Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

SZERDA, 1972. MÁJUS 19. Együttműködés Május 10—11-én Budapesten ülésezik a négyoldalú együttműködési közös bizottság, amelynek munkájában a szovjet, az NDK-beli, a bulgár és a magyar küldöttségek vesznek részt. Az ülésen az élelmiszer-gazdaságot érintő fontosabb gépesítési és automatizálási, talajjavítási témákról tárgyalnak. Idegenforgalmi intéző bizottság alakul Szegede Zivatarok, jégesővel A májusi eső mindig a jó termés ígérete. Hétfő este és tegnap, kedd délben örülhettünk igazán az esőt hozó felhők érkezésének. A szegedi időjelző állomás mérése szerint hétfőn este körzetükben mindössze 1,7 milliméter hullott, tegnap délben a kiadósabb zivatar eggyel többet, 2,7 millimétert hozott, de a környékbeli falvak némelyikében többet is mértek. A jégeső sajnos most sem kerülte el vidékünket, egyes területeken mindkét zivatar jéggel kiegészítve érkezett. Újszegeden a borsószemnyi jég mélyedésekben hosszabb ideig megmaradt. Az idegenforgalom fejlesz- földi Idegenforgalmi Intéző tésének kitűnően bevált tár- Bizottság működését. Az insadalmi irányítói és koordi- téző bizottság Szeged széknálói a tájegységenként mű- hellyel tevékenykedik majd ködő intéző bizottságok. A Csongrád megyében, de legtöbbel természetesen a amennyiben Békés, Szolnok legtöbbet termeszetesen a ég Bács.Kiskun megyék kíBalatoni Intezo Bizottság vánják, a szomszédos memunkájáról lehet hallani, gyék kijelölt területeit is A napokban olvashattunk hatáskörébe vonhatja, arról is, hogy Kecskeméten A végrehajtó bizottság megalakult a Duna—Tisza szükségesnek tartja, hogy a közi Intéző Bizottság. A megyében már működő olyan bizottságok, melyek az idegenforgalommal kapcsolatos tevékenységet fejtenek idegenforgalmának ki, ezután az intéző bizottság és feladatait tár- al- vagy szakbizottságaiként Csongrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága februári ülésén — amikor a megye helyzetét gyalta — hozott határozatot dolgozzanak, róla, hogy nálunk is szüksé- lelően lesz ges az intéző bizottság felállítása. A végrehajtó bizottság tegnapi ülésén már a szervezeti és működési szabályzat tervezetét vitatta meg. Határozatot is hozott arról, kéri az Országos Idegenforgalmi Tanácsot, s annak elnökét, a belkereskedelmi minisztert, hogy engedélyezze a Dél-alFelavatták a könnyűipar új számítóközpontját Keserű Jánosné könnyűipari miniszter kedden a Magyar Posztógyárban felavatta a könnyűipar új számítóközpontját. Ez alkalommal adlak át a gyár újonnan épült, illetve korszerűsített szociális létesítményeit is. A most üzembe állított Minszk—32. típusú szovjet számítógép a Könnyűipari Szervezési Intézet tulajdona. A multiprogramozású berendezés Könnyűipari Szervezési Intézet az ágazat egyik fejlesztés alatt álló gyapjúipari vállalatánál — a Magyar Ennek megfealbizottság a pusztaszeri nemzeti emlékpark fejlesztésével és a Tisza—Körös vidéki terület fejlesztésével . foglalkozó bizottság; szakbizottságokban a fejlesztési és gazdasági, a természetvédelmi és a műemlékvédelmi kérdésekkel foglalkoznak majd. Az intéző bizottság az Országos Idegenforgalmi Tanács ügykörébe utalt, feladatok végrehajtását a tájegység területén társadalmi alapon segíti. Munkáját tehát társadalmi kapcsolatai révén látja el a különféle helyi szervek és a lakosság tevékenységének fokozásával és egybehangolásával. Ez és az Országos Idegenforgalmi Tanáccsal létrejövő szoros kapcsolat lehetővé teheti a DélAlföld idegenforgalmi adott, ben üzemelteti számítóköz- ságainak az eddiginél hatepontját. (MTI) konyább kiaknázását. a könnyűipar eddigi legnagyobb számítógépe, amely az egész ágazat számára lát el adatfeldolgozási és műszaki számítási feladatokat. Munkába állásával 40 millió forintos beruházás valósult meg, s felavatása nem csupán a könnyűipar területén jelent nagy előrelépést, hanem a tágabb értelemben vett népgazdasági koncepciók realizálásában Is. Üjszerű, úttörő jellegű az a gyakorlati megoldás, hogy a Fehér Lajos fogadta a FAO vezérigazgatóját Mennyivel könnyebb ma kaszálni, mint régen! Ül a masiniszta a traktoron, és a gép futva levágja, amiért hosszú embersorok napokig hajladoztak azelőtt. Mennyivel könnyebb ma kapálni, mint régen! Ül a masiniszta a traktoron és... kapál a gép, permetez a gép, arat és csépel, szecskáz, rakodik, a masiniszta meg csak ül rajta. Ankétokon, tanácskozásokon, megbeszéléseken sokszor hallani, hogy nőtt a balesetek száma a mezőgazdaságban. Pedig csak ül a masiniszta és a gép kaszál. Volt már példa rá, hogy embert is kaszált. Évekkel ezelőtt egész megyére kiterjedő alapos vizsgálatot végzett dr. Zalányi Sámuel, a szegedi orvosegyetem egészségügyi szervezési intézetének docense. Hétszáznégy embert kínált meg szondával a határban. MegFehér Lajos, elnökhelyettese gadta a hazánkban tartózkodó A. H. Boermát, a FAO vezérigazgatóját, és megbeszélést folytatott vele Magyarország és a FAO közötti együttműködésről. valamint annak továbbfejlesztési lehetőségeiről. A megbeszélésen részt vett Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és a kormány élelmezésügyi miniszterhekedden fo- lyettes, a FAO magyar nemzeti bizottságának elnöke. A. H. Boermát kedden fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Ez alkalommal is eszmecserére került sor a hazánkat és a FAO-t közösen érintő problémákról. (MTI) vizsgálat: 250 esetben jelzett a „műszer". Az érdekeltek 28,9 százaléka traktoros vagy gépkocsivezető. A vizsgálat megállapítása szerint ebből a szempontból semmi különbség nincs bortermő és bort nem termő vidék traktorosa között. Tovább csavarva a számokat, az is kiderült, hogy reggel is, délben is, délután is isznak némely traktorosok, mert a nap járásával egyezően mindig többet mutatott a leheletpróba. Hozzá kell tennünk még, hogy két év múlva megismételték a szondázást. Kimutatható változást nem észleltek. Meg sem kísérelhetnénk, hogy hasonló pontossággal utánajárjak, változott-e azóta valamit is a helyzet, nyakamba vettem mégis a határt. Először szövetkezeti irodában köszöntem. Itt úgy tettek, mint a bicegő ember lánynézőben. Mutatja, hogyő nem biceg. — Nálunk ez nem probléma. Ha elő is fordul, nem többször, mint máshol. Ugyanebből a szövetkezetből megkérdeztem egy traktorost. Miért veszélyes a mestersége? — Azért, mert mindig észnél kell lenni. Figyelni előre, figyelni hátra, és ügyelni például magára. Azért álltam le olyan messze, mert ehhez a géphez 30 méternél közelebb nem szabad jönni. Kiröpül belőle valami, odavan. — Ja, ha iszik a traktoros, akkor mindjárt erősebb. Forog a kardántengely? Nem baj. Forog a ventillátor? Odanyúl. Mindenhová odanyúl, vagy mindent később vesz észre. Azért mondják mindig, akkor se igyunk, ha száz holdon még bokor sincsen. Nem megyünk neki semminek, de könnyen ottmaradhatunk. Csak megkérdeztem, betartják-e ezt a tanácsot, vagy nem. — Van aki igen, van aki nem. Előfordul, hogy valaki már otthon megissza a fejadagot. Annak nehezebb a dolga. Megeshet, hogy nem engedik fel a gépre. De van kocsma útközben is. Figyeljen rám jól! Korán reggel csak mi jövünk a határba, gyalogmunkós nem. Minden sarki kocsmáros hajszálpontosan tudja, mikor indulnak a gépek. Addigra kinyit. Olyan ember is van, aki magával: hozza üvegben az italt. — Hajaj! Azelőtt megreszketett az ember, ha felült a pótkocsira. Bizonytalanul vezetett a sofőr. Most? Nincsen ilyen. Betartják, hogy nem isznak. Ki-kijár ide a fecske is — a rendőrautó fehér csíkja kapta ezt a nevet —, nem mernek inni. Itt van például az a kicsi traktoros, az, aki ott áll a borsó szélén. Fél kupicával ihatott még februárban. Nem vették észre rajta. Indíts be Szegedre! Az Ifjú gárdánál lekapcsolják a rendőrök: csak egy szusszanásra, szakikám! Ott hagyatták vele a gépet, kocsival hozták vissza, egészen a kanyarig, aztán hazaküldték gyalog. Jelentse be, hogy lebukott, és hogy másik traktoros kell. Azóta nem lehetne italt tölteni bele, ha dolgozik. Van persze, aki délelőtt 10-kor mór nincs észnél, leissza magát a sárga földig. De csak vasárnap. Egy hétre valót képes meginni. Erre mondja a Zalányidolgozat: legveszélyesebb a hétfő. A szonda már nem mutat semmit, a páciens is azt hiszi, semmi veszély, csak éppen rosszul kapcsolnak az idegek. A rakodómunkás meg azt mondja: — Hétfőn az isten őrizzen tőle. Kezdem elhinni az elnök szavát. Akárhány embert kérdeztem ebben a szövetkezetben, mind azt bizonygatta, hazaküldik, aki iszik. Megbüntetik, nincs mese. TALÁN A TÖRVÉNY A gépészek brigádvezetőjén Az eredmény, magától értetődően, nem mellékes dolog. Ha jól meggondoljuk, a forradalom, a szocializmus építésének első és legfőbb kategóriája. Nem az áll szemben a szocializmussal, aki nem szereti az újat, a változást. A szocializmussal az áll szemben, aki nem tud vagy még inkább: nem akar produkálni. Ha például az említett esetben, az iskola esetében, mielőtt a politechnika bevezetésének ügyében döntünk, arra is gondolunk, mi az iskola tulajdonképpeni feladata, a kudarcot biztosan elkerülhetjük. Iskola ugyanis nyilvánvalóan azért van, hogy olyan ismeretekre tanítson, amelyeket csak ott, különleges körülmények között lehet elsajátítani. Helyesírással és egyszereggyel csak az iskolában foglalkoznak. Azt viszont, hogy egy kilyukadt lábost miképpen kell megforrasztani, akárhol meg lehet tanulni. Ha ezeket a bárhol megtanítható ismereteket bevisszük az iskolába, feloldjuk az iskola tiszta és világos karakterét, s ezzel szükségszerűen csökkentjük eredményeit. Sohasem értettem azokat a vitákat, amelyeket arról folytattunk, ki a jó vezető. Nem értettem, mert ezek a viták valahogyan mindig elkanyarodtak a lényegtől. A jó vezető ugyanis az — és csak az —, aki jó eredményeket képes produkálni. Hu gyárigazgató, akkor jó vezető, ha a gyár mennyiségben, minőségben értékes termékeket, hasznos és tartós cikkeket gyárt. Ha színházigazgató, akkor jó vezető, ha művésziek az előadások és a közönség jár a színházba. A világ dolgai ilyen egyszerűek — bármennyire vulgárisnak lássék is ez. Napjainkban annyira bonyolítottuk, differenciáltuk már ezeket az egyszerű dolgokat, hogy csakugyan nehéz köztük eligazodni. Elfeledkeztünk a lényegről, mellékes dolgokat emeltünk ki. Olyasmikéi mondtunk például, hogy ez vagy az a gyár jól termel ugyan, de — elnézést a triviális fogalmazásért — igazgatója mégsem alkalmas vezetőnek, mert piros nadrágban jár. Vagy fordítva: igaz, hogy ez az igazgató a termelésben nem tud valóban szép eredményeket produkálni, de mégis jó vezető lesz, mert nem jár piros nadrágban. Túlzás ez? A fogalmazás biztosan. A lényeg azonban nem. Hányszor és hányszor döntöttünk így, elfeledkezve a legfontosabbról. a lényegről, az eredményről! Nem lenne hát nálunk elég becsülete az eredménynek? Sajnos, ezt kell mondanunk, sokszor nincs elég becsülete. Nem tapasztaljuk-e léptennyomon például, hogy akárhány fórum tényleges eredmény helyett elfogad körmönfont magyarázatokat. Holott nagyon sokszor és már nagyon régen kategorikusan ki lehetett, ki kellett volna jelenteni: magyará zatokat nem, kizárólag eredményeket fogadunk el. Első hallásra talár, kissé kemény beszéd ez, de ez csak optikai csalódás. Arról van szó, hogy hozzászoktunk a magyarázatok gyártásához, ami nyilván egyszerűbb és kényelmesebb, mint eredményeket produkálni. A változásokat, a változtatásokat az eredmények felöl kellene végre értékelnünk. A múltkoriban meglepődve olvastam, hogy a balatoni sztráda építői „megújították" nyugatnémet gépeiket. Változtattak. Eddig úgy tudtam, a nyugatnémet utak a legjobbak Európában, önmagában az még persze nem baj, ha nekünk már ez sem jó. Csakhogy autóztunk már az elkészült sztrádán, s az bizony úgy ráz, mint valami hullámos palatábla. Ha én lennék az illetékes, ezek után ki merném mondani, hogy azok, akik csak ennyire képesek, ne „újítsák" meg — ne rontsák el — a jót. Kíméletlen ez a fogalmazás? Inkább szokatlan ebben a túlbonyolított, agyondifferenciált mai világban. Térjünk vissza az egyértelmű beszédhez. Ne differenciáljuk a rosszat. Maradjon az, ami: rossz. Lejárt volna tehát a nagy változtatások kora? A forradalom első szakasza csakugyan a nagy változások ideje volt. Most már meg kellene egy kissé nyugodnunk: minden változásnak csak a jó eredmény adhat értelmet. A szocializmus sorsa végül is nem azon dől el. milyen szép statisztikákat állítunk össze a bevezetett változásokról. Azon dől el, azon a kétszer kettőn, mennyit és milyen minőségben termelünk-produkálunk a gyárakban, földeken és az értelmiségiek íróasztalainál. ÖKRÖS LÁSZLÓ NAPONTA ÖTSZÖR — ELLENŐRZÉS Gyanakodtam a másik téeszben is, hogy szépíti „magát" az elnök. Azt mondta, náluk sem gond az italos vezető. Pedig de sok fejtörést okozott évekkel ezelőtt. Ahogy rendeződnek a kis szövetkezet ügyei, úgy rendeződik ez is. Oda tudnak figyelni rá. és hazaküldik, aki iszik. — Volt egy kitűnő traktorosunk. Őrmesterek kívánnak csak olyan katonát, amilyen az volt. Nem ismert lehetetlent. Ha azt mondtuk volna, mint a katonamesében, hogy fesse be az eget, ő se azt kérdezte volna, hogyan és mivel, hanem, hogy milyen színűre. Vessünk el reggélig! Elvetett. De ivott. Tudta, hogy kulcsember, bátrabban ivott. Beszéltem vele, ivott tovább. Levettem a traktorról. Huszár nem sértődött meg annyira, ha gyalogost csináltak belőle, mint egy traktoros, ha kiküldik kapálni — kapával. Kérdeztem egy rakodómunkást is. múlhat igazán, isznak vagy nem isznak a traktorosok. — Nem tudnak inni. Naponta megnézem őket ötszörhatszor. Ha észreveszem, hogy megkóstolták, küldöm haza őket. Itt ne hencegjen senki, hogy neki nem árt. De az nagyon bosszant, hogy igazodik a kocsma a munkaidőhöz. A harmadik faluban azt hallom, volt traktoros, aki olyan cifra barázdákat szán tott, hogy elmenni nem lehetett rajta. Azt mondta, kinek mi köze hozzá. Az ő gépén ő parancsol. Amíg a kipufogón nem érezni a pálinka szagot, addig nincs baj. Ki kellene mondani, isznak tehát a traktorosok vagy nem isznak. — Annyi nincs már, de aki iszik, az megrögzöttebb. Talán a törvény majd leszoktatja őket. Biztosra kell mennünk! Jó lenne elhinni, hogy valóban fogy a borral, pálin kával vezetők száma. Rendszeres ellenőrzés szoktatta le az embereket, ez az ellenőrzés ezután sem maradhat el. Horváth Dezső » J