Délmagyarország, 1972. június (62. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

2 — CSÜTÖRTÖK, 1912. JCNIÜS 15. Nemzetközi Dimitrov-konferencia Nemes Dezső felszólalása • Szófia (MTI) Szerdán délelótl Szófiában folytatta munkáját a Oeorgl Dimitrov elméleti és gyakorlati munkásságával, s e munkásság időszerűségének felmérésével foglalkozó nemzetközi konferencia. A magyar küldöttség vezetője. Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Párt főiskola rektora felszólalásában örömét fejezte ki a magyar delegációnak az értekezletre történt meghívásáért, majd ezeket mondotta: ..Dimitrov neve és alakja Magyarországon is, mint világszerte, az emlékezetes lipcsei per kapcsán vált Ismertté A Relchstag gyújtogatok elvetemült vádja, amelyet ellene Is emeltek, az 6 személyében a Komlntern képviselőjét vette célba. A Kommunisták Németországi Pártja elleni rúgalomhadjáratot így akarták Jobban egybekapcsolni a Komlntern rágalmazásával... Közismert, hogy Dimitrov elsőrendű szerepet játszott a náci provokáció leleplezésében, tehát abban is. hogy a nyilvános bírósági tárgyalás — amelyet antikommunista propaganda céljából rendeztek — n náci uralom súlyos erkölcsi és politikai vereségével végződött." Nemes Dezső ezután m referátumhoz, illetve Dimitrov elméleti és gyakorlati munkásságának jelentőségéhez kapcsolódvn e munkásság három, ma ls időszerű problémáját vette elemzés alá. Mint rámutatott, Dimitrov már a maga idejében nyomatékosan figyelmeztetett arra, hogy a hitlerista totális fasizmus a fasiszta diktatúrának csupán egyetlen válfaja. „Azért utalok most erre — mondottá a szónok —. mert ma ls aktuális, s nagyon is élő kérdésről van szó. A korhadó kapitalizmus a fasiszta uralomnak többféle válfaját hozta és hozhatja még létre. S ennek kellő megvilágítása fontos része a mai ideológiai osz^ tályharcnak az. egyes országokban és a nemzetközi küzdőtéren egyaránt. Másik kérdésként Nemes Dezső az antifasiszta egységfrontkormány problémáját vetette fel. „Történelmi tény — mondotta —, hogy az antifasiszta egységfrontpolitika. melynek Dimitrov oly kimagasló képviselője volt, túlélte a világesemények szövevényes fordulatait és viharait, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért folyó küzdelem rendkívül jelentős eszmei-politikai fegyverének bizonyult." Harmadik kérdésként a munkásság politikai egységének megteremtését emiitette meg a magyar küldött, ez a kérdés szintén fontos része az egységfront-politika távlati fejlődésének, különösképpen a proletárforradalomhoz való átmenet problémájaként. Felszólalása befejező részében Nemes Dezső azokról a kapcsolatokról beszélt, amelyek Magvarországot már a felszabadulás után kötötték össze Dlmitrovval, a felszabadult Bulgária vezetőjével. Nemes Dezső felszólalását követően Jacques Duelos, a Francia KP Politikai Bizottságának taeja Dimitrovval való találkozásairól beszélt. A továbbiakban felszólalt az Olasz Szocialista Párt képviselője, a Német Kommunista Párt küldötte, a Brazil KP főtitkára, a lengye) és a csehszlovák küldöttségek vezetői. Veljko Vlahovics, a JKSZ Elnökségének tagja Joszip Broz Titónak a konferenciához intézett üzenetét olvasta fel. Délután osztrák, román, mongol, indiai felszólalás hangzott el. beszélt továbbá a Szíriai KP főtitkára, és mások. Az értekezlet ma, csütörtökön folytatódik. Gromiko befejezte párizsi tárgyalásait # Párizs (MTI) Szerdán a francia külügyminisztériumban befejeződtek Gromiko szovjet és Schumann francia külügyminiszter tágyalásal. A szerdal megbeszéléseken széles körben folytatták a nemzetközi problémák megvitatását, köztük az európai biztonsággal öszszefüggő kérdéseket Kiderült, hogy a Szovjetunió és Franciaország álláspontja a megvitatott kérdéseket illetően széles körben megegyezik. A felek hangsúlyozták, hogy kölcsönösen igyekeznek hatékonyan előmozdítani azoknak a politikai módozatoknak a felkutatását, amelyek a háborús konfliktusok és feszültséggócok felszámolására vezetnek. Pjotr Abranzimov párizsi szovjet nagykövet szerdán ebédet adott Gromiko tiszteletére. Az ebéden Schumann francia külügyminiszter, Oltvier Guichard kőzokGromiko nyilatkozik tatásügyi miniszter és más hivatalos személyiségek vettek részt. Francia hivatalos körökben nagyon elégedetten nyilatkoznak a megbeszélésekről. Szovjet-francia együttműködés o Moszkva (TASZSZ) A szovjet francia orvostudományi és egészségügyi együttműködés új programját Írták alá szerdán Moszkvában Az együttműködési terv értelmében a szovjet és a francia tudósok folytatják a genetika, a szerv- és szövetátültetés, valamint egyéb területeken megkezdett közös munkájukat. A'szovjet—francia munkacsoport jövőre, Párizsban tartja a soron következő ülését. Az afrikai csúcskonferencia határozatai Kissinger ismét Pekingbe utazik # Washington (UPI) Washingtonban és Pekingben szerdán egyidejűleg bejelentették, hogy Henry Kissinger. Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója június 19-től 23-ig látogatást tesz a kínai fővárosban. Ötnapos pekingi tartózkodása idejen Kissinger „konkrét tanácskozásokat" tart majd a kínai vezetőkkel a két ország közötti kapcsolatok normalizálásáról, valamint egyéb, kölcsönös érdeklődésle számot tartó, az időszerű nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdésekről. # Rabat (AFP. Reuter) Az afrikai államfők Rabatban ülésező konferenciája szerdán Jóváhugvta az AESZ miniszteri tanácsa által a múlt héten előterjesztett határozati javaslatokat. Emellett elfogadtu azl a hat politikai állásfoglalást, amelyet Namíbia és Portugália ügyében kidolgoztak. A Rhodesiáról szóló határozatban az afrikai államfők értekezlete elítéli Nagy-Britanniát, amiért az nem tett hatékony intézkedésekel a rhodesiai törvénytelen rendszer felszámolására, s felkéri az angol kormányt, hogy a rhodesiai nép valódi politikai képviselőinek részvételével mielőbb hívjon össze nemzeti alkotmánvozó tanácskozást. A rabati állásfoglalás megbélyegzi az Egyesült Államok kormányát, amely az ENSZ határozata ellenére sem szünteti be rhodesiai krómvásárlásait. A csúcsértekezlet felszólítja az AESZ összes tagállamalt, hogy szakítsák meg kapcsolataikat Portugáliával. A rabati konferencia szerdai ülése után az AESZ szóvivője közölte, hogy a csúcsértekezlet egyhangúan jóváhagyta azl a Közel-Kelettel foglalkozó határozati javaslatot is, amelyet a Marokkó és Algéria, valamint 10 afrikai ország külügyminisztereiből alakult szerkesztő bizottság dolgozott ki. A határozat követeli az összes megszállt arab területek kiürítését. Kurt Waldheim, a világszervezet fótitkára szerdán elutazott a marokkói fővárosból. Waldheim. aki jelen volt az AESZ csúcstalálkozóján, csütörtökön New Yorkban részt vesz a Biztonsági Tanács ülésén. A mai India 2. Indira Gandhival a gazdagok ellen Nehru, Sasztri és Indira Gandhi történelmi érdeme, hogy volt erejük a veszélyes és viszontagságos fordulatok közepette e józan és történelmileg haladó el nem kötelezettségi politika fenntartásához. Csakis ilyen háttér előtt vált lehetségessé, az ország nemzeti függetlenségi politikáját hagyományosan kifejező indiai Nemzeti Kongresszus Párt. megtisztulása és megújulása. A Kongresszus Párt az indiai függetlenségi harc nagy alakjának, Gandhinak, majd később Nehrunak a vezetése alatt a nemzeti felszabadulási harc élvonalában haladt és így lényegében kifejezte az indiai tömegek alapvető érdekeit. Ennek megfelelően India első három parlamenti választásán, 1952-ben. 1957-ben és 1962ben mindig megszerezte az abszolút többséget. Az a tény, hogy a Kongresszus Párt az indiai függetlenségi küzdelem fő hajtőereie volt, egyben azt is lehetővé tette, hogy igen sokáig rendkívül ellentétes politikai csoportokat egyesítsen soraiban. A balszárnyon a határozottan szocialista irányú társadalmi fejlődést igenlő, a radikális földreformot és a tőke hatalmának korlátozását követelő politikusok állottak. A Jobbszárnyon pedig olyan frakció működött, amely a legszorosabban összefonódott a nagy Indiai monopóliumokkal, az ország további fejlődésének zálogát a kapitalista, sőt monopoltőkés irányzatok erősítésében látta és ennek megfelelően — az el nem kötelezettségi politikát elvetve — az amerikaiakkal kötendő szövetség mellett tört lándzsát. A Kongresszus Párt vezetői mindig a középen, a centrumban állottak. Hajlamosak voltak tehát kompromisszumokra — de azzal a rendkívül fontos és nagy bölcsességre valló feltétellel, hogy az el nem kötelezettségi és semlegességi irányvonalon nem tűrtek változtatást. 1962-től 1970-ig mégis komoly válságba került a Kongresszus Párt. A vezető jobboldali politikusok csoportja, az úgynevezett „szindikátus" ugyanis egyre jobban magához ragadta a kezdeményezést a párton belül. Lehetetlenné tette a radikális földreform végrehajtását, mindent elkövetett, hogy lejárassa és pénzügyileg csődbe kergesse az államosított, vagy újonnan létrehozott állami nehézipari vállalatokat. Ez a politika az 19H7-es választásokon valóságos katasztrófát hozott a Kongresszus számára. Az 520 tagú képviselőházban a Kongresszus mindössze 284 mandátumot szerzett és a jobbszárnyon erőteljesen előretörtek az olyan, lényegében amerikai orientációjú pártok. mint a Swutantra, a jobboldali szociáldemokraták és a hindu szélsőnacionalista Jana Sangh. Igaz: a baloldalon is megerősítette pozíciót India Kommunista Pártja — ennek az erőnövekedésnek az értékéből azonban sokat levont, hogy a párt kettészakadt és a kínai orientációjú frakció magával vitte a mandátumok mintegy harmadát. 1967 után a probléma lényege az volt, hogy miképpen alakul a belső harc a Kongresszus Pártban. Eleinte a nyugati „szakértők" biztosra vették a befolyásos és nagytekintélyű politikusokból álló „szindikátus" győzelmét. Ügy vélték, hogy Indira Gandhi nem több, mint Nehru lánya: a parasztok tíz- és tízmilliói előtt ismert és becsült „nemzeti jelkép" —, de tényleges erő és politikai-hatalmi bázis nélkül. Akárcsak annakidején Churchill, a szakemberek most is csalódtak. Indira Gandhi felvette a harcot a szindikátussal és ez történelmi jelentőségű, helyes döntésnek bizonyult. Gandhi asszony felismerte, hogy csak úgy vívhat eredményes küzdelmet a „szindikátus" és a monopoltőke politikai befolyása ellen, ha olyan radikális gazdasági-társadalmi programot hirdet meg, amely a legegyszerűbb ember számára is érthető és világossá teszi a tömegek előtt, hogy két élesen különböző politika között kell választanlok. így bontakozott ki 1969 nyarától kezdve Indira Gandhi és a „szindikátus" nagyszabású politikai küzdelme, amely az 1971 tavaszi választásokig tartott. Ennek a küzdelemnek drámai fordulatai Voltak: volt olyan helyzet is, hogy a „szindikátus" Indira Gandhit kizáratta a Kongresszus Pártból. A harc végül odavezetett, hogy 1969 végén a szindikátus kettészakította a Kongresszus Pártot. Egyidelg ezért az indiai politikai színtéren két Kongresszus Párt szerepelt: a „régi" Kongresszus, amely a szindikátust és a jobboldalt fogta össze, valamint az „új" Kongresszus, amely Indira Gandhival az élén a párt reformokra hajlamos derékhadét és haladó szárnyát tömörítette. A szakadár frakcióhoz ugyancsak 70 képviselő csatlakozott, de a csoport vezetőinek gazdasági, politikai és társadalmi befolyása óriási volt. Az „új" Kongresszus élén Indira Gandhi ellentámadásba lendült. Előbb bejelentette, hogy államosítja az ország 14 legnagyobb bankját. Utána leghaladóbb szakembereivel kidolgoztatta az úgynevezett „Bombay-programot". Ez mindmáig az indiai gazdaságpolitika bázisa: előirányozta előbb az import, ötéves távlatban pedig az export állami ellenőrzését, a biztosítótársaságok és a bankrendszer államosítását, a magánmonopóliumok növekedésének korlátozását. A mezőgazdaságban kilátásba helyezte a fölreformprogram megvalósítását és gyorsítását. 1971 tavaszára ily módon a legegyszerűbb indiai paraszt előtt is világossá vált a két lehetőség: Indira Gandhival a gazdagok ellen — vagy Indira Gandhi ellen, a gazdagok oldalán. Gfimöri Endre Magyar katonai küldöttség kitüntetése # Prága (MTI) Ludvik Svoboda hadseregtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és Lubomir Strougal miniszterelnök szerdán a prágai várban fogadta a Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével hatnapos látogatáson Csehszlovákiában tartózkodó magyar katonai küldöttséget. A magyar és a csehszlovák néphadsereg kölcsönös együttműködésének, barátságának és szövetségének hatékony megszilárdításában szerzett érdemei elismeréséül a csehszlovák elnök és a miniszterelnök Czinege Lajost Vörös Zászló Renddel, a delegáció többi tagját pedig Vörös Csillag Renddel, illetve a Fegyverbarátság Érdemérem első fokozatával tüntette ki. A magyar katonai delegációt szerdán délután a Központi Bizottság székházában fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára. Az elvtársi beszélgetés végén Gustáv Husák a küldöttség tagjainak átnyújtotta a CSKP megalakulásának 50. évfordulója és a Klement Gottwald-emlékérmet. A magyar delegáció, amely a nap folyamán korábban megtekintett egy gépkocsizó lövészezredet és a modern kiképzőtámaszpontot, a délutáni órákban Szlovákiába utazott. Kennedy- McGovern Muskie? © Washington (TASZSZ) Az amerikai sajtó, a Demokrata Párt vezetői mind gyakrabban vetik fel annak lehetőségét, hogy Edward Kennedy szenátort jelölik az Egyesült Államok elnökének tisztére. Ennek fő oka az, hogy a jövendölések szerint a jelölésre pályázók egyike így McGovern szenátor sem kapja meg a többséget a szavazás első fordulójában a pártkongresszuson, amely július 10-én kezdődik Miami Beach-ben. Edmund Muskie szenátor, aki korábban kilépett a demokrata párti elnökjelöltségért folytatott versenyből, szerdán bejelentette: folytatja a választási harcot. Edward Kennedy szenátor szerdán nyilatkozott a Boston Globe munkatársának. Ebben a többi között kijelentette. „Nem zárja ki annak lehetőségét", hogy elvállalja az alelnökjelöltséget, ha George McGovern erre őt felkéri. Hozzáfűzte, hogy az alelnökjelöltség kérdéséről nem tanácskozott a dél-dakotai szenátorral. Ősszel választások az NSZK-ban • Bonn (MTI) Szavakban immár valamennyi nyugatnémet politikai párt elkötelezte magát a rendkívüli parlamenti választások kiírása mellett, így ma már aligha kétséges, hogy ősszel választásokat tartanak az NSZK-ban. Rainer Barzel, a CDU elnöke szerdán délelőtt tette közzé állásfoglalását. Az ellenzék vezére kedden intézett válaszlevelet Wllly Brandt szövetségi kancellárhoz és ebben közölte vele, hogy pártjának vezető testületei hivatalosan is deklarálták: az új választásokat tartják a belső helyzet „legjobb megoldásának". A kormánydelegáció számára szintén a legelőnyösebb kivezető út — az őszi választások megtartása amely a CDU—CSU számára is a legkevésbé előnytelen megoldást nyújtja. Különben ugyanis felemésztődik a belső harcokban és még inkább hitelét veszti a közvélemény előtt. A jobboldal tudatában van annak is, hogy nem tudja feltartóztatni az események menetét. Willy Brandt szövetségi kancellár kedden délután nyilvánosságra hozott állásfoglalásában jelezte, hogy a koalíció megállapodási ajánlata nem marad idötlen-időkig érvényben. Megfigyelők véleménye szerint a kancellár ezzel félreérthetetlenül azt nyilvánította ki, hogy ha kell az ellenzék nélkül is intézkedik a választások kiírásáról és a parlament feloszlatásának megkönnyítése érdekében maga veti fel a bizalmi kérdést. 1