyekeznek „baráti segítsé­get" kicsikarni. Minden kö­vet megmozgatnak, telesírják a papírt tarthatatlan helyze­tükről — aztán a beköltözés után néhány hónappal, év­vel csak azon törik a fejü­ket: miként csináljanak mi­nél nagyobb tőkét abból a kedvezményből — a szövet­kezeti vagy az OTP-lakásból — amit az állam nekik ked­vezménnyel juttatott. Er­deiék visszamennek a ma­mához, mit sem törődve a iakáskérelemben hangozta­tott indokaikkal. Az állam áldozatkészsége és önzetlen­sége így átváltható százez­rekké. Az álcázott okok mo­solyogni valók. Erdei Sán­dor azt mondta: „Azért me­gyünk el, mert ide jön az új híd, vége lesz a nyuga­lomnak." Igaz, vannak olyan hely­zetek, amelyekben muszáj a kétszobás, másfélszobás la­kásból nagyobba költözni, mert a sok gyerek, a meg­nőtt család számára szűk a hely. Mint a napokban hir­dető Fodor Károlyék, a Tarján 305.. vagy Hegyesi Istvánék, Tarján 325. eseté­ben. Törekvésüket megért­jük, a busás hasznot, amit felszámítanak (hovatovább ez nálunk teljesen termé­szetesnek számít) már ke­vésbé. De a többi indok csak a tiltakozás és a harag felkel­tésére jó... Matku István

Next

/
Thumbnails
Contents