Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. JŰNIUS 15. Az utolsó szögedi betyárok A szegedi anekdotakincsből Csongor Győző gyűjtése A múlt század kl- koldulásból tengette tói kapott koldulási környéki tanyákon lencvenes éveiben életét. Arról volt engedélyt. bujkált, ahol nagyobb már nem igen lehe- nevezetes, hogy az Nyolcvan esztendő a forgalom, mint tett hallani a Ráday- utcán minden embert — szögénylegényi máshol, így felelt: korszakbeli zsivó- megismert — az ap- pályán — minden- — Mán csak in­nyokról, szegénylegé- járói... esetre szép időnek kább a városi ren­nyekről. Ha élt is Minden járókelőt számít. dérek keressenek, ezek közül még vala- megszólított kraj- 1891 márciusában mint a csendérek. ki, az nagyon vén cárok reményében, került kézre az utol- A csendőröktől legény lehetett mára Egyszer egy előkelő só rablóvezér, Farkas úgy látszik, inkább szegedi kir. törvény- állami hivatalnok Jancsi. Alaposan el- tartott. Meg is mond­széki fogházban. Sző- jött Szegedre, rokoni csigázva, kiéhezve ke- ta; gi Jóska, a Rózsa látogatásra. A vén rült a csendőrlakta- — Nem szeretöm Sándor mellett sokat betyár őt is megszó- nyába. Ott mesélte el, azokat az „ura­emlegetett betyár lította: hogy az utóbbi idő- kat"... 1891-ben halt meg, — Hallja, az úr... ben néha heteken át Amikor rátaláltak 80 éves korában, a nem a S... pékmes- már csak száraz ke- ^ voit a kezében, szegedi közkórház- tör fia? nyéren tengődött. Házfal ásással" pró-! ban. Ezek szerint A megszólított el- Pedig volt pénze bő- bálta menekülése út­korra nézve, hajazta bámult, honnan is- ven, de nem voltbá- előkészíteni. Eb­az ugyancsak „vég- merheti őt az öreg, torsága a várost, de böl js látnivaló nem elgyengülésben" amikor már gyer- még a falvakat sem viselkedett „igazi be­meghalt Rozsa San- mekkorában elkerült megközelíteni. Hód- tyár" módjára Ház­dort is... ebből a városból. mezővásárhely, fal ásással mindig Pedig ő is halálra — Hát. csak a jó- Szeged, Szentes, elő- csak a legutolsó kap­volt már egyszer ítél- rásárul... — vála- zőleg még Temesvár cabetyárok foglalkoz­va, s csak királyi ke- szólta Szögi Jóska. — és Békéscsaba kör- tak A csendőrök szu­gyelemmel úszta meg Az apjának is ippög nyékén is bujkált, ronya láttára, gyáván a bitófát. Majd 25 ilyen vót a járása... álöltözetben, lekopa- viselkedett. Azok lá­csztcndőt ült az illa- Mondják, amikor szított fejjel. Amikor ba eip vetette magát, vai fegyházban, Illaváról hazakerült, megkérdezték, Gold- s dgy könyörgött az ahonnan mint mond- megbecsülte magát, schmledt Mór-nak életéért, jók, kétszer is szökést Amíg bírta erővel, adta ki magát. Arra .... .. , kísérelt meg. famunkákkal foglal- a kérdésre, pedig, .ugy lalszlK> a re" A nyolcvanas évek- kozott. Amikor aztán hogy miért éppen a 8' betyárokkal a vir­ben Szegeden már elgyöngült, a város- szegedi és vásárhelyi tus is elfogyott... \ Titokzatos történet És mielőtt a forgalomirá­nyító újra azt mondhatta A titokzatos történet sze- gatottságát jól leplezve meg- tán nagyon törődnek az uta­replői: egy egyéves kislány, kérdezte: Legyen szives meg- sokkal! az édesanyja, annak egy ba- mondani, mikor indul a 7 rátnője, aki a történetben a órás busz Zalaegerszegre? A Piroska nevet kapta, ök há- forgalomirányító, tekintetét volna: nem tudom, Piroska román utazni indultak, még- sötét szemüveggel rejtve ti- otthagyta, és visszament a hozzá buszon, nem számolva tokzatosan azt felelte: Nem tűző napra. Még negyed órát semmiféle titokkal, mely az tudom, kérem. (Vajon miért vártak, mire sikerült a busz­úton, sőt, az út előtt rájuk nem, tűnődött el a most már ról lefeszített ajtót visszaten­leselkedik. Korán felkeltek, kissé magas vérnyomással ni, és szerezni egy kalauzt és a buszmegállóhoz indul- rendelkező Piroska, és ha ő egy másik járatról. Az már tak. Nemsokára beszállha- nem, akkor ki.) De nem Csak epizód a történetben, tunk, gondolta Piroska, és adott hangot eme cinikus hogy a már nyitott buszba aggódva várta, mikor kezd gondolatainak, hanem visz- sem engedték beszállni az el éhes lenni a gyerek, és szaszorította szökkenő vér- utasokat, de Piroska barát­a reggeliért kiabálni. A gye- nyomását és még mindig nője felháborodásában egy­rek azonban csak a buszo- udvarias hangon azt mond- szerűen megszegte a paran­kat és a gyülekező utasokat ta: az utasok között vannak csot, és felszá/lt, mire a töb­figyelte nagy érdeklődéssel, gyerekek, idős emberek, bi utas is követte a példáját. Az utasok rendben kezdtek akiknek nem tesz jót, ha so- (Csodálatos, de nem büntet­sorbaállni, mert messze káig tartózkodnak a napon te meg őket senki.) ment ez a busz a szép va- étlen-szomjan (és itt önző AZ utasok közül még so­sárnap reggelen, és senki módon barátnője gyermeké- kan vannak ma is, akik ar­nem akarta végigállni az re gondolt> akit csak ülve, ra kíváncsiak: mi a forga­,„„ . „„ viszonylag nyugodt körül- lomirányító dolga, mikor in­Vártak türelmesen, ismer- mények között lehet etetni), dul a 7-es busz, ki a felelős, ve a buszközlekedés precíz fMretaém mégis tudni, hogy és így tovább, mivoltát, a sofőrök és kalau- várjunk_e egyáltalán, és ha De mint a címben is jelez­rok készségét és a forgalom- t meddig. Nem tudom, tük, titokzatos történetről Irányító felelősségteljes mun- ismételte meg a rejtélyes van szó. Azért, annyit el­3ai il, °r i ,a forgalomirányító, mire Pi- árulhatunk, hogv mindez gondolták már csak pár roska ékteien haragra ger- 1972. június 4-én történt, perc van hátra. Eltelt a pár . dt d(J jólneveltsége még Szegeden. A titok megfejtése perc a busz azonban nem mindlg tiltotta, hogy szavak- már másokra vár, de nem jelentkezett. Biztos egy kis ba öntse érzéseiti ezért csak kapnak érte jutalmat... próbált úgy állni, hogy a gyerek fejét ne érje a már korra reggel is forró nap. Csak kellett tartani ezt a gyereket, úgy mint a többit, hiszen ki volna olyan szív­telen, hogy a földre tegyen egy apróságot. Mert bizony kezdett tömeg lenni, és egy­re többen kezdtek érdeklőd­ni: „Tessék mondani, ez a busz nem 7-kor indul?" De igen, hangzott a felvilágosí­tás, ekkor már fél nyolc volt. Ekkor Piroska átadta a gyermeket jogos tulajdono­sának, az édesanyjának, el­vette tőle a csomagokat, és felelőtlenül a földre tette, majd elhatározta, hogy a ti­tok végére iár. Nemcsak az voR titokzatos, hogy miért nem indul a busz, hanem az is. hogv nem messze tő­lük miért próbál in több ka­lauz n busz ajtniát a sarkal­nál leemelni. Rögtön foga­dásokat kötöttek az utasok: a kalauzt elrabolták, és hű­séges dolgozó lévén, lenvelte a kulcsot, nehogv az ellen­ség kezébe kerüljön; mások szerint láthatatlan marsla­kók vették birtokukba a buszmegállót, és akaratátvi­tel segítségével teszik lehe­tetlenné az ajtó kinyitását, és így tovább. Piroska azon­ban nem fogadott, hanem a forgalomirányító irodáját kereste fel. Udvariasan kö­szönt, mert jól tudta, hogy minden az első benyomástól függ. azután egy közömbös érdeklődő ravaszságával, iz­annyit mondott: Maguk az­Bódis Klára Dobó-jubileum és Gárdonyi-ünnep Egerben Eger idegenforgalma évről évre menetrendszerűen is­métlődik. A hősi helytállás, a hazafiság évszázadok óta magával ragadó emberi pél­dája — a közvetítő Gárdonyi kiemelkedő szerepét talán hangsúlyozni is fölösleges — százezreket zarándokoltat ide minden esztendőben. Május­ban összesen 65 ezer látoga­tója volt a várnak. Az idei tervekben két je­lentős egri ünnep is szere­pel. A szocialista hazafiság ismétlődő demonstrációja most a hős várkapitány, Do­bó István halálának 400. év­fordulójához kötődik. Fiata­lok, neves írók és művészek részvételére egyaránt számí­tanak a szervezők. Fiatalok tömeges részvétele várható Gárdonyi Géza ha­lála 50. évfordulóján is, ok­tóber 30-án. A rendezők meghívják minden Gárdonyi nevét viselő intézmény — színház, könyvtár, iskola, kollégium, művelődési ház, termelőszövetkezet stb. — fiataljait, és várják azoknak a falvaknak, városoknak a küldöttségét is, amelyek kap­csolatban voltak a későbbi „egri remetével". A Gárdonyi-évfordulón a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tudományos ülés­szakot tart — ugyancsak Egerben. Az író életművével foglalkozó kutatók, irodalom­történészek és a téma iránt nak tarthatta olyat írni, amit egyszerűen nem tudtak mit egyébként is érdeklődők j-ajta kfvdi senki nem tud kezdeni, akik a megfejtéssel vesznek részt az ülésen. Al- elolvasni. Legalább ennyire próbálkoztak, kaimat találnak a feldolgo- közrejátszhatott az a körül- A 16 éven keresztül —1906 zandó témák sokasága kö- mény is, hogy igen praktikus áprilisából valók a napló el­zött arra is, hogy a legen- gyorsírási rendszert sikerült eső oldalai — rótt följegy­dás titkosírással rótt föl- összeállítania. A megfejtést a zések minden sora az író jegyzések tartalmáról is tá- különben igen egyszerű je- tündöklően tiszta, világos jékozódhassanak a kutatók. jek komplikált elhelyezése stílusában íródott. Közérthe­Gárdonyi neve Szegedhez hátráltatta. Hagyományos tő írásra fordítva 1129 gépelt is kapcsolódik: természetes, képzeteinkkel hajlamosak oldalt tesz ki a gazdag hogy az általános érdeklő- vagyunk több tagú betűcso- anyag. Remélhetőleg nemso­dés mellett külön is kíván- portjait egyetlen írásjelnek kára könyv alakban is meg­csiskodtunk az inkább csak felfogni, az emeletes elhelye- jelenik, pörös vonatkozásaiból ismert zéssel pedig nagyon sokáig H. D. titkosírásról. Dr. Korompai János muzeológus elmondta kérésünkre, hogy Gárdonyi életének, világnézetének és írói munkamódszerének tel­jes megismeréséhez bőséges adatokat szolgáltatnak a kí­vülálló számára sokáig isme­retlen titkos jelekkel rótt fel­jegyzések. A nagy életmű epizódjai mellett bepillantást engednek a kor szokásaiba, a korabeli kulturális élet je­lentős eseményeibe is. Véleménye szerint több oka lehetett Gárdonyinak, hogy naplóját általa tibeti írásnak nevezett, maga szer­kesztette jelekkel írja. Visz­szavonultsága, rejtőzködő zárkózottsága az egyik ok. Ugyanaz az érzés, amelyik a város legszélső házát vá­lasztotta vele lakóhelyül. A másik ok tréfacsináló haj­landóságában keresendő — mondta a kutató. Jó tréfá­Légi „go-cart" „Szvercsok—I" a neve an- ságban próbálták ki, de bé­nák a forgószárnyas repülő- bizonyosodott, hogy 2000— gépnek, amit a Kujbisevi Re- 2500 méteres repülési magas­pülőintézet helikoptertervező ságot is elérhet. A motor tel­csoportjának hallgatói készí- jesítménye természetesen tettek. Az egyetem kísérleti nem elég ahhoz, hogy a gép tervezőirodájában konstruált — az „igazi" helikopterek­gép súlya mindössze 126 ki- hez hasonlóan — helyből is logramm, 38 lóerős motorja felemelkedjék, 30—40 méte­óránkénti 100 kilométeres se- res nekifutás után azonban besség elérését teszi képessé, elszakad a talajtól és foko­Szétszedett állapotban e re- zatosan egyre magasabbra pülőalkalmatosság két ládá- tör. ban elfér, összeszereléséhez E forgószárnyas repülőgép pedig csupán két óra szük- csak kísérleti példány, mely­séges. Tulajdonképpen légi lyel tapasztalatokat gyűjte­„go-cart"-nak tekinthető a nek ahhoz, hogy miként egy­gép. szerűsítsék le a majdani A gépet először kis magas- konstrukciókat. Gusztáv napra a körorvosék rántott csirké­vel várták az állatorvosekait. A körorvosné rácsos linzert sütött és vettek öt üveg Kinizsi sört. Cigaretta kétféle vodt: Kossuth, meg Munkás! Az előző évben került abba a faluba a kör­orvos, és ez volt az első Gusztáv nap. Csak az állatorvosékat hívták meg, akikkel egyéb­ként komaságban is voltak. — Nahát — csapta össze kezét az állator­vosné éjfél után, amikor már szedelődzködtek —, istenien éreztük magunkat! — Gusztikám — szorongatta a körorvos ke­zét az állatorvos —, Aladár napkor repetá­zunk! Aladár napra az állatorvosék kacsát sütöt­tek, háromféle torta került az asztalra, húsz üveg sor és öt liter tokaji. A cigaretták mel­lett szivar is volt. Havanna. — Gyújts rá egy Havannára — kínálta a körorvost az allatarvos —, ilyen menű után ez illfk! A körorvos kivett egy Havannát, rágyújtott, és füstjében már a következő Gusztáv nap me­nüje kezdett kibontakozni. És mikor egy év múlva elérkezett, a következőkkel várták az állatorvosékat: liba, pulyka és fácánsült, hat­féle ital, köztük két külföldi, az egyik francia pezsgő, és nyolcféle torta, meg különfajta mar­kolós sütemények. A körorvo6 Guszti vacsora után pipát nyo­mott az állatorvos Aladár kezébe. — Füstöljünk egyet — mondta, és rámuta­tott a pipatóriumra, amit egy év alatt gyűj­tött. — Azt választhatod, amelyik neked tet­szik! Az előszobában cigányzenekar zendített rá, az állatorvos megtömte a pipát, és füstjében már az Aladár nap körvonalai kezdtek elö­bondorodni. Amikor is két sült malac piroslott a megle­pett körorvosékra, torta húszféle volt, és a sok kisebb-nagyobb sütemény egy ládát töl­tött meg. Italban Napóleon-konyak nyitotta a sort, de fölszolgáltak kubai rumot, martinit és még vagy ötféle italkülönlegességből lehetett választani. Sörben csak kezet mostak vacsora előtt. — Burnót! — tartotta a körorvos orra alá a szelencét az állatorvos. — Prüszköljünk, öre­gem, az egészségemre! De ha akarsz, ott van pipa, szivar, vagy kotorj bele valamelyik do­boz külföldi cigarettába. Népi táncosok sorjáztak be, és csárdást rop­tak, a külön erre a célra tákolt dobogón. A körorvos szippantott a burnótból, prüsz­szentése messze hangzott, és ebben a prüsszen­tésben benne csattant a fenyegetés is: No, várj csak, te lódoktor, jössz te még Guszti napra! Mint ahogy mentek is egy év múlva! De már a kapuban földbe gyökerezett a lábuk! Egy akkora disznót perzseltek az udvaron, hogy a hentes törpének látszott mellette. Falusi asz­szonyok kopaszlották a tyúkokat, és a falusi vadásztársaság elnöke, a népboltvezető, nyolc nyulat vonszolt maga után. Bent pedig egy olyan nagy tortát vakolt be éppen krémmel négy cukrász, hogy nyugodtan kiadhatták vol­na kollégiumnak tanyasi gyerekek számára. — Istenem! — jajdult fel az állatorvosné az irigységtől. S mintha ez lett volna a jel: tíz ágyúlövés dördült, majd az egybegyűltek el­énekelték a Himnuszt. — Az anyád! — vakarta a fejét az állator­vos. — Ne gondold, hogy csak neked telik ilyesmire, te böllér! Lesz még Aladár nap is! És valóban lőn Aladár nap is! Tűzoltózenekar fogadta az érkező körorvo­sékat, majd fehérruhás lányok gurították elé­jük a bordó bársonyszőnyeget. És amikor azon végigbotladoztak, a meglepetéstől tátva ma­radt a szájuk. Az udvar közepén egykedvű beletörődéssel egy ökör forgott nyárson. Hatalmas ökör volt, az. előző évben első dijat nyert a mezőgazda­sági kiállításon. — Ne azt barnuljátok! — üvöltötte túl a hatalmas zenebonát az állatorvos. — Felfelé nézzetek! A körorvosék felfelé néztek. Fölöttük a ma­gasban kivilágított repülőgépek köröztek a feb­ruári sötétben, majd szép lassan betűkké ren­deződtek, és az ámuló körorvosék ezt a szót olvashatták: ALADÁR. — Nem baj — szorította össze a fogát a kör­orvos —, a következő Gusztáv napig még van agy évem! Esküszöm, ezek a bitangok szívszél­nüdést kapnak a meglepetéstől! A faluban úgy suttogjak, Afrikába készül tlefántvadászatra, és ha már ott van, hoz né­iány strucctojást is! Elefántpörkölttel akarja meglepni az állatorvosékat, és strucctojásból készítenek majd tojáslikőrt, de hogy még mi­lyen meglepetések lesznek, az egyelőre titok! Egy azonban biztos, hogy kl fognak tenni magukért! Ha belegebednek, akkor is! Tóth-Máthé Miklós l

Next

/
Thumbnails
Contents