Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. JÚNIUS 15. Nyitott szemmel a világban Ismeretlen tájak, országok, Befejezéséhez közeledik az indiai Andhra Pradesh állambeli Hyderabadban a magyar • közreműködéssel készülő üveggyár építése. \ India legnagyobb üveggyá­a nyugati propaganda által és terjesztésére is kiaknáz­emberek megismerése az mesterségesen húzott köd- zák. emberiség legősibb vágyai, függöny és jobban előtűnnek A Nyugatra- érkezett ma- ! rának építésében 30 magyar törekvései közé tartozik. En- a realitások. S elsőrendű ér- gyarok „megdolgozása" üzem vett részt. Többek kő­nek érdekében ma milliók dekünket szolgálja az is, ugyancsak a fellazítás gya­és milliók indulnak útnak és hogy a kapitalista országok- korlátúhoz tartozik. Ez he­járják a világot. 1971-ben ból — sokszor előítéletekkel, lyenként már a program­több mjnt 180 millióan ván- a hamisító propagandától szervezésnél kezdődik és doroltak országhatárokon át; megtévesztve — érkező t.u- . . , . .. „ a turizmust joggal tartják risták meggyőződhetnek ró- tart a magyarul tudó ugyno­a szakemberek korunk egyik la: Magyarország hagyomá- kök egész hadának beveté­legjelentősebb mozgalmának, nyait ápoló, korszerűsödő, séig. Közismert példák van­dinamikusan fejlődő szocia- nak arra> hogyan próbáltak lista ország. ra Társadalmunknak tehát disszidálásra csábítani ma­előnyös a nemzetközi turiz- gyar túristákat, s hírhedt a mus, hozzászámítva azt a Szabad Európa Rádió úgy­kedvező politikai hatást is, nevezett kikérdező akciója, . amit a nagyvilággal tartott amelvnek kprp1Ahpn nro " országra tavaly hatmillió intenzív kapcsolatok kiválta- amelynek Kereteben provo­külföldi utazott: nagyrészük nak. katív kérdéseket tesznek fel rövidebb, hosszabb időt töltött Joggal beszélhetünk tehát a hazánkból kapitalista or­nálunk, kisrészük csak át- az idegenforgalom politikai szágokba érkezőknek. Ebből a modern népván­dorlásból természetesen ha­zánk sem marad ki. Magyar­Az idegenforgalomban rej­utazott hazánkon. Az egy- összefüggéseiről. Ezek az milliót is meghaladja azok- összefüggések rávilágítanak, nak a magyaroknak a szá- hogy a turizmus két ellenté- lenek olyan veszélyek is, ame­ma, akik külföldre utaztak, tes világrendszer országai lyek főleg akkor fenyeget­Az adatok azt is érzékel- között is bonyolódik, ennél nek ténylegesen, ha közvéle­tetik, hogy az idegenforga- fogva nem választható el lom jó bevételi forrás. Az mereven a két világrendszer ményünk bizonyos kérdé­országok az elmúlt évben harcától. Sőt, színtere is en- sekben nem eléggé tájéko­összesen 20 millió dollárra nek a harcnak olyan érte- zott. Akadnak például, akik tettek szert ezen az úton. lemben, hogy lehetővé teszi az idegenforgalom adta ké­A nemzetközi turizmus a szocialista és a kapitalista . gazdasási haszna tehát köny- valóság összevetését, a szemé- pet lelreertve ugy SonaoijaK, nven felismerhető. De leg- lyes véleményformálást. Eb- hogy a hazánkba kapitalis­aiább anyira magától értető- ben a felfogásban — vagyis, ta országokból érkező ven­dőek politikai előnyei is. hogy harci terepről van szó (Jégek az egész tőkésvilág Igen politikai vonatkozásait - nyilrönvaló hogy a poli- lakosságának átlagát repre. említjük, s ez nem valami- tikai előnyök mellett politi- = , , féle erőltetett belemagyará- kai veszélyekkel is számol- zentaljak. Vagyis a nálunk zás, hanem a tények reális nunk kell. Szembe kell néz- vendégeskedő turista alap­számbavétele. Vajon nem nünk azzal, hogy ellenfele- ján úgy vélik, hogy a tőkés­szolsál-e nemes politikai cé- lnk tudatosan felhasználják világban mindenki ilyen te­lokat az idegenforgalom az- ellenünk az idegenforgalom _ zal, hogy — mint a világon kínálta lehetőségeket. A tu- hetos- Ezt az llluziót elosz" elterjedt jelszava hirdeti — rizmus szélesre tárja egy- látják a tények, amelyek "útlevelet ad a békéhez"? egv ország vendégváró ka- szerint hazánk először is Elősegíti, hogy a népek job ban megismerjék egymást. púját, de azon keresztül nem az egész tőkésvilággal, nemcsak becsületes emberek, , , . " . következésképpen közelebb hanem rossz szándékúak is hanem főleg annak íegtej­kerüljenek egymáshoz. Ér- közlekednek. Az idegenfor- lettebb országaival bonyolít­gatom már régen megjelent ja le idegenforgalmát, má­^fS?' ÍÍEVEÍÍ sodszor pedig a turisták jó­részt a városi nagypolgár­vel az emberiség kultúrkin­cseinek megőrzése, a termé­szet. az emberi környezet úgynevezett fellazító taktika védelme, a jószomszédi kap- fegyvertárában. csolatok mellett. S vádolja mindezek ellenségeit, akik a békés érintkezés helyett a háború mezején akarnak ta­lálkozót adni a népeknek. 1*1 A burzsoá propaganda fő­Az idegenforgalom jól leg a kapitalizmus iránti il­ságból tevődnek össze (Olaszországból pl. szicíliai paraszt aligha jön túristaút­ra Magyarországra), tehát semmiképpen sem tekinthe­szolgálja politikánkat azzal lúziók keltésére használja tők valamiféle „társadalmi is, hogy a szocialista orszá­gok barátságát a tömegek tőségeket. Igyekszik barátságává segít fejleszteni, szíteni a szocialista Az internacionalizmus mii fel az idegenforgalmi lehe- átlagnak". Mindezt tudva máris csökkenthetők az ide­genforgalom „táplálta" illú­orsza gokba utazó turistákat arra, liók és milliók ismeretsége, hogy a nyugati életforma, kölcsönös látogatása révén életfelfogás szószólói legye­is mind erősebbé, teljesebbé nek. Ez a felkészítés eseten­ziók. válik. ként direkt, tehát közvetlen A tőkésországokkal bonyo- propagandafeladatok ellátá­3. Utazni, vendéget fogadni lódó idegenforgalmunk poli- sára szól, esetenként csak tikailag ugyancsak hasznos, közvetett, vagyis a szokásos akkor is jó, ha annak szá­A kiutazó magyarok saját turistainformációk között munkra kedvező hatását a szemükkel győződhetnek sorolja fel a propagálásra burzsoá propaganda rontani meg a kapitalista világ való- javasolt témákat. A turizmus próbálja, s a békés érintke­ságáról, ezáltal látókörük is csatornáit nyugati propagan- /és lehetőségeivel visszaél­bővül, fokozatosan eloszlik daanyagok becsempészésére ve a turizmust saját, reak­i. ciós taktikájának szolgála­ltába próbálja állítani. Hogy ' az utazás valóban élmény­dús legyen, nyitott szem­mel kell járnunk a világ­ban. Kellő nemzeti büszke­ség, állampolgári hűség, rea­lista nézőpont nyújt bizto­sítékot arra, hogy örömün­ket — akár mi utazunk, akár hozzánk jönnek — a fellazító próbálkozások ne ronthassák el. P. T. Azt szokták mondani, Én úgy gondolom, hogy az hogy minden jó, ha jó a utóbbi. Rendben van, hogy vége. Sajnos, a szólásmon- akkor elmaradt annak a rö­dás nem illik a Kereszt ut- vidke szakasznak a kiépíté­cára, amelynek nem jó a se. De! vége. Valószínű, ezt az ut- Idestova két esztendeje cát sokan már úgy ismerik, úgy néz ki az a 100 méter­mint a leendő harmadik nyi út, mintha nem is Sze­szegedi körutat, mely ke- geden volna, hanem valahol resztülfut a tarjáni város­negyeden. Az utat tavaly­előtt nagyon gyorsan és szé­pen megépítették a Felső Tisza part felől kiindulva, majdnem a Csillag térig. kint a határban, ahol a lánctalpas traktorok feltúr­ják a feketeföldet, és deré­kig érő árkokat hagynak maguk után.. Mit lehetne tenni? Nem vagyok szak­Nem mértem meg pontosan, ember, annyit mégis ajánl­de körülbelül 50—100 mé- hatok, hogy egy földgyalu­ternyi hiányzik a Szilién géppel elsimítanák, szórná­sugárút. végéig, azaz a Csil- nak rá egy kevéske salakot, lag térig. vagy kőtörmeléket, és azt Hogy ez a darabka miért egv úthengerrel ledögönyöz­maradt ki? Csak találgatni nék. Ennek kétféle hasznát lehet A járókelők ciniku- láthatnák az emberek! Egy: sak, azt mondják, hogy el- nem lenne oly csúf az utca tűnt az építőanyag, s cSak vége, kettő: a gépkocsik és annyira futotta. Mások — mindenféle jármű nyugod­meglehet, hogy nekik van tan használhatná az utat igazuk — tudni vélik, hogy elejétől a végéig. Így ugyan­ott, a sarki térségben ko- js nagyon gazdaságtalan be­molyabb szanálás lesz, s ki- fektetés az utca hosszának alakítanak majd egy kor- g9 százaléka, amelyre mii­szerű útkereszteződést. Nem Rókát költöttek, tudni melyik verzió az igaz. G. I. zött az áramfejlesztő be­rendezések a Ganz-MÁ­VAG-ban, az automata be­rendezések az Üvegipari Művek pásztói mechanikai üzemében készültek, s részt vett az üzem felszerelései­nek gyártásában a Jászbe­rényi Aprítógépgyár és a Mérleggyár is. Az üveggyá­rat a Szilikátipari Közpon­ti Kutató Intézet mérnökei tervezték. A gyárban négy kemence működik majd, a két 41 négyzetméteres nagykemen­cét automata gépek szolgál­ják kl, s két kisebb kemen­cénél az üvegfúvók kézi szerszámokkal formáznak különleges dísztárgyakat, ólomkristály-üvegeket. A tervek szerint a gyárban évente mintegy 30 ezer ton­na üvegárut — öblösüveget, boros- és söröspalackot, préselt üveget, poharat stb. — állítanak elÖ. Mit ütöttek el? Azt a szót, hogy népva­gyon, meg azt a kifejezést, hogy a népvagyon védelme, mostanában elég ritkán le­het hallani. Nekem most egy közlekedési baleset kap­csán jutott az eszembe, mindjárt elmondom, hogy miért. Tegnaipi lapunkban kö­zöltük, hogy a Károlyi ut­cában egy teherautó „a jár­dán elhelyezett gázkazán­nak ütközött". Szerencsére embernek nem lett baja, csak a kazán oldala törött be, de az alaposan. De mit keres a járda szé­lén egy gázkazán? Nem is egy van ott, ha­nem kettő: Néhány nappal ezelőtt tette le oda, az ár­kádos ház árkádjai alá egy autódaru. Már akkor kia­bálni lehetett volna a nép­vagyon védelméért! A ra­kodást ugyanis nem bizto­sították. A Károlyi utca egyirányú, ezen a szakaszán ráadásul tilos a megállás, tehát a Széchenyi tér felől balra kis ívben is be szabad fordulni. Már akkor meg­történhetett volna a baleset Szintén szerencsés esetben, ha ember megússza, a ka­zánok valamelyike éppúgy összetörik, mint két nap múlva történt. A rendőrség előzetes becs­lése szerint a kár 50 ezer forint. Ebben valószínűleg benne van az is, ami a te­herautóé, de nem is a pon­tos összeg a lényeges. A kár értékének nincs erkölcsi határa, ha arra gondolunk, hogy egy ilyen berendezés épségét milyen könnyedén tették kockára, nem is egyszer, hanem többször ls. Látszólag tehát közleke­dési baleset történt kedden kora délután a Károlyi ut­cában. De tessék megkér­dezni a kazánok tulajdono­sát avagy az árkádos ház lakóit, hogy valóban csu­pán közlekedési baleset volt-e? A népvagyont s a ház lakóit ütötték el — egy gázkazántól! P. K. Minden más virágnál jobban meghódította az embert a rózsa. Hiába tüs­kés a szára, ága, levele, pompázni úgy tud, hogy — mindenkori érdemes ára mellett — otthonossá vált a nép- és műdalokban is. Hát még a kiskertekben, kerté­szetekben, háztáji gazdasá­gokban. Megéri nagyüzemi termelésben is a ráfordított munkát és kicsiben is jól fizet. Éppen azért, mert ka­pós. Családok sora tradi­cionálisan jól megél belőle Űjszegeden és Szőregen is. Ügy látszik, az ottani föl­deket szereti és hálálja meg a legjobban, mert máskü­lönben száműznék a ter­mesztését, és helyét átadnák gazdaságosabb növények­nek. Krumplivirágot persze nem árusítanak a virágüz­letekben, mert „Egy rózsa­szál szebben beszél", pláne névnapokon, anyák napján, iskolai ballagásokon, amikor legnagyobb a kereslet irán­ta. S ha már „beszélni" tud, akkor fizessenek is érte. Pénzt, valutát hoz Nem ma teremtett magá­nak széles körű piacot a ró­zsa idehaza és külföldön. S hogy milyen hasznot hoz a termelőjének, és mennyi munkaerő ráfordításával, azt nagyon jól tudja Szőreg nagyközség tanácsa is. Ezért vetett ki több rózsatermelő téesz-tagra — visszamenő­legesen 1967-re, 1968-ra, 1969-re — általános jövede­lemadót és községfejlesztési hozzájárulást. Ugyanis ház­táji földjüket fogták rózsa­Országgyűlési bizottság ülése A Mezőgazdasági és Élei- számítottnak megfelelően mezésügyi Minisztérium, alakult, 9 százalékkal ha­valamint az Országos Víz- ladta meg az 1970-est, sőt, ügyi Hivatal elmúlt évi gaz- 3 százalékkal még az 1969­dálkodásának pénzügyi es, kiemelkedőnek tartott zárszámadásának iapaszta- szintet is. A fejlődés azon­latait elemezte szerdai ülé- ban nem volt mentes a sén az országgyűlés mező- problémáktól, csökkent a gazdasági bizottsága. kézimunkaigényes, elmara­A Mezőgazdasági és Élei- dott technológiájú, kevésbé mezésügyi Minisztérium biztonságosan termeszthető 1971-es költségvetésének növények vetésterülete, ter­végrehajtásáról Kazareczki mésmennyisége. Amíg ga­Kálmán miniszterhelyettes bonafélékből (kukoricával tájékoztatta a képviselőket, együtt) az összes termés kö­Egyebek között elmondotta, rülbelül 39 százalékkal volt hogy 1971-ben is az a di- magasabb az előző évinél, namikus fejlődési ütem jel- addig a cukorrépatermés lemezte a magyar mezőgaz- például csak 60—65 száza­daságot, amelynek örvepde- lékban fedezte az ipar előző ^esztendőkben^ is"1 ta- nyersanyagszükségletét. A pasztalták. A mezőgazdaság korábbinál jobb esztendőt termelési értéke tavaly a zárt az állattenyésztés is., termesztésre úgy, mintha azon csak lucernát termel­tek volna. Kérdés, melyik a valutárisabb növény? Min­den bizonnyal a rózsa. Ép­pen ezért tízezer forintok­ról van szó, ami nem folyt be az eladott rózsatövek és vágott rózsák után a szőre­gi tanács pénztárába. Kö­vetelését ugyanis megfelleb­bezték a termelők a Csong­rád megyei Tanácsnál, amely elutasította őket, mondván, hogy a határozat jogerős és keresetükkel for­duljanak polgári peres bíró­sághoz. Így kerekedett a rózsa­per, s lettek a termelőkből felperesek, az adókövetelő szőregi tanácsból pedig az alperes. Szerződéses alapon A felperes termelők ró­zsáikat ugyanis átadták ér­tékesítésre egy szegedi téesznek, amellyel erre szer­ződést kötöttek. Ez a tény, a biztos értékesítési folya­mat eredményezné az álta­lános jövedelemadót a sző­regi tanács szerint. Első fo­kon a bíróság ezt nem így értékelte, nem látott benne kereskedelmi tevékenységet, amelyet jövedelemadó illet meg. Az alperesi községi ta­nács ezt a döntést megfel­lebbezte és hivatkozott konkrét pénzügyi rendelet­re, amely úgy intézkedik, hogy kereskedelmi tevé­kenységgel egy tekintet alá esik a rózsa is az üveg­házi, melegágyi kertészet termeivényeinek bármely módon való értékesítésével. S még egy másik momen­tum : amíg a rózsatő, vagy a vágott rózsa piacra ke­rült, foglalkoztattak-e az al­peresi termelők állandó vagy ideiglenes jelleggel idegen, nem a családjukba tartozó munkásokat? S a lényeg, a hangsúly ezen van, hiszen a bérmunkában fog­lalkoztatott ideiglenes vagy állandó alkalmazott na­gyobb, több értéket hoz lét­re annál, mint amennyit a kifejtett munkájáért kapott vagy kap a mindenkori meg­egyezés szerint. Megítélés kérdése Az idegen munkaerő nem azon szépeleg, hogy meny­nyire elterjedt növény a ró­zsacserje, és hogy a tüskés ágakon páratlanul szárnyalt a levél. A szisztematikusok szerint számon tartott több száz rózsafajtát sem veszi sorra az ilyen alkalmazót, mert neki mindegy, hogy damaszkuszi, hónapos és százlevelű, Pompon-, re­mont, tűzi- vagy Dijon-ró­zsa veszi-e körül. Neki haj­tania kell a béréért, mert a sarkába lép, a kezére néz a gazda, aki gyarapodni akar a fizetett munkával. Általánosan 300—400 négyszögölön pompáznak ró­zsák a szóban forgó háztá­ji földeken. A kész termé­sig minimálisan 50 munka­napot követelnek a rózsák maguknak, ennyit kell rá­fordítani a kötözésre, a szemzésre, a tövek kiszedé­sére stb. Mert igényes a szép, következésképpen meg kell fizetni az árát, azt a sorozatos munkafolyama­tot, amelyből pompát ölt magára. Hát ilyen ez a ró­zsa. Ilyen bizony. Egy fel­peres esetében a másodfo­kú polgári bíróság megálla­pította, hogy 15—20 munka­napon át idegen, fizetett munkaerőt alkalmazott ró­zsái dédelgetésére. A rózsa­töveket tehát nemcsak kizá­rólagosan saját családja tagjainak munkájával, se­gítségével hozta létre. Kere­setét éppen ezért elutasítot­ta másodfokon a bíróság, vagyis a rá kirótt adót be kell fizetnie a szőregi ta­nácsnak — ez jogosan meg­illeti. Nem lezárt ügy A második menetben szá­mos rózsatermelő felperes esetében még nem kellően tisztázott a peres ügy. Egy újabb tárgyaláson ki keil majd hallgatni a szőregi ta­nács tanúit, akik bizonyít­hatják, hogy a többi érde­kelt rózsatermelő téesz-tag mikor és mennyi idegen munkaerőt alkalmazott ház­táji gazdaságában. A szőre­gi tanács mint alperes, ugyanis vitatja, hogy a fel­peresek és a szóban forgó szegedi téesz között termék­értékesítési szerződés jött volna létre. Másrészt azt ál­lítja, hogy a felperes rózsa­termelők nem a saját és családtagjaik munkájával gazdálkodtak. Érdekes fir­tatni, hogy volt-e annyi „rá­érő" idejük a téeszben kö­telezően előírt munkájuk mellett, hogy X vagy Y négyszögölön csak saját és családtagjaik munkaerejé­vel rózsálkodtak-e. S e te­kintetben az sem közömbös, hogy családtagjaik velük, vagy hozzájuk közel lak­nak-e, avagy az ország má­sik részén? Mert ilyen is le­hetséges, ha osztunk, szor­zunk a rózsapiacon. A sző­regi tanács ugyanis három háztáji rózsatermelő felpe­restől pontosan 129 ezer 799 forintot vár adóba. S ez nem fülemüleper, hanem komoly dolog, ieazságtevés. Lődi Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents