Délmagyarország, 1972. május (62. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

SZERDA, 1972. MÁJUS 1«. Szegedi emlékek A napió még megvan... Tizenhét éves korában érettségizett, húszéves korá­ban kezdte a pályát. Az 1941-ben végzett évfolyamból hat növendéket szerződtetett le Kardos Géza színidirektor Szegedre, közülük hárman — Horváth Tivadar, Sípos Ila és Bodor Tibor — tettek eleget kötelezettségüknek. — Hódmezővásárhelyen, a legendás (állapotú) Faszín­házban kezdtünk — meséli a Fészek-klubban a színpadi alakításairól és versmondá­sáról egyaránt ismert Bodor Tibor. — Ebben a színház­ban játszottam el húszévesen az Ocskay brigadérost. Azt hittem, olyan Ocskay ínég nem volt a világon, amilyet és formáltam. Azóta rájöt­tem, hogy nem is volt! — Nevet, hátradől. Gyakorlott nyilatkozó, amellett kitű­nően emlékszik pályája eme „ , _ , első évadjára, mert, mint yaüanunk,Jio^ _ez^nem si­fiatal színész, naplót írt, s ez a napló még ma is meg' mélypont. Egy kezdő színész­nek ilyen körülmények kö­zött dolgozni! Bodor Tibór a korabeli Dálmagyarországot ajánlja a figyelmembe. — Roppant kemény kri­tikusunk volt. Szász Ferenc­nek hívták, s hetenként el­parentálta az egész társula­tot. Mondom: szegedi szí­nészévem az elkedvetlenítő negatívumok seregét nyúj­totta, de hozzá kell tegyem, hogy ezek az idők során po­zitívumokká váltak, mert tanultam belőlük. Mindenki tudja, hogy én nagyon szere­tem a vidéket járni, s külö­nösen szívesen beszélek iro­dalomról, versről, színját­szásról a „fehér foltok" hely­ségeiben. Nemcsak azért, mert magam is vidéki, kis­kunhalasi vagyok, hanem ta­lán azért is, mert a színészi gyakorlattal is vidéken. Sze­geden, Hódmezővásárhelyen Szolnokon ismerkedtem került. Nem sikerülhetett. ^ ^ _ ^ _ — Rengeteg negatívumot és van* —^ KideKil ' belőle'^— tanultam (s ezzel nem Sze- meg. Az évenként megrende­folytatja a kitűnő művész §edet akarom bántani). Az zett pusztaszeri nagygyűlés — hogy amikor Somogyvári évad mérle8ét 1-8y utólag mar szinte el sem kezdődne Rudolf bevonult katonának, ™éSis úgy vonhatnám meg, nélkülem - nagyon szere­—„ hogy: ezután tisztaban vol- tem ezeket a feliepéseket. tam azzal, mit nem szabad! Emlékszem, Sándorfalván A naplóm végén, a summá- egyszer sörösasztalokat tói­én vettem át a szerepét, s énekelnem kellett. Ott áll fe miínvoltamn'De°tenvbdr^ül érthetően arról szól, mi- tak ősze, erre szerelték fel a mas voltam, ue xeny aerui ként keüene színházat. díszleteket, s ""*«•» = nálni. Lelkes, forrófejű fia- színpad! Eze tal voltam, világmegváltó Viki című operetett, tervekkel. De ezzel nem lóg- nagy sikerrel. arra is, hogy egy esztendő alatt hat vagy hét karmes­terrel dolgoztunk együtt, akadt közöttük olyan is, aki kész volt a adtuk elő a igazi, délelőtt felvette az előleget tarTV " a többiek közül, mert ilyen volt az egész tar­és este — be se jött a szín­házba , Kedves verseiről a napok­ban készült televízióműsor. sulat. Ezután csak természe- Juhász Gyula ki sem ma­tes, hogy nagyon szerettük radhatott volna ebből... Az ö verseinek tolmácsolásával adózott Bodor Tibor szín­i..E"neJc .e®r évadnak a egymást,' s hogy nem is tud­torténete szinte kosztümös mi az a , fúrás" filmbe való. A szegedi szín- Négv-öt napönként premi- művész annak a városnak, ház a korra jellemző nehéz- ^ abszoiút felkészületlen- ahol először lépett közönség ségekkel meg kellett küzd- ség. félig teli nézőtér, elked- elé, ahol az első kritikákat jon. Illetve meg kellett vol- vetlenítő kritika a Délma­na küzdjön, be kell azonban gyarországban. Egyszóval: és dicséreteket kapta. Gulay István Tejtermékek az étrendünkben A nehéz, fűszeres és zsí- matot kölcsönöz a reszelt élelmezéstudomány szakem­ros ételek élvezetének euró- sajt, a zöldségfélékből ké- berei szerint nyugodtan ál­pai ranglistáján az élen szült rakott ételeknek, salá- líthatjuk be tejtermékekből vagyunk. Ezzel sajnos együtt táknak, a különböző leve- az elfogyasztásra kerülő jár az elhízás, gyakoriak az seknek is, amelyekben a ki- élelmiszerek egynegyedét, emésztőszervi és érrendszeri főtt tésztát helyettesíti. Mi Ezt követeli az egészsé­megbetegedések, amit az or- a helyes arány, a heti étel- günk megóvása, s ezt elbír­vosok az egyoldalú zsíros- adagoknak hány százalékát ja a pénztárcánk is. adják a tejtermékek? Az D. J. húsos étrend következmé­nyeként emlegetnek. Van-e remény arra, hogy gyomrukat szerető emberek máról holnapra lemondja­nak az ínycsiklandó, fűsze­res, zsíros, húsos ételekről? Mit javasolnak az étrend változtatásával kapcsolatban az élelmezéstudományi szakemberek? Többek között azt, hogy a heti étrendbe iktassuk be a tejtermékek rendszeres fogyasztását: együnk több túrót, tejfölt, de főképpen sajtféleségeket. Sokan szeretnének napja­inkban is karcsúak maradni, illetve fölösleges kilóiktól megszabadulni. Erre jó le­hetőséget biztosít a tejter­mékek, főként a sovány sajtok, túrók, s joghúrt rendszeres fogyasztása. A soványító kúrához ajánlatos orvos tanácsa alapján össze­állítani a tejtermékes étren­det is. Ahhoz viszont nincs szükség orvosi tanácsra, hogy az esti étkezésnél son­ka és szalonna helyett saj­tot, túrót, tejfölt vagy jog­húrtot fogyasszunk. A sajt és a joghúrt biztosan nem üli meg a gyomrot, s reggel kipihenten ébredünk. A tú­róból, tejfölből, apróra vag­dalt zöldhagymából készült körözött — amit percek alatt elkészíthetünk — jó étrendi hatást biztosít, és felébe sem kerül, mint a szalámiféleségek. Ne feledjük el az aludt tej és a hozzá hasonló ké­szítmények — így a kefir és a joghúrt is — tejsavban gazdagok. Tehát mértéktele­nül nem fogyaszthatjuk, de a helyes fogyasztási arányt mindenki könnyen megtalál­ja. A sajtokat ls ajánlatos öt-hat változatban fogyasz­tani, hogy ne váljanak unal­massá. A sovány sajtokból — ha azok megszáradnak — reszelt állapotban sajtosrúd­töltelék készíthető. De józa­iskola élet­közelben Örökzöld téma az érettsé- a koronát. De nagyon nagy nulását. Ezenkívül a kime­gi a pedagógia irodalmában, baj az, hogy az érettségi rülés helyes időbeosztással, A felnövő fiatalok sokasá- eredménye teljesen a sze- megfelelő idejű pihenéssel ga érkezik el évről évre eh- rencsén, a vak véletlenen kiküszöbölhető. Maga a szü­hez az állomáshoz, szinte a múlik... lő is teremtsen otthon olyan megelőző évfolyamokhoz ha- Sajnos, ilyen és ehhez ha- légkört, hogy ne izgassa sonló körülmények között, sonló -érvekkel gyakran ta- folyton a gyermekét a „jaj Az idősebb korosztály haj- lálkozik az ember. Pedig mt lesz veled" idegesítő kér­dan „hadiérettségiben" re- annak ellenére, hogy a ta- déseivel, hanem inkább buz­ménykedett, az ifjabbak nulók úgy húzzák a tételt, dítsa, növelje az önbizal­előtt pár évvel ezelőtt az a fölösleges az aggodalom. Az mát, ha fáradtságot, lehan­remény is felcsillant, hogy érettségi tételek ugyanis szé- goltságot tapasztal, eltörlik véglegesen az érett- les témakört ölelnek fel, te- De találkoztam egy má­ségit. A remények azonban hát még a gyengébb tanuló- sik érdekes érveléssel is: mindig szertefoszlottak, s az nál is ritkán fordul elő, — A felsőfokú intézmé­idősebb és a fiatalabb kor- hogy valamelyik részterüle- nyekbe jelentkezőknek fel­osztály is „túlesett" az érett- tére ne emlékezzék a kér- vételi vizsgát kell tenniök ségin, s utána szépen be- désnek. Ezenkívül: a tanú- annak ellenére, hogy érettsé­vallotta: nem is volt olyan lók nem ismeretlen sze- giztek. Mire való akkor az nehéz, mint amilyennek hit- mélyként kerülnek a vizsga- érettségi? te. bizottság elé. A mögöttük való igaz, van felvételi Valóban ez az igazság. De álló négy év munkája so- vizsga. De vajon, nem hoz­akkor miért tart évről évre rán már ismertté váltak ké- aa magával nagyfokú tanul­mégis a sok fiatal diák az pességeik, s a tanárok ál- mányi lazulást az érettsé­érettségitől? tal adott érdemjegyek dön- g, eltörlése? Biztosra ve­Ügy vélem. közrejátszik tő többségben híven tükrö- szem, hogy igen. A jelen­ebben az a sok ellentmondó z'k a felkészültséget. Aki az iegj helyzetben ugyanis a híresztelés, ami az érettsé- elmúlt évek során szorgal- tanárok munkája is mérleg­gi vizsgát körülveszi. Olyan rnasan, lelkiismeretesen dol- re kerül, s ebben az esetben sok mendemonda, érettségi gozott, s meg ha csak köze- mindenki a tudása legjavát történet száll szájról szájra, Pes eredmenyre is futotta a igyekszik adni. Meggyőződé­hogy egy íróember egy élet- tehetségéből, annak nincs sem, most sokkal felkészül­re megélne belőle. „Tudod, félnivalója. A statisztikai ki- tebb tanulók kopogtatnak az amikor én érettségiztem, mutatások is azt tükrözik, egyetemek kapuin, mert az volt egy elnök..." És a ma- hogy a tanulók érettségi érettségi nemcsak a tanulók, turanduszok szájtátva hall- vizsgajanak eredmenye ál- hanem a pedagógusok fele­gatják a kiszínesített mesé- falában az elmúlt évek osz- lősségtudatát is növeli. S ket, a gyengébb szívű anyák tályzatának, értékelésének a nem is árt, ha a pedagó­pedig felsóhajtanak: „Szent tükörképe. Az pedig, aki nem gus és a tanítvány is látja ég, kislányom, mi lesz ve- vette komolyan a tanulást, négyévi munkájának a ki­led?!" A mesélő erre büsz- bukdácsolva ment egyik osz- teljesedését. Sokkal reálisab­kén kihúzza magát, az érett- talyból a másikba, most ves- ban tudja értékelni mind­ségiző pedig úgy megijed, sen magara. Harom-négy kett6 önmagát. Felvételi hogy belesápad. De ez így hét alatt négyévi munkát be- rendszerünknek tehát elő­volt, s így is lesz. Egy-egy Pótolni valóban nem lehet. nyös oldala is van. S amíg nehezebb próbatétel után az De szerencsere iskoláinkban jelentős színvonalbeli kü­emberek mindig szeretik ki- sem 62 a diáktípus a jellem- lönbségek lesznek a közép­csit hősnek mutatni magu- zö> mert az ilyenek kozűl fokú intézmények között, kat, s jaj annak a maturan- bizony nagyon keves jut el addig a reális felvételi ér­dusznak, aki a történeteket az érettségiig. tékelés is szükségessé teszi a szívére veszi. S kétségte- Hallottam még a szülőktől ^ érettségitől függetlenül a len nyugtalanságra ad okot ilyen aggodalmat is: kontrollt, az is, hogy az érettségi je- - Sajnálom a gyermeke- Az elmúlt évek ^ ^ lenleg az egyetlen vizsga az met, mert a teiKeszuies ne- rán ^őlt: az érettségit el­alsó- és középfokú iskola- hezsege es az erettsegi iz- nem lehet máp rendszerünkben. Ilyen nagy galma tönkreteszi az ideg- más ^^és, hogy tartalmú ­erőpróbára most készül elő- rendszeret ban és módszerében majd szőr életében a diák, érthe- Ez az erv bizony álhuma- tovább. korszerűsítésre szo. tő, hogy izgalommal néz elé. nista. A tanulókat a tanul- rul) Ne ringassa tehát ma_ De a nyugtalanság oka mányi munka során eddig is egyetlen érettségi előtt gyakran a szülői ház légkö- ertes a jovoben is en - áuó korosztály se azzal> hogy rében is megtalálható. Be- különösen ha tovabbtanul — szélgettem szülőkkel, és ezt komoly megterheles. mondták: normális idegrendszerű fia­_ ,. ... . u„_, falnak el kell bírnia. Az - Egyetertunk azzal, hogy érettségi a Multak szintézi­kell az érettségi. A gyermek sét igényli, tehát nem me­négyéví munkájára teszi fel röben új ismeretek megta­E . „jövőre talán már..." Ta­' nuljon minden diák céltu­datosan és szorgalmasan, akkor nem kell félnie az érettségitől. Bánfalvi József Szamos Rudolf: Káin szigete 4L — Majd tisztázzuk a yachton — és Luciano az asztallapra tenyerelt, mint aki nem akarja abbahagyni a megkezdett mozdulatot. — Olyan szomjas vagyok... csak egy calát igyunk — mondta a lány, és megállította Lu­ciano mozdulatát. — Rendben — és Luciano magához intette a nyurga Charleyt, — Hozz három colát, ko­nyakkal ... — Főnök — kezdte gyöngyöző homlokkal újra Berti —, Manzella családját kiirtották, Bonifacio hulláját magam is láttam az Éden bájarata előtt, a járdán. Toto halott. A Bar­bara család az utolsókat rúgja. Liggiót elkap­ták. Én az utolsó pillanatban, ma reggel, meg­kíséreltem Hamburg felé terelni az árut, és Milánóból Rómába rendeltem Amporealét. Ar­ról nem tehetek, hogy a hongkongi gép késett, és emiatt Maria már nem tudott a hotelbe menni... — Hagyja abba — intett bágyadtan Luciano —, majd a hajón megvitatjuk a helyzetet... Charley hozta az italt: — Fonok — és je­lentőségteljesen hunyorított a bárpult felé. — Te is hagyd abba a hülyeségeidet... És várj a helyeden. Maria Bertire pillantott. A férfi széles hom­lokán egymásba folytak az izzadság gyöngyei, s közben közelebb húzódott Lucianóhoz. Kö­hintett. Belloni ekkor fojtottan megszólalt: — Az az alak — és a hall felőli üvegfalra pillan­tott ... —, ott, az a hosszú, mintha már lát­tam volna — mondta izgatottan. Luciano a lány tekintetét követte és merev mozdulattal félig hátat fordított Bertinek. aki ebben a pillanatban gyors, remegő mozdulat­tal íehér labdacsot ejtett Luciano poharába. A cola egy zizzenésre felpezsdült. Luciano visz­szafordult. Mariának mondta: — Talán csak képzelődik, drágám ... Mindenesetre igyunk és távozzunk minél előbb. Charley majd rendezi a számlát. Maria megfeszített figyelemmel ujjaiba össz­pontosított most minden erőt, nehogy reszkető kezéből kilöttyenjen az ital. Elsőnek Berti állt fel, elnézést kért, és sietősen lépkedett a toa­lett felé. Keze már a kilincsen volt, amikor visszapillantott az asztalhoz. A rémület görcsös szorongásba rántotta torkát. Luciano magasba lendülő, majd nyomban szívéhez visszahulló kezét látta. A székről leforduló test zuhanásá­nak zaját elnyelte a kivágódó csapóajtó, me­lyen át két férfi rohant a bárba, egyenesen Luciano felé. Székek robaja roppant, asztalok csikordultak, s vagy nydlc-tíz alak ugrott fel, és vetette magát Maria Bellonira. A zűrzavar­ban a bárpult mellett ülő Charleyt kereste te­kintete, de a nyurgát már nem találta ott. Ek­kor váratlan ötlettől vezéreive, a női mosdó körfüggönye mögé lépett. „A rendőrség" — do­bolt agyában. Mariát letartóztattak, de a máz­lis sátán, Luciano, végre halott. Vitranónak igaza volt. Neki. köszönheti szerencséjét. Ma­riának ajánlotta a menekülésnek ezt az útját, és most őt hajszolta végig az életösztön a női mosdó fülkesorának folyosóján, a hátsó kijá­ratig. 37. Mar az autóparkoló helyen járt, s megpil­lantotta Luciano kocsiját, amikor a repülőtéri épület ajtaján, kezükben revolverrel, néhány férfi rohant ki. „A parkírozóhely felé mene­kült!", hallotta valaki hangját. Elérte a feke­te Mercedest, s még futás közben előkotorta zsebéből az indító- és ajtózárkulcsot. A kocsi­ajtó azonban nyitva volt. Már az Aversa felé kanyarodó betonúton száguldott, amikor mély sóhajtással nyugtázta, mennyire bölcs is volt Lucianónak az a rendelkezése, hogy a cég ve­zető embereinek gépkocsijaira, bármilyen gyártmányúak is azok, egyforma zárakat kell felszerelni. A távolban megpillantotta a római autópálya fényeit. Ekkor ötlött eszébe a rend­számtábla. Megnyomott egy gombot, és a Mercedes elején, hátulján csendes surrogással fordultak át tengelyük körül a táblák. A ná­polyi rendszám helyett római jelzés került az autóra. Ügy döntött, hogy nem a casertai feljárónál hajt rá az autópáivara, hanem majd csak jó­val Aversa után. Ezután jutott eszébe Maria. A sorsot átkozta, mely csak félig volt hozzájuk kegyes. Mariát elkapták a hekusok. De ugyan mit tudnak reá bizonyítani? A lánynak volt annyi esze, hogy az utolsó pillanatban a heroint tartalmazó táskát Luciano alá dobta. S ha nem sikerült, kábítószer-csempészésért a legszigo­rúbb olasz törvényszék sem adhat két évnél többet. Szorongó feszültsége lassan felengedett. A menekülés útjára ?rt, és ő megvárja Mariát a börtönből. — Térjél le jobbra, és ne nézz hátra — szó­lalt meg ekkor a háta mögött egy rekedt hang, és Berti tarkóját revolver hideg csöve csiklan­dozta. — Charley — ismerte fel a hangról Luciano testőrét —, ne bomolj! — Kuss ... most fordulj balra Berti kétségbeesetten rántotta balra a kor­mányt. A fékek csikorogtak, és az autó derék­szögben, sivalkodva faroló hátsó kerekekkel változtatott irányt. — Ez a régi tengerparti szerpentin — nyögte. Egyszer, évekkel ezelőtt, járt már erre. De akkor nappal volt és vilá­gos. — Gyorsabban — parancsolta Charley, s a revolver csövével néhányszor megbökte Berti tarkóját. Berti a visszapillantó tükörből látta az imént elhagyott főúton rohanó fényeket. A rendőrségi autók szirénáinak vijjogása már utóiérte. — Gázt, te disznó — sziszegte Charley. A Mercedes megugrott. A gödrös és meredeken emelkedő, hajtűkanyarokban tekergő úton száz kilométeres sebességgel hajszolta Berti az autót. A halál kettős veszélyének szele csapta meg. Az üldözőit ezúttal lerázta ugyan, de mögötte ült a ragyás képű bandita, akit. hiá­ba fokozza a kocsi sebességét, nem bír se le­rázni, se elhagyni maga mögött. — Charley... — nyögte esdve, szinte síró­san. — Kuss .. — némította el Charley. — Meg­ölted a főnököt. . . Berti tiltakozni akart. Ekkor előtte az éles kanyar hajlatában, a kocsi jobb felén egy fe­kete sziklatömb bukkant a lámpák fényébe. Ösztönös mozdulattal kapta balra a kormányt, de ugyanez a mozdulat visszafelé már nem si­került. A félelem verejtékétől lucskos tenye­rében megcsúszott a kormánykerék. Teljes erővel taposott a fekpedálra. A sírósan feljaj­duló gumik apró kődarabok felhőjét görgették a mélybe, és a keskeny úton keresztbe vágódó kocsi hátulja a szakadék fölé lendült. Néhány másodperc múlva a függőleges szik­lafal mélyéről dörgő moraj, csattanás dobbant az égre. A zuhanó autó reflektorainak fénye az éjszaka sötétjébe fúródott, s mintha a csatta­nás megölte volna, meghalt a fény is, csak a csillagok hunyorogtak a nápolyi öböl felett. VÉGE. « /

Next

/
Thumbnails
Contents