Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-16 / 140. szám

PÉNTEK, 197%. JÚNIUS 16. Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) molásáért, a palesztinai nép törvényes jogainak érvénye­sítéséért, a közel-keleti helyzet politikai rendezésé­ért. C A Központi Bizottság megállapítja: a nem­zetközi politikai események egyre jobban bizonyítják a Szovjetunió és a szocialista országok — közöttük ha­zánk — külpolitikai vonal­vezetésének helyességét. A számunkra kedvező folya­matok azonban nem éb­reszthetnek illúziókat ben­nünk, mert az enyhüléssel szemben álló erők még je­lentősek. Az előttünk levő nagy nemzetközi feladatok megkövetelik, hogy még kö­vetkezetesebben oldjuk meg a szocializmus építésének soron levő tennivalóit. A Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal szo­ros szövetségben küzdünk az agressziók felszámolásáért, a békés egymás mellett élés­re, a nemzetközi biztonság erősítésére Irányuló politi­kánk érvényesüléséért. II. A Központi Bizottság a X. kongresszus határozatának megfelelően megtárgyalta az allami oktatás helyzetéről es fejlesztésének feladatai­ról szóló jelentést és meg­állapította : 4 Az állami oktatásban népünk a felszabadu­lás óta évszázados mulasz­tasokat pótoló történelmi jelentőségű eredményeket ért el. A volt uralkodó osz­tályok műveltségi monopó­liumának felszámolásával, az oktatásügy demokratizá­lásával, tartalmának szocia­lista szellemiségével minő­ségileg új iskolarendszert teremtettünk. Mindez hoz­zájárult szocialista hazánk, társadalmi-gazdasági éle­tünk fejlődéséhez, népünk alkotó energiájának kibon­takozásához, társadalmunk tudati és kulturális fejlődé­séhez. Az állami oktatás az el­múlt negyedszázadban ha­zánk fejlődését 260 ezer fel­sőfokon, 975 ezer középfo­kon végzett szakember, 754 ezer szakmunkás képzésével segítette. Az esti és a leve­lező oktatás százezrek szá­mára nyitotta meg az utat a műveltség megszerzéséhez munkájuk végzése mellett. Az állami oktatás eredmé­nyei nemzetközi összehason­lításban is megállják helyü­ket. A fejlődés eredmenye­ként ma már a megfelelő korosztály 60 százaléka óvo­dás, 90 százaléka elvégzi az általános iskolát, 70 százalé­ka középfokú, 7 százaléka felsőfokú tanulmányokat vé­gez. A szocialista köznevelés fejlesztésében kiemelkedő a pedagógusok szerepe. Áldo­zatos munkával, eredménye­sen oktatják és nevelik n felnövekvő nemzedéket, ta­nították és tanítják a felnőt­teket, s tevékeny részesei a közéletnek. Pártunk, társa­dalmunk bizalommal van irántuk és épít munkájukru a jövő nagy feladatainak megoldásában is. 2mg A Központi Bizottság • értékelte az 1061. évi Iskolareform megvalósítását. Megállapította, hogy első­sorban az oktató munkában értünk el lényeges előrehala­dást. növekedett az oktatás hatékonysága. A reform alap­elvei — az oktatás korszerű­sítése. a gyakorlattal való kapcsolatának erősítése, a szocialista nevelőmunka Ja­vítása — helyesek és tovább­ra is érvényesek. A Közporítl Bizottság a je­lentós eredmények mellett azt ls megállapította, hogy a helyesen megszabott felada­tok egy részének megvalósí­tását. személyi és tárgyi fel­tételek hiánya gátolta. A kö­zépfokú oktatás általánossá tételének gyors megvalósí­tásával és a gimnáziumi po­litechnikai oktatással kapcso­latos elképzelés nem volt reális. 3 Oktatásügyünk tovább­• fejlesztését a szocializ­mus magasabb szinten törté­nő építése, a tudományos­technikai forradalom huzai kibontakoztatása sürgetően igényli. Allami oktatási rendsze­rünk kettős feladat előtt áll. A közeljövőben a jelenleRi szervezeti kereteken belül kell fejleszteni, korszerűsíteni, az oktatást. Ugyanakkor a most meginduló korszerűsí­téssel összekapcsolva hala­déktalanul el kell kezdeni és néhány év alatt kl kell dolgozni az lskolarendszer távlatl fejlesztésének koncep­cióját. A Oktatási intézménye­lnkben a túlméretezett tananyag nemcsak felesleges megterhelést okoz a pedagó­gusoknak és a diákoknak, hanem gátolja a tanulók ön­álló gondolkodási készségé­nek fejlődését, a tanult isme­retek aktív felhasználását is. A tudományos-technikai fejlődés mai szakaszában iskoláink csak úgy felelhet­nek meg a társadalmi köve­telményeknek, ha az alap­vető ismeretek tanítására törekszenek, ha a tanulók gondolkodását fejlesztve ki­alakítják a továbbtanulás igényét és képessé teszik őket a folyamatos önműve­lésre. A különböző iskolatípu­sok jelenlegi tananyagát csökkenteni és korszerűsíte­ni kell. A tartalmi korsze­rűsítés során nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a gaz­dasági, politikai ismeretek oktatására, az állampolgári nevelésre. A tananyagot úgy kell megállapítani, hogy a tanulók kötelező iskolai elfoglaltsága a jelenleginél kisebb legyen. A szakmai képzésben az elméleti alapokra, a mun­kafolyamatok egészének át­tekintésere és olyan gyakor­lati ismeretek tanítására kell helyezni a hangsúlyt, amelyek lehetővé teszik a munkahely speciális köve­telményeihez való gyors al­kalmazkodást. C Iskoláink szocialista szellemben nevelik a fiatalokat. Tanulóifjúságunk iskolai munkája és munka­erkölcse ma általában ki­elégítő. Mindamellett iskolá­inkban változatlanul a leg­főbb feladut a nevelőmun­ka fejlesztése. Iskoláink alapozzák meg jobban a fiatalok világnéze­tét. A szoclalistá magatar­tás erkölcsi elveinek megis­mertetésével. a közösségi élet fejlesztésével segítsék elő, hogy növendékeink a társadalom hasznos tagjai­vá váljanak. Az iskolai élet­ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeteire, út­törőszervezetekre, a diákön­kormányzatra támaszkodva — minden fokon és minden iskolatípusban — szélesíte­ni kell a tanulóifjúság joga­it, növelve kötelességtuda­tát, felelősségérzetét és fe­gyelmét. Az iskola támogas­sa a tanulók önművelését és segítse a szabad idő kultu­rált felhasználását is. Az ifjúság nevelésében az iskola mellett jelentős sze­repe van az ifjúsági szerve­zeteknek, az iskolán kívüli kulturális intézményeknek és a tömegtájékoztatási esz­közöknek. A köznevelés irá­nyításáért felelős szervek gondoskodjanak ezek neve­lőmunkájának jobb össze­hangolásáról. A fiatalok szocialista ne­velése érdekében erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom minden egyes tagja átérzi fellelősségét a felnövekvő nemzedék sorsáért. Az isko­lai, a társadalmi és a csalá­di nevelés összhangja a fia­talok egészséges szellemi és jellembeli fejlődésének el­engedhetetlen feltétele. 6 Népi államunk politi­• kai feladata, hogy erő­teljesen segítse a fizikai dol­gozók gyermekeinek iskoláz­tatását. Jelenleg a középis­lák első évfolyamain a ta­nulók 55 százalékának, az egyetemeken, főiskolákon az elsőéves hallgatók 40 száza­lékának szülei ma is fizikai dolgozók. A kollégiumokban, a napközi otthonokban, egésznapos iskolákban to­vábbra is elsősorban a fizikai dolgozók gyerekeit kell elhe­lyezni. Emellett növelni kell a magasabb fokú továbbta­nulást elősegítő tanfolyamok Számát is. 7 A Központi Bizottság • állást foglalt az óvo­dák, az egyes iskolatípusok fejlesztési irányainak kérdé­sében: — Az óvodák hálózatát a következő ötéves tervek so­rán jelentősen bővíteni kell, az óvodába nem járó gyere­kek számára iskolaelőkészítő foglalkozásokat kell szervez­ni. — A következő években legfontosabb feladat az ál­talános iskolai oktatás fej­lesztése. Az oktatás színvo­nalát — az egyes iskolák kö­zötti különbségek csökken­tésével, a rosszabb körülmé­nyek között működők hely­zetének Javításával, a tan­anyag korszerűsítésével — emelni kell. — A szakmunkásképzés tartalmi fejlesztése, személyi és tárgyi ellátottságának ja­vítása oktatásügyünk másik fő feladata. A szakmunkás­képzés korszerűsítésére meg­indult munkálatokat gyorsí­tani kell. — A szakközépiskolák a jövőben a szakmai irányuk­nak megfelelő felsőoktatási intézményekben való to­vábbtanulásra készítsék fel tanulóikat. Az ipari és me­zőgazdasági szakközépisko­lákban — mindenekelőtt az igényesebb elméleti megala­pozást kívánó szakmákban — a szükséges gyakorlati idő biztosításával lehetővé kell tenni, hogy a végzett tanulók szakmunkás-bizonyítványt kapjanak. — A gimnáziumi oktatás­ban erősíteni kell az egyete­mi, főiskolai tanulmányokra való felkészítést, azoknak a tanulóknak a számára pedig akik az érettségi után mun­kába kívánnak állni, lehető­séget kell teremteni gyakor­lati ismeretek megszerzésére. Mindkét cél érdekében szük­séges a jelenlegi kötelező tananyag csökkentése és a feltételek megteremtésével — a 2. osztálytól kezdődően — a fakultatív, tárgyak rendsze­rének fokozatos bevezetése. — A felsőoktatásban to­vább kell javítani a képzés minőségét. Az egyetemeken, főiskolákon széles alapisme­reteket kell adni, a specialis­ták képzése a továbbképzés feladata legyen. Az új kép­zési igények kielégítését a meglevő intézmények együtt­működésével és nem új in­tézmények létrehozásával kell biztosítani. Az egyetemi-főiskolai fel­vételi rendszert alapelveinek fenntartásával kell tovább­fejleszteni. — Az esti és a levelező képzési formák nélkülöhetet­len szerepet töltenek be az­zal, hogy lehetővé teszik a tanulást azok számára Is, akik valamilyen ok miatt nem tudnak részt venni a nappali képzésben. Az esti és a levelező oktatásnak fontos szerepe van az egyre inkább általános szükségletté váló továbbképzésben is. Ezért megfelelő ösztönzéssel is tá­mogatni kell a dolgozók munka melletti tanulását. Valamennyi társadalmi szer­vezetnek, az üzemek, válla­latok. intézmények vezetői­nek elő kell segíteniök az es­ti és levelező képzés lehető­ségének kihusználását és a munka melletti tanulás er­kölcsi és anyagi megbecsülé­sét. — A szakemberek to­vábbképzéséért a munkahe­lyek vezetői a felelősek, a továbbképzés feltételeit az oktatási intézmények bizto­sítsák. O A középfokú és felső­oktatási intézmények­ben továbbtanulók létszá­mát a népgazdaság szak­emberszükséglétével össz­hangban kell meghatározni. Mivel 1977-ig az általanos iskolát végző korosztály lét­száma csökken, és a 80-as évek elejéig stagnál, ^foko­zottan törekedni kell arra, hogy a továbbtanulók ará­nya növekedjék. Ezen belül különös gondot kell fordíta­ni arra, hogy az általános iskolát végzett lányok közül minél többen tanuljanak to­vább a középfokú oktatási intézményekben, a szakkö­zépiskolákban, a szakmun­kásképző intézetekben. O Lényegesen javítani kell ' • oktatási rendszerünk személyi és tárgyi feltétele­it. — A köznevelés tovább­fejlesztése érdekében von­zóbbá kell tenni a pedagó­gushivatást és életpályát. Az élet- és munkakörülmények megfelelő színvonalával elő kell segíteni, hogy a fiata­lok nagyobb számban vá­lasszák a nevelői hivatást. — Emelni kell a pedagó­gusképzés színvonalát, ki kell dolgozni a továbbkép­zés új rendszerét, s a peda­gógusokat érdekeltté kell tenni továbbképzésükben. A továbbképzés bázisai a meg­felelő felsőoktatási intézmé­nyek legyenek. — Növelni kell a pedagó­gusok, a tantestületek önál­lóságát. Lehetővé kell ten­ni, hogy az előírt pedagó­giai-tantervi célok és köve­telmények eléréséhez legjob­ban megfelelő módszereket a pedagógusok maguk vá­laszthassák meg. — Az oktatásügy fejlesz­tése kiemelt társadalmi fel­adat, amelyre a következő ötéves tervekben a nemzeti jövedelemnek a jelenleginél nagyobb hányadát kell biz­tosítani. Ugyanakkor gon­doskodni kell arról, hogy a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközöket hatéko­nyabban használják fel. — A köznevelés irányítá­sát valamennyi szinten meg kell javítani. A kor­mányszervek erősítsék mind az általános pedagógiai, mind a szakirányítást. A kö­zépfokú szakoktatási intéz­mények fenntartói fokozato­san a megyei tanácsok le­gyenek. Az iskolák belső életében növelni kell az igazgatók hatáskörét, a tan­testületek szerepét. — A neveléstudományi kutatómunkát fejleszteni kell, hogy fokozottan segít­hesse az iskolai oktató-ne­velő tevékenységet, és a táv­lati oktatáspolitikai dönté­sek megalapozását. •Irt A Központi Bizottság felhívja a pártszerve­zeteket, hogy vállaljanak kezdeményező szerepet a Központi Bizottság határo­zatának végrehajtásában. Az oktatási Intézményekben működő pártszervezetek for­dítsanak különös gondot az oktató-nevelő munka esz­mei, politikai színvonalának emelésére, korszerűsítésére. Segítsék a szocialista peda­gógiai elvek és módszerek terjedését, érvényesülését, foglalkozzanak a pedagógu­sok szakmai, elméleti felké­szültségének növelésével. 44 A Központi Bizottság javasolja, nogy a Mi­nisztertanács tárgyalja meg az oktatásügy fejlesztésének kérdéseit, és határozza meg a szükséges állami intézke­4*> A Központi Bizottság „Az állami oktatás helyzete és fejlesztésének feladatai" című dokumentu­mot nyilvánosságra hozza. (MTI) C romlka hazautazott # Párizs (TASZSZ) Csütörtökön, tegnap hiva­talos látogatását befejezve, hazautazott Párizsból Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter. Búcsúztatására a re­pülőtéren megjelent Maurice Schumann francia külügy­miniszter és Pjotr Abraszi­mov, a Szovjetunió párizsi nagykövete. Olasz kormány­válság # Róma (MTI) A Kereszténydemokrata Párt vezetősége szerdán késő este megszavazta Andreotti kije­lölt miniszterelnök és Forla­ni főtitkár javaslatát, ame­lyet négypárti centrista kor­mány alakítására terjesztet­tek elő. A Kereszténydemok­rata Párt tehát a konzerva­tív Liberális Párt mellett döntött, amikor a nyílt szín­vallásra kényszerült. Ilymódon felélesztik az öt­venes években már megbu­kott centrista kormányfor­mulát, jóllehet a május 7-i szavazáskor a választók el­fordultak a Liberális Párt­tól, és ennek a négypárti formulának jelenleg szűkebb a bázisa, mint az előző par­lamentben lett volna. A javaslatot korántsem fogadta egyhangú lelkesedés a kormánypárti vezetőség­ben. A Kereszténydemokrata Párt teljes felhatalmazásának bir­tokában Andreotti a követ­kező napokban megkezdi az újabb kormányalakítási tár­gyalássorozatot jövendő part­nereivel: a liberális, a szo­ciáldemokrata és a republi­kánus párttal. A mai India 3. Út a felemelkedéshez Az 1971 tavaszi választá­sokon merőben új helyzet jött létre Indiában. A mono­poltőkével szövetkezett, „szindikátus" mint politikai erő teljesen összeomlott. Az Indira Gandhi által vezetett „új" Kongresszus majd 400 képviselőjével szemben a maga 16 mandátumával je­lentéktelen politikai párttá apadt. A jelentéktelenségbe zuhantak a jobbszárny poli­tikai pártjai is, míg a bal­oldalon mind az Indira Gandhi politikáját leglénye­gesebb vonásaiban támogató Indiai Kommunista Párt, mind pedig a kínai orientá­ciója szakadár frakció meg­tartotta állásait. Az 1971-es választások után az események logikája azt követelte volna, hogy India politikájának középpontjában egyértelműen a gazdasági feladatok megoldása kerül­jön. A nemzetközi helyzet alakulása azonban ezt nem tette lehetővé, miután kirob­bant az ismert „Pakisztán­válság". Nyugat-Pakisztán csapatai megszállták az In­dia északkeleti határán levő keleti tartományt és véres terrorral nyomták el annak függetlenségi mozgalmát. Mindez Indiát azzal a ve­széllyel fenyegette, hogy két­frontos háborúval kell szem­benéznie, méghozzá olyan helyzetben, amikor a pa­kisztáni válság az Indián be­lül hindumohamedán ellenté­tek katasztrófális kiéleződé­sével fenyegetett és a hatá­ron átáramló bengáliai me­nekültek óriási gazdasági ter­heket is róttak a kormányra. További nehézséget jelen­tett, hogy a maguk hatalmi­politikai céljai érdekében az Egyesült Államok és Kína Pakisztánt támogatták, s a vezető nagyhatalmak közül egyedül a Szovjetunió állott India oldalán. A tűrhetetlen helyzet vé­gülis robbanáshoz vezetett, s a harmadik indiai—pakisztáni konfliktus bebizonyította a mesterségesen létrehozott pa­kisztáni állam életképtelensé­gét. Az elgyötört Kelet-Pa­kisztán „Bengál Népi Köz­társaság" néven kiharcolta a függetlenségét, s ezzel a má­sodik világháború óta először, India északkeleti határán baráti állam Jött létre. A Bengál Népi Köztársaság megszületése Indiát a szub­kontinens egyértelműen veze­tő országává tette. Jó néhány — belső harcokkal, véráldo­zatokkal és politikai küzde­lemmel terhelt esztendő után India elérkezett ahhoz, hogy minden erejét viszonylag za­vartalanul a gazdasági fej­lődésnek szentelheti. A fel­adatok természetesen óriá­siak, s azokat — nagyon vázlatosan — a következők­ben lehet összefoglalni: 1. 1974-ig meg kell valósítani a mezőgazdasági termelés 4,5 százalékos és az ipari terme­lés 9 százalékos reálnöveke­dését. Ehhez a korszerű agro­technikai eljárások bevezeté­se és a gépesítés fokozása szükséges. 2. Tovább kell nö­velni az állami beruházások arányát. 1974. végére az ösz­szes beruházásokban 64 szá­zalékkal kell részesedniök az állami célkitűzéseknek, s ezen belül az alapiparágak (acél, olaj, bányászat) veszik igénybe az állami beruházá­sok túlnyomó részét. 3. Mind­ez természetesen nem gyor­san megtérülő beruházás. Ép­pen ezért Indiának mindem erővel törekednie kell ex­portjának fokozására. Már most is megfigyelhető, hogy az export szerkezete kedve­zőbb, mint korábban: a ha­gyományos cikkek (tea, textil stb.) aránya csökken, az ipari kész- és félkész termé­keké viszont növekszik. 4, Ebben a bonyolult egyensú­lyi helyzetben végre kell hajtani a külföldi kölcsönök­től és hitelektől való füg­gőség csökkentését — de an­nak a realitásnak a tudo­másul vételével, hogy Ihdia jelenlegi helyzetében nem vetheti el teljesen a külföldi kölcsönöket. Ez ily módon politikai kérdéssé válik: a tőkés országoktól olyan fel­tételek között kell biztosíta­ni a hitelt és kölcsönket, hogy az ne veszélyeztesse az ország függetlenségi politi­káját. 5. 'Ennek a célkitűzés­nek a megvalósításában óriási jelentősége van a szo­cialista országokkal, és min­denekelőtt a Szovjetunióval való együttműködésnek. Az India stratégiai és kül­politikai helyzetében bekö­vetkezett kedvező változások, valamint a Kongresszus meg­tisztulása és a belső politi­kai helyzet megszilárdulása megfelelő feltételeket teremt e nagyszabású gazdasági fel­adatok végrehajtásához. Gi­gászi ország, gigászi nehéz­ségeit kell legyűrni. Ez ter­mészetesen hosszú évtizedek, vagy éppen generációk fel­adata. A felemelkedéshez ve­zető út azonban ma világo­sabbnak és tisztábbnak tű­nik, mint a független India megszületése óta eltelt 25 esztendőben bármikor. Gömöri Endre

Next

/
Thumbnails
Contents